“Jöttél s elmentél halkan,
Mint e földnek futó vendége.
Honnan? Hová? Mi azt tudjuk csak,
Isten kezéből, Isten kezébe!”
(Túrmezei Erzsébet)
Búvár József
(1940-2022)
A napokban kaptuk a családtól a szomorú hírt, hogy Búvár József az Isaszegi Múzeumbarátok Köre tagja váratlanul elhunyt. Nagyon nehéz szavakat találni ilyenkor, amikor egy kedves jó ismerősünket, a Múzeumbaráti Körünk egyik értékes tagját, segítőjét veszítjük el.
Búvár József 2001-ben lépett be az Isaszegi Múzeumbarátok Köre közösségébe, számtalan rendezvényünk (kiállítás megnyitók, előadások) rendszeres látogatója volt. Társadalmi munkával segítette – társaival együtt – a közösségi kemence építését a múzeumkertünkben. Az építés több munkafázisában is részt vett, tőle tanultuk meg mi „fiatalok” hogyan kell a megtisztított téglát szabályosan, kötésben egymásra rakni, hogy az ne dőlhessen szét. Jelen volt a Falumúzeum 50. évfordulójára szervezett megemlékezéseken, és az ebből az alkalomból szervezett kiránduláson is, valamint a Múzeumbarátok Köre fennállásának 50. évfordulójára szervezett ünnepségen is. Mindig szerény és kedves volt, soha senkit nem tudott volna megbántani. Körünk szeretett és megbecsült tagja volt.
Józsi bácsival még pár héttel ezelőtt a múzeumunk előtt találkoztam, beszélgettünk, – „Gödöllőre megy az SZTK-ba, nem kell aggódnunk, csak egy rutinvizsgálat lesz” – mondta. Nem gondoltuk volna, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. Beszélgettünk még a a jövőt illető terveinkről, a közelgő régészeti tárlatról, a fészer felújításáról, ígérte, hogy ha szükséges, akkor jön és segíteni fog. Sajnos önzetlen munkájára már nem számíthatunk, ahogyan ígérte, mivel a Teremtő másképp döntött…
Kedves Józsi bácsi!
Köszönjük, hogy a Múzeumbarátok Köre tagja voltál, megismerhettünk és, hogy mindig számíthattunk segítségedre!
NYUGODJÁL BÉKÉBEN!
Emlékedet szeretettel megőrizzük!
A Múzeumbarátok Köre Vezetősége nevében:
Szmolicza József titkár
