Az isaszegi falumúzeum gyűjteménye elsősorban ajándékázás révén gyarapszik. Ezért is nagy öröm számunkra, ha újabb tárgy vagy dokumentum kerül felajánlásra.
Kérjük, hogy Ön is segítse adományával (dokumentum, fotó, néprajzi v. történeti tárggyal, stb.) a falumúzeum gyűjteményének gyarapodását!
2020. március 11-én Horváth István a Múzeumbarátok Köre tagja, IGESZ igazgató úr, egy fiókos v. kisfejes citerát, (13 húrral, alul nyitott) műbőr hord-táskában ajándékozott múzeumunknak. Adományát köszönjük! Gy.sz.: T-1/2020., H: 62 cm, M: 5 cm,
Népszerűségében kevés népi hangszer vetekedhet a magyar asztali citerával. A XIX. század végén és a XX. század első felében a magyarlakta falvakban a legtöbb házban, családban akadt ilyen hangszer, vagy a hangszeren játszani tudó személy. Az asztali citera a családi muzsika megtestesítője volt ebben a korban, faluhelyen. A rádió, televízió, hifi tornyok előtti időben szinte az egyedüli hangszeres zenei szórakozás forrása volt az egyszerű falusi otthonokban. Természetesen a pásztorok, földművelő parasztok, kétkezi munkások kezében akadt furulya, tekerő,tambura, vonós hangszer is, de nagyságrendekkel kisebb számban, mint a citera. Megkülönböztetett figyelmet érdemel ma is!
Nemetine Kodrán Erzsébet
Az öreg citera
Múltbanéző
A padláson a lomok között
kezembe akadt egy öreg citera.
Húrjai közt pókháló remeg,
és lelkemben halkan feldereng
egy régi nóta.
Sok év elmúlt már azóta,
hogy édesapám pengette a húrokat,
s szálltak a hangok édesen, búsan,
néha vidáman, néha szomorúan
a magas égig.
Remegve rezdültek a csengő hangok,
s ha apám játszott egy régi nótát,
vele daloltunk ifjak és vének,
mert mindig arról szólt az ének,
hogy szép az élet!
És most könnyes szemmel nézem
az öreg repedezett fát,
amely alkotta egykor a citerát,
s hogy koporsója lett a dalnak.
Mert ő is meghalt, mint apám!
Forrás:www.poet.hu
Legújabb ajándékunkat pedig a közeli napokban, Szlávik Jánosné Zsókától 2020. május 6-án Gödöllőről kaptuk. Szlávik Jánosné Zsóka helytörténészként fontosnak érezte, hogy az isaszegi Honvédszoborról készített színezett korabeli képeslap, Isaszeg Város helytörténeti gyűjteményébe kerüljön, hogy azt az utókor számára megőrizzük. Kedves sorait örömmel vettük, és adományát ezúton is megköszönjük!
A képeslapot 1942. november 2-án adták fel Isaszegen, Szilárd Istvánné úrnőnek Budapestre. Írója egy „Gyula” keresztnévre hallgató fiatalember feltehetően Isaszegen katonai (kiképzésen, szolgálatban lévő) személy lehetett. A képeslap 1901. és 1934. között készülhetett, hiszen a talapzat főhomlokzatán még nem látható a zseniális fővezér Görgei Artúr tábornok reliefje. A helyén lévő kis tábla felirata: „Az isaszegi győzelmes csatában elesett hős honvédek emlékének. 1849.” A kovácsoltvas kerítést Udvardy Antal isaszegi plébános – szoborbizottsági tag – saját költségén készítette el. Az 1901. szeptember 8-i – szoboravatás – fotókon a kerítés még nem látható. A képeslapot a Fotótárunkban a 602. számon tartjuk nyilván. Kiadta: 629 Vasúti Levelezőlapárúsítás, Budapest, V. ker. Kádár u. 4.
