A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja Isaszegen
„Miért kellett érned ilyen véget?
Ostromoltam akkor Istent, s emberséget,
S követ gördítettek könyörgő szívemre.”
/Juhari István: Weisz Zsuzsika emlékére, részlet/
Magyarországon 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettókba zárása.
Az első gettókat Észak-kelet Magyarországon és Kárpátalján Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Mátészalka, Munkács, Nagyszőlős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső és Ungvár és településeken hozták létre. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén 1941-ben összesen 226 103 izraelita vallású személy élt, legtöbben a fővárosban: 184 453 fő.
Isaszegen 1941. évi népszámlálási adatok szerint 75 fő vallotta magát izraelita vallásúnak. Gödöllőn 1944 tavaszán hozzávetőleg 160 zsidó, illetve annak minősülő ember élt.
Mivel nem maradtak fenn dokumentumok a túlélők beszámolóiból rekonstruálható, hogyan zajlott a Gödöllői járás zsidóságának összegyűjtése és deportálása.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja 1944. május 12-én kiadott 27.409/1944. számú rendelete szerint, a zsidó lakosság gettóba tömörítése a vármegye egész területén május második felében kezdődött el. A gettók felszámolása után a déli járások zsidóságát Kecskemétre, illetve Szegedre, az északiakét pedig Monorra, illetve Budakalász gyűjtőtáboraiba szállították. A Gödöllői járás zsidóságának összegyűjtése és deportálása Gödöllő és – Aszód, Rákosliget, Pécel kivételével – a beszámolók szerint június 12-én történt Deutsch Mór bankár házának udvarán, majd innen továbbszállították őket a hatvani cukorgyárban létesített túlzsúfolt gyűjtőtáborba, ahonnan 1944. június közepén indult a deportáló szerelvény Auschwitz-Birkenauba.
Isaszegről deportált zsidók névsora:
1944-ben deportált isaszegi zsidók névsora
Isaszegen a 75 fős zsidó lakosság nagyon jól élt együtt a magyarokkal, szlovákokkal, lengyelekkel és svábokkal. Szinte egy szimbiózisban éltek, egymásnak segítettek, községi rendezvényeken, színjátszó előadásokon szereplőként is részt vettek. Az isaszegi zsidó családok fakereskedéseket, szatócsboltokat, ital kiméréseket, vegyeskereskedéseket, pékséget működtettek, de képeslapkiadással is foglalkoztak. Sajnos nagyon kevesen élték túl a koncentrációs tábor borzalmait, de azoknak, akiknek sikerült hazájukba visszatérniük, újabb csapással kellett szembenézniük. Az 1944-ben a községházán leadott vagyontárgyaik – a front következtében – megsemmisültek, ingatlanjaikat államosították. Ennek következtében kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, Izraelben és Ausztráliában telepedtek le.
Sokáig visszajárt szülőfalujába Izraelből Steiner Tibi bácsi, aki haláláig minden évben felkereste az isaszegi zsidó temetőben nyugvó szüleinek a sírját. Tibi bácsi családja működtette 1945 előtt, a Rákóczi úton lévő pékséget, amely saját tulajdonuk volt. Ebben az épületben működött több éven át egy ostyakészítő üzem is. A régi épületet elbontották már, új ház áll a helyén. Sokat beszélgettem Tibi bácsival a haláláig.
Az Adler család leszármazottai kétévente, háromévente még Ausztráliából jártak vissza Isaszegre, akik Tibi bácsihoz hasonlóan gyakran ellátogattak az isaszegi Falumúzeumba is.
Az Ádler családnak a Rákóczi úton volt vegyeskereskedése.
Az embertelenül elhurcolt isaszegi zsidóság hiánya fájó és pótolhatatlan.
Emléküket kegyelettel őrzi Isaszeg lakossága!
Isaszeg, 2021. április 16.
Szmolicza József gyűjteménykezelő,
Falumúzeum, Isaszeg