M E G H Í V Ó
„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem…” (Bibó István, 1956.)
„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
Mindszenty József (1956)
Budapesti utcaképek 1956-os fotókon
„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
John F. Kennedy (1960)
„Minden magyar együtt halad, követjük a lengyel utat!”
Amikor a műegyetemisták minket, középiskolásokat is hívtak a lengyel szolidaritási nagygyűlésre, teljesen természetes volt, hogy a Bem-szoborhoz megyünk. S mivel közös volt az ellenségünk, ugyanolyan természetes volt, hogy a nagygyűlésen a tüntetők feje fölött a magyar zászlók mellett lengyel zászlók is lengedeztek. Úgy emlékszem, az első napokban ez volt a legnépszerűbb jelmondat: „Minden magyar együtt halad, követjük a lengyel utat!”
/Engelmayer Ákos Magyarország rendszerváltás utáni első varsói nagykövete, visszaemlékezése, 2006./
„A magyar forradalom október 23-án tört ki. Igaz, egy nappal korábban egyetemistáink, Magyarországon elsőként dobva kesztyűt a hatalom elé, követelések hosszú listájával léptek fel. Bizonyára minden történész megerősíti azt, hogy a lengyelországi események elősegítették a magyar forradalom kitörését. Én is ott voltam a Bem-szobornál. Micsoda hangulat volt ott, amikor tízes sorokban, egymást karonfogva, megérkeztek a nagygyűlésre a műegyetemisták. Óriási szimbolikus jelentősége volt annak, hogy mindez egy lengyel hős szobra előtt zajlott. (Bem-tér, 1956. október 22.)
/Göncz Árpád (1922-2015) köztársasági elnök visszaemlékezése, 2006./
„A lengyel események akkor különösen megdobogtatták a szívünket. Tudtuk, mi történt Lengyelországban nyáron, Poznanbań, s úgy éreztük, mi sem maradhatunk le, nekünk is meg kell mozdulnunk. Ez volt a fő indítóok, bár a magyarországi helyzet is számos okot szolgáltatott ahhoz, hogy emberek az utcára menjenek.”
/Fónay Jenő (1926-2017) a POFOSZ volt elnöke visszaemlékezése, 2006./
„Lengyelország 1956 októberében 800 liter vért küldött a spontán véradó akciók után. A lengyel államfő hangsúlyozta, rendkívül hálás azért, „hogy a magyarok a lengyel vért elfogadták, a lengyelek pedig ma nagyon büszkék arra, hogy az ’56-os hősök unokáinak ereiben mintegy szimbolikusan, lengyel vér is csörgedezik”. Részlet Andrzej Duda lengyel államfő 2016-ban Budapesten elmondott ünnepi beszédéből.
13 év – ennyit élt Romek Strzalkowski, az 1956-os „Poznai Június” legfiatalabb áldozata. 13 perc – ennyi időn keresztül haldoklott az akasztófán Mansfeld Péter, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlások legfiatalabb áldozata.
Grzegorz Łubczyk és Marek Maldis a TVP Polonia „13 év, 13 perc” című dokumentumfilmjének, valamint az azonos című könyvnek a szerzői ennek a két rendkívüli fiúnak a tragikus sorsát mutatják be. A két kis hős örökre beírta magát a poznańi és a budapesti megmozdulások legendáriumába. Mansfeld Péter nevét a lengyelországi Poznańban utca és emléktábla őrzi, Magyarországon pedig Miskolcon egy teret neveztek el Romek Strzalkowskiról. A könyvet és a DVD-t Joanna Stempinska budapesti lengyel nagykövetasszony ajándékozta múzeumunknak 2007-ben, isaszegi látogatása alkalmából. Grzegorz Łubczyk volt budapesti lengyel nagykövet több alkalommal is járt Isaszegen. A Többszólamú Magyarország (Wielogłos Węgierski ) című könyvében (magyar és lengyel nyelven is megjelent) több isaszegi lengyel baráttal is riportot készített (Szathmáry Zoltán, Szikszai János, Dr. Dürr Sándor és mások)
Adam Sikorski: Ballada ’56
/részlet/
Vajh’ ki érti meg sokszor a sorsot
Ha a Történelem hív – Itt és Most
Soha senki nem születik hősnek
Nem tervezi a dicső halált
Któż to pojmie jej dziwną naturę
Gdy Historia mówi – Tu i Teraz
Nikt nie myśli będę bohaterem
Nie planuje jak pięknie umierać
Logikádnak ki mondana ellent
pontokat kötsz a térképen össze
véres betűkkel lejegyzed Poznań
és rögtön melléírod Budapest
Któż się z twoją logiką upora
Spinasz punkty odlege na mapie
Pisząc krwawą literą „Poznań”
Zaraz obok dodajesz „Budapeszt”
Alkotó élet lett volna a részed
Ávós pincékbe lökött a sorsod
Világ nem sírt hazudott az újság
„…véletlen lelőttek egy gyereket…”
Gyermek-lárma
Felnőtt dühvé árad
Idő múlása nem másít meg semmit
Így hát kötél jár ennek a srácnak
Mert lerombolta börtön falát
Hazám a férfiak vajh’ merre vannak
Gyerekeket a vérpadra küldöd
Szabad Magyarország csupán néhány utca
Függetlenség néhány órányi csak
Fordította: Cséby Géza
2006 májusában