Húsvét 2017.
Írta: Szmolicza József   

Áldott, meghitt Húsvétot kívánunk, minden kedves olvasónknak!

 

NE SÍRJ!


Csukva a sírbolt, benne a Mester.

Koporsó száját nehéz kő zárja.

Bérelt vitézek őrizik a sírt,

Éjjel és nappal vigyáznak rája.

Elült már a zaj, csendes lett a táj,

A Názáreti a sírban pihen.

 

Bús tanítványok haza széledtek,

Kétség s bánat dúlt mindegyik szívben,

Fájt a lelküknek a nagy vesztesség,

Hiába volt hát a hit s a remény?

Koldussá lettek, elhagyatva,

Mert Jézus nélkül éltük oly szegény.

 

De ne sírj szívem, félre csüggedés!

Harmadik napnak kora reggelén;

Jézus feltámadt, kijött a sírból,

Nem szégyenült meg sem hit, sem remény;

A Máriáknak, kik sírhoz mentek,

A nagy csodáról már Angyal regél;

Aztán ők mentek, hogy elhirdessék:

Jézus feltámadt! Jézus újra él!

Félre fájdalom, félre csüggedés,

Már szívemben is biztat e remény:

Én is ott leszek, ahol Jézusom!

A feltámadás dicső reggelén!

(Vad Lajos)

 

 

Feltámadt!


Egy édes titkom van nekem.

Fénnyel betölti életem,

mosolyra nyitja számat:

a Megváltó feltámadt!


Nem, nem maradt a sír ölén.

Ujjongok az örömtől én,

hisz nem vagyok már árva.

Nincs többé sírba zárva.


Velem van nappal, éjjelen.

Mindig velem, mindig velem.

Az úton Ő vezérel

oltalmazó kezével.


Virágok, illatozzatok!

Húsvéti, tiszta fény ragyog

elűzve minden árnyat:

a Megváltó feltámadt!

 

/Túrmezei Erzsébet/