Doni megemlékezés - 2017.
Írta: Szmolicza József   

M E G H Í V Ó

 

Emlékezés a doni hősökre,

a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg doni katasztrófájának 74. évfordulója alkalmából

„Az utolsó pillanat felvétel”
című vers szerzője ismeretlen 
/részlet/

„S miközben
gondolatom ideér, testem a hómezőn
lassan már nem él, soha többé nem
jutok már haza, gondolj rám a Donnál is
Magyar Haza!”


 

Isaszeg Város Önkormányzata és a Dózsa György Művelődési Otthon és Múzeum

tisztelettel meghívja a város polgárait

2017. január 12-én (csütörtökön) 18 órakor, a

Hősök és Áldozatok Emlékparkjában tartandó megemlékezésre.

Közreműködik:

a Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegysége

majd,

koszorúzás és mécses gyújtás a hősi halált halt, eltűnt és hadifogságba esett magyar katonák emléke előtt.

 

"Ott a messzi Donnál..."

 

Don menti honvédek imája 1942
karácsonyára készült, ceruzával íródott,
fehér papírra, kifejezve mindazt a fájdalmat,
küzdelmet, szenvedést, kétségbeesést
és hazavágyódást, melyet átéltek
a magyar katonák:

„Édes jó Istenünk segíts meg bennünket,

A Don partján küzdő magyar honvédeket,

Kérjük adjál erőt testünknek, lelkünknek,

Hogy elviselhessük sok szenvedésünket,

Szálljon megsegítő áldásod Hazánkra,

Segíts minket haza szép Magyarországra.

Ámen”

 

 

 

A boldog szunnyadókhoz

 

Aludjatok, Ti áldott hőseink,
Pihenj Te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög,
S ne bántson könny, mely értetek pereg.


Apák, fiúk, szerelmes vőlegények,
Kik porladoztok mily sok éve már,
Kik elé dörgő ágyúszóval,
Véres mezőkön toppant a halál.


Aludjatok csak Don menti holtak,
Folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok ott messze idegenben,
Magyar testvéreink, fiúk és apák.


Aludjatok néma szent hadak,
Pihenni édes, pihenni jó,
Nyugtasson a Donnak halk zúgása,
Mint a Tisza folyó.


De jó tinéktek, elkísért az
Utolsó gondolat, hogy bárki győz,
E véres dáridóban a magyar nép
Él és földje megmarad.


Hozzátok el ne érjen
Itthonról sóhaj, jajgatás,
Mert ajándéktok szent:
A csendes szunnyadás…


Ezt Isten adja halott katonának,
Ki hűséges volt, bátor és derék,
Ki könnyű szívvel vitte áldozatul,
Piros vérét és drága életét.


De csitulj panasz! Nyugalmuk
Legyen mindörökre mély.
S utolsó kincsüket ne
Rabolja el földi szenvedély.


Ne zúgjon harangszó, sem ágyuk orgonája,
Csak egy könnycsepp, síró anyaszó.
Nyílaljon be a porladó szívekbe,
Mit megérez fia, a boldog szunnyadó.
Ezért hát, csitt… csak fojtva, lopva fájjon,
Hogy azóta nincs nálunk árvább a világon,
Mióta ők messze földeken, némán fekszenek,
Keresztjük korhadt, vagy sírjuk már jeltelen.


Aludjatok, hát Isten katonái,
Aludjatok Ti boldog pihenők!
Ringasson szelíden, mint az álom,
Idegen földek, távoli temetők!


Vitéz Somogyvári Gyula

 

 

/Képek, versek forrása: Internet/

 

 

 

Wass Albert: Gyertyaláng (részletek)

 

Az emlékezés gyertyalángja mellett

felsorakozik óriási sorba

határon innen és határon túlról

az elesettek légiója.

 

Sok sápadt arc. Óh Istenem, szívünkből

de messze volt a mit sem érzés vágya...

piros rózsákat mentek megcsodálni

s megérkeztek a bíboros halálba.

 

Nyugosznak mind. A vérüket beszívta

a kalásztermő, szomjasajkú föld.

Mögöttük összedőlt a szörnyű Bábel,

s ami még nem volt, az is összedőlt.

 

Ismeretlen Testvér, ki messze földön

alszol, lelkében fűnek és virágnak.

Te már tudod, hogy hasztalan a Törvény

amit itt fent az emberek csinálnak.

 

Testvér, ki alszol ismeretlen sírban,

s megbékélt arcod nem látom soha:

álmodd tovább az elnémultak álmát,

csöndes Testvérem: halott katona.

 

"Mindössze húsz esztendeje emlékezhetünk meg a doni hősökről, akikről évtizedeken keresztül beszélni sem volt szabad.
Pedig hősök voltak, akik az utolsó pillanatig kitartottak, helytálltak a sokszoros túlerő ellen akkor is, amikor szövetségeseik már régen 
visszavonultak. Az utánpótlás nélkül maradt, nem megfelelően felszerelt, ellátott és kiképzett hadsereg sorsa a dermesztő télben 
megpecsételődött.

A kegyetlen küzdelemben – 1943. január 12. és február 9. között, a csaknem 200 ezer fős 2. magyar hadseregből 42 ezren életüket
vesztették 28 ezren megsebesültek és mintegy 26 ezren fogságba estek. A Donnál harcoló magyar katonák kivétel nélkül teljesítették
kötelességüket, és maradéktalanul végrehajtották elöljáróik parancsát."

 

„A Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló hadsereget 1942. április 17. és június
27. között vezényelték ki a keleti frontra. Mivel Kállay Miklós miniszterelnök több ízben
kijelentette: 'minden katona szeptemberben haza fog jönni', a kikerülteket kezdettől fogva az 
a remény éltette, hogy néhány hónap elteltével leváltják őket, és hazatérhetnek. Ez nem így 
történt. A 2. magyar hadsereg feladata a Sztálingrádnál harcoló német csapatok szárnyának 
biztosítása, így a Don melletti védelem volt, a mintegy 200 kilométeres szakaszon. Az 
eredetileg sem túl jól felszerelt – különösen a nehéztüzérség, a páncéltörő tüzérség terén 
hiányos fegyverzetű – csapatok már az 1942-es nyári-őszi csatákban komoly veszteségeket
szenvedtek, az igazi katasztrófa azonban 1943. január 12-én vette kezdetét. Ekkor a jelentős
páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok az arcvonal északi részén, az urivi hídfőnél
áttörtek a nyáron egyébként viszonylag jól védhető, de a mínusz 40 fokos hidegben autóút
keménységűre fagyott mocsaras területen. A sok helyen csupán egysoros drótakadállyal
védett, térdig érő árkok és hófalak alkotta kezdetleges magyar védőállásokon a szovjet 
csapatok könnyen áttörtek” 

„Tisztelegjünk a magyar katonák előtt, akik 
áldozataivá váltak a háború poklának, akik elestek az egyenlőtlen küzdelemben. Emlékezzünk 
azokra, akik megsebesültek, és akiken a tábori kórházakban a gyógyszer-utánpótlás hiányában 
érzéstelenítés nélkül hajtották végre a műtéteket, aztán belehaltak a fertőzésekbe, vagy egész 
életükre nyomorékok maradtak. Emlékezzünk a nyomtalanul eltűntekre, akiket évekig hiába 
várt haza a családjuk és a soha nem azonosítottakra, mindazokra, akik jeltelen sírokba kotorva 
alusszák örök álmukat.”

Katolikus Tábori Püspökség meghívója - Szentmise a doni áldozatokért

Boldog Asszony Anyánk - ősi magyar Himnuszunkkal emlékezünk, a doni tragédia magyar hőseire