Mezei István: A krókusz éneke
Verseket rólam hiába kerestek,
ezért dalolgatok magamról nektek,
ősszel is kinyílok kéken, feketén,
fűszernek adom narancsvörös bibém,
most a sárba vetem szűzies pártám,
ledér-lilán, sárgán leszek a sáfrány,
kipattant a földből nedvvel teli gumóm,
vágyakozó csészém napfénybe nyújtom,
haszontalan-szép a trópusi lótusz,
én vagyok nektek tavaszt-hozó krókusz,
,ha reám száll egy kóborló méhecske,
vázájába tép ropogós menyecske,
nem bánom, írjatok kedves verseket
rólam, szeressetek engem emberek.