Isaszeg a 14. – 15. században mezőváros volt
A Történeti Földrajzi Közlemények című tudományos folyóirat 2019. 7. évf. 3-4 számában egy érdekes cikk jelent meg, Veresegyházi Béla ny. gimnáziumi igazgató tollából. Az írás szerint – levéltári forrásokra hivatkozva – Isaszeget a késő középkorban (14-15. században) mint mezővárost (oppidum) említik.
Számunkra, Isaszeg történetét kutatók számára, nagyon fontos tény, hogy akkoriban a Gödöllői-dombság területén egyedül Isaszeg volt mezőváros, mely (kis-) piacközpontként a hétfői napokon bonyolította le vonzásterületének termékcseréjét. Veresegyházi Béla további részleteket nem közöl, mert a dolgozatában a Gödöllői-dombság 16. századi gazdasági életét jeleníti meg a török adójegyzékek, az ún. defterek alapján.
A kiadványt Frisnyák Sándor geográfus-professzor, (a Nyíregyházi Egyetem ny. tanszékvezető tanára) az Isaszegi Múzeumbaráti Kör tagja ajándékozta Falumúzeumunk Szakkönyvtárának.
A professzor úr Isaszegre költözését követően (2007.) otthonából töretlenül folytatta tudományszervező és történeti földrajzi kutatómunkáját. Értékfeltáró, a nemzeti önismeretünket gazdagító munkája során megismerkedett a Falumúzeum gazdag régészeti, néprajzi és történeti anyagával. De nemcsak a település tájtörténete után érdeklődött, hanem lelkesen kutatta a környező tájat, személyesen is bejárva egy-egy régészeti lelőhelyet, ásatást, felkeresve az épített környezet értékeit. Rövid idő alatt igazi lokálpatriótává vált. Közel 100 értékes szakkönyvvel gyarapította könyvtárunkat. Egyik legjelentősebb munkája a „Magyarország történeti földrajza” című kötete (1990) e témakörben az első tudományos szintézis: alapmű a felsőoktatásban és a hisztogeográfiai kutatásokban. Történeti földrajzi kutatásait a geográfus szakma nagyra értékeli: tudományos iskolateremtő tudósként és a magyar történeti földrajz megújítójaként tartják számon. A tájökológusok értékelése szerint az 1980-as évektől reneszánszát élő tájtörténeti kutatások legeredményesebb művelője Frisnyák Sándor.
A professzor Isaszeggel és tágabb környezetével kapcsolatos kutató munkáinak eredményeit a következő publikációkban tette közkinccsé :
(1) Adalékok a Gödöllői-dombság történeti földrajzához (Tájhasználat a 18-19. században). Herman Ottó Múzeum Évkönyve 47. Szerk. Veres L. – Viga Gy. Miskolc, 2008. pp. 265-294.
(2) Adalékok Isaszeg történeti földrajzához. (A szlovák telepesek tájhasználata a 18-19. században). Hanusz Á. szerk.: Tiszteletkötet dr. Göőz Lajos professzor 80. születésnapjára. Nyíregyháza, 2008. pp. 75-85.
(3) Adalékok Isaszeg népességföldrajzához (1784/87-2001). Trócsányi A. – Kovács I. P. szerk.: Tér – tálentum – társadalom. Pécsi Tudományegyetem. Pécs, 2010. pp. 157- 166.
(4) A tájhasználat változásai a Gödöllői-dombvidéken a 20. században. Tájhasználat és térszervezés. Nyíregyháza-Szerencs, 2012. pp.173-190.
(5) A Gödöllői-dombság szőlőgazdasága (18-20. század). Frisnyák S.: A föld erejéből élünk. Nyíregyháza, 2017. pp.68-85.
Frisnyák S. tudományos előadásai Isaszegen:
(1) Isaszeg és környéke tájhasználata a 18-19. században Isaszegi
Múzeum tudományos előadássorozata (Isaszeg, 2008. okt. 11.)
(2) Isaszeg természeti környezete és történeti földrajza
Magyarságismereti Szabadegyetem (Isaszeg, 2013. május 17.)
Úgy vélem, hogy a fontos megállapítást erősítendő, Frisnyák professzor úr „A Gödöllői-dombság történeti földrajza (2015)” című munkája – amely szintén könyvtárunk értékes darabja – valamint Kovácsné Halomházi Zsuzsanna szerkesztésében megjelent „Isaszeg a történelem tükrében (2019.)” című forrásművek felhasználásával az alábbi gondolatokat kell megosztanom olvasóinkkal:
Az Árpád-kor végére befejeződött a Kárpát-medence benépesítése és gazdasági birtokbavétele. Az önellátó gazdálkodást az árutermelés váltotta fel és fokozatosan kialakultak a kis és nagy régiók szerepei. A területi munkamegosztás következményeként a 14-15. században dinamikusan fejlődtek a piachelyek, piacközpontok, vagyis a mezővárosok. A település- és gazdaságtörténeti kiadványokból, művekből tudjuk, hogy a 14. században 400, a 15. században 750-800 mezőváros volt a Kárpát-medencében.
A késő középkori városi, mezővárosi fejlődés legfontosabb tényezője a regionális piaci cserekapcsolat (kereskedelmi tevékenység) vagy a monokulturás gazdálkodás, pl. szőlő- és borgazdaság, az alföldi tájakon a nagyállattartás volt. Az oppidumok munkamegosztásában – a mezőgazdasági árutermelés és a kereskedelem mellett – a kézműipari tevékenység is – megjelent. A vásártartás joga, a földesúri adózás előnyösebb rendszere mellett bizonyos szintű autonómia jelenléte emelte ki a mezővárosokat a jobbágyfalvak környezetéből.
Egyelőre még nem tudjuk, hogy az említett privilégiumokból hogyan részesedett a 14-15. századi Isaszeg, és a termelési szerkezetét is csak a 16. századtól Asztalos István /2001./ és Veresegyházi Béla idézett kutatási eredményei alapján) ismerjük. Ezek megismeréséhez további forrásfeltáró és értékelő kutatások szükségesek. Egy tényközléssel megerősíthetem Veresegyházi megállapításait, éspedig a 14-15. században épült gótikus templomunkkal, (Szent Márton templom), amely a kora Árpád-kori és a 13. századi épületegyüttes bővítésével történt. Ilyen méretű templomot csak a megfelelő anyagi alapokkal rendelkező, nagyobb népességet tömörítő mezővárosok tudtak megteremteni.
Veresegyházi Béla tanulmánya, a Történeti Földrajzi Közlemények c. tudományos folyóirat 2019. 7. évf. 3-4 számában jelent meg. A Falumúzeum Szakkönyvtárában 886. számon nyilvántartásba vett kiadvány helyben olvasható, az Interneten, az alábbi címen érhető el: https://www.gistory.hu/g/hu/tfk
Szmolicza József
