Múzeumtörténet
Írta: Administrator   

Szmolicza József: Az isaszegi Falumúzeum alapításának története

Az isaszegi Helytörténeti Gyűjtemény 1967-ben nyílt meg először, de a múzeumalapítás gondolata, a falu régészeti, történeti és néprajzi emlékei összegyűjtésének vágya az 1880-as évekre nyúlik vissza.

Marcsányi István, a község fiatalon, 1901-ben, 32 éves korában elhunyt tanítója szerette volna először a falu tárgyi emlékeit összegyűjteni és alkalmas épületben elhelyezni, hogy okulásul szolgáljon a lakosság számára, és lehetőséget adjon a tudományos kutatáshoz.
Marcsányi, a fiatal tanító, aki olvasókört, színielőadásokat, megemlékezéseket szervezett falujában, kora leghaladóbb elméivel azonosan gondolkodott a múzeumalapítás tekintetében.
Álma valóra váltásában a támogatók hiánya, majd korai halála akadályozták meg. A község lakói márványtáblát helyeztek sírjára megbecsülésük jeléül.

Később a helyiek újra gyűjteni kezdték a régmúlt emlékeit.
Jelentős írásos és tárgyi anyag állott így egésszé, majd a kisebb múzeumra menő relikviákat Gödöllőre szállították. Az uradalmi központban ugyanis 1912-ben Járási Múzeum létesült Magyar Kázmér tisztviselő nemes felajánlása nyomán.
Ez a gyűjtemény hosszú ideig működött. A két világháború közti időben gyarapodott is még, de 1944-ben az átvonuló fronttal szinte teljes egészében megsemmisült.

Az 1920 és 1930-as évek között egy jómódú családból származó fiatalember, Stigler Géza elevenítette fel a múzeumalapítás gondolatát.
Stiglert elsősorban a régészeti és történeti emlékek érdekelték, amatőr ásatásokat végzett és a legkülönfélébb fegyverek sokaságát gyűjtötte össze.
Gyűjteményét 1944-ben a harcok elől négy ládába elásta. Az isaszegiek visszaemlékezése szerint a falun átvonuló román alakulatok felfedezték és kiásták a ládákat. A gyűjtemény további sorsa ismeretlen.
Elsősorban Stigler hatására többen is megpróbálkoztak a faluban ásatásokkal, különböző gyűjtésekkel, ezek a gyűjtemények azonban mára elkallódtak.
Az 1930-as években viszont elindult egy másik, hosszú évtizedekig folytatódó magángyűjtés, amely elvezetett a Helytörténeti Gyűjtemény megnyitásához, majd a Falumúzeum létrejöttéhez.

Ekkor kezdett munkához a Gödöllőről elszármazott, 1901-ben született Szathmáry Zoltán (1901-1989)Szathmáry Zoltán hentes és mészáros mester, aki önéletírásában így vallott első találkozásáról a faluval, az isaszegi honvédemlékkel: "Ilyen szép látványt még életünkben nem láttunk, zöldellő akácerdő vette körül. A szobor közelében nyíló rózsák hívogattak, a szobor alját már harmadszor jártuk körül".
A gyermekkori élmény életre szóló hatású volt. Szathmáry egész életét az isaszegi történeti és néprajzi értékek, emlékek összegyűjtésére tette fel. Emellett amatőr régészeti kutatásokat is folytatott. Elkezdődött az igazi gyűjtő munka.
Később nagyszerű társakra talált Szentiványi Gyulára és Dr. Barabás Géza községi orvosra. Ez a "triász" - ahogyan Zoli bácsi nevezte - sok nevezetes szép kiállítást rendezett községünk múltjából. A fő cél múzeum létesítése volt. Az összegyűlt értékes tárgyak és dokumentumok Szathmáry Zoltán lakásán leltek otthonra, hogy majd idővel egy leendő múzeumban nyerjenek végső elhelyezést. 1948-ban a Centenáriumi emlékbizottság titkárává is megválasztották. Ekkor Szentiványi Gyulával közösen nagyszabású kiállítást készítettek Isaszeg történetéről, melyben kronológiai sorrendben dolgozták fel a község történetét.

1949-ben az isaszegi csata 100. évfordulóján az eddig összegyűjtött tárgyakból, dokumentumokból múzeumi kiállítást rendezett. Kezdeményezésére felépült 1949-ben a Református Szabadságtörekvések Emléktemploma. Fáradhatatlanul járta a levéltárakat Budapesten és Vácon, hogy minél több községre utaló adatot tudjon összegyűjteni. Összeírta a község őstelepülési helyeit, társaival azokat bejárva a régészeti tárgyakat összegyűjtötték. A régmúltra vonatkozó visszaemlékezéseit pályázatoknál hasznosította. Gyűjteményét a Közoktatásügyi Minisztérium 1951-ben nemzeti érdekű magángyűjteménnyé nyilvánította.

1958. április 6-án Ladányi István tanár kezdeményezésére Iskolamúzeum létesült, amely 1961. májusáig működött. Ettől kezdve felgyorsultak a múzeumalapítási törekvések. A helyi tanácsi vezetés Isaszegi Történelmi Napokat szervezett, Szathmáry Zoltán helytörténeti kutató a volt Pártház helyiségében mutatta be értékes községtörténeti gyűjteményét. Később, 1962-63-ban a Kulturális Napok megrendezésében is érdemeket szerzett.
1964-ben hosszú évtizedek várakozása után a Nagyközségi Tanács múzeum céljára épületet biztosított. Egy rogyadozó, vert falú, 110 éves öreg házat, melyben előtte orvosi rendelő, cukrászda, majd tanterem volt.
Hallatlan nagy erővel indultak be a leendő múzeum felújítási munkálatai.
1965. április 4-én és 5-én megnyílhatott az első kiállítás a Felszabadulás 20. évfordulójára.
Bár ez a kiállítás rövid életű volt, de mintegy 1200 fő látogató tekintette meg.
Novemberre a gyűjtemény helységeinek javítási munkálatai is befejeződtek.
Sajnos - politikai döntés eredményeként - a kész épületbe a Nagyközségi Tanács VB magtárat létesített. Ez borzasztó csapás volt a múzeumot létrehozó Múzeumi és Műemléki Bizottság tagjaira (elnöke: Dr. Barabás Géza, titkára: Szathmáry Zoltán). De ez a döntés nem vette el kedvüket, még elszántabbak lettek! Kimondták a jelszót: Isaszegen lesz múzeum!

Megkeresték Dr. Mezősi Károlyt, a Pest Megyei Múzeumok igazgatóját, aki a helyszínen járva meggyőződhetett a gyűjtemény gazdagságáról, az épület állapotáról. A leendő múzeumi épület munkálatai 1966-ban elkezdődtek.
Dr. Mezősi Károly mind anyagiakban, mind a berendezésben, mind pedig a tárgyak installálásában segített.
O szerezte meg a Falumúzeum számára az Iparművészeti Múzeum tárlóit, a Szépművészeti Múzeum és Petőfi Irodalmi Múzeum részéről bútorokat, melyekkel igyekeztek a kiállítást talpra állítani.
A megyei múzeumigazgató közbenjárására Isaszegre érkezett a Magyar Nemzeti Múzeum fegyverszakértője, Dr. Sándor Judit újkori történész, a Földtani Intézet geológusa, valamint a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója Dr. Ikvai Nándor.

Hosszas előkészületi munka után végre elérkezett a várva várt nap, amikor a község lakosságának segítségével a rendbe hozott régi épületben 1967. október 22-én megnyílhatott a Helytörténeti Gyűjtemény.A Helytörténeti gyüjtemény emléktáblája
A megnyitó ünnepség a Kultúrotthonban kezdődött, majd a falumúzeum megtekintése következett. Szathmáry Zoltán fáradhatatlan lelkesedéssel és örömtől sugárzó arccal mutatta be gyűjteményét és kalauzolta a vendégeket.
Ezen a napon a gyűjteménynek 400 fő látogatója volt.

Szathmáry Zoltán a múzeum létrehozásáért kifejtett munkásságáért - a múzeumi hónap alkalmából - a művelődésügyi minisztertől kitüntetést vehetett át.
1969-ben megalakult a Falumúzeum Baráti Köre, mely szervezet mind a gyűjtésben, mind egyéb téren jelentős segítséget nyújtott a múzeumnak. Ettől az időtől egy új múzeum felépítésének a tervét "szövögették". Hiszen a gyűjtemény elhelyezése nagy örömet jelentett, de egyben súlyos gondokat is okozott.
Az épület rendkívül rossz állapota, a nedvesség lassan az összegyűlt tárgyak épségét kezdte veszélyeztetni. A helyzet már-már kezdett tarthatatlanná válni!
Mindezek megérlelték azt a gondolatot Szathmáry Zoltán múzeumvezetőben, hogy mihamarabb fel kell építeni az új épületet. Az elhatározást tett követte. Elindult a hivatalok útvesztőiben, szervezte az új falumúzeum építését. Munkáját mindvégig segítette és támogatta Proksza Pálné pedagógus, a Múzeumbaráti Kör elnöke.

Több terv közül a legjobbnak az látszott, hogy a falu XII. század eredetű Műemléktemploma melletti katolikus plébánia-épületet szerezzék meg a múzeum elhelyezésére.
A község plébánosa fel is ajánlotta volna az épületet, cserébe egy új plébániáért, de az ehhez szükséges pénzt a falu nem volt képes előteremteni. Sajnos ez a terv nem valósulhatott meg.
Végül is a múzeum melletti terület lett kijelölve az építés helyének, de a Nagyközségi Tanács nem akarta azt a múzeum részére átírni. Háromszor kellett építési engedélyt kérni. Hány gáncsvetést, rosszindulatot kellett elszenvednie értékvesztő és értékhamisító világunkban. Igazság és akarat vezérelte tetteit töretlenül, hogy szellemi örökséget hagyjon ránk. Végül a Nagyközségi Tanács vállalta az építést, de pénzt adni nem tudott. A Pest Megyei Tanács, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, amely 1967-óta a falumúzeum fenntartója, községi adományok, téglajegyek árusítása, a Falumúzeum Barátainak Köre adománya összehozta a szükséges pénzt az építkezéshez.

Szathmáry Zoltán, múzeumvezető erőt nem kímélve tevékenykedett, idős korát meghazudtoló fiatalsággal (81 éves volt ekkor!) szervezte és irányította az építkezést. O volt a motor és mellette a hűséges kitartó tettrekész segítő csapat.

Az új múzeum tervrajzát Simon József isaszegi építész társadalmi munkában készítette el. Az építkezést a község lelkes lakói, a Múzeumbaráti Kör tagjai, a Honismereti Szakkör tagjai, szervezetek végezték. Meleg emberi összefogással és akarással kétévi munka után felépült, s az új Falumúzeum 1982. október 2-án ünnepélyesen megnyitotta kapuit.

"Megszentelt ház ez, a kultúra háza hol elődeink élete, nemes harcaink emlékei találhatók". Ezzel megvalósult Szathmáry Zoltán életműve.

A Múzeumbarátok Köre tagjai az építkezésnél kifejtett munkájukért a Pest Megyei Tanács Közművelődési díját vehették át. Szathmáry Zoltán a Parlamentben kapott magas állami kitüntetést.

A legnagyobb elismerés mégis csak az, hogy hálával áldozhat a későbbi nemzedék emlékének, mert nem hal meg az, aki másokra költi dús élte kincseit, akinek honszerelme példamutató.
Mikor 1989-ben elhunyt igazán éreztük az ő valamikori sorait: "Ha a földi életből már el kell mennem, és az élők keresnek majd, mondják szükség lenne rád, hiányzol, akkor elhiszik és érzik, értük is éltem".

© Falumúzeum és a szerző

 

Szathmáry Zoltán múzeumvezető, a Falumúzeum alapítója emléktáblája