„Hogy idejét be tudja osztani tehát tudatom Önnel miszerint a zongoraórákat a jövő héten elseje után a rendes időben megkezdhetjük. Bármelyik nap is az nekem teljesen mindegy, határozza meg Ön.
Csak kérem, tudassa velem, hogy mikor jön, s akkor várhassam!
Üdvözlettel a volt és a leendő tanítvány.
Isaszegh, 1899. IX. 25. Bajay Ilona”
Grajzer Józsefné, Ilonka néni, Isaszeg szeretett és tisztelt tanítónénije 1887. május 27-én született. 12 éves, amikor 1898-ban naplót kezd vezetni élete mindennapi kis csodáiról. 1898 és 1903 között papírra vetett bejegyzései páratlan dokumentumai a századforduló Isaszegének egy éleseszű, jó megfigyelő és érzékeny lelkű, mindenre fogékony kislány szemszögéből. A kis Ilonkát mendenekelőtt a színház és a zene csodálatos világa bűvölik el. Maga is zenét kezd tanulni, szorgalmasan látogatja a zongoraórákat, imádja tanárát és rajong a muzsikáért.
„Az első hangverseny Isaszegen”
„1898 augusztus hó 14-én a most alakuló tűzoltók javára a nyaraló közönség egy hangversenyt rendezett Haas Náthán vendéglős kerthelyiségében. A hangversenyt egy fabódéban tartották meg, s így magától érthető, hogy nem lehet valami nagyon sikerültnek mondani. a hangversenyt egy nyitánnyal a cigányzenekar nyitotta meg. azután a Testvériség dalárda énekelt. HarmadszorJanicsek József fuvolázott, Marcsányi István kísérte. Negyedszer kovács Etelka énekelt. Ötödször Lendvayné, a Nemzeti Színház művésznője szavalt. Hatodszor a dalárda. Hetedszer Fettich Aranka zongorázott. Nyolcadszor lovag Weinerl Antal szavalt. Kilencedszer Sveicer Jolán cimbalmozott. Tizedszer a dalárda énekelt. 11. Marcsányi István hegedült, Fettich Aranka kísérte zongorán. 12. Vrabély Armand egy humoreszk felolvasása által nagy tetszést aratott. 13. Végül a dalárda énekelt. Legtöbbet ért Lendvayné, a dalásrda és Fettich Aranka, csak az a kár, hogy a zongora rossz volt. A toombola után tánc követekezett. Táncosaim: Lengyel A. csárdást, Végh Dezső csárdást, Göbl N. csárdást, Végh Dezső polkát, lovag Weinerl Antal csárdást táncoltak velem. 9 óra után haza jöttünk.”
Forrás: Kincses Hírek – Az Isaszegi Falumúzeum értesítője. Szerkeszti Vasvári Zoltán múzeumvezető, 1993. 1. szám, 1994. 1. szám