Felvidékről kitelepítettek emléknapja
Írta: Szmolicza József   

A Felvidéki kitelepítettek emléknapjára emlékezünk!

/Dél-Szlovákia elmagyartalanítása/

 

„JÉGHIDEG VONATOK, ÖSSZEFAGYOTT KISGYERMEKEK,
SÍRÓ ASSZONYOK, MONOTON ZAKATOLÁS.”

Egy Karva községből 1947. telén kitelepített család így emlékezett kálváriájukra. Őket a csehországi Zatecba internálták.

 

A magyar Országgyűlés 86/2012 sz. határozatával április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját országgyűlési emléknappá nyilvánította.

Azért ez a nap szerepelt a javaslatban, mert a második világháborút követően, 1947-ben ezen a napon kezdődött a felvidéki magyarok kitelepítése.

A határozatban rögzítették, hogy az Országgyűlés szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról; és támogatja olyan megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését, amelyek a Felvidékről való kitelepítéssel kapcsolatosak.

Az Országgyűlés emellett kifejezi nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.

A csehszlovákiai magyarokat a kollektív bűnösségükre hivatkozva megfosztották állampolgárságuktól, vagyonuktól, kultúrájuktól, kiűzték szülőföldjükről, kényszermunkára deportálták, megtiltották anyanyelvük használatát. A beneši dekrétumok ma is ható következményei mérgezik a szlovák és a magyar nép együttélését.

További információkat olvashat a kitelepítések történetéről, ha ide kattint.

Megrázó visszaemlékezéseket a deportálásokról, kitelepítésekről itt tekinthető meg.

 

Emlékezzünk! 67 éve a nemzetállam eszméjétől indíttatva a beneši dekrétumok szándéka egyértelmű volt: ősi területeiről elűzni, kipusztítani, kitelepíteni, elszlovákosítani, deportálni, anyagi és szellemi tulajdonától megfosztani a szlovákiai magyarságot. Ezt a tervüket a szlovákok, nyomban a második világháborús front átvonulása után elkezdték, kézi csomaggal áttették a határon azokat a magyarokat, akik 1938 után telepedtek a Felvidékre. Egyes kutatók szerint közel 32 ezer magyart tessékeltek így ki Dél-Szlovákiából. Az etnikai tisztogatást célzó tervüket a szovjetektől kölcsönözték.

 

1945 tavaszán az emigrációból visszatérõ Benes elnök Kassán, a csehszlovák kormány ideiglenes székhelyén kijelentette, hogy ,,Csehszlovákia a csehek és a szlovákok állama és senki másé.’’ Ez a fenyegetés az állam északi karéjában élõ szudétanémeteknek és a Duna-vonal fölött zárt tömbben elõ 650.000 magyarnak szólt.
Az embertelen fenyegetést kegyetlen tettek követték.

A kitelepítés tervét, melyet nem tudtak azonnal elfogadtatni a nagyhatalmakkal, 1945 nyarán ismét elővették, s benyújtották a július 17-tõl augusztus 2-ig tartó potsdami nemzetközi konferenciára. Közel 3 millió német és 400 ezer magyar kitelepítésének engedélyezését kérték, hogy a nemzetállam létrehozásának szándékához megteremthessék annak nemzetközi feltételeit. A konferencia csak részben tett eleget Beneš elvárásainak, csak a németek kitelepítését hagyta jóvá. A magyarok kitelepítéséről még csak nem is tárgyalt.

 

Úgy látszik, a balsikerre is föl voltak készülve, mert a kudarc után másnap már ki is adták a 33/1945-ös dekrétumot, melyben egy tollvonással hontalanná tették a köztársaság valamennyi német és magyar lakosát kicsinytől nagyig. Megbélyegezték a kollektív bűnösség elvével, megfosztották állampolgárságuktól és a vele járó jogaiktól a magyarokat.

A dekrétumok értelmében elbocsátották a még alkalmazásban lévő magyar közalkalmazottakat. 1945. október 1-jén adták ki a 88/1945 számú elnöki dekrétumot, ezzel munkára volt kötelezhető minden állampolgárságától megfosztott férfi 14-60 éves korig, minden nõ 15-50 éves korig. A következő, a 108/1945 számú dekrétum alapján a magyar jogi személyek ingatlan vagyonát is elkobozták.

A központilag irányított magyarellenes propaganda hihetetlen méreteket öltött, fennen hirdették: a magyaroknak tudomásul kell venniük, hogy a szlovák nemzet ellen elkövetett ezeréves igazságtalanságokat helyre kell hozni. Az utcán tilos volt magyarul beszélni, az üzletekben ki volt függesztve az utasítás: „Hovorte úradnou reèou! – Szlovákul beszéljen!”

Minden jogot mellőzve, mint rabokat hurcolták el 1945 őszén és a következő években azokat a magyarokat, akiket össze tudtak fogni. A múltban a török fogdosta így össze a magyar férfiakat és kísérte Kis-Ázsia felé.

Az 1946. február 27-én megkötött csehszlovák–magyar egyezmény alapján lassan indult meg a lakosságcsere. Az egész akció főként azért húzódott, mert Magyarországnak nem volt hová fogadni a szlovákiai magyarokat, mivel az áttelepülő szlovákok nem rendelkeztek annyi házzal, mint ahányra szükség lett volna. Az elhelyezés érdekében először ki kellett telepíteni a magyarországi svábokat. Erre jelentette ki J. Ïuriš mintegy fenyegetés gyanánt: „Ha Magyarország szabotálja a lakosságcserét, akkor mi cseh területen magyarokat is fogunk alkalmazni. Magunk teszünk rendet, ezt akkor is végrehajtjuk, ha nemzetközi fórumon nem ismerik el!”

Bármi áron, bármilyen eszközökkel, bárhova, csak el a magyarokkal az ősi szülőföldről, erről szólt 1945-48 rettenetes négy éve.

Forrás: Internet,  Nemes Andrásné: Össze-vissza faragott magyarság, Nemes Andrásné szerk. Emlékezz! Felvidék 1945-1948.

 

 

 

Emlékeznünk kell arra az időre, amikor egy csehországi munkára hurcolt fiatal magyar  leányt börtönbe zártak, mert verset mert írni, le merte írni ezeket a sorokat 1946-ban:

 

Elmúlt a népeknek vérengző csatája.

Békés, nyugodt élet volt mindnyájunk vágya.

A romok helyébe újat építettünk.

Csak sajnos, csalódás lett az osztályrészünk.

Hideg téli estén, sok csendőr s katona.

Nagy teherautón jött hozzánk száz számra.

Kihirdették rögtön a végítéletet.

Amiért magyar vagy, el kell innen menned…

 

Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet.

Kit erre, kit arra, kergetnek a szelek.

Morvaország földje, Csehország fenyvese.

Szomorú magyarok könnyével van tele.

Mindkét ország földjét magyar könny áztatja.

Verje meg az Isten, aki ezt csinálta…

 

Sokan szétválottak szerető szülőktől,

Szerető testvértől, anya gyermekétől.

Szétkergette a sors idegen országba.

Verje meg az Isten, aki ezt csinálta.

Idegen népek közt, idegen országban,

Ne felejtsük testvér, hogy csak egy hazánk van…

 

Bízzatok testvérek, Isten adjon hitet.

Nehéz sorsotoknak elviseléséhez.

Gondoljunk a sorsunk jobb fordulására

Minden magyar kezét kulcsolja imára.

Bízó reménységgel tekintsünk az égre,

Buzgó imádsággal a jó Istent kérve.

Elégelje meg már a magyar szenvedést

Hisz mennyit szenvedett, s nem tudja hogy miért?

Szerető testvérek, meddig tarthat ez még,

Lesz-e még valaha szabad a Felvidék?

 

 

Két hónapi börtön járt ezért a versért a 17 éves leánynak!

 

Az "Ellopták az apám sírját" kezdetű gyönyörű szép nótát, ide kattintva hallgathatja  meg.

Patyi Károly: Hontalanok dala ide klikkelve hallgatható meg.

Felvidék himnusz

Varga B. Tamás - Felvidék könnyei (a Beneš-dekrétumok áldozatainak)

Magyar Kálvária 1945 - 1948 - Felvidék - kitelepítések

Tudjon meg többet az emléknapról.