Március 12-én (pénteken) 16:30 – 18:00 között sikeresen megrendezésre került a Baba-Mama Klub szervezésében a tavaszváró-télűző „Kiszebáb égetés” program a múzeumkertben. A népszokással a jelenlévő kisgyermekes családokat Baginé Jakócs Zsuzsanna (Humánszolgáltató Központ) ismertette. A régi néphagyományt felelevenítő rendezvényt színesítette játék, közös népdal éneklés, majd a Kiszebáb elégetése. A múzeum munkatársa ehhez kapcsolódó munkákat végzett söraszatlok, padok kiheylezése, tűzrakóhely kialakítása, a környezet csinosítása, stb.
Március 15-én Nemzeti Ünnepünkön a múzeum 10:00 – 18:00 között fogadta a látogatókat!
Március 18-án a múzeumban megbeszélést tartott Eto-Papp Beáta asszony a múzeum munkatársával az április 6-i rendezvénnyel kapcsolatban.
A Múzeum március 19-én és 20-án (csütörtökön és pénteken) szabadság miatt ZÁRVA volt.
Március 25-én S. L. a Múzeumbarátok Köre tagja szemrevételezte az udvaron található pincénket a világítás felújítása végett. Ekkor S. L. kölcsön átadott egy lézeres szintezőt, amely a kiállításrendezéseknél nyújt nagy segítséget a múzeum gyűjteménykezelőjének.
Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre anyagi támogatásának köszönhetően április 6-ra rendeltünk 120 db kicsi huszáros kitűzőt.
Március 31-én készülve a másnapi ünnepségre, a boltív alatti emléktáblákat és környezetüket megtisztítottuk a rárakódott kosztól, pókhálóktól, a vaskorlátot az ablakrácsot és az iroda ablakot megtisztítottuk. Április 1-én 12:00 órától múzeumi ünnepség, emléktáblák koszorúzása. Ünnepi műsort a Damjanich János Általános Iskola diákjai és tanárai biztosítottak. A megjelenteket köszöntötte a Múzeumbarátok Köre részéről Mészáros Gusztávné elnökségi tag, képviselő asszony. A szerény ünnepséget megtisztelte jelenlétével Dr. Budaházi Árpád polgármester úr és Korbács Márió alpolgármester. A szereplők és a vendégek vendéglátásáról a Múzeumbarátok Köre gondoskodott. Köszönjük! Április 1-én és 2-án kertgondozás készülődés az április 6-i programokra. Falevélgyűjtés és új nádfonat (150 cm-es) kihelyezése a vegyes raktárkonténer elé (egy teljes és egy fél).
A Baba – Mama Klubnak köszönhetően ismét megrendezésre került a múzeumkertben a kisgyermekes családok részére a „Húsvéti Tojáskereső” program. Sörasztalok, sörpadok kihelyezése, stb.
Április 6-án az isaszegi csata emléknapján a falumúzeum 9:00 – 18:30 óráig fogadta látogatóit. A Csata Táncegyüttes szervezésében Húsvéti locsolkodásra is sor került a múzeumkertben, az Isaszegi kovászolók Facebook csoport pedig finom étkekkel fogadta a programra érkezőket. A múzeum munkatársa 6:30-tól a kemencét felfűtötte kovásszal készült langalló sütése végett. Ez egy csodálatos nap volt, köszönet mindenkinek, aki a szervezésben közreműködött.
Április 2-án írásban, e-mail levél útján felvettük a kapcsolatot az MGYT Gyógyszerésztörténeti Szakosztály elnökével, az ősszel megrendezésre kerülő, Thinagl Szerafin évforduló méltó, közös megrendezése érdekében. Április 10-én Szabó Attila úr a Szakosztály elnöke válaszolt megkeresésünkre és nagy örömünkre az MGYT felvette éves programjába az isaszegi megemlékezést. Május 9-én levelet írtunk Dr. Budaházi Árpád polgármester úr részére, melyben kértük, hogy vállalja el a rendezvény védnökségét. Ozsváth Melinda a Múzeumbarátok Köre elnökével közösen írt felkérő levelünket május 13-án adtuk át a Polgármesteri Hivatal Titkárságának. Egyúttal a felkérő levelet elküldtük Szabó Attila úrnak és Szilasi Balázs igazgató úrnak tájékoztatás céljából.
Az elmúlt időszakban két történeti ajándékot kapott gyűjteményünk
Mészáros Gabriella isaszegi lakos egy agyag korsót, nyújtófát (sodrófa) valamint kétserpenyős konyhai mérleget (súlyokkal együtt) ajándékozott múzeumunknak 2026. április 15-én. Gy. sz.: 1-3T/2026. Sebök Eszter isaszegi lakos pedig egy kitűnő állapotban lévő „Csepel 31” típusú varrógépet ajándékozott múzeumunknak 2026. május 15-én. Gy. sz. 4-T/2026. Ajándékozóink áldozatkészségét ezúton is megköszönjük! Külön köszönjük a Városüzemeltető Kft.-nek, hogy segítségünkre voltak a varrógép múzeumba történő szállításában. A varrógépet az új időszaki kiállításban helyeztük el, ideiglenesen most ott látható.
Isaszeg Város Önkormányzata a Művelődési Ház szervezésében minden évben megemlékezik a Trianoni békediktátum évfordulójáról. Mi most a 10 évvel ezelőtti esemény képeiből válogattunk. A fényképeket Szmolicza József gyűjteménykezelő készítette.
Gaudium Carminis Női Kamarakórus részvételével emelte a megemlékezés színvonalát, vezényelt Surmann Mária karnagy
Martinkó Gábor a Művelődési Ház szervező munkatársa gitározik, mögötte Bodrogi Imre a Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegységének parancsnoka látható, aki a megemlékező beszédet is tartotta.
A megemlékezők egy csoportja, bal oldalon a pad mellett Pongrácz Gabriella ig. h. a Művelődési Ház későbbi igazgatója (2020-2025), Mészáros Gusztávné Képviselő asszony, mögötte Pénzes János alpolgármester, jobb old. középen Dr. Boldizsár Gábor honv. ezredes látható, többek között.
A Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegységének tagjai
Az emlékezés koszorúinak elhelyezése, háttérben Tar Melinda kolléganőm a Művelődési Ház új Canon EOS 1200D 18,7 Megapixeles, digitális tükörreflexes fényképezőgépével fotózta az eseményt. Melinda 2015-ben került az intézményhez, mint kulturális közfoglalkoztatott, majd véglegesítve lett, és azóta főállású szervezőként látja el munkáját.Tavaly volt 10 éve annak, hogy a Művelődési Ház munkatársa lett.
Pénzes János alpolgármester úr emlékezik, és elhelyezi az Önkormányzat koszorúját
Pongrácz Gabriella ig. h. a Dózsa György Művelődési Otthon és Múzeumi Kiállítóhely részéről helyezi el az emlékezés koszorúját. Háttérben Valkony Antal ny. tanár úr videó kamerájával rögzítette az eseményt.
“MAGYARORSZÁGRA OLYAN MÉRVŰ BÜNTETÉST MÉRTEK A GYŐZTES HATALMAK, AMELYET JÓFORMÁN SEMMILYEN BŰNNEL NEM LEHET KIÉRDEMELNI.”
Trianoni emlékmű – Hősök és áldozatok emlékparkja – Isaszeg(2016. Fotó: Sz. J.)
A városi megemlékezés programja Isaszeg Város Önkormányzata és az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhely honlapján olvasható. (A múzeum e cikk írásáig, június 3-ig a programot nem kapta meg.)
június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.
A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott házi őrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án – a béketervezet végleges lezárása után – nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres “védőbeszédét”. Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország – függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől – azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
“Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék…” – Részlet Apponyi Albert Georges Clemenceau francia, David Loyd George brit és Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnök, valamint az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Császárság párizsi nagyköveteinek jelenlétében elmondott beszédéből…
A gróf Apponyi Albert által vezetett magyar delegáció hosszas munka után, Teleki Pál „vörös térképével”, etnikai, néprajzi, történelmi munkák és érvek tucatjával érkezett meg 1920 januárjában Párizsba – mindhiába. A konferencián Magyarországnak nem volt lehetősége érveket hozni a csehszlovák, román és délszláv területi követelések, a hamisított etnikai adatok és kérdőívek ellenében, az antantnak lényegében semmi másra nem volt szüksége, mint két megbízottra, akik aláírják majd a kész szerződést. Erre az aktusra végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában került sor, ahol két teljesen súlytalan politikus, Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását.
Teleki Pál híres “vörös térképe” a történelmi Magyarország nemzetiségi összetételével, az 1910. évi népszámlálási adatok alapján.
A trianoni béke pontjai ismertek: Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 325 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 93 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kisállammá vált. Románia megszerezte Erdélyt, a Partiumot, Máramarost, és a Bánság keleti felét, a délszláv állam Muraközt, Drávaközt, Bácskát és Nyugat-Bánságot, Csehszlovákia pedig a Felvidéket, Csallóközt, és Kárpátalját, Ausztria Őrvidéket, Lengyelország Szepes és Árva vármegyék egyes településeit, míg Olaszország Fiumét. A béke minden más szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabtak ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben határozták meg. A békediktátum aláírásának napján 10 órakor Budapesten és országszerte megkondultak a harangok, felbőgtek a gyárak szirénái. A közlekedés leállt 10 percre, bezártak az iskolák és az üzletek. Az életképtelenre csonkolt Magyar Királyságban megállt az élet.
“Consummatum est – bevégeztetett”
A trianoni békéről tehát mindezek alapján elmondható, hogy erőszakos diktátum volt, melyet egyoldalúan rákényszerítettek Magyarországra, és amely végül megtagadta mindazon elveket, melyek nevében megszületett. Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a trianoni szerződést, amely kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondja: “a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a csíki hegyek? Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak. Csaba mondája új erőre kel, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tűz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, Halott vitézek lelke jár velünk! Előttünk száll az ős Turulmadár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakol, ki ellenünk szegül! A székely állja, rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok. Elő velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyűk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket.
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végső harcban egyedül leszünk. És a honszerző hősök hantja vár, Ha odavész az ősmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot.
Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen, ezért a verséért a románok 1920. július 26-án Aradon felakasztották. Isten áldja emlékét!
1919 és 1921 között mindennapossá váltak a kilakoltatások, rekvirálások, gyakran megtörtént, hogy valaki reggel elment hazulról és délben, amikor hazajött, a családját és bútorait a ház előtt, az utcán találta és ugyanakkor egy rekvirált bútorszállító kocsiból hordták be az új lakó bútorait, vagy hogy tervszerűen üldözték továbbá a magyar tanítókat és tanítónőket, akiknek olyan kérdéseket tettek fel, melyekre felső iskolai végzettséggel bíró szaktanárok tudtak volna megfelelni, s a túlnyomóan magyarlakta vidékeken a kegyetlenségig ment a magyar tanerők vizsgáztatása és elcsapása: éppen úgy dobták ki a magyar tanítókat kis állásukból, mint ahogy elvették a tiszta, egészséges magyar iskolaépületeket, ahol százszámra tanultak magyar gyerekek, hogy tíz-tizenöt iskolába kényszerített oláh gyereknek iskolája legyen.
Persze nem kellett sok ahhoz, hogy valakit magyarságáért üldözzenek: 1934. november végén Stan és Palace közoktatási vezérfelügyelők sorra járták Csík megye községeit a magyar tanítók nyelvtudásának felülvizsgálása végett. Eljutottak Gyergyócsomafalvára is. Amint az utcán mentek és elhaladtak Botár Erzsébet tanítónő lakása előtt, észrevették, hogy az ablakában muskátli virít. Egy pillanat s máris készen volt az irredentizmus vádja. Jegyzőkönyvet vettek fel és hivatalos feljelentést készítettek Botár Erzsébet tanítónő ellen a magyar irredenta magatartásáért. A jegyzőkönyv szerint a tanítónő feltűnően és lázítón szándékkal magyar nemzeti színekkel díszítette fel a lakását “fehér függöny, piros cserép, zöld levél”. Így tehát Gyergyócsomafalva kis magyar gyermekei hiába készültek nemsokára az iskolába. A tanítókat elbuktatták, letartóztatták és egyetlen megmaradt tanítónőjük, az ártatlan Botár Erzsike is vád alá került.
Szintén döbbenetes kép rajzolódik ki Lukács György: Erdélyi mártírok és hősök aranykönyvé c. könyvéből, amelynek szerzői közül Gergelyffy Gábor az 1918 és 1940 közötti erdélyi menekültjeinkről szóló beszámolójában arról írt, hogy a magyar felekezeti iskolákat a legkülönbözőbb ürügyekkel bezáratták, például azzal, hogy a helyiségek nem alkalmasak tanításra, mert szűkek, sötétek és egészségtelenek, ami ugyan igaz volt, viszont az volt az oka, hogy a román hatóságok elvették a magyar iskolák helyiségeit, oda román iskolákat telepítettek, minélfogva a magyaroknak legtöbbször egészen alkalmatlan helyiség jutott, ám előfordult igen gyakran az is, hogy minden indoklás nélkül zárták be a magyar iskolát, mint például Sáromberkén, Válaszúton, Zsibón, Magyarzsomboron, máskor ellenben azt hozták fel kifogásként a bezárás mellett, hogy a tanulók száma kevés, mint Nagysomkúton, Sárdon, Mezőújlakon, Borbátvizen, vagy éppen azt, hogy (mint az aranyospolyáni iskola esetében) sok, holott helyiségei kicsinyek.
Ki tudja, hány Kárpáti Piroska volt, s ha közülük valaki nem is járt úgy, mint ő, mindenesetre mindmáig nem tisztázott, hányat távolítottak el hazafias érzésük miatt, bezárva egyúttal iskolájukat is (csak az 1925-ben 103 római katolikus és 107 református iskolával történt ez), vagy általában hányakat állítottak elő, amiért magyar dalra fakadtak: az ismert eseteknél maradva például a fogarasi rendőrkapitány egyenesen megtiltotta a cigányoknak, hogy magyar nótát játszanak, egy pap-költőt pedig 1922-ben azért tartóztattak le, mert verskötetében ezt írta: “Csak álljatok, mint előőrsök itt, / didergő pontján egy új kikeletnek…”: az indoklás az volt, hogy a szerző Erdélyben ideiglenesnek vélte a román uralmat, de megtörtént az is, hogy valakit Nagyváradon tizenöt napi fogházra ítéltek, mert elszavalta Ady Endrének Fölszállott a páva című versét, különös tekintettel alábbi két sorára: “Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.”, s végül (amint a kötetben Tóth Zsigmondnak az erdélyi magyar kisebbségi iskolahelyzetről készített látleletében olvassuk), hogy amikor egy orvosi rendelőben magyarok és románok között megkérdeztek egy három éves leánykát, hogy tud-e dalolni, azt felelte, hogy igen, a Himnuszt meg a Szózatot, de ezeket nem szabad, mert akkor anyukát meg apukát lecsukják. (Persze fondorlatosabb módon is lecsuktak sokakat, így megesett, hogy egy kolozsvári paphoz beállított egy polgári személy, aki előadta, hogy az oláhok kínzásai és üldözései elől menekült, ezért segítségért könyörög, mire pénzt kapott tőle s az illető pár óra múlva román tisztként jelent meg nála és katonáival letartóztatta.)
Mindezeket megelégelve nem csoda, hogy megnőtt az Erdélyből végső elkeseredésükben anyaországunkba menekülő mieink száma (1918-ban 40 952-en, 1919-ben 33 551-en, 1920-ban 79 773-an, 1921-ben 19 879-en, 1922-ben 13 651-en, 1923-ban 7356-an, 1924-ben 1693-an voltak), akik egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerültek (így amíg nálunk a kormány 1911-ben engedélyt adott a román nemzeti színek viselésére, addig 1929-ben egy román rendelet megtiltotta Kolozsvárt a magyar nyelv használatát orvosi rendeléseken!) s nem akartak úgy járni, mint a verséért életével fizető Kárpáti Piroska.
Ma már keveset mond Papp-Váryné Sziklay Szeréna (1881-1923) neve, de az idősebb nemzedék még emlékszik egy kis versre, amely a Trianonban megcsonkított ország lakóiban tartotta a lelket.
Mi kell még…? Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány, az ingyen kapott ősi föld…? Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár, kertek végében a málnabokor mögött? Kevés volt talán, a lehullott utcatábla, átköltött térkép, eldőlt szobor…?
Az anyanyelv már rég föld alá költözött, suttogva szólt a zsalugáterek mögött. Bezárt az ódon iskola, elhalt a dal, kidőlt a harangláb. Az emlékek is reszketve féltek. Titokban éltek a Házsongárd felett és Bakából is BACA lett, az ősi név helyett. Elvégeztetett…! A törvényből, így lett végül törvénytelen. Így kapott szégyenteljes leckét a Történelem…
De mindez nem volt elég. A szabadító Mózest hiába várnánk… Feldúlt temetőföldjeink mélyén, most Karthágó szörnyű sorsa vár ránk… Irgalmas Isten! Nézd! Nem volt elég, hogy Múltunkat maguknak kérték, most végül HALOTTAINKAT IS HALÁLRA ÍTÉLTÉK…!!
„Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mink is meghoztuk a királykisasszonykát, Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”
A galamb képében ábrázolt Szentlélek és a Szentcsalád
A Pünkösd – a Húsvét és a Karácsony után – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep neve, a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, és ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház. A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban – 1993 óta Magyarországon is – munkaszüneti nap.
Pünkösdi rózsa
A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás) mérték össze ügyességüket. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek, és viselhette a pünkösdi koronát – uralkodásának rövid idejére utal a „pünkösdi királyság” kifejezés. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.
Piros pünkösd napján, mikor gyümölcs érik, életed kalászát angyalszemek nézik. Ezüstös harmatot csorgatnak tövére, hogy termése nőjön S vihar ki ne tépje. Piros pünkösd napján az Úr keres téged, zúgó szelek szárnyán Lelkét küldi néked. Fogadd szeretettel a mennyei lángot, növeljen szívedben hitet, boldogságot. (Piován Győző)
Az Isaszegi Művelődési Ház csapata Szilasi Balázs igazgató úrral és a Csata Néptáncegyüttes Stéger Dániel művészeti vezetővel és a támogatóikkal szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt 2026. május 30-án (szombaton) 16:30 órától a múzeumkertben zajló közösségi Májusfa kitáncolásra és Májusfa döntésre a múzeumkertbe, valamint az azt megelőző és az azt követő valamennyi programra. A szép időt megrendeltük, a jó hangulatról gondoskodunk. Az 1980-as évek közepétől -e szép néphagyományt még a régi Művelődési Ház igazgatója, Fejéregyházi László és munkatársai, valamint a „Csatások” élesztették újjá. Köszönjük nekik! A néphagyományt a mai napig őrzi Isaszeg. Az akkori idős emberek meséltek egykor Laci bácsiéknak e jeles népszokás megünnepléséről, történetéről. Tehát kicsiket és nagyokat egyaránt szívvel-lélekkel várunk hagyományőrző programunkra! Külön köszönjük, hogy ismét alkalmasnak találták a Szervezők a népszokás bemutatására, megelevenítésére a szépen gondozott múzeumkertünket!
Szeretettel várjuk kedves látogatóinkat új időszaki tárlatunk megtekintésére. A kiállítás a múzeum nyitvatartási ideje alatt tekinthető meg. Kérjük ajánlja programunkat ismerőseinek, barátainak is. Köszönjük!
A tárlatot Szmolicza József gyűjteménykezelő készítette.
A több napos munkával retusált fénykép, kicsit az eredeti fekete-fehér fotóhoz képest barnítottuk a képet. A retusálási munkákat Szmolicza József gyűjteménykezelő végezte el. Nem rendelkezünk komoly pl. Photoshop programmal, egy ingyenesen alkalmazható egyszerű képjavító szoftvert használtunk a hibák kijavítására. Bár biztosan lehetett volna jobb is a minősége, mi ennek ellenére elégedettek vagyunk a saját munkánkkal. Fotótári száma: 283-5. Az isaszegi lakodalmas szereplői a régi Művelődési Ház udvarán 1961. április 3-án. Középen a menyasszony, Kiss Anna és mellette a vőlegény Tesánszky Mihály.
Sorozatunkban ezúttal olyan képet választottunk mely kapcsolódik korábbi bejegyzésünkhöz, az Isaszegi Történelmi Napok 65 évvel ezelőtti megrendezéséhez. Az igen gazdag programkínálat között szerepelt a régi Művelődési Házban megrendezett Isaszegi lakodalmas előadás is, melynek szereplői láthatók a Művelődési Ház hátsó udvarán. Egyébként az egykori Juni-féle vendéglőből 1950-ben hozták létre a Kultúra Házát vagyis a Művelődési Otthont. A régi épület kis színpaddal is rendelkezett ott került bemutatásra 1961. április 3-án (hétfőn) 17:30 órai kezdettel Néprajzi-est keretén belül az isaszegi lakodalmas. Az isaszegi erdőgazdaság dolgozóinak eredeti gyűjtése alapján. A műsort 8 forint belépődíj ellenében lehetett megtekinteni. Az előadásnak óriási sikere volt, oly annyira, hogy nemcsak Isaszegen került bemutatásra több alkalommal is, hanem a környező településeken is pl. Pécelen, Gödöllőn, Dányon, Zsámbokon, stb. Érdekessége volt a lakodalmasnak, hogy a menyasszonyt alakító Kiss Anna és a vőlegény szerepét eljátszó Tesánszky Mihály egymásba szerettek és később valóban házasságot kötöttek.
A táncokat betanította: Ónodi András Kísérte: Vidák Károly és népi zenekara Rendezői voltak: Kiss Antal és Rajta Józsefné Az összekötő szöveget Szabó Péter mondta
Ecseri Pál
Ecseri Pálné
Erki Béláné
Gyöngyösi Mihályné
Hajdú István
Hajdú József
Hajdú Józsefné
Heksz Jánosné
Kapás Margit
Kiss Anna
Kiszel Margit
Kővágó Pál
Malina Józsefné
Molnár Mária
Onodi András
Palánkai Györgyné
Pálinkás István
Rajta István
Rajta József
Seres József
Szabaczki Józsefné
Szabó István
Szabó Istvánné
Szalai Gyula
Szmolicza Mihályné
Tesánszky Mihály
Zsoldos János
Az eredeti 65 éves fénykép. Sajnos így őrződött meg. Több napos munkával sikerült a közléshez szükséges munkákat elvégeznünk 2026. május 6-8. között.
Dalmady Győző (1836-1916) a szabadság és a szerelem költője, s az árvák atyja, aki egész életében a hazafiság és emberség harcosa volt.
Bori és dalmadi Dalmady Győző (Kolta, Komárom vm. 1836. febr. 11. – Budapest, 1916. jún. 30.): költő. 1853–57 között a pesti egyetemen jogot hallgatott. Az 1860-i nemzeti mozgalmak idején az ifjúság egyik vezetője volt. 1861-ben Pest vm, aljegyzője, 1870-től főjegyzője, 1872–1907 között a megyei árvaszék elnöke volt. 1866-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagja. 1905-ben mint közgyűlési elnök irányította a megyei ellenállást a Fejérváry-kormánnyal szemben. A népnemzeti irány művészi eszközeit alkalmazó verseit 1853-tól kezdve közölték a folyóiratok. Több gyűjteményes kötete is megjelent. A 19. század utolsó évtizedeinek népszerű lírikusa. Lírájában – a Kossuthot eszményítő hazafias érzés és a családi élet motívumai mellett – fontos szerepet tölt be a katolikus szellemű vallásosság. Számos jogi és árvaügyi cikket is írt. A 19. sz. utolsó évtizedeinek népszerű lírikusa. Első verse Koszorú című (anyja sírjára) a Szikszói lapokban jelent meg 1853-ban.
Munkái:
Költemények. Pest, 1862.
Szerelem. Költemények. U. ott. 1863.
Dalmady összes költeményei 1857-1875. Budapest, 1876.
Hazafias költemények 1856-1894, Budapest, Athenaeum Rt; 1894.
Számunkra azért is fontos megemlékeznünk Dalmady Győző költőről, mivel ő volt az aki örök emléket állított a Katonapallagon nyugvó ’48-as hősöknek. Ugyanúgy mint ahogy Jókai Mór nagy regényírónk is örök emléket állított a Kőszívű ember fiai című regényében a győztes isaszegi csata hőseinek. Ahogyan egykor Marcsányi István kántortanító nevezte a Katonapallagon az erdő lombjai alatt nyugvó ismeretlen honvédeket, a Névtelen félisteneket! Dalmady Hazafias költemények 1856-1894 című kötetében jelentette meg először az 1880-1890 között írt a Honvédsírok az isaszegi erdőben c. versét. A költő verseiből a haza szeretete és a magyarság érzése szól felénk, a sóhaj, és a panasz egyszerű hangjával, a bizalom, a hit, a kegyelet és a lelkesedés, a büszkeség és a dac bátrabb szavával, itt-ott a harag és a gúny kitöréseivel.
A vers megjelent a „Hazafias költemények 1856-1894” kötet 4. kiadásában 1914-ben. Szakkönyvtári száma: R-1009.
Honvédsírok 1988. 10. 06.
Harsányi Bálint huszár őrmester síremlékére virágcsokrot helyez el egy általános iskolás kislány.
Virágcsokrok elhelyezése a Lengyel kapitány síremlékénél. Hagyomány volt a rendszerváltásig, hogy minden év április 6-a előtti napon a helyi általános iskolásokkal közösen virágot gyűjtöttünk a községben. A Falumúzeum udvarán a virágokból csokrokat készítettünk, majd kivittük azokat a ’48-as emlékhelyekre. Fotótár: 239-1., 239-8., 239-14. A fotókat Szmolicza József készítette.
65. évvel ezelőtt rendezték meg az első Isaszegi Történelmi Napokat
Szakkönyvtári leltári száma: 1548.
2026. május 6-án érkezett meg az a kiadvány, melyet a szegedi Antikváriumból rendeltünk meg a múzeum Szakkönyvtára számára. A kis 16. oldalas A/5 formátumú programfüzet igen részletesen tájékoztat bennünket a 65 évvel ezelőtti eseményekről, az első Isaszegi Történelmi Napok megrendezéséről. Isaszeg lakói – kicsik és nagyok egyaránt – a mai napig jogosan büszkék az 1849. április 6-án lezajlott győztes isaszegi csatára. Bár akkor 1961-ben a pártállami rendszerben nehéz volt mindezt megvalósítani, de közös összefogással és akarattal sikerült mindezt elérniük. Nem utolsó sorban sokat köszönhetünk a kezdeményezőnek Szathmáry Zoltán (1901-1989) helytörténeti kutatónak, a Falumúzeum alapítójának. Sikerült ennek a nemes ügynek megnyernie az akkori Hazafias Népfront vezetőségét, Bodrogi András tanácselnököt és Meleghegyi Sándort a Művelődési Ház igazgatóját és másokat. Ma természetes, hogy az ITN keretében emlékezünk meg a szabadságharc egyik legnagyobb győztes csatájáról. Az 1960-as évek elején ennek megszervezése igazi kihívás volt. Most lapozzunk bele a kedves kis kiadványba és nézzük meg mi-minden is szerepelt az 1961. április 2-4-ig tartó program kínálatban. Többek között ünnepi Tanácsülés, helytörténeti kiállítás, bélyegkiállítás, Dísznövény-, járási fotó-, néprajzi és helyiipari kiállítás, magyar nóta és operett-est, túravezetés a ’48-as emlékhelyekre, Isaszegi lakodalmas bemutatója, Locsoló-bál, filmvetítések a Petőfi Sándor Filmszínházban, jubileumi díszhangverseny színesítették a programokat és a füzet végén még Isaszeg rövid történetét is ismertették a szerkesztők. Elmondhatjuk, hogy 65. évvel ezelőtt megrendezett Isaszegi Történelmi Napok igen gazdag programokat kínált a helyi lakosság és az Isaszegre érkező vendégek számára. Le a kalappal a Szervezők előtt! Megcselekedték amit, meg lehetett. Adott lehetőségekkel, adott pénzügyi (szűkös) keretek között, annál nagyobb összefogással és szeretettel hozták létre az első Isaszegi Történelmi Napok rendezvényt. A programfüzet elkészítése és kiadása példaértékű!
Részletek a programfüzetből
Isaszegi lakodalmas résztvevői 1961. április 3-án a régi Művelődési Házban Fotótár: 283-3. A fotó közléshez szükséges retusálási munkákat Szmolicza József gyűjteménykezelő végezte el.
Szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, keresztanyákat. Azokra is gondoljunk ezen a napon, akik már sajnos nem lehetnek közöttünk. Emlékezzünk rájuk is szeretettel!
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából és a legelső Anyák Napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották. A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel és megtették az előkészületeket az Anyák napja országos bevezetésére. A szervezet lapjában így írtak a napról: „Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó «Anyák napját», ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.”
Most haja fehér, keze reszket, s levelet vár: simogatását néhány gyermeki, meleg szónak!
Ó, írj! Amit ma még megírhatsz, vigyázz, megírhatod-e holnap!
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
