„Esztike a csatamezőn”
HADISÍRKUTATÁS – KIK LEHETNEK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS MAGYAR EJTŐERNYŐSÖK, AKIKNEK A MARADVÁNYAIT MEGTALÁLTÁK A NAPOKBAN?
Három magyar katona figyeli a domb aljában mozgó szovjet erőket. Előretolt állásuk nyílt területen, szántó közepén van, szabad mozgásra, meghátrálásra vagy menekülésre semmi esély, itt kell kitartani, és a Jóistenre bízni az életüket. Egy láda gyalogsági lőszer, néhány kézigránát és az aknavetőhöz 22 gránát maradt, ezzel kell felvenniük a harcot. Az oroszok tüzérségi tüze folyamatos, a gránátok becsapódásai egymást érik, olyan, mint amit apáik meséltek a nagy háború frontjairól. Aztán az egyik gránát közéjük vág, és vége mindennek, oda vannak az álmok, a tervek, amelyeket alig több mint húszesztendősen szőttek, sötétség borul rájuk.
Hetvenöt évvel később egy honvédségi terepjáró halad a poros földúton az egykori harcok színhelye felé. A terepjáróból hárman szállunk ki, és közelítjük meg – a Zemen Pálné sülysápi lakos, nyugdíjas pedagógus által tett bejelentés alapján – a magyar katonák feltételezett eltemetési helyét. Sülysáp alpolgármesterével, Katus Norberttel együtt járjuk be a területet, ahol egykor a magyar királyi 1/I. ejtőernyős zászlóalj katonái harcoltak. A bejelentés helyszínén, egy domb közepén, szántóföldön állunk, természetesen már nyomát sem találjuk az egykori harcoknak.
Tovább olvasom a cikket: https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/esztike-a-csatamezon-8515122/