EMLÉKEZZÜNK…
„S miközben gondolatom ideér, testem a hómezőn már nem él, soha többé nem jutok már haza, gondolj rám a Donnál is Magyar Haza” (ismeretlen katonaszerző tollából).
Isaszeg Város Önkormányzata, az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeum és a Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegysége tisztelettel meghívja Önt az
1943. január 12-i doni-áttörés 82. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre
2025. január 12-én (vasárnap) 18 órakor a Hősök és Áldozatok Emlékparkjába
Emlékező beszédet mond:
Sárosdi Kristóf
Közreműködnek:
az Isaszegi Damjanich János Általános Iskola tanulói,
a Gaudium Carminis Női Kamarakórus, és a
Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegysége
A megemlékezést koszorúzás és mécses gyújtás zárja.
Álljunk meg egy pillanatra és főhajtással emlékezzünk egy évfordulóra, melyről nem szabad megfeledkezni. Emlékezzünk azokra a katonákra, akik 1943. január 12-én esküjükhöz hűen teljesítették szolgálatukat és hősként helytálltak a doni áttörés során.
A doni katasztrófa körülményeinek és részleteinek tudatában hajtsunk fejet azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben haltak hősi halált vagy hadifogságba estek, és soha többé nem tértek haza családjukhoz.
- január 12-én kezdődött a 2. magyar hadsereg sorsát megpecsételő doni áttörés. A 2. magyar hadsereg által védett 200 km-nyi frontszakasszal szemben a szovjetek jelentős túlerőben voltak. Az urivi hídfőnél élőerőben három és félszeres, míg tüzérségben tízszeres, Scsucsjénél pedig két és félszeres élőerőbeli, valamint hétszeres tüzérségi fölényben voltak.
Január 12-én reggel a majd egyórás légi és tüzérségi előkészítés után az urivi hídfőből megindult a szovjet támadás. Tíz órakor a főerők is megkezdték az offenzívát. A kegyetlen erővel induló támadás ellenére a magyar csapatok ellenállása nem omlott össze. Sőt, még az állásaikból kiszorított egységek is ellentámadásokat indítottak. A harcok éjszaka sem csitultak, noha a hőmérő higanyszála -40 fok alá süllyedt.
Ez a kegyetlen hideg megpecsételte a harcokban megsebesült katonák sorsát. Alig negyed órán belül megfagytak. Másnap, 13-án hajnali ötkor a magyar csapatok mégis ellentámadásba mentek át, ami eleinte sikeresnek bizonyult. A 2. magyar hadsereg sorsa akkor pecsételődött meg véglegesen, amikor 14-én a scsucsjei hídfőnél is megindult a szovjetek ellentámadása. Alig tíz óra leforgása alatt 12. hadosztály teljes tüzérségét, honvédállományának pedig 70 százalékát veszítette el.
Ezek a katonák nem csak áldozatok voltak, egyben hősök is, olyanok, akik nem készültek hősnek lenni.
Az óriási Vörös Hadsereget a magyar katonák megállítani nem, csak lassítani tudták. Ezzel a bajtársiasságukkal több ezer magyar, német és olasz katona életét mentették meg 82 évvel ezelőtt.
/Forrás: Felvidék.ma, honvédelem.hu/
Emlékezni mindig az utókornak kell, a mi feladatunk, hogy szeretettel emlékezzünk azokra, akik ott, akkor az életüket áldozták. Ezért január 12-én a katasztrófa évfordulóján gyújtsunk meg egy gyertyát a hozzánk legközelebb lévő hősök emlékművénél és emlékezzünk kegyelettel a 82 évvel ezelőtt történt tragédia hőseire!
„Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek.
Elszórt
Testünk nyomtalanul nyelte magába a föld.
Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat.
Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.”
/Keresztury Dezső: Sírvers