
Olvasóink figyelmébe ajánljuk a MNL – Pest Vármegyei Levéltár honlapján 2023. április 17-én megjelent Pálfi Ádám levéltáros igen érdekes írását. Tanulmányának címe: Agler Ferenc isaszegi plébános végrendelete (1853. március 23.).
Agler Ferenc a szemtanú hitelességével írta le a Historia Domosban az 1849. április 6-i győztes isaszegi csatát, ahogyan ő látta és átélte. A győztes csata 125. évfordulója tiszteletére megjelentetett Isaszegi Adattári Közlemények II. számában (Dr. Kovássy Zoltán – Szathmáry Zoltán szerk.) jelent meg nyomtatásban is (40-42. o.) az írás.
Agler Ferenc sírkövét a feledés homályától megmentve az 1980-as évek közepétől a múzeumkertben három részből összeállítva (ragasztva) a múzeumépület kert felőli oldalán, a Haranagláb (1937) előtt helyeztük el. Azért, hogy Agler Ferenc (1781-1855) nevét közismertté tegyük, a 2022-ben elkészített KAJLA-KÖR túrához kapcsolódó „Feladatlapok” kérdései között is szerepeltettük.

Pálfi Ádám írása a Pest Vármegyei Levéltár honlapján:
Mostani írásunkban egy olyan nem mindennapi végrendelet kerül bemutatásra, ami a magyar történelem szempontjából egy embert próbáló és vészterhes időszakban született. Agler Ferenc egy kis felvidéki faluban Oszlányban született 1788 január 8-án, ami egykoron Bars vármegye egyik járási székhelye volt. Életéről, főként egyházi pályafutásáról aránylag bőséges információ maradt fent. Teológiai tanulmányait Vácon végezte, 1804-ben pappá szentelték. Ezt követően három évig kápláni szolgálatot teljesít, majd 1807-ben kinevezték irsai plébánossá. Pár év elteltével 1811-ben a püspök Isaszegre helyezi át szintén plébánosi minőségben, ahol egészen haláláig 1855. március 27-ig ő látta el a lelkipásztori szolgálatot és gondoskodott mindazon ügyekről, amelyek a közösség életére kihatással voltak.
Az egyik ilyen a magyar történelmi emlékezetben is kiemelt helyet elfoglaló 1849. április 6-i isaszegi csata, ahol, mint szemtanú volt jelen és a látottakat részletesen lejegyezte a plébánia Historia Domusába*:
„Lévén akkor nagypéntek, az istentiszteletet nyugodtan megtartván, harangozóm jelenté, hogy Oszenyicska felől ég az erdő. Jellasich huszonnégy személyre kére tőlem ebédet, mit azonban nem fogyaszt el, mert Görgei és Damjanich megtámadá őket. Isten különös csodája, hogy le nem égé az falunk. Huszonöt helyen gyújtották fel az császáriak. Schilling tábornok az Paphegyen állítá fel ágyúit, de egynél többször nem löve. Az császáriak mindenből kifosztottak. Templomi fehérneműm az mángorlóban leve. elvivék. Az szent edények és olajedényeket mind lecsavargatták, magukkal vivék. Magamat is félholtra verék. Lévén az idő egyfertály hétre, kedves olvasó, tudám ezt onnét, hogy az utolsó horvát, mikor folyosómon átmene, az falon függő órámat az kardjával megdöfvén azt elállítá. Más idők jövének. Jövének az magyarok. Megkínálának kenyérrel és sonkával, mit én nem fogadhattam el, lévén nagypéntek. Fájlalám, hogy nem tudtam semmit asztalomra tenni nekik.“

A 18-19. századi végrendeletek szövegszerkezete – a nyelvtől függetlenül – kötött: adott például egy kezdő formula. („Az eloszolhatlan Szent Háromság, Atyának, Fiúnak és a Szent Lélek Istennek nevében”)
Az események minden bizonnyal mély és kitörölhetetlen nyomot hagytak az életében, ugyanis végrendeletét a csata felelevenítésével kezdi. A csatával összefüggésben beszámol róla, hogy mivel teljesen kifosztották – a nevezett napon este semmim, azon kívül, mi rajtam volt, nem maradt, s abban sem volt sok köszönet – ezért a korábbi végrendelete feleslegessé vált, amivel utal arra is, miért van szüksége egy újabb végakarat megfogalmazására. Leírásában beszámol róla, hogy a borzasztó eseményt követően nagy szerepe volt testvérének, – akire megmaradt vagyonának számottevő részét hagyja – Csanády Ferencznek abban, hogy talpra tudott állni. A leírásból kiderül, hogy a plébános egészségi állapota 1849-et követően fokozatosan megromlott, ezért rövidesen „szeretett testvére” odaköltözött hozzá, gondviselője és ápolója lesz. Csanády a reformkorban egy ismert személynek számított, az 1840-es évek ipari mozgalmainak aktív résztvevője, Kossuth Lajos miniszteri tanácsosnak is kinevezi. Határozottan kiállt a Védegylet* megalapítása mellett és támogatta annak javaslatait.
Tovább olvasom a cikket a Pest Vármegyei Levéltár honlapján
