Az isaszegi csata 1849. április 6.
Április 6-a nagypéntek, a magyar szabadságharc aranybetűkkel írt napja.
Az alábbi összeállítással emlékezünk a 171. évvel ezelőtt lezajlott győztes isaszegi csata hőseire
Az 1848-as polgári forradalom és az azt követő szabadságharc vezérei, Petőfi, Kossuth, Görgey, és a többiek, ismertek és ismeretlenek, magyarok és a magyarságért vérzők írták zászlaikra: „Szent az ügyünk, nem rettegünk”. Az akkori világ egyik legerősebb hadseregével, a császári-királyi ármádiával szemben állták a sarat honvédcsapataink.
Isaszeg és Gödöllő között került sor a tavaszi hadjárat első szakaszának döntő csatájára. 1849. április 6-án a tét mind a két hadsereg számára nagy volt. Ha a magyarok győznek, a császári királyi hadseregnek Budára vagy Vácra kell visszavonulnia, s ezzel befejeződik a Duna – Tisza köze felszabadítása. Ha a császári-királyi hadseregnek kedvez a hadiszerencse, akkor a magyar fél kénytelen visszavonulni, s biztonsággal csak a Tisza vonalán szilárdíthatja meg helyzetét.
Déli fél egy óra körül Isaszeg környékén magyar csapatok jelentek meg. Klapka I. hadteste Tápiósáp- Tápiósüly felől, szorosan nyomában a III. hadtest Dány – Szentkirályon át érkezett a Királyerdő szélére. A két magyar hadtest 20 ezer főnyi összlétszámával nagyjából azonos erő felett rendelkező Jellesics, Isaszegtől, illetve a Rákos-pataktól nyugatra eső, a patak folyásával nagyjából párhuzamos dombokon állította fel csapatai zömét. Elővéd dandára pedig a falutól keletre eső Királyerdőt tartotta megszállva. A harc ez utóbbi birtoklásáért vette kezdetét. Az erdő északi felébe Damjanich, míg déli részébe Klapka néhány zászlóalja nyomult be. A visszavonuló császáriakat követve elsőként Klapka honvédei értek a Rákos-patakhoz, s így megzavarták átkelésükben a Damjanich elől visszavonulókat. Ez utóbbiak segítségére Jellasics néhány zászlóaljat küldött főállásából, amelyek Klapkát visszaszorították. Így Damjanich magára maradt. Ő azonban nem vonult vissza. Egy dandárt küldött fedezetlenül maradt balszárnyára, gyalogsága zömével pedig rohamot intézett a császáriak által megszállva tartott Isaszegre. A támadó magyar gyalogság a túlparti császári ütegek tüzében jelentős veszteségeket szenvedett, de sikerült megközelítenie a falut. Ekkor azonban váratlanul oldalról, az Isaszegtől északra eső szőlőkből is ágyútüzet kapott. A csatába ugyanis egy újabb császári hadosztály avatkozott be. Ez Schlik küldte. Megtehette, mivel a vele szemben álló magyar VII. hadtest tétlen maradt.
A magyar sereg legkiválóbb hadteste, valamint annak parancsnoka azonban az immár többszörös túlerő ellenében is kitartott. Két utolsó, még tartalékban álló zászlóaljából jobb szárnyat rögtönzött, mely – a III. honvédzászlóalj, valamint a Wysocki vezette lengyel légió zászlóaljából állt – négy egymást követő alkalommal verte vissza a császáriak három, végül négy zászlóaljjal végrehajtott rohamát. Kitartásuk végül meghozta az eredményt. A harcvonal déli szakaszán közben ugyanis megfordult a kocka. Klapka a főparancsnok, Görgey segítségével rendezte vissza vonulóban lévő zászlóaljait és damjanich hadtestének bal oldalán belépett5 a küzdelembe. csapatai az ellenség tüzében ismét meginogtak ugyan, de a mögéjük beérkező II. hadtest Aulich tábornok vezetésével, helyreállította az egyensúlyt.
A harctérre a csata folyamán megérkezett a császári főparancsnok Windisch-Grätz tábornok, aki ekkor döntésre akarta vinni a dolgot, és serege lovasságának zömét a Rákos-patakon át támadásra küldte, – Ottinger vezetésével – Damjanich hadközépben álló huszárai ellen. Első próbálkozásukat a patak hídjánál Aulich a III. hadtest segítségére küldött ütegek tüzével azonban meghiúsította. A tizenkét vértes század a hídtól északra mégis csak átvergődött a Rákoson, majd összecsapott a Nagysándor József ezredes vezette magyar lovas dandár 14 huszárszázadával. A hosszan tartó küzdelembe innen is, túlról is újabb századok avatkoztak be. Küzdelmüket, illetve az egész ütközet sorsát végül is a magyar balszárnyon kialakult helyzet döntötte el.
Klapka és Aulich zászlóaljainak rohama előbb a Királyerdő déli feléből, majd az égő Isaszegből is kivetette a császári gyalogságot. Jellasics ezt követően, este 8 óra tájban főállásait feladva megkezdte az elvonulást Gödöllő felé. Damjanich és Schlick katonái azonban késő éjfélig viaskodtak egymással. Görgey most már bizton mondhatta: „Miénk a győzelem”.
„Ki a nemzetet alig vegetáló nyomorú sorsából emberi életre serkentette: Széchenyi volt.
Ki a tettre vágyó nemzet lelki tüzét egyszerre a legmagasabb lángolásra szította: Kossuth vala.
Ki azt az első erőfeszítést a nemzeti véres karddal végrehajtotta: az volt Görgey.”
(Móricz Zsigmond)
ISASZEGI INDULÓ
Honvédszobor, honvédsírok
hősökről regélnek,
Honvéd hősök győzelméről zengjen
ez az ének.
Ezernyolcszáznegyvenkilenc április 6
napja,
isaszegi győztes csata dicsőséges
napja.
Klapka, Görgey, Aulich, hős vitéz
Damjanich
A magyar szent szabadságért
harcoltak, győztek itt.
(Szeghő Andor volt isaszegi tanító szerzeménye)
Barta Zoltán és Endrédi Tamás: Isaszegi csata 2013
Díszfelvonulás, csata imitáció 2017.
Isaszegi csata (1849.) animáció
A magyar honvédcsapatok sorozatos sikereire, az 1849-es tavaszi hadjáratra emlékezik 1989-óta minden év áprilisában a Történelmi Lovas Egyesület. Ilyenkor huszár, illetve katonai hagyományőrző alakulatok – ma már a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség csapatai és határon túli, valamint a külföldi társszervezetek egységei is – járják be a tavaszi hadjárat útvonalát.
Sajnos idén a koronavírus járvány miatt ez a nagyszerű rendezvény elmarad.