Az alábbiakban közöljük Sramó Csaba úr levelét, aki kéréssel fordult a Jókai Mór Városi Könyvtárhoz és a múzeumhoz is. A levelében közölt II. világháborús események pontosításához kérte segítségünket. Sajnos bővebb információval nem rendelkezünk, ezért kérjük az isaszegi polgárokat, hogy aki tud bármilyen adattal szolgálni az segítse munkánkat. Mindez a helytörténet számára is fontos feladat. Segítségüket ezúton is megköszönjük!
„Tisztelt isaszegi Lakosok!
Segítség kéréssel fordulok önökhöz, hátha még fel lehet lelni értékes információkat.
Amiket önök még halhattak a szüleiktől, nagyszüleiktől, dédszüleiktől.
1944. július 2 – án a II. világháború alatti legszörnyűbb bombázást szenvedte el hazánk.
Olaszországból 620 db B-17 – es, és B-24 – es bombázó gép szállt fel, hogy terheiket, Magyarország stratégiailag fontos vasúti pályaudvaraira, rendező pályaudvaraira, olajfinomítóira, olajtárolóira, a Csepeli szabad kikötőre, a Ferihegyi repülőtérre, fontos gyárakra dobják. A bombázó gépek védelmezésére 331 db vadászgép is jött. A nagy része szintén (86%) Olaszországból, kisebb része Angliából. Lényegesen kevesebb német, és magyar vadászgép, ált a rendelkezésre hazánk védelmezése céljából. E napon halt hősi halált a hazáért Beregszászi Sándor szakaszvezető magyar királyi légierő egyik ász pilótája.Repülőgépével Balatonakarattya térségében a Balatonba zuhant. 3 éve emelték ki a gépét a magyar tengerből. E légiharcok következtében településük környékén is volt repülő lezuhanás. Akinek erről bármi infója, van kérem írja meg. Ezen ügyben megkerestem Ágoston Katalin könyvtárvezetőt, Szmolicza Józsefet a Falumúzeum gyűjtemény kezelőjét. Mindketten maximálisan segítőkészek voltak, de sajnos, mint elmondták konkrét információ
semmi nem maradt fenn e nyári repülőgép lezuhanásról. Én azért reménykedek. Mert egy ilyen repülő lezuhanás esetén a fél falú összeszaladt. Most nyáron pld Kispesten előkerült az ott lezuhant amerikai bombázó roncsairól eddig ismeretlen kép, egy tősgyökeres helyi család jóvoltából. Akik átadták az ottani helytörténeti kutatónak. Szemeretelepen a helyi múzeum munkatársai sem tudtak egy német bombázó lezuhanásáról. Meg akartak győzni, hogy az magyar volt, és még 1943 – ban történt. És még a pontos helyszínt is be lehetett azonosítani. Még találtam egy idős urat aki az idős szomszédjaitól hallott anno még fiatalon az esetről. Neki sem adtam meg semmi információt előre, mint ahogy önöknek sem. Az úriember rámutatott a házától pár háznyira lévő házra és csak úgy lazán mondta, hogy abba a házba beleált egy német bombázó. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. A pontos helyszín valószínűsíthető volt egy civil halálából is. Akinél a halál oka repülőgép rázuhanás volt. Bő egy hónapja Rákoshegyen is jelentkezett egy idős hölgy neki majdnem az édesapjára zuhant egy német bombázó. Ijedtében le is ugrott a háztetőről, amin dolgozott. Az ő információja is attól volt hiteles, hogy konkrét helyszínt nem adtam meg. Így nem lehetett azzal vádolni, hogy csak bólogatott, azt mondta, amit én előtte leírtam. És hallani szerettem volna.
Ígérem, hogy minden fellelhető információ önöknek is meglesz osztva ugyanúgy, mint a két II. világháborús Facebook csoportba, ahová felszoktam tölteni az ilyen témájú eseteket.” Sramó Csaba
