Elérkeztünk a Múzeumok Őszi Fesztiválja soron következő programjához a városismereti sétához. A programot 2025. október 11-én (szombaton) az eredeti terveknek megfelelően valósítottuk meg. Külön köszönjük Szabó Lajos helytörténeti kutatónak, hogy velünk tartott és sok-sok érdekességet mondott el a városunk múltjával kapcsolatosan. Kultúrtörténeti barangolásunkat a Falumúzeumnál kezdtük itt ismertettük a megjelent diákokkal, felnőttekkel a mai Tornacsarnok helyén állott egykori Menártovics vendéglő és a volt Mozi történetét. Említést tettünk a Görgey emléktábláról (1933.) is.
A Madách Imre u. haladva az Öregiskola (1905.) sarkán megállva beszéltünk az iskola alapításáról, az ez évben november 1-én 100 éves Hősök szobráról (Medgyessy Ferenc alkotása) a talapzat három oldalán a hősi halált halt isaszegiek nevei olvashatók.
Az emlékművel szemben a szépen felújított Szent István király Plébániatemplom (1937.) történetét, valamint az egykori LIGNIFER ISZ által működtetett Szolgáltatóház helyén a II. világháború előtt állott Haas Géza vegyeskereskedése, Bor és pálinkamérése. Kis csoportunkkal az Ady E. úton tovább haladva, megálltunk egy percre Radó Gyuláné egykori isaszegi tanítónő háza előtt (Ragács-féle ház). Elmondtuk, hogy Radó Gyuláné sz. Kenesei Ilona tanítónő nyári szabadsága alatt magyar népdalokat gyűjtött Isaszegen is és az ország különböző részein. Sok népdalt saját maga kottázott le. Férje az I. világháború hősi halottja, a mai Ukrajna területén halt meg. Egyedül nevelte Évike lányát és mellette még 6 hadiárvát is. 5000 népdalt gyűjtött össze, melyek az Országos Széchényi Könyvtárban találhatók. E téren jelentős kutatásokat végzett Eto-Papp Beáta asszony, aki könyvet jelentetett meg Radó Gyuláné életéről és zenei CD jelentetett meg az isaszegi népdalokról.
Majd a Görgei utcához érve az utca sarkán egykor működött Patyolatról említettünk néhány szót.
Innen a Szobor-hegy mellett található Zsidó-temetőhöz mentünk. A hely történetét, a zsidó temető 1990-es évekbeli felújítását is elmondtuk. Sajnos hétvége miatt a temetőbe bemenni nem tudtunk. A temetőben nyugszik Link Henrik szanitéc is, aki részt vett az isaszegi csatában (1849. IV. 6.) is. A zsidó családok az 1700-as években kerültek Isaszegre. A Jászberényi úton tovább haladva a Hajnal utcához vettük az irányt, ahol a kb. 100 m hosszú kicsi utcában három híres ember is élt és alkotott. Szemben a „Bagolyvár” amely az 1920-as években Kossányi-Schrőder Károly iparművész, építész háza volt. Az épületet ő építtette Kós Károly stílusban. És itt eloszlatunk egy tévhitet is, hogy az épületet nem Kós Károly tervezte. Az iparművész volt az Iparosok Köre első elnöke is. Kossányi készítette az isaszegi strandfürdő nagy méretű tervét is, amelyet a múzeum adattárában őrzünk. A ház későbbi lakója volt Dr. Sáska László (1890-1978) Isaszeg egykori orvosa, természetbúvár, Afrika-kutató is, akinek idén emlékeztünk meg születésének 135. évfordulójáról. Isaszegről indult Afrikába Mojzsis Máriával isaszegi feleségével. Sajnos többé már nem volt lehetőségük vissza jönni, bár szerettek volna, visszatérni szeretett falujukba. Mindketten Tanzániában, Arushában vannak eltemetve. A Hajnal utca 3. sz. alatt lakott Krusnyák Károly (1889-1960) festőművész is, aki az isaszegi szokásokat, népviseletet, az itt élő emberek mindennapjait festette meg képein. A múzeum egy nagy és kettő kisebb festményt őriz a művésztől. A nagyobbik képen a szomszédban lakó Szvitek Jánosnét festette meg. Ebben az évben emlékeztünk meg a művész halálának 65. évfordulójáról.
A Jászberényi utcán tovább haladva a Magyar utcán (ahol régen a Topolyai-féle vendéglő működött) értük el a Penny épületét. Mellette megállva sok érdekes történetet mondtunk el Szabó Lajos úrral együtt. A most épülő modern bérházak helyén az 1970-1980-as években népszerű Vasbolt, Felvásárlótelep, és villamossági bolt KERAVILL működött. A II. világháború előtt az épületben Adler Vilmos vegyeskereskedése működött. A Penny helyén egy telefonerősítő állomást építettek fel az 1943-as években. Megtudhattuk, hogy a szemben lévő házban élt Isaszeg első bába asszonya, a mobil zöldséges helyén pedig egykoron Isaszeg első ÁFOR benzinkútja működött sokáig, melyet 1988. aug. 20-ra adtak át. A benzinkút mögött állt – a Rákóczi út felé néző bejárattal – az Izraelita imaház, amelyet 1903-ban építtetett az Izraelita Hitközség. A Holokauszt poklában meghalt zsidó testvéreink imaházát az 1940-es évek végén bontották el a budapesti Izraelita hitközség engedélyével.
A végére maradt a legjelentősebb épület megemlítése, a volt Grassalkovicok által épített egykori földesúri fogadó, később autós bisztró, majd Egon-féle kocsma, később Szélkakas Vendéglő, és legvégül Csempebolt. A régi épületet elbontották, de stílusát megtartva az új Vásárcsarnokot építette fel az Önkormányzat. Ezen a kis téren bőven volt ismertetni Szabó Lajosnak és Szmolicza Józsefnek. A felmerült kérdésekre igyekeztünk válaszolni, majd lassan elindultunk a Rákóczi úton. Útközben megálltunk az egykori „Angyal” Gyógyszertár épületével szemben, amelyet Pesthy Mihály és Thinagl Szerafin vásároltak meg Isaszegre való költözésükkor 1920-as években. Thinagl Szerafin volt az Osztrák-Magyar Monarchiában az első magyar okleveles gyógyszerésznő (1903) férjével az első gyógyszerészházaspár is. Szerafin lánya Pesthy Zsuzsanna szülei hivatását folytatva szintén gyógyszerész lett, majd férjhez ment Dr. Barabás Géza községi orvoshoz, később elváltak. Gyógyszertárukat egészen 1950-es évekig működtették az államosításig. Szerafin 1956-ban halt meg szívszélütésben Budapesten fia Pesthy István lakásán. Szerafin férje és szülei az isaszegi temetőben alusszák örök álmukat. Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre 2025-ben a Pesthy és a Balkay család sírját újabb 25 évre megváltotta. Köszönet érte! Később Szerafinék államosított Gyógyszertárában egy darabig gyógyszertár működöt, majd a Pécel-Isaszeg Áfész Asztalos üzeme működött benne. Több éve már üresen áll az épület. Szerafin emlékét a múzeum falán egy emléktábla őrzi, melyet 2016-ban avattunk fel.
Következő megállónk a volt Önki épülete előtt volt, amelyben most a Sós Perec Pékség működik. Itt említést tettünk az Önki előtt egykor működő tejpavilonról, a Városháza épületéről (1904.), a homlokzatán található Wysocki-emléktábláról (1972.), az egykor a mellette működő trafikról, a Szent Márton kútról, a kerámia képet F. Orosz Sára keramikusművész készítette (2000.).
A következő megállónk a mai Csata Vendéglő épületénél volt, amelyben a II. világháború előtt a Hangya Szövetkezet működött, az ’50-es évektől a Pécel és Vidéke Földműves Szövetkezet, majd a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ működtetett benne vendéglőt szintén „Csata” névvel. Sokáig a vendéglő mellett, de ugyanabban az épületben Ruházati bolt is működött.
Visszaérkezve a múzeumhoz kb. 13:30 körül a kirándulás résztvevőit finom friss zsíros kenyérrel, üdítővel, és nassolni valóval vendégeltük meg. A legvégén említést tettünk még a Gyarmaty-féle vendéglőről (Rózsa u.), ahol szabályos bokszmeccset vívtak az isaszegiek a Gödöllői Gépgyár bokszolóival. Szabályos ringet alakítottak ki – Szabó Lajos úr elmondása szerint. Az Orlik kocsmát is megemlítettük (Móricz Zs. u.), de ezt az útvonalat nem jártuk be. Ugyanígy kimaradt a „Dózsa” Presszó a régi Kultúrház épületében, amely Juni-féle vendéglő volt, előtte pedig a Gergely-féle kocsma működött benne. Szabó Lajos úr és Szmolicza József igyekeztek minél több ismeretanyagot elmondani a jelenlévőknek, hogy minél többet tudjanak meg Isaszeg gazdag történelmi múltjából.
Külön köszönetünket fejezzük ki Szabó Lajos úrnak és kedves feleségének is, aki a séta nagy részén velünk tartott, valamint Sindely Julianna tanárnőnek az Isaszegi Múzeumbarátok Köre elnökségi tagjának, a jelenlévő diákoknak és szüleiknek akik szabadidejüket áldozták fel a mai „kultúrbarangoláshoz”.
A vendéglők amikről szó esett a sétánk során:
Menártovics vendéglő (Madách u., volt Valkói u.)
Jancsók-féle vendéglő (Templom u.)
Topolyai-féle vendéglő (Magyar u.)
Gyarmaty-féle vendéglő (Rózsa u.)
Gergely-féle kocsma, majd Juni-féle vendéglő, amelyet 1931-ben
nagyteremmel és 5 üzlethelyiséggel bővítve, 1949-től Kultúrház céljára átadták, majd az épület elején működött a 1970-es években a „Dózsa” presszó. Dózsa Gy. u. (Egykori Besnyői u.)
Meleghegyi-féle vendéglő
Wízner Mór vendégfogadója (Rákóczi u., volt Péceli u.). Ma az Iparosok székháza áll az egykori épület helyén.
Helyi évfordulókról is említést tettünk kultúrtörténeti barangolásunk során:
1265. évi csata 760. évfordulója (IV. Béla király és V. István ifjabb király között lezajlott ütközet),
Radó Gyuláné sz. Kenesei (Klein) Ilona tanítónő halálának 65. évf.
(Veszprémben született 1883-ban, Isaszegre helyezték 1913-ban, 25 éven át tanított szeretett iskolájában az Állami Elemi Népiskolában, 1910-től gyűjtötte a magyar népdalokat az ország falvait, tanyáit járva. Több mint 5000 népdalt gyűjtött, jegyzett és kottázott le. 14 kötetes dalgyűjteményét az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Életét kutatta és kiállítást, előadásokat szervezett munkásságáról Eto-Papp Beáta asszony a Csatangoló Táncegyüttes korábbi elnöke.)
Krusnyák Károly festőművész halálának 65. évf.,
Damjanich János Általános Iskola átadásának 120. évf.,
Hősök szobra átadásának 100. évf.,
Thinagl Szerafin születésének 145. évf.,
Dr.Sáska László születésének 135. évf.
