„A Mi és a Ti szabadságotokért!”
„Za wolność Naszą i Waszą!”
„Isten nevében a mi szabadságunkért és a ti szabadságotokért – Za wolność Naszą i Waszą” hirdette 1848-ban a magyar szabadságharcban velünk küzdő lengyel légió zászlajának a felirata.
„A Lengyel légió szokásához híven nem nézett se jobbra, se balra hanem egyenesen rárontott ellenségre.”
Talpra nép, a Tátra megett!
Védni a magyart siessünk;
Menjünk a közellenségre,
Együtt vijjunk, együtt essünk!
Ha mi vállat vállhoz vetünk,
Ketten együtt nem veszhetünk.
A tavaszi hadjárat első szakaszát lezáró isaszegi csata (1849. IV. 6.) győzelméhez derekasan hozzájárult, a Józef Wysocki ezredes, majd később tábornok vezette Lengyel Légió is.
A magyar honvédekkel együtt „vállt a vállhoz vetve” küzdötték, harcolták végig a közel 12 órás véres csatát. A Lengyel Légió ebben az időben egy gyalogos zászlóaljból, egy ulánus századból és fél üteg tüzérségből állt. A gyalogosok parancsnoka Ignacy Czernik őrnagy, a lovasságé Poniński Władysław őrnagy, a tüzéreké Bentkowski Władysław hadnagy volt. Pontos adatok híján a lengyel erőket ebben az időben 650-700 főre becsülhetjük. A Lengyel Légió katonái igazi forradalmi katonákhoz méltó módon vettek részt a csatában. Parancsnokaik kiváló tisztek voltak, akik a napóleoni háborúk vagy az 1831-es felkelés után külföldre menekültek, s a francia katonai akadémiákon tanultak. A harcban a lengyel katonák általános elismerést vívtak ki maguknak feletteseik és bajtársaik körében. Elismeréssel szólt róluk Damjanich és Klapka is. Amikor pedig a csata után Kossuth Lajos Gödöllőn fogadta a katonák díszszemléjét, a Lengyel Légió előtt levette a kalapját, és fedetlen fővel állt mindaddig, amíg a lengyel katonák el nem vonultak előtte. A lengyelek úgy érezték, hogy ez a gesztus a magyar forradalom vezérének irántuk tanúsított különleges megbecsülését bizonyítja. A magyar honvédek és a Lengyel Légió győzelmének emléke ma is él az isaszegi lakosok emlékezetében.
Emlékezzünk most a Lengyel Légió isaszegi harcaira Józef Wysocki tábornok emlékiratait felidézve:
A Lengyel Légió mire Tápióbicskéről Isaszegre ért, már javában folyt a harc. Jellačič hadteste az isaszeg-gödöllői úton fekvő dombokon fejlődött föl, jobb szárnyával az általa erősen megszállt Isaszegre támaszkodott.
Klapka a falut és az ellenség jobb szárnyát rohamozta, Damjanich pedig a balt: Knezič hadosztálya leereszkedett a völgybe, és kezdetét vette az ágyúzás. A Wysocki hadosztály még a dombon állt – félig meddig tartalékban. Közben jelentést kaptunk, hogy jobbszárnyunk irányában pontosan ki nem deríthető hadoszlopok mozognak Gödöllő felől.Ezt azonnal jelentettem Damjanichnak, s a parancsőrtiszttel megkérdeztettem, kik azok. kértem azt is, hogy a biztonság kedvéért megszállhassam az erdőt és a tőlem a tőlem húzódó dombhátat. Damjanich azt felelte, hogy bizonyára Aulich hadteste közeledik, szükségtelen megszállni az erdőt meg a dombot. Egyidejűleg parancsba adta hadosztályomnak, hogy ereszkedjék le a völgybe. De alig értünk le, máris megszállta a kérdéses dombot egy osztrák üteg, és hátulról és oldalról tüzet nyitott ránk. Damjanich, ezt látva, öblös hangon elkiáltotta, hogy azonnal foglaljam el iménti állásomat, és szálljam meg az erdőt. Rögvest eleget tettem a parancsnak, és két zászlóaljjal azaz a lenygel légióval meg a magyar Wasa-zászlóaljjal, amelyet segédtisztem Hoszowski százados vezetett, benyomultam az erdőbe. Schlik, egész gyalogságát bevetve, nyolc zászlóaljjal már birtokában tartotta az erdő egy részét. A légió, szokásához híven, nem nézett se jobbra, se balra, hanem rárontott az egyik osztrák zászlóaljra, és azt maga előtt űzve tört előre.
Közben a Wasa-zászlóaljat hátrálásra kényszerítette a túlerő. Eléretem a Wasa-zászlóaljat és a magammal hozott erősítésre mutattam. Nekibátorodott katonáim ismét előre törtek, és visszaszorították az osztrák csatárláncot. Eközben hadosztályom Leiningen vezette dandára is behatolt az erdőbe, s az egész vonalat felverte a sűrű puskaropogás. Amikor így apránként előrenyomulva, egyre nagyobb tért nyertünk, felfedeztem a lengyel légiót, amely példás nyugalommal és töretlen rendben mindvégig megtartotta állásait. Szívből jövő, őszinte örömmel üdvözöltem a lengyel katonákat. Végre Aulich is megérkezett a harctérre, de a segítségünkre küldött két zászlóaljával már mit sem tudtunk kezdeni, mert a leszálló éj véget vetett a viadalnak.
Mialatt a jobbszárnyon mindez lejátszódott, Klapka végig vitézül tartotta magát a balszárnyon. Több ízben betört a faluba, rendre visszaverték ugyan, de ő újabb és újabb rohamot intézett ellene. Végül csatárláncait balra, a dombhátakra küldte, s ezzel az osztrákok jobbszárnya végveszélybe került. Ez döntötte el a győzelmet.
Az osztrákok az éj leple alatt visszavonultak Gödöllőre.
Április 7-én Nagyszombat napján a hadsereg elvonult Kossuth előtt, aki ekkor érkezett a főhadiszállásra. A díszszemle során, a vezérkari tisztek karéjában álló Kossuth könnyed kalapemeléssel köszöntötte az elvonuló zászlóaljakat és lovasszázadokat. Amikor azonban az én hadosztályom zászlóaljai következtek a lengyel légióval és ulánusokkal egyetemben, levette a kalapját, s azt leeresztett kezében tartva, fedetlen fővel várta be a díszszemle végét. Ezzel akarta tiszteletét kifejezni a vitéz katonáknak.
Pontos adatok híján a lengyel erőket ebben az időben 650-700 főre becsülhetjük.
Joachim Szyc szerint a lengyelek az isaszegi csatában 40 főt, állományuk 7%-át veszítették el. A sebesültekről nincsenek adataink, ha azonban feltételezzük, hogy szintén ugyanennyien lehettek, a légió veszteségei meglehetősen nagyok voltak.
Forrás: Kovács István: Együtt a szabadságért
Wysocki tábornok emlékiratai 1848-1849
