Hősök napja 2017
Írta: Szmolicza József   

Hősök napja

 

 

Hősök napját minden év május utolsó varárnapján tartják Magyarországon. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy "nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni." Ezt követte az 1924. évi XIV. törvény, mely a hősök emlékünnepének megrendezését hét pontban szabályozta. A honvédség számára ez az 1925. május 1-én kiadott, 2519. sz. körrendeletben jelent meg. Egy másik, az 1942. április 25-én kelt körrendelet kimondja, hogy 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért és emléküket ugyanolyan kegyelettel és tisztelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét. A II. világháborút követően, mintha a két törvény meg sem született volna, semmi sem történt fél évszázadon át. A rendszerváltás után a történelmi igazságtevés részeként, 1992-ben a budapesti Ludovika Akadémia épülete előtt újból felállították a hősök emlékművét és ismét fejet hajtanak a világháborúk hősi halottainak, katonai és polgári áldozatainak emléke előtt május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján. Az ezt követő években aztán egyre több felől hallhattuk, hogy megemlékeztek hőseinkről. Majd a hősök emlékének ünnepét kiterjesztették az 1938 után elesettekre is. A XXI. század derekán újra hallhattunk az ünnep felől mert az országgyűlés a 2001. évi LXIII. törvény szerint újra nemzeti emlékünneppé nyilvánította a Hősök Napját mégpedig minden év Május hónap utolsó vasárnapján. A törvény elmondja, hogy a magyarság ezer esztendeje alatt, fegyverrel vagy fegyvertelenül harcoló összes férfi és nő aki a magyar haza védelmére kelt, tettével kiérdemli a tiszteletteljes megemlékezést ezen napon. Forrás: honvedelem.hu, szerkeszto.gportal.hu, emlekpont.hu

 

Haas Béla I. világháborúban hősi halált halt, síremléke az Izraelita temetőben

 

Isaszeg hősök szobrának leleplezése 1925. nov. 1.

 

DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK!

A 92 éve felavatott Hősi emlékmű Isaszeg város főterén. Alkotója Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászművész

 

Az 1984-ben Farkas Márton és fia kezdeményezésére állított emlékmű, a hazáért hősi halált halt magyar katonáknak állít emléket

 

BOROS JÁNOS hadapród őrmester, élt 29 évet

"Elesett az isaszegi csatában 1944. nov. 7-én"

 

KARAFA IMRE (1922-1944) Meghalt a Hazáért

 

HUSI ENDRE hadnagy sírja

Életét adta a Hazáért és bajtársaiért

 

A temetőben összesen 11 sír található, melyek alatt az 1944-ben "Isaszeg védelmi harcaiban" elesett magyar katonák, alusszák örök álmukat.

Aki teheti helyezzen a sírjukra egy-egy szál virágot! Megérdemlik, mert a legdrágább kincsüket, fiatal életüket áldozták a Haza védelmére.

Nyugodjanak békében!

Hősök napja

 

 

Hõsök napjára

"Nékik fentrõl már az égi fény világít"

 

Csend, sûrû csend, a némaság fájó csendje,

Melyet olykor megtör egy-egy lélekharang.

Te, ki a mában élsz, gondolj a hõsökre,

Kiket sírok mélyén porhanyós hant takar.

 

Nem ön-ön magukért vállalták a halált,

Szívük diktálta hazaszeretet, s becsület.

Szolgálták híven istent és e Szent Hazát,

Lelkükben hit lángja táplálta a tüzet.

 

Nem maradt utánuk más, csak porló csontváz,

Nékik fentrõl már az égi fény világít.

Nékünk maradt az emlék és fekete gyász,

Meggyötört nemzetünk ma már békét áhít.

 

Felelevenítve sorsdöntõ csatákat,

Lebegjen szemünk elõtt közel és régmúlt,

Szívünkben nyíljon az emlékezés virága,

Idézzük fel elménkben mily rögös volt az út:

 

Négyszázötvenegy, a hun király Atilla

Csatát vívott, ez volt a Népek csatája.

Nyolcszázkilencvenkilencben Brentánál

Elfutott elõlünk a Berengár király.

Kilencszázhétben a pozsonyi ütközet,

Csúfosan vertük a keresztes sereget.

 

Kilencszázhuszonhat, Sankt Gallenig jutunk,

Visszaülhet trónjára a pápa miáltalunk.

Kilencszázötvenöt, csatát veszt a sereg,

Augsburgnál bizony tõrbecsalták õket.

Ezerötvenben, a Vértes hegy lábánál,

Megmutattuk nincs jobb harcos a magyarnál.

 

Ezerhatvannyolcban a Cserhalmi ütközet,

Kunoknak adánk itt harcászati leckéket.

Ezerkettõszáznegyvenegy, Muhi a "vég",

Tatár jõ, mint sáskahad, az egész ország ég.

Nikápoly, ezerháromszázkilencvenhat,

Zsigmonddal az élén, fut a keresztes had.

 

Ezernégyszáznegyvennégy, Várna kudarca,

Jagelló Ulászló odalett a viharban.

Ezernégyszázötvenhat, Nándorfehérvár

Templomainkban a harang ma is táncot jár.

Ezernégyszázhetvenkilenc, Kenyérmezõ,

Kinizsi Pál volt itt a nagy törökverõ.

 

Ezerötszázhuszonhat, a mohácsi vész,

Királyunk, seregünk egy szálig odavész.

Ezerötszázharminckettõ, Kõszeg helyt áll,

Jurisics Miklós küzd, s miénk marad a vár.

Ezerötszázötvenkettõ, Eger a nagy tét,

Dobó keseríti Ali pasa életét.

 

Ezerötszázhatvanhat, Szigetvár elesett,

Zrínyi Miklós megmutatta, mi a becsület.

Ezerötszázkilencvenhat, Mezõkeresztes,

A török szultán ismét gyõzedelmeskedett.

Ezerhatszáznégyben, Álmosd és Diószeg,

A Habsburgot verte a Bocskai sereg.

 

Ezerhatszáznyolcvanhat, felszabadul Buda,

Keresztes seregeknek sikeres ostroma.

Ezerhatszáznyolcvannégy, Nagyharsány, Szársomlyó,

Megszûnt itt a töröknek minden földi jó.

Szalánkemén, ezerhatszázkilencvenegy,

Bádeni Lajos õrgróf ver török sereget.

 

Ezerhatszázkilencvenhét, Zenta is szabad,

Vége a százötven éves török uralomnak.

Ezerhétszázhárom, Rákóczi idején,

Ocskay brigadéros gyõz Tiszabecsnél.

Ezerhétszáznégyben a Nagyszombati csata,

Vereséget szenved a kurucok csapata.

 

Ezerhétszáznyolc, kudarcba fullad Trencsén,

A továbbiakban már nincs semmi remény.

Ezernyolcszáznegyvennyolc, szabadságért küzdünk,

Pákozdról Jellasicsot Bécsig kergetjük.

Ezek után vegyesek a harci sikerek,

Egyszer osztrák gyõz, másszor magyar honvédek.

 

Ezernyolcszáznegyvenkilenc, Piski ütközet,

Gyõzelmét ülheti a Bem vezette sereg.

Beindul a dicsõ tavaszi hadjárat,

Nem sok babér terem ekkor az osztráknak,

Tápióbicske, Isaszeg, majdan Buda,

Egymást követõ gyõztes csaták sora.

 

Klapka György megvédi Komárom erõdjét,

Keserítve végig az osztrákok kenyerét.

Eddig a "nagytestvér" figyelt és hallgatott,

A "sógor" nyavalygására jött, és ránk rontott,

Mikor kezdénk hinni, szabadságunk közel,

Viharfelhõ tornyosul, mennydörgés jöve el.

 

Egymást követve, városaink mind elvesztek,

Segesvár, Temesvár, utolsónak odalett.

Ezerkilencszáztizennégy, Limanova,

Ismét jön a nagytestvér, de meg lett állítva.

'Kilencszáztizenöt Przemysl, Galícia,

Nagy a veszteségünk, de meghátrál a muszka.

 

Még ezerkilencszáztizenöt-tizenhét,

Isonzó, Doberdó, fagyhalál, halálrét.

Ezerkilencszáztizennyolc Piave folyó,

Halálvirágot szór a fennsíkról Montello.

Ezerkilencszáznegyvenegy keleti front,

A Magyar Királyi haderõ zászlót bont.

 

Ezerkilencszáznegyvenkettõ Tyimtõl a Donig,

A második hadsereg gyorsan felfejlõdik.

Ezerkilencszáznegyvenhárom Voronyezs,

A "nagytestvér" visszavág, odavész a sereg.

Ezerkilencszáznegyvennégy, visszavonulunk,

Veszteségünk jelentõs, de van akaratunk.

 

A román hadvezetés a muszkához áll át,

Tordánál szétverjük az áruló hordáját.

'Kilencszáznegyvenöt, hazánkra alkony száll,

Asztalunkról a "nagytestvér" mindent felzabál.

Kirabolt, széttépett, megalázott nemzet,

Ezerkilencszázötvenhatig tûr, szenved,

 

Újra megpróbálja letörni a rabigát,

Ki tatártól, töröktõl védte Európát,

Szembeszáll az orosszal, a vörös ördöggel,

Európa, s a nagyvilág nézi közönnyel.

Ásta sírunkat a nyugat ezer éven át,

A kelet megpróbálta bedöngölni hantját,

 

Mi mégis itt vagyunk, s nemzetünk is él,

Õsök ereibõl ezért folyt sok honfivér.

Isten valamiért feláldozta népünket.

A megváltó Jézusnak mártírkeresztet,

Nékünk rabláncot adott évszázadokon át,

Bár sokszor próbáltuk széttörni az igát.

 

Kell, hogy emlékezzünk a nemzet hõseire!

Közöttünk élnek, míg õket nem feledve,

Szívünkben nyílik az emlékek virága,

E véráztatta földön kívül nincs más haza!

/Albert Ferenc/

 

/Forrás: http://gufi.hupont.hu/5/hazafias-versek/