Múzeumok Őszi Fesztiválja – Helytörténeti séta 2025. október 11.

Vendégünk, kísérőnk kultúrtörténeti barangolásunk során Szabó Lajos helytörténeti kutató volt (bal oldalt). A fotó a Városháza előtt a Szent Márton kút mellet készült a lelkes „Őszifesztiválozó” diákokkal és szüleikkel. Köszönjük, hogy velünk tartottak!

Elérkeztünk a Múzeumok Őszi Fesztiválja soron következő programjához a városismereti sétához. A programot 2025. október 11-én (szombaton) az eredeti terveknek megfelelően valósítottuk meg. Külön köszönjük Szabó Lajos helytörténeti kutatónak, hogy velünk tartott és sok-sok érdekességet mondott el a városunk múltjával kapcsolatosan. Kultúrtörténeti barangolásunkat a Falumúzeumnál kezdtük itt ismertettük a megjelent diákokkal, felnőttekkel a mai Tornacsarnok helyén állott egykori Menártovics vendéglő és a volt Mozi történetét. Említést tettünk a Görgey emléktábláról is.
A Madách Imre u. haladva az Öregiskola sarkán megállva beszéltünk az iskola alapításáról (1905.), az ez évben november 1-én 100 éves Hősök szobráról (Medgyessy Ferenc alkotása) a talapzat három oldalán a hősi halált halt isaszegiek nevei olvashatók.

I. Világháborús emlékmű a város főterén a képen Radó Gyuláné tanítónő Évike kislányával látható, amint virágcsokrot helyeznek el az emlékműhöz. A tanítónő férje Radó Gyula 1916-ban hősi halált halt Galíciában Smolyava településen, a mai Ukrajna területén. Élt 31 évet. A császári és királyi 68. gyalogezred katonája volt. Fotótár: 585.
A Damjanich János Általános Iskola lánynövendékei parkosítják az I. világháborús emlékmű környezetét. Érdekes megfigyelni a lányok akkori ruházatát, többen mackó alsó nadrágban (a mai tréning v. szabadidő ruha ruha őse) vannak, fejükön vegyesen fejkendő és sapka is látható. Fotótár: 33.

Az emlékművel szemben a szépen felújított Szent István király Plébániatemplom történetét, valamint az egykori LIGNIFER ISZ által működtetett Szolgáltatóház helyén a II. világháború előtt állott Haas Géza vegyeskereskedése, Bor és pálinkamérése. Kis csoportunkkal az Ady E. úton tovább haladva, megálltunk egy percre Radó Gyuláné egykori isaszegi tanítónő háza előtt (Ragács-féle ház). Elmondtuk, hogy Radó Gyuláné sz. Kenesei Ilona tanítónő nyári szabadsága alatt népdalokat gyűjtött Isaszegen is és az ország különböző részein. Sok népdalt saját maga kottázott le. Férje az I. világháború hősi halottja, a mai Ukrajna területén halt meg. Egyedül nevelte Évike lányát és mellette még 6 hadiárvát is. 5000 népdalt gyűjtött össze, melyek az Országos Széchenyi Könyvtárban találhatók. E téren jelentős kutatásokat végzett Eto-Papp Beáta asszony, aki könyvet jelentetett meg Radó Gyuláné életéről és zenei CD jelentetett meg az isaszegi népdalokról. Majd a Görgei utcához érve az utca sarkán egykor működött Patyolatról említettünk néhány szót.

Pest megyei Patyolat és Szolgáltató Vállalat 13. számú isaszegi begyűjtőhelye Görgei u. (volt Honvéd u.) és Ady E. u. sarkán. 1960-1970-es évek. Fotótár:

Innen a Szobor-hegy mellett található Zsidó-temetőhöz mentünk. A hely történetét, a zsidó temető 1990-es évekbeli felújítását is elmondtuk. Sajnos hétvége miatt a temetőbe bemenni nem tudtunk. A temetőben nyugszik Linkr Henrik szanitéc is, aki részt vett az isaszegi csatában is. A zsidó családok az 1700-as években kerültek Isaszegre. A Jászberényi úton tovább haladva a Hajnal utcához vettük az irányt, ahol a kb. 100 m hosszú kicsi utcában három híres ember is élt és alkotott. Szemben a „Bagolyvár” amely az 1920-as években Kossányi-Schrőder Károly iparművész, építész háza volt. Az épületet ő építtette Kós Károly stílusban. És itt eloszlatunk egy tévhitet is, hogy az épületet nem Kós Károly tervezte. Az iparművész volt az Iparosok Köre első elnöke is. Kossányi készítette az isaszegi strandfürdő nagyméretű tervét is, amelyet a múzeum adattárában őrzünk. A ház későbbi lakója volt Dr. Sáska László (1890-1978) Isaszeg egykori orvosa, természetbúvár, Afrika-kutató is, akinek idén emlékeztünk meg születésének 135. évfordulójáról. Isaszegről indult Afrikába Mojzsis Máriával isaszegi feleségével. Sajnos többé már nem volt lehetőségük, bár szerettek volna, visszatérni szeretett falujukba. Mindketten Tanzániában, Arushában vannak eltemetve.A Hajnal utca 3. sz. alatt lakott Krusnyák Károly (1889-1960) festőművész is, aki az isaszegi szokásokat, népviseletet, az itt élő emberek mindennapjait festette meg képein. A múzeum egy nagy és kettő kisebb festményt őriz a művésztől. A nagyobbik képen a szomszédban lakó Szvitek Jánosnét festette meg. Ebben az évben emlékezünk meg a művész halálának 65. évfordulójáról.

A Jászberényi utcán tovább haladva a Magyar utcán (ahol régen a Topolyai-féle vendéglő működött) értük el a Penny épületét. Mellette megállva sok érdekes történetet mondtunk el. A most épülő modern bérházak helyén az 1970-1980-as években Vasbolt, Felvásárlótelep, és villamossági bolt KERAVILL is működött. A II. világháború előtt az épületben az Adler Vilmos vegyeskereskedése működött. A Penny helyén egy telefonerősítő állomás működött, melynek épületét az 1940-es években építették. Megtudhattuk, hogy a szemben lévő házban élt Isaszeg első bába asszonya, a mobil zöldséges helyén egykoron Isaszeg első ÁFOR benzinkútja működött sokáig, melyet 1988. aug. 20-ra adtak át. A benzinkút mögött állt – a Rákóczi út felé néző bejárattal – az Izraelita imaház, amelyet 1903-ban építtetett az Izraelita Hitközség. A Holokauszt poklában meghalt zsidó testvéreink imaházát az 1940-es évek végén bontották el a budapesti Izraelita hitközség engedélyével.

Izraelita Imaház a kántorlakással, a péceli úton, ma Rákóczi út, a volt ÁFOR Benzinkút területén. A budapesti Izraelita Hitközség a templomot és területét eladta 1946-ban, mivel a Holokauszt poklában a zsidó testvéreink meghaltak. Azon kevés egy-néhány túlélő aki visszatért szülőfalujába azok később kénytelenek voltak külföldre kivándorolni. (Izraelbe, Ausztráliába). F-328-1.
Emléktábla az elhurcolt isaszegi zsidó családok emlékére az Izraelita temetőben. Sajnos Auschwitz gázkamráiból már sohasem térhettek vissza szülőföldjükre. Állíttatták a túlélők hozzátartozói 1948-ban. Emlékezzünk rájuk mindig kegyelettel! F-254-24.

A végére maradt a legjelentősebb épület megemlítése a volt Grassalkovicok által épített egykori földesúri fogadó, később autós bisztró, majd Egon-féle kocsma, Szélkakas Vendéglő, és legvégül Csempebolt. A régi épületet elbontották, de stílusát megtartva az új Vásárcsarnokot építette fel az Önkormányzat. Ezen a kis téren bőven volt ismertetni Szabó Lajosnak és Szmolicza Józsefnek. A felmerült kérdésekre válaszoltunk, majd lassan elindultunk a Rákóczi úton. Útközben megálltunk az egykori „Angyal” Gyógyszertár épületénél, amelyet Pesthy Mihály és Thinagl Szerafin vásároltak meg Isaszegre való költözésükkor 1920-as években. Thinagl Szerafin volt az Osztrák-Magyar Monarchiában az első magyar okleveles gyógyszerésznő (1903) férjével az első gyógyszerészházaspár is. Szerafin lánya Pesthy Zsuzsanna szülei hivatását folytatta szintén gyógyszerész lett, majd férjhez ment Dr. Barabás Géza községi orvoshoz, később elváltak. Gyógyszertárukat egészen 1950-es évekig működtették az államosításig. Szerafin 1956-ban halt meg szívszélütésben Budapesten fia Pesthy István lakásán. Szerafin férje és szülei az isaszegi temetőben alusszák örök álmukat. Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre 2025-ben a Pesthy és a Balkay család sírját újabb 25 évre megváltotta. Köszönet érte! Később Szerafinék államosított Gyógyszertárában egy darabig gyógyszertár működöt, majd a Pécel-Isaszeg Áfész Asztalos üzeme működött benne. Több éve már üresen áll az épület. Következő megállónk a volt Önki épülete előtt volt, amelyben most a Sós Perec Pékség működik. Itt említést tettünk az Önki előtt működő egykori tejpavilonról, a Városháza épületről (1904.), a homlokzatán található Wysocki-emléktábláról, a Szent Márton kútról, a kerámia képet F. Orosz Sára keramikusművész készítette (2000.). A következő megállónk a mai Csata Vendéglő épületénél volt, amelyben a II. világháború előtt Hangya Szövetkezet működött, az ’50-es évektől a Földműves Szövetkezet, majd a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ működtetett benne vendéglőt szintén „Csata” névvel. Sokáig a vendéglő mellett, de ugyanabban az épületben Ruházati bolt is működött. Visszaérkezve a múzeumhoz kb. 13:30 körül a kirándulás résztvevőit finom friss zsíros kenyérrel, üdítővel, és nassolni valóval vendégeltük meg. A legvégén említést tettünk még a Gyarmaty-féle vendéglőről (Rózsa u.), ahol szabályos bokszmeccset vívtak az isaszegiek a Gödöllői Gépgyár bokszolóival. Szabályos ringet alakítottak ki – Szabó Lajos úr elmondása szerint. Az Orlik kocsmát is megemlítettük (Móricz Zs. u.), de ezt az útvonalat nem jártuk be. Ugyanígy kimaradt a „Dózsa” Presszó a régi Kultúrház épületében, amely Juni-féle vendéglő volt, előtte pedig a Gergely-féle kocsma működött benne. Szabó Lajos úr és Szmolicza József igyekeztek minél több ismeretanyagot elmondani a jelenlévőknek, hogy minél többet tudjanak meg Isaszeg gazdag történelmi múltjából.

Külön köszönet Szabó Lajos úrnak és kedves feleségének is, aki a séta nagy részén velünk tartott, valamint Sindely Julianna tanárnőnek az Isaszegi Múzeumbarátok Köre elnökségi tagjának, a jelenlévő diákoknak és szüleiknek akik szabadidejüket áldozták fel a mai „kultúrbarangoláshoz”.

Indulás a múzeumtól a városismereti sétára 2025. október 11-én 10:00 órakor.
A kis csapatunk rövid időre megállt a Zsidó temetőhöz vezető úton. Szemben a Szobor-hegy a Honvédemlékművel (Radnai Béla alkotása, 1901.) oldalában az Isaszegi Értéktár Bizottság állított emléktáblát néhány éve az 1265-ben IV. Béla király és az ifjabb király V. István között lezajlott csata emlékére. Ebben az évben emlékezünk a csata 760. évfordulójára. Isaszeg nevének első említése is -e csatához fűződik. A szerpentin út kanyarulatában az isaszegi csatatér Történelmi Emlékhely u.n. Sztéléje (Emlékoszlopa) látható, amely négy helyszínt foglal magába; Szobor-hegy, Honvédsírok, Szentgyörgypusztai ’48-as Kőkereszt, Szent Márton templom.
Szemben a „Bagolyvár” Sáska doktor egykori rendelője, jobbra pedig Krusnyák Károly festőművész egykori háza.
A Bagolyvár a belső udvari kert felől. Köszönjük a régi képet Árkovics Lindának! A fotó közzétételéhez szükséges retusálást Szmolicza József végezte el.
A Pécel – Isaszeg ÁFÉSZ 5.sz. boltja Rákóczi és Damjanich u. sarkán, előtte álló pavilonban egész nap és kezdetben még vasárnap is tejet, kenyeret árusítottak, A helyén ma a Sós perec pékség működik. Fotótár: 605.
A szépen felújított Csata Vendéglő és Panzió, amely egykoron a Hangya Szövetkezet épülete is volt. Az 1960-as években a jobb oldali részében Ruházati bolt is működött, a Vendéglőben cukrászati termékeket is árultak.
Csata kisvendéglő mellette Ruházati bolt is működött egykoron.
Vendéglátás a múzeumkertben a városismereti séta után