A lengyel nemzet „nem felejti el, hogy Horthy Miklós kormányzása idején menedékre talált százezer menekült”
A lengyelországi Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet tanácsának elnöke, a kormányzó Jog és Igazságosság alsóházi képviselője, Piotr Babinetz által benyújtott dokumentumban a szejm háláját fejezi ki „a magyarok által a német-szovjet agressziónak és megszállásnak a lengyel nemzet számára tragikus időszakában nyújtott segítségért”.
A határozatban rámutatnak: 1939-ben „Adolf Hitler javaslatai ellenére a Magyar Királyság nem vett részt Lengyelország megtámadásában”. Idézik Teleki Pál miniszterelnök Adolf Hitlernek írt táviratát: „Inkább felrobbantom a vasútvonalakat, mintsem részt vegyek a Lengyelország elleni hadműveletben. Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése elkerülni mindenfajta Lengyelország elleni katonai hadműveletet.”
A lengyel nemzet „soha nem felejti el, hogy Magyarországon Horthy Miklós kormányzása idején biztonságos menedékre talált több mint százezer civil és katonai menekült, köztük sok gyermek” – áll a dokumentumban.
A képviselők megköszönték, hogy a háború idején Magyarországon szabadon működhettek a lengyel diplomáciai képviseletek, a Lengyel Intézet, lengyel iskolák és szervezetek, köszönetet mondtak a Lengyelországból kivitt kulturális emlékek biztosításában nyújtott segítségért is.
A szejm emlékezetben tartja, hogy „a magyar testvérek” nyitottak voltak azon budapesti katonai és civil intézmények tevékenységére is, amelyekben „mások mellett a lengyel-magyar együttműködés patrónusa, Waclaw Felczak futárparancsnok szolgálta hazáját, ami lehetővé tette az emigráns lengyel kormány és Lengyelország közötti kapcsolat fenntartását” – írják.
Felidézik azon magyar katonák emlékét is, akik az 1943-44-es úgynevezett volhíniai mészárlás idején mentették a lengyeleket, valamint azokét, akik elutasították a németek elleni 1944-es varsói felkelés leverésében való részvételt, „sőt támogatást nyújtottak a felkelőknek”.
A Magyar Királyságnak a lengyelek iránti magatartása 1939-ben, valamint a lengyeleknek a magyarok iránti 1956-os magatartása „a két nagy közép-európai nemzet (…) baráti együttműködésének erős és állandó alapját” képezi – szögezik le.
Varsóban szeptember 1-én (vasárnap) tartanak nemzetközi megemlékezést a második világháború kitörésének 80. évfordulója alkalmából. Németország 1939. szeptember 1-jére virradó éjjel támadta meg Lengyelországot.
Forrás: magyarforum.hu
Megemlékezés a Farkasréti temetőben
A Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület szeptember 1-én a budapesti Farkasréti temetőben, id. Antall József és Baló Zoltán ezredes sírjánál, koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott. A résztvevők a második világháború kitörésének 80. évfordulója mellett a néhai menekültügyi kormánybiztos és a vezérkar ezredesének humanitárius cselekedeteiről is megemlékeztek.
Id. Antall József menekültügyi kormánybiztosként a világégés kitörését követően, 1939 szeptemberétől több tízezer lengyel menekült ellátásáról és jogvédelméről gondoskodott, támogatva többek között az érdekükben létrehozott Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottságot. Baló Zoltán ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetőjének feladata az volt, hogy a háború kitörése után időszakban a Magyarországra menekült mintegy 60 000 főnyi lengyel katona ellátását és a genfi egyezményben rögzített gondozását megszervezze.
A megemlékezésen Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a két nemzet gyökereinek történelmi összefonódását hangsúlyozta. Mint mondta, a két nép közötti legendás barátság hosszú időre nyúlik vissza. Ez a testvériség – a történelem vérzivataros évszázadai alatt – sokszor bizonyult erős mentsvárnak mindkét nép számára. Az államtitkár kiemelte: a második világháború kitörése után ez a testvériség még erősebbé vált. A világháborúban a korabeli terminológia szerint a Magyarországra érkező lengyel polgári személyek menekültek, a katonák internáltak voltak, ám sorsuk, magyarországi életük cseppet sem emlékeztetett a fogságban senyvedő emberekére. „1944. március 19-éig, a német megszállásig magyar államsegélyen, védelem alatt, békében élhettek hazánkban. Szabadon kijárhattak a táborokból, munkát vállalhattak, s ingyenes egészségügyi és szociális ellátásban részesültek – mondta Németh Szilárd, hangsúlyozva id. Antall József és Baló Zoltán ezredes tevékenységét a lengyelekkel szembeni baráti és bajtársi bánásmódban.
Forrás: www.honvedelem.hu
