Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyve 1847-ből
A Falumúzeum Adattárában a 72.359.1. szám alatt őrizzük Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyvét. Tudományos feldolgozását Ikvai Nándorné sz. Sándor Ildikó néprajzos muzeológus végezte el (Ferenczy Múzeum, Szentendre) 1970 és 1971 között. Tanulmánya a kéziratos könyvről, a Studia Comitatensia 1. számában (Tanulmányok Pest megye múzeumaiból) 1972-ben jelent meg. A megyei múzeumigazgatóság az „Isaszegi Falumúzeum Baráti Körének” kiadványaként, különlenyomatot is megjelentetett a tanulmányból.
Ismerkedjünk meg tehát, ezzel a becses kis könyvecske történetével, írójával!
1972-ben Pest megyében első alkalommal került közlésre kéziratos daloskönyv. A ma már 173 éves kézirat Petőfi-verseket, ősi népdalokat, korabeli népies dalokat – melyek egy évszázad alatt népdallá váltak – szép számmal tartalmaz.
„A kéziratos daloskönyvekben tükröződik a magyar nép mindennapi élete, öröme és bánata; történelmi sorsa, elnyomatása, harca, reménykedése; ítélete a világról, a társadalomról. Megismerjük belőlük bölcsességét, humorát, indulatait is.”
A Daloskönyvre padlástakarítás közben bukkantak, és özv. Gulyásné isaszegi lakos ajándékaként került az isaszegi Falumúzeum gyűjteményébe 1968-ban.
A kis könyvecskébe 1847-es évszám és Szabó Sámuel neve van bejegyezve. A helyi szájhagyomány szerint Isaszegen az 1848-as időkben volt egy Sámuel nevű tanító, aki Petőfi Sándorral barátságban volt. Így tehát az emlékezet szerint, ő lehetett a kéziratos könyv írója. Sajnos a nagyon alapos kutató-feltáró munka ezt nem tudta megerősíteni. A Szathmáry Zoltán által lejegyzett szép szájhagyományt továbbra is őrizzük. Szabó Sámuel egy legénysorban lévő fiatalember lehetett, aki 17 – 20 éves korában kezdhette el írni a daloskönyvét.
A kéziratos könyv szerzője Isaszeg környékéről való, paraszt származású, kevéssé iskolázott, de értelmes fiatalember volt.
A kézirat utal Szabó Sámuelre és arra a közösségre is, amelyben élt, nagy hatással volt a korábbi évtizedekben induló, és az időben kiteljesedő magyaros, népies irányzat; irodalmi, zenei téren egyaránt. A nép elfogadta, magáénak vallotta azt. Ezt bizonyítják a Petőfi-versek, a nép- és népies dalok, amelyek a könyv közel háromnegyedét adják, amelyekről biztosra vehetjük, hogy énekelték is őket.
A kéziratos könyvünk verseket tartalmaz, többnyire „Dal” megjelöléssel.
A kéziratos könyvet fekete tintával egy kéz írta lúdtollal, de nem egyszerre. A füzet 44 dalt tartalmaz. A tintával bejegyzett dalok (az utolsó három kivételével) szerelmes dalok. Lehetséges, hogy azokat még házassága előtt írta le, vagyis 1853-ig. A füzetet valószínűleg 7-10 év alatt írhatta tele gazdája.
Az utolsó családi vonatkozású bejegyzés 1868.
A leánynak ne hidj
| Hej vigano sejem kendő Csalfa tzégér mind a kettő Legény szivét törbeejti S ha meg fogta félre veti
Cseresznye szin piros ajak Csokjaid de meg tsaltanak Hüség szavad melyjet adtál Ingadékonyabb a nádnál |
Tüzes szemek, mosolygó száj Kár a szivért mely értek fáj Mert a szemis, mert a száj is Mihelyt Lányé minyárt hamis
Meg álmodtam én aszt régen Hogy leanyhoz bizni szegyen De álmamra nem hajtottam S a bünömért meg lokoltam |
|
De félre bu félre panasz Lesz talán egy ki nem ravasz Reménységél fel nem hagyok Mert hiszen még legény vagyok |
|
Kéziratos könyvünk dalainak témáját tekintve két nagy csoportot különböztethetünk meg; szerelmes és hazafias dalokat. Leír ugyan egy-két bordalt, panasz- és pásztordalt is, de ezek száma kevés. Feltűnő, hogy a hazafias dalok egyharmadát teszik ki a füzetben lejegyzetteknek.
Külön kell szólnunk a kéziratos könyvünk utolsó 44. verséről, a
„Magyar Imádság miatyánk”-ról. A kéziratos könyvben található Miatyánk a 48-as szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején keletkezett. A nemzet legnagyobb gondját, szívbéli óhajtását fejezi ki: Addmeg nekünk a Töbé soha összenem törhető Szabadságot”, „szabadícs meg a nyomortól és a ránkvert bilincstől”. Egyúttal azt is bizonyítja, hogy ebben az időben mennyire kellett tartani a megtorlástól. Az mutatja ezt, hogy a szövegbe illő „német” szót nem merte kiírni, csak az első betűt jelezte.
Magyar Imádság miatyánk
Miatyánk! ki vagy a menyekben
Szenteldmeg egyetertesel a
Nemzetet jöjönelarany kora
Legyenmeg akaratja mik
epenmost ugy ezredévek
mulva is. Admeg nekünk A
Töbé soha öszenem törhető
Szabadságot és bocsásd meg
ha a századokig tarto
Könyek Közöt neha zugo-
lodunk mi Képen miis meg
bocsátunk az edig elennük
Küzdöt mindenelenségeknek
kiveve a n t- nevigy töbe ha-
zafiatlanság kisereteben
de szabadics meg a nyom-
ortol és a ránkvert bili-
ncstöl mer tied az ég és
a földés a szép magyar
Haza mostés minöröké
Ámén