Részletek az Isaszegi Adattári Közlemények III. számából (1977.)
Szerkesztette:
Dr. Dürr Sándor, Dr. Kovássy Zoltán és Szathmáry Zoltán
„Petőfi útjai Isaszegen„
Történeteket, hagyományt őrzök Petőfi Sándorról. Családtagok kapcsolatát a költővel és annak barátaival: Prielle Kornéliával, Bem tábornokkal, Teleki Sándor ezredessel, Szijártó Antal honvédőrnaggyal, Bem egyik hadsegédével, és még sok katona bajtársával.
Az elmúlt évtizedben több alkalommal bejártam azt az utat Nagybánya és Koltó között, ahol Petőfi lovagolni tanult, ahol a „négyes kocsissal” utazott a postáért. Pihentem a koltói kastély kertjében a somfa alatt, a kőasztal mellett, melyen megszületett a világirodalom egyik legszebb szerelmes verse: „Szeptember végén.” Azóta őrzöm lakásom díszeként a somfa bekeretezett leveleit, melyekből egy kis ág néhány levelét adtam emlékül az isaszegi Falumúzeum gyűjteményének. Ez a gyűjtemény nem csupán tárgyak sokasága, hanem irodalomtörténetünk szellemi értékének, a hagyományok összegyűjtött adatainak – bár még nem rendezett – de gazdag tárháza.
A Falumúzeum vezetőjét, Szathmáry Zoltánt illeti elsősorban az érdem, hogy egy hosszú élet szorgos munkájával nem hagyta veszni a hagyományokat, hanem jegyezgette, papírra vetette az apró történeteket, gyűjtögette az öregek beszédét, emlékeit, melyek szinte megkövetelik, hogy ne maradjanak a jobb sorsot és elhelyezést érdemlő kis múzeum nyirkos falai között. Ezek a hagyományok a költő isaszegi útjának emlékei. S Petőfi szelleme és emléke napfényt kíván!
A sors különös játéka folytán a forradalmi hagyományok utáni érdeklődés hozott össze Isaszeg történetének lelkes kutatóival. Lélekben kissé már magam is isaszegi lettem, hiszen a község történelmébe zászlóaljával honvédszázados dédapám is beírta szerényen a nevét. Folytatódott a hagyomány azzal, hogy nagyapám Petőfi fia után kapta a Zoltán keresztnevet. Legidősebb lányát, dédanyám barátnője – a Petőfi emléket őrző híres színésznő – Prielle Kornélia nevére kereszteltette.
Nagyapám a Petőfi-kultusz lelkes ápolója volt Máramarosszigeten. Itt a múlt század utolsó negyedében tanártársaival és a jogászokkal „Szabad Lyceum”-ot szerveztek az iparmunkások vasárnapi oktatására, s ennek titkári tisztét töltötte be évtizedeken át. Előadásain több alkalommal Petőfi népdalait ismertette, és a legismertebb megzenésített dalaiból többet hegedűjén el is játszott hallgatóinak.
Néhány Petőfi-kötetet őrzök; a legkorábbit 1877-ből. A legkedvesebb azonban az 1901. évi kiadás, melynek a nyomdából kikerült első példányát ajándékozta nagyapám édesapámnak, ezzel az ajánlással:
„Első példány!
Ferkó fiamnak vettem, édesapjára és a magyar irodalomra való hálás emlékül.
És ha ezt így megőrzi, nem vesz kárba e szép kiadás!
M.Sziget, 901 XI. 7. Kovássy Zoltán sk. tkp. igazgató.”
Sorait én is olyan örökségnek és iránymutatásnak tekintem, mely egyben magyarázatot ad arra, miért tértem ki elöljáróban a családi hagyományokra, és miért tartom megtisztelő feladatnak, hogy Petőfi életének isaszegi epizódjait, a község legszebb irodalmi hagyományait a feledéstől megóvjam és közkinccsé tegyem.
Dr. Kovássy Zoltán