„Szeretettel küldöm ezt a kis versemet. Remélem, hogy a mai gyerekek is így fognak érezni Isaszeg iránt, ahogy én, az öreg, isaszegi diák.
Az Árpád utcában születtem, 1970-ben ballagtam, a Damjanich iskolában, Nagy László tanár úr osztályában. Huszonhat éves koromban költöztem Kistarcsára, ahol most is élek. Az otthonom azonban mindig Isaszeg marad.
Büszke vagyok, hogy még személyesen ismerhettem Szathmáry Zoli bácsit.
Alig várom a Múzeum megnyitását.”
Kedves Kósai Éva!
Köszönjük szépen a verset, örömmel közöljük és biztosan úgy éreznek az isaszegiek, ahogy a versben is szerepel éljenek a világ bármely pontján. A szép gyermekkori emlékek, Isaszeg története, a 48-as emlékhelyek, a Márton-napi búcsú, a hagyományok ápolása, a múzeum, mind-mind hozzájárul, a szülőföld szeretetéhez. Jól tudom, hogy most az isaszegi csata 174. évfordulóján sokan figyelik a híradásokat, a csata Emléknapjának eseményeiről. Sokszor találkozom olyan volt isaszegiekkel is, akik a családjukhoz rendszeresen hazajárnak és ekkor a múzeumunkat is felkeresik.
Sz. J.