Isaszeg a sajtó tükrében

„Idős emberek, öreg muzsikusok”
Fejéregyházi László Művelődési Ház igazgató írása. Megjelent 1985. március 5-én.

A  gödöllői  körzet  idei  legrangosabb  kulturális  eseményének  ígérkezik  az V.  Galgamenti  népművészeti  találkozó. Azon  a  Galga  menti  községeken  kívül  mindazon  helységek is  részt  kívánnak  venni,  melyek  tiszteletben  tartják  településük  hagyományait,  büszkék múltjukra és szívesen vállalkoznak  elődeik  táncainak, dalainak  és  szokásainak  felkutatására,  bemutatására.  Közéjük  tartozik Isaszeg  is.  ahol a  hagyománykutató  és  feltáró  munka  több  évtizedre  tekint  vissza,  de  az  elért  eredmények  még  korántsem  merítették  ki  a  lehetőségeket. A Csata   néptáncegyüttes  tagjai  és  vezetői,  akik  a  hagyományápolás-  lelkes   hívei, úgy  határoztak,  hogy  felgyorsítják a  kutatómunkát a talál­kozón  való  sikeres  szereplés érdekében.  Jelentős  segítségnek  ígérkezett  az  általános  iskolások hagyománygyűjtő munkája,  és  a MÁV Nyugdijas klub  szervező  készsége.

Aki  farsang  farkán  betévedt az  isaszegi  művelődési  házba, szokatlan mulatságnak lehetett tanúja.  A  zsúfolásig  megtelt nagyterem   asztalai   mellett idős  emberek,  öreg  muzsikusok szórakoztak,  akik  hamarosan  megszokták,   hogy  ennek  a  bálnak  szerves  része  a video-  és  filmfelvevő  készülék.   A fiatal korosztályt  a Kossuth  úti  általános  iskola tanulói  képviselték,  akik  saját  gyűjtőmunkájuk   eredményét a  fiatalok  farsangi  szokásainak   egyikét,   a   tuskóhúzást mutatták  be Papp  Elekné  tanárnő   vezetésével.

„Isaszegen a farsang utolsó három napját áttánczolják s hamvazószerdán a tánczos legények összejönnek és egy tuskót kötélre kötve, végighurczolják a faluban s minden háznál megállanak inni, dalolni, a hol leány van, a ki részt vesz a tánczban. Ezeknél a házaknál pénzt, szalonnát, tojást kapnak, a miből még egy utólsó korhely-mulatságot csapnak.”

Közben  Nagy Ferencné és Nagy Jánosné  szóban  és  dalban  segítették  összefoglalni  a  farsangi szokásokat. A Magyar Tudományos Akadémia  munkatársai vállalkoztak  az  események,  a  látottak szakmai  bírálatára,  és  az  arra érdemesnek   ítélt   műsorszámok  rögzítésére.  Méltán  érezhették  az  idős  emberek,  hogy fiatalságuk  megannyi kedves emlékét  itt  megbecsülik  és  értékelik.  Egyre  többen  kutatták  elő  emlékezetükből  a  több  évtizede  szunnyadó  részleteket  Skribek  Fülöpné,  Kiss  Vincéné,  Kaposvári  Józsefné  és  népes   csoportja   az   idősebbek mulatozásából  adtak  ízelítőt.  Magyar és szlovák nyelven felcsendülő  dalaik,  majd  lassú  és friss táncaik  nagy  sikert  arattak.  Az  idő  rövidsége  miatt minden  bemutatkozásra  nem volt lehetőség,  de  a  jegyzetfüzetben  egyre  gyarapodott  azok listája,  akik  otthonukban is  szívesen   fogadják   majd a szakembereket.

A  laikusok  bátortalanságával  érdeklődtem Pálfi  Gyulától, az MTA  munkatársától  arról,  nem  bánta-e  meg,  hogy bokros  teendői   mellett   időt szakított erre a  hosszúra  nyúlt  bálra  is.  A  hagyománykutatás tudósa  kiemelkedően  érdekesnek  tartotta  a  gyűjtött  anyagot.   elsősorban   azért,   mer! azok hűen  tükrözik  Isaszeg múltját. E  sorok  írója  reméli,  hogy most  már  méltón  képviseljük Isaszeget  a  tavaszi  találkozón. Szeretné  a  nyilvánosság  előtt is  megköszönni  mindazok  önzetlen  munkáját,  akik  hozzásegítették  a  sikeres  gyűjtéshez.  A  már  említetteken  kívül elsősorban Isaszegi  József  fáradhatatlan  szervező  munkáját  kell  kiemelni,  aki  nélkül az   eredmény   sokkal szerényebb  lenne.  Ez  az  esemény is  bizonyítja,  a  közművelődés feladatait csak  társadalmi  összefogással  tudja  megoldani.