EMLÉKEZZÜNK
100 éve történt a Köröstárkányi tragédia
A faluba 1919. április 19-én, húsvét Nagyszombatján bevonuló román csapatok és a velük tartó román félkatonai alakulatok a Bihar megyei Köröstárkányban 91 magyar polgári lakost, a Fekete-Körös másik oldalán fekvő Kisnyégerfalván pedig 17 magyart lőttek agyon.
Köröstárkány és környéke a 20. század elején
A szinte színmagyar Köröstárkány fazekasságának köszönhetően még a háborús pusztítások idején is prosperáló gazdaságot tudott működtetni. Györffy István néprajzkutató munkássága nyomán a Fekete-Körös völgyi magyar tömbről kirajzolódik egy zárt, archaikus közösség képe, amely kulturális alkatának meghatározó motívuma a büszke székely identitás, az egykori határvédelmi funkció. Köröstárkányt kiemelkedő gazdasági szerepe pedig innovációs központtá emelte a Fekete-Körös völgyében, amely elsősorban abban nyilvánult meg, hogy termelési módját rendre átvették a szomszédos települések.
Három napi szabadrablásra és gyilkolásra kaptak engedélyt
A belényesi medence magyar falvaiba azt követően vonult be 1919 húsvétján a román hadsereg, hogy a helyi lakosság által is támogatott Székely Hadosztály katonái feladták védelmi vonalaikat és visszavonultak. A román hadsereg alakulataival a településre a környező román falvakból verbuválódott félkatonai alakulatok is bevonultak, amelyek három napi szabadrablásra és gyilkolásra kaptak engedélyt. A vérengzésnek a Fekete-Körös két partján álló településeken összesen 108 magyar civil, köztük nők és gyermekek estek áldozatul. A köröstárkányi magyarok számára fájó emlék, hogy a környék román lakossága nem állt ki mellettük, amiként a szomszédos Várasfenesen történt.
Egyed István: 1919. április 19.
Köröstárkány – Kisnyégerfalva
Holló sereglette ezt az ősi tájat,
meggyilkoltak s kiraboltak sok magyar családot.
Idegenek beöltöztek katonaruhába,
szabad kezet kaptak 72 órára.
Ártatlan embereket lemészároltak,
az volt a bűnük, hogy magyarok voltak.
Feltámadás ünnepére készül-e a nemzet,
Nagyszombaton mégis összeszedék őket.
A gödröt velük megásatták, a központi téren,
Idegenek sétáltak az ártatlan véren.
Volt olyan, akinek tésztás volt a keze,
kenyeret dagasztott, ő is odaveszett.
Olyan is volt, akit élve eltemettek,
öreg s fiatalt hidegvérrel lőttek.
Ártatlan testüket megcsonkították,
mellüket, s fülüket a gödörbe dobták.
Fekete-Körös választ el Kisnyégerfalvától,
áthallik a, jaj szó sok árva sírástól.
Ott is sok jó magyart lemészároltak,
a szomorúfűz mellé sorba állítottak.
Pártfogójuk nem volt, hiába a jó szó,
őket is lelőtték, nem volt megbocsájtó.
Nem volt gyászos temetés, ki ne tudna róla,
emléküket megőrizzük, hőstettük a példa.
Bocsájtani meg lehet, de feledni soha,
azért gyűltünk össze, emlékezni vissza.
A szórványban a szeretet soha el ne fogyjon,
erre kérjük Istent, minket összetartson.
Fekete-Körösbe piros vér ne folyjon,
magyar népünk ezen inkább szaporodjon.
Imádkozzunk s kérjük a mi Istenünket,
utaid mutasd meg, nevess meg bennünket.
Forrás: ujkor.hu, maszol.ro, internet