Trianoni megemlékezés 2017.
Írta: Szmolicza József   

 

"Nem kell beszélni róla sohasem, 

De mindig, mindig gondoljunk reá."

 

 

Nemzeti Összetartozás Napja


 

Isaszeg Város Önkormányzata és a Dózsa György Művelődési Otthon és Múzeum

szeretettel hív minden érdeklődőt a

TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM ALÁÍRÁSÁNAK 97. ÉVFORDULÓJÁN,

2017. június 4- én 18 órakor a

Hősök és Áldozatok Emlékparkjában tartandó megemlékezésre és koszorúzásra.

 

Emlékező beszédet mond:

Dr. Boldizsár Gábor honvéd ezredes, PhD,

egyetemi docens, a NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja


Közreműködik:

v. Bodrogi Imre Endre

Isaszegi Asszonykórus

Club Színház

 

"Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék."

/Gróf Apponyi Albert beszéde Versaillesben/

 

Gróf Apponyi Albert védőbeszéde

 

A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres "védőbeszédét". Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország - függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől - azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.

Gróf Apponyi Albert "védőbeszédének" teljes szövege elolvasható, magyar fordításban.

 

Elfeledett Trianon? Egy nemzet gyásza - videó

 

 

 

Magyar bánat, Trianon

Levágták ujjaid,

lábadat, kezedet,

csonkává tették

szép magyar földedet.

 

Elvették a határt,

elzárták a népet,

és nem hagytak mást,

csak az ős emléket.

 

Szakadt Bánát, Bácska,

Erdély és Hargita,

milliók száján

ég ma is az ima.

 

Könnyben áll a magyar

szívnek dobbanása,

ellen a világ,

csak Isten a társa.

 

Lobbanj fel égi tűz,

olvaszd el a láncunk,

űzd ki lelkünkből

mérhetetlen gyászunk!

 

Mária, Szent Anyánk,

nyújtsd felénk kezedet,

tedd újra eggyé

hű magyar nemzeted!

Paudits Zoltán (Kiáltok! c. kötet 2007.)

 

 

József Attila:

Nem, nem, soha!


Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922.)

 

 

Trianon 1920.június 4


Ne feledd Trianont !
Mikor édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben ébred a hazaszeretet
Mikor a nemzet még él
Akkor se feledd Trianont
Ne feledd Trianont !
Ha már más elfeledte
Mikor a harangnak nem szól már a lelke
Mikor a szónokok idegen szót szólnak
Mikor bőségében vagy a jónak
S a vasököl megolvad
Ne feledd Trianont !
Mert nem vagy Te gyáva
Aki gondolatban szabad
E csonka hazában
Szívedben él még a haza imája
Térképen ragyog csak
A magyarok hazája !
Ne feledd Trianont !
Ha már útra keltél
Mögötted hagytad ,ami még él
Ha már nem hív haza a harangok szava
Nem ölel már többet magyar édesanya
Ha már hallod a tenger zúgását
Akkor se feledd-e bús magyar hazát
Ne feledd Trianont !
Mert szétesett az ország
Földjét idegen tankok megtaposták
Magyar megtagadta magyar testvérét!
Hiába ontotta oly sok hős a vérét
A széthúzás okozza a nemzet vesztét !
Ha majd leomolnak a magas falak
Ledönti őket az akarat
Ha a harangok örömükben zúgnak
Ha eltörölhetjük a múltat
Ha a turulmadár szabadon száll az égen
Ha a magyar zászló leng büszkén ,szépen
S EURÓPÁBAN a szent béke honol
Testvér,testvérét átölelheti végre
Szabad lesz minden nemzet egészen
S eljön az isteni szeretet
Akkor,Te akkor se felejtsd el
Fájó emlékedet HAZÁM !!!

Dáma Lovag Erdős Anna

(Kőbe vésett szavak c. kötet 2005.)

 

Juhász Gyula: Trianon c. verse ide klikkelve meghallgatható.

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

 

/Képek forrása: Internet/

 

Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét, 
Acélból, - dísztelent, keményet, 
És a dátumot belevésetem, 
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget, 
S jusson eszembe, hogy az életem 
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.: 
Én megállok e sírkő-dátumon. 
Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei, 
A gőg, a hitszegés, a csalfaság! 
A társtalanság komor bélyege 
A megalázott, széttépett hazán, 
Mohács, Majtény és Világos után: 
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt 
Csak gyűlölni és megvetni tudom. 
A dalai, a csipkés-finomak, 
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott: 
Nekem: káromló, rút rikácsolás, 
S én visszavetem néki, mint a rongyot! 
Remete-nemzet lesz a magyar nép, 
Mintha magányos szirten állana, 
Vezeklő-oszlop tornyos tetején; 
S csak Istene lesz véle, s bánata. 
Eszembe jut a kettétörött kard, 
És lobogóink tépett erdeje, 
És néma, fagyott öblű kürtjeink, - 
A némaságuk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt: 
És árva testvéreink odakint; 
Június 4. 1920: 
E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét, 
Acélból, - dísztelent, keményet, 
És a dátumot belevésetem, 
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget 
S jusson eszembe, hogy az életem 
Egy kockára tettem föl mindenestől! 

1920. június 8.

http://www.youtube.com/watch?v=TZiuZHc7uQ4