Szerző: Szmolicza József

A hét fotója
Minden kedves Olvasónknak egészségben gazdag, boldog és szerencsés Új Évet kívánunk!
Az elmúlt év december 20-án az Isaszegi Daloskörről írt cikkünkhöz találtunk még egy fotót, amelyet szeretettel osztunk meg facebook közösségünkkel. A fénykép 1942-ben készült a volt Gyarmati-féle vendéglő udvarán. A vendéglő pincéjében 1944-ben sok nőt és leányt bújtatott a Gyarmati család, akik az erőszakoskodó román katonák elől találtak ott menedéket. Később sokáig Rózsa Presszóként, Vasúti Bisztróként működött, majd a vendéglő megszűnése után a volt étterem részében egy ideig az „Anita” Porcelán Kft. munkálkodott, készítette szép porcelán termékeit, ezt követően végleg bezárt, később az épületet is elbontották.

Elkezdődtek a dolgos hétköznapok is, folytatjuk a digitalizálási munkáinkat, az elmúlt évről beszámolót készítünk, 2023. évre munkatervet állítunk össze, elvégezzük a kötelező minisztériumi statisztikai adatszolgáltatást is és persze igyekszünk érdekes cikkeket, fotókat közölni ez évben is. Folyamatosan figyelemmel kísérjük, rögzítjük a múzeum hőmérsékleti és légnedvesség adatait, szükség esetén működtetjük a páramentesítő berendezéseket. Erre a mai napon is szükség volt, igyekszünk a zárva tartás alatt is vigyázni a gyűjtemény állapotára. A KAJLA közösség számára tervezünk közös kirándulásokat az újonnan elkészült feladatlapok felhasználásával és szeretnénk lehetőséget biztosítani a múzeum megtekintésére is. A túrát teljesítők szép Kajlás kitűzőt kapnak majd ajándékba! Érdemes figyelni facebook oldalunkat!

EMLÉKEZZÜNK…

„S miközben gondolatom ideér, testem a hómezőn már nem él, soha többé nem jutok már haza, gondolj rám a Donnál is Magyar Haza” (ismeretlen katonaszerző tollából).

Isaszeg Város Önkormányzata, a Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegysége és az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeum tisztelettel meghívja Önt az

1943. január 12-i  doni-áttörés 80. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre

2023. január 12-én (csütörtökön) 18 órakor a Hősök és Áldozatok Emlékparkjába

Emlékező beszédet mond:
v. Szilasi-Horváth Csaba a
Történelmi Vitézi Rend Közép-Magyarország Keleti Törzsszékének
mb. Törzskapitánya

A megemlékezést koszorúzás és mécses gyújtás zárja.

Letölthető Meghívó

Álljunk meg egy pillanatra és főhajtással emlékezzünk egy évfordulóra, melyről nem szabad megfeledkezni. Emlékezzünk azokra a katonákra, akik 1943. január 12-én esküjükhöz hűen teljesítették szolgálatukat és hősként helytálltak a doni áttörés során.

A doni katasztrófa körülményeinek és részleteinek tudatában hajtsunk fejet azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben haltak hősi halált vagy hadifogságba estek, és soha többé nem tértek haza családjukhoz. 1943. január 12-én kezdődött a 2. magyar hadsereg sorsát megpecsételő doni áttörés. A 2. magyar hadsereg által védett 200 km-nyi frontszakasszal szemben a szovjetek jelentős túlerőben voltak.  Az urivi hídfőnél élőerőben három és félszeres, míg tüzérségben tízszeres, Scsucsjénél pedig két és félszeres élőerőbeli, valamint hétszeres tüzérségi fölényben voltak.

Január 12-én reggel a majd egyórás légi és tüzérségi előkészítés után az urivi hídfőből megindult a szovjet támadás. Tíz órakor a főerők is megkezdték az offenzívát. A kegyetlen erővel induló támadás ellenére a magyar csapatok ellenállása nem omlott össze. Sőt, még az állásaikból kiszorított egységek is ellentámadásokat indítottak. A harcok éjszaka sem csitultak, noha a hőmérő higanyszála -40 fok alá süllyedt.

Ez a kegyetlen hideg megpecsételte a harcokban megsebesült katonák sorsát. Alig negyed órán belül megfagytak. Másnap, 13-án hajnali ötkor a magyar csapatok mégis ellentámadásba mentek át, ami eleinte sikeresnek bizonyult. A 2. magyar hadsereg sorsa akkor pecsételődött meg véglegesen, amikor 14-én a scsucsjei hídfőnél is megindult a szovjetek ellentámadása. Alig tíz óra leforgása alatt 12. hadosztály teljes tüzérségét, honvédállományának pedig 70 százalékát veszítette el.

Ezek a katonák nem csak áldozatok voltak, egyben hősök is, olyanok, akik nem készültek hősnek lenni.

Az óriási Vörös Hadsereget a magyar katonák megállítani nem, csak lassítani tudták. Ezzel a bajtársiasságukkal több ezer magyar, német és olasz katona életét mentették meg 80 évvel ezelőtt.

/Forrás: Felvidék.ma, honvédelem.hu/

Emlékezni mindig az utókornak kell, a mi feladatunk, hogy szeretettel emlékezzünk azokra, akik ott, akkor az életüket áldozták. Ezért január 12-én a katasztrófa évfordulóján gyújtsunk meg egy gyertyát a hozzánk legközelebb lévő hősök emlékművénél és emlékezzünk kegyelettel a 80 évvel ezelőtt történt tragédia hőseire!

„Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek.
Elszórt
Testünk nyomtalanul nyelte magába a föld.
Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat.
Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.”
/Keresztury Dezső: Sírvers

Szentmise a Doni Hősökért

Kedves Kajlások! Isaszeg vár Benneteket!

Karácsony készül emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!

Áldott, békés Karácsonyt, és egészségben gazdag, Boldog Új Esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!

A Karácsony a szeretet ünnepe és az Új Év közeledtével úgy érezzük illik megköszönnünk mindazoknak a segítségét, akik hozzájárultak a múzeum 2022. évi  működéséhez:  Isaszeg Város Önkormányzatának, Mészáros Gusztávné alpolgármester asszonynak,   Pongrácz Gabriella igazgató asszonynak és munkatársainak, a Városüzemeltető Szervezetnek Horváth István igazgató úrnak és munkatársainak, a Csatangoló Tánccsoport és Hagyományőrző Egyesületnek és vezetőjének Eto-Papp Beáta elnök asszonynak, az Isaszegi Múzeumbarátok Köre vezetőjének Ozsváth Melinda elnök asszonynak és a Kör tagjainak, a Mozdulj Velünk Egyesületnek, az Isaszegi Természetbarát Klub tagjainak, az Isaszegi Baba-Mama Klubnak, az oktatási és kulturális intézményeknek és minden kedves barátunknak, ismerősünknek,  a múzeum gyűjteményét gyarapító adományozóknak. Továbbá köszönjük Szlávik Jánosné elnök asszony sokrétű segítségét is (Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete).

Köszönjük az ország különböző részeiről érkezett turistáknak, a kedves isaszegi és más településekről érkező kiránduló családoknak, hogy a több mint félévszázada folyamatosan működő Falumúzeumunk kiállításait megtekintették, részt vettek programjainkon, a múzeumi foglalkozásokon. Velük együtt élővé vált a múzeum, ezért is nehéz számunkra a jelenlegi helyzet. Külön nagy szeretettel megköszönjük a kedves Kajlásoknak és szüleiknek is, hogy oly sokan keresték fel az isaszegi Falumúzeumot. Reméljük, hogy vendégeink újra visszatérnek! Úgy érezzük, hogy mi ennek érdekében megtettünk mindent.

 

Adventi Remény

Advent van, itt a titokzatos várakozás.
A kegyelem napjainak áldása csodás.
Ködös esti fények édes csöndje ölel át.
Jön a tiszta lélek, ölelés, megbocsátás.
Jöjj hit, jöjj szeretet, jöjj áldás, szív reménye!
Örök békesség, csoda szálljon a szívünkbe!
Hajnal szárnyán igaz, buzgó fohász fakad
Üdvös imánk vigaszt, reménységet akar.

(Szabó Kila Margit)

Ady Endre: Karácsonyi rege (e.a.: Szabó Gyula)

“Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”
/Ady Endre/

Kedves Kajlások!

Elérkezett a 2022/2023-as Tanév téli szünete, amelyet biztosan már nagyon vártok. Bár múzeumunk zárva van, de előzetes telefonos bejelentkezés alapján, a két ünnep között, Új év első hetében lehetőség van a múzeum megtekintésére és akár teljesíthetitek az „Isaszegi Kajla-Kör Túrát” is. Ehhez a múzeum munkatársa Szmolicza József, Józsi bácsi készített egy helytörténeti feladatlapot is számotokra, hogy még jobban megismerjétek városunk történelmét. A túrát teljesítők ajándékba kapnak egy szép kitűzőt!

Minden kedves kis Kajlásnak és szüleiknek is Áldott, meghitt Boldog Karácsonyt kívánunk! Ne feledjétek Isaszeg vár Benneteket!

 

Kedves Olvasóink!

Úgy érezzük, hogy egy másik isaszegi civil egyesületről is meg kell emlékeznünk, az Isaszegi Vasutasok Köréről, amely szintén 100 évvel ezelőtt alakult meg és jelentős szerepet töltött be a település életében. Kicsit elkerülte figyelmünket, de most hiányosságunkat igyekszünk pótolni.

A vasutasok Isaszeg társadalmának egyre jelentősebb és egyre meghatározóbb rétegét képezték már 1867-től kezdődően. Sokan választották életpályájuknak, hivatásuknak a vasutas szakmát, hiszen a vasút megbízható munkahelynek számított, nyugdíjat, egyenruhát, ingyenes egészségügyi szolgáltatást (MÁV Kórház, MÁV Szanatórium) ingyenes utazást biztosított a munkavállalói és családtagjaik számára. Elismerést, megbecsülést jelentett a vasútnál dolgozni. Az 1960-as, 1970-es években szinte a „fél Isaszeg ” a vasútnál kereste kenyere javát (Rákosrendező, Keleti-Műszak, Ganz gyár, Északi Járműjavító, stb.). Nem véletlenül mondta egykoron az egyik vonat kalauza Isaszegre érkezve, hogy „Vasútfalva következik.” Emlékezünk arra is, hogy az 1980-as években – több éven át – Isaszegről induló helyi szerelvény indult az 1. vágányról 7:45 órakor Budapest Keleti pu.-ra. Büszkék is voltunk „saját vonatunkra.” Szükség is volt erre, mivel reggelente hatalmas tömeg indult a fővárosba munkába, iskolába, stb.

Kevesen tudják, hogy a Katonapallagon az első kőből emelt emlékművek is a vasutasok nevéhez fűződik, akik az Isaszegen lezajlott 1849. április 6-i győztes csata „névtelen félisteneinek” korhadó fejfái helyett kőből emeltek két emlékművet (obeliszket). Az egyiket a MÁV Hivatali Szolgák Koszorúegylete 1906-ban, a másikat 1907-ben a MÁV Testvériség Dalosköre emelte. Nemesszívűségüket örökre megőrizték az isaszegiek!

Az Isaszegi Vasutasok Köre megalakulását az 1922. március 6-i közgyűlés mondta ki. Elfogadták az ötvenhárom paragrafusból álló alapszabályt és megválasztották a tisztikart. Elnök Hajdú Vince lett, Veiszkopf Gyula a jegyző, Hirsch Konrád a pénztáros – tizenegy választmányi tag tette teljessé a vezetőséget. Az 1925. szeptember 20-án készült tagnévsor szerint a kör százharminc tagot számlált, új vezetőség állt a tekintélyes szervezet élén: Ottrok Károly lett az elnök, Hálik János az alelnök, Blank Ferenc a jegyző, Blaskovics József a pénztáros, Szepesi József a könyvtáros, a körgazda Menártovics Lajos vendéglős volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a szervezet a rendezvényeit az ő vendéglőjében tartotta. A tagok között éppen úgy megtaláljuk a legrégebbi isaszegi családok (Vojt, Hrustinszki, Moravecz, Ragács, Hajdú, Skribek, Szmolicza) tagjait, mint a vasútvonal kiépítése után megtelepedőket, sőt az értelmiségiek közül három tanítót (Tiszai Kálmán, Süle Dénes, Homonnay Károly) is.

Az Isaszegi Vasutasok Köre zászlószentelésére 1926. augusztus 8-án került sor. A Vasutasok Köre alapszabályát 1933-ban módosítani kellett. A huszonkét paragrafusból álló alapszabályt a tisztségét megtartó Ottrok Károly elnök, valamint Gara Béla titkár írta alá. Sajnos a Kör zászlajáról fotóval nem rendelkezünk.

A Vasutas Kör székháza a Madách Imre úton az egykori Sáska doktor rendelőjének épülete volt. Majd 1945 után államosították az épületet, amelyben tanterem, cukrászda, magtár legvégül a régi Falumúzeum részére adta át egy részét az akkori Tanácsi vezetés. Az igen leromlott épületet a Múzeumbaráti Kör tagjai hősies és heroikus munkával tudták csak helyrehozni, berendezni Blázsovits László asztalos vezetésével. Az 1970-es – 80-as években az „L” alakú épület középső részében volt egy nagyterem, amely a Vasutaskör tulajdonát képezte és ott tartotta összejöveteleit. A több mint 100 éves épület végében még magán lakások is voltak (Szabó család, Vargáék) az 1970-es években. Az életveszélyessé vált épületet a Nagyközségi Tanács az 1980-as évek végén elbontatta. Így örökre eltűnt az egykori Vasutasköri Székház, a régi múzeum épülete.

Isaszegen győzött a magyar kard,
Vigyük győzelemre a magyar dalt!

Szép magyar dal drága nyelvünk,
Hordjon szárnyán dalos lelkünk!

100 évvel ezelőtt 1922-ben alakult meg az Isaszegi Daloskör és pont 48 éve annak, hogy sajnos 1974. december 20-án meg is szűnt. Emlékezzünk rá szeretettel!
Az Isaszegi Daloskör zászlaja múzeumunk féltve őrzött ereklyéi közé tartozik. Érdekessége a fémszállal hímzett babérkoszorúkkal ékesített koronás magyar címer.

Az 1917-18-as években karpaszományos (érettségizett) katonák kiképzése zajlott Isaszegen a nyári hónapokban. A katonák az Öreg-iskolában voltak elszállásolva és a közeli erdő mellé vonultak ki énekszóval gyakorlatozni. Ez a terület mára már teljesen beépült. A gyakorlat végeztével szintén nótaszó kíséretében vonultak vissza a szálláshelyükre. Parancsnokuk Rác Jenő főhadnagy volt, aki annyira megszerette a falut, hogy mivel tanítói képesítése is volt a településen maradt. Ő foglalkozott először még kis létszámú énekkarral.
Hivatalosan 1922-ben alakult meg a dalárda dr. Sáska László községi orvos kezdeményezésére, aki nagy zenebarát hírében állt. Elnöke Haás Géza vegyeskereskedő volt. Alapító tagjai többek között Valachi Dezső, Sztah János, Perger István, Barcsa Mihály, Karton János, Karton Rezső, Besztercei János, Fazekas Gyula, Polényi Vilmos, Cseri János voltak. 1922-ben Fülöp Elek karmester tanította a Dalárda tagjait. Az ének próbák az Öregiskola egyik tantermében voltak petróleumlámpa világítása mellett.

Az 1924. november 30-án, az állami iskola termében megtartott alakuló közgyűlésen fogadták el a Magyar Dalosszövetség központilag előnyomott alapszabályát, majd megválasztották a tisztikart. Elnöke dr. Sáska László, ügyvezető alelnök Sztach János tisztviselő, titkár Szeghő Andor tanító lett. A huszonnégy tagot számláló kör főleg iparosokból verbuválódott, de tagjai között néhány tisztviselő, MÁV-alkalmazott és három feleség is szerepelt. A daloskör elnöke 1930-ban Sztach János volt
A Daloskör, hogy folyamatosan működni tudjon már akkor is anyagi gondokkal küzdött. Megoldást jelentett, hogy csatlakozott az akkor elég jól működő II. Rákóczi Ferenc Körhöz. Komoly műsoros esteket rendeztek és ennek bevételéből tudták pl. a karmestert fizetni.
1925-ben új karnagy került a Daloskörhöz Satinger Alfréd személyében, aki az akkori idők legjobb karmestere volt. Rákosligetről járt ki Isaszegre az énekkari próbákra. Az ő ideje alatt kezdett az énekkar virágozni, fejlődni bizonyítják ezt az elért sikerek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az 1926-os járási dalosversenyen Gödöllőn első díjat, arany érmet nyertek az Isaszegi Daloskör tagjai.

1927-ben zászlószentelési ünnepséget rendeztek. Egy nagyon drága, de gyönyörű aranyhímzéses zászlót vásároltak-e célra, melyet múzeumunk féltve őriz. Sajnos az eltelt 95 év nagyon megtépázta, restaurálásra szorul.
Zászlóanyának az isaszegi születésű Dr. Ripka Ferenc (1871-1944) Budapest Székesfőváros főpolgármesterének kedves feleségét, Dr. Ripka Ferencnét sz. Lipcsey Ludovika (1876-1953) úrasszonyt kérték fel, aki nagyobb összeggel járult a zászló elkészítéséhez. Azért, hogy a Daloskör a kiadásokat csökkenteni tudja zászlószögeket készíttetett név bevéséssekkel, és azt az ünnepély alkalmával fakalapáccsal a zászlórúdba verték. Kik is voltak ezek az önzetlen adakozók? Elsősorban helyi kisiparosok, parasztok, munkások és a társadalmi egyesületek tagjai, akik a magyar dalt szerették.

A Dalárda mindig  anyagi gondokkal küzködött, hiszen a községi elöljáróságtól pénzügyi támogatást nem kapott, viszont a Kör tagjai mindig állandó szereplői voltak a községi ünnepélyeknek (márc. 15., ápr 6., stb.).

Hogy működésüket biztosítani tudják „műkedvelő gárdát” hoztak létre. Sok színdarabot játszottak, többek között megemlíthetjük a következőket; Juhász legény, Molnár és gyermeke, Mesék az írógépről, Vén gazember, A bor, a János vitéz, Iglói diákok, Nótás kapitány, Tatárjárás, Marica grófnő, stb. Ezeknek az előadásoknak nagy sikere volt.
János vitézről e gyönyörű daljátékról engedjék meg, hogy egy kicsit részletesebben is szóljunk.
Másfél havi próba után hétszer adták elő a műkedvelők a Gyarmati vendéglő-színháztermében, a volt Rózsa Presszóban, amely ma már nem létezik.  Merényi József alakította a címszereplő János vitézt, Iluskát Zombori Mariska, a Francia királykisasszonyt – Orbai Olga, a francia királyt Lőwi Illés, Bagót – Pásztor Kálmán alakította. A Kör tagjai Budapestre jártak énekpróbákra, a MÁV szimfonikus zenekarhoz. A zenekar 20 tagja kísérte a daljátékot, Berki Sándor vezényletével. A dalbetéteket négy szólamban énekelték a statiszták. Külön színfalakat, függönyöket vásárolt a Daloskör az előadásokhoz. Mind ahányszor, amikor előadták a színdarabot óriási sikert arattak, amelyre az isaszegiek sokáig emlékeztek. Sok ehhez hasonló népszerű színielőadást rendeztek de a bevétel sok esetben éppen hogy csak fedezni tudta a kiadásokat.
Előfordult olyan eset is amikor Seres László karmester látva a dalosok részéről a nagy akaratot, és értékelte a kórus jó működését sokszor díjazás nélkül, vagy hitelbe tanította énekre a Kör tagjait. De az anyagi nehézség soha nem vette el a dalosok kedvét. Az erkölcsi sikerek, a kulturált szórakozás adott éltető erőt a további működéshez.

    

A Daloskör mindig az előírt szabályok szerint működött, sajnos a jegyzőkönyvek amelyek az énekkar életéről sok értékes dokumentumokat tartalmaztak a II. világháború viharában elkallódtak. Ezt követően Munkásdalkörként majd Isaszegi Férfikórusként működött, élte életét az egykori daloskör megszünéséig.

1959 – 1974-ig Tibold Géza karnagy vezetésével működött.
1972-ben a kórus tagjai a következők voltak:

Tenor:                                    Basus:                                           Sekund:
Dudás József,             Besztercei János,                          Földi István,
Horváth József,            Lázár László,                                Nagy Béla,
Hortobágyi János,       Nagy Ferenc,                              Nagy Sándor,
Kondora József,           Polgár Vilmos,                            Török István,
Merényi József,             Vasicza József,                        Szabados Kálmán
Rajta István,                  Farkas Mihály,               Sándorfi (Sasinszki) János
Vágvölgyi János,          Juhász Vilmos,                              Tichon Pál,
Hajdu István,
Várhegyi Sándor (Bpest),
Bariton:
Dudás József,
Madarász János,
Nagy István,
Szödi Ferenc,
Parádi Mihály.

Az 1960 – 1970-as évek sok szép sikerei Tibold Géza karnagy nevéhez fűződnek.
A Kórus eredményesen szerepelt a különböző járási, megyei versenyeken Vácon, Cegléden, Vácszentlászlón, ahol „Aranykoszorús”-Díjat nyertek.
A régi megtépázott zászló egyik oldalára arany hímzéssel ez van ráírva:
„Szép magyar dal drága nyelvünk, Hordjon szárnyán dalos lelkünk.”
A régi időkben ez volt a jeligéje a Dalkörnek, 1972-ben a következő lett:

Zúgjon dalunk, miként a fergeteg.
E vén világot ostromolja meg.
Legyen a hangja erőnk hirdetője,
S a munka népe győzve tör előre.

Az 1972. szeptember 24-én tartott nagy sikerű 50 éves jubileumi ünnepély után az énekkar működése ismét visszaesett. Tibold Géza karnagy személyesen is próbálta az énekkari próbákra nem járó tagokat felkeresni, de sajnos az ígéretek ellenére sem járt sikerrel. Így kénytelen volt benyújtani lemondását. Ezzel a település kulturális életében jelentős szerepet betöltő Isaszegi Férfikórus (Dalárda) működését felfüggesztette, illetve beszüntette 1974. december 20-án.

Forrás:
Isaszegi Múzeum Adattára 77.467.1. Az Isaszegi Dalárda története 1922-1972
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/isaszeg-686C/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ripka_Ferenc

 

Hírek házunk tájáról 3.

A műtárgyvédelem érdekében tett intézkedéseinkről néhány gondolatban.

Tájékoztatónk legvégére hagytuk a számunkra kevésbé kellemes hír közlését, amelyről már bizonyára mindenki értesült az Önkormányzati Tájékoztató októberi számából. Isaszeg Város Önkormányzata képviselő-testületének döntése értelmében – az energiaválság következtében elő állt helyzet miatt – energiatakarékossági okokból a több mint félévszázada folyamatosan működő isaszegi falumúzeumot ideiglenesen 2022. október 15-től – 2023. március 31-ig bezárta. Sajnos e miatt több előre betervezett programot is le kellett mondanunk. Az Önkormányzat állományvédelmi szempontból 14 – 15 Celsius fokos hőmérsékletet tud biztosítani. A temperáló fűtés azonban nem tudja biztosítani a múzeumban lévő – régészeti, néprajzi, történeti – műtárgy anyagainak a szükséges optimális hőmérsékletet. Ennek következtében megnövekedett a légnedvesség a helyiségekben (60-70%), mind az Adattár-Szakkönyvtár, Textil-Fotótárban, gyűjteményraktárban, középkori régészeti tárlóban, időszaki kiállítótérben. A múzeum munkatársa Home Office-ban végzi munkáját (digitalizálási munkák végzése, ügyvitel, stb.) és folyamatosan ellenőrzi a múzeum hőmérsékleti és RH értékeit. A kezdeti időszakban szinte közelharcot vívtunk az alacsonyabb hőmérséklet miatt kialakult magasabb légnedvességgel. A méréseknél nagy segítségünkre volt a tavasszal Pongrácz Gabriella igazgató asszony engedélyével vásárolt 3 db TFA külső vezeték nélküli digitális érzékelők használata (Hőmérséklet és RH). Összesen 8 db működik ebből, amelyek egy központi adattárolóba csatlakoznak. De még ez is kevésnek bizonyult, hiszen a középkori régészeti vastárgyak és a kölcsönzött bronzkori fémtárgyak tárlóiban történő mérések érdekében kénytelenek voltunk az ellátmányból vásárolni – Polgármester Úr engedélyével – két darab TFA analóg hőmérséklet és páramérő készüléket.

A kezdeti igen magas 60% – 70% körüli páratartalmat igyekeztünk az NKA 2015. évi pályázatából vásárolt TROTEC 120E páramentesítő berendezéssel szinten tartani, hogy legalább ne emelkedjen tovább. A mobil készülék hol az egyik – hol a másik helyiségben dolgozott félnapon v. akár egy egész napon keresztül.

Úgy ítéltük meg, hogy az állandó kiállítás középkori tárlójában elhelyezett vastárgyak további műtárgyvédelmi intézkedéseket tesznek szükségessé. Kapcsolatba léptünk Murnerné Lukács Katalin megyei állományvédelmi felelőssel. Tájékoztattuk őt a kialakult helyzetről és segítségét kértük. Ennek köszönhetően került beszerzésre a Faberman-Meister Kft.-től (Budapest) egy darab ProSorb páramentesítő kazetta 40%-ra beállítva (500 gr.). A vásárlás összegét, amely bruttó 22.000,Ft volt az Isaszegi Múzeumbarátok Köre biztosította. Áldozatkészségüket ezúton is megköszönjük!!

Mivel a saját páramentesítő gépünk alacsony hőfokon kevésbé volt hatékony, és hogy lényegesen tudjuk csökkenteni a légnedvességet ehhez szükséges volt egy nagyobb teljesítményű más elven működő és alacsony hőmérsékleten is (10 Celsius foknál 70%) hatékonyan működő berendezés használatára. Ennek érdekében kéréssel fordultunk a Múzeumi Állományvédelmi Bizottsághoz egy Munters szárítógép kölcsönzését kérve. Pongrácz Gabriella igazgató asszony hivatalos levélben fordult Dr. Kemecsi Lajos főigazgató úrhoz (Néprajzi Múzeum) a kölcsönzés érdekében.
Rövidesen megérkezett a pozitív válasz, amelynek nagyon megörültünk, majd a Múzeumi Állományvédelmi Bizottság által kölcsönzött Munters 45D kondenzációs szárítóberendezést 2022. november 24-én a Városüzemeltetési Kft. (Ács István ig. h.). a múzeumba leszállította Köszönjük Dr. Kemecsi Lajos főigazgató úrnak a kölcsönzés engedélyezését, Murnerné Lukács Katalin megyei állományvédelmi felelősnek, Tabi Orsolyának műtárgyvédelmi asszisztensnek és Pongrácz Gabriella igazgató asszonynak a segítségét.

A Munters berendezést Ács István úrral beüzemeltük azóta folyamatosan használjuk és már bizonyította hatékonyságát! Ennek következtében az egy hónappal ezelőtt mért magas értékeket lényegesen csökkenteni tudtuk illetve stabilizáltuk az optimális értékek közelében. Megnyugodtunk. Időben sikerült megtenni a szükséges lépéseket, ennek köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj. Hiszen egyes műtárgyak különösen érzékenyek a magas RH értéekre. Igazgató Asszonnyal együtt azon dolgozunk, hogy a műtárgy állományt megvédjük a környezeti károsodásoktól és biztosítjuk feltételeit – állományvédelmi szempontból – a tavaszi újranyitásnak.

A múzeum munkatársának Home Office alatt végzett egyik digitalizálási munkája.

A régmúlt korok egészségügyi viszonyait a maival összehasonlítani sem lehet. Orvos és gyógyszertár csak a járási központokban, városokban volt, még szakképzett bábát is csak a népesebb települések alkalmaztak.
A kiegyezést követően indult meg a mozgalom az ország egészségügyi állapotának a megjavítására. Az 1876. XIV. törvénycikk alapján Valkó központtal térségünkben is körorvosi állást szerveztek. Ide tartozott Dány, Zsámbok, Vácszentlászló és Isaszeg. 1882-ben dr. Gere Gyula a körorvos. A törvény elrendelte, hogy a községnek bábát kell alkalmaznia. A Gödöllő székhelyű Magyar Királyi Koronauradalomnak külön orvosa volt (1882-ben Schmid Benedek), aki az isaszegi uradalmi alkalmazottakat is ellátta.
A XIX. század végén a valkói orvosi körzet kettévált. Még az új körorvos, dr. Hirsch Ármin is jobb megoldásnak találta volna, ha a körzetközpontot nem Valkóra, hanem a népesebb Isaszegre telepítik, ám ezt az elképzelést a döntéshozók elvetették. Ezért aztán a község vezetése elhatározta, hogy önálló községorvosi állást szervez.
Az első helyi orvos 1899-től dr. Polgár Károly volt. Nyugdíjba vonulása után, 1919-től Schulhof János töltötte be a tisztséget. A községorvosi állás létesítésével egy időben Pest megye engedélyezte Klauzenburg Károlynak gyógyszertára megnyitását. Őt Pesthy Mihály, az Angyal patika tulajdonosa követte, halála után özvegye Thinagl Szerafin az első magyar okleveles gyógyszerésznő lett a tulajdonos. Leánya dr. Barabásné  Pesthy Zsuzsanna szülei foglalkozását követve folytatta a gyógyszerészi hivatást egészen az 1950-ben bekövetkezett államosításig. Amikor is saját tulajdonukból egyik napról a másikra kitették az évtizedeken át a lakosság szeretetét övező Pesthy családot.
A jelentős számú közlekedési alkalmazott ellátására a MÁV üzemorvosi, más néven pályaorvosi állást szervezett a községben. Kezdetben mind a községi, mind a pályaorvosi állást dr. Polgár Károly töltötte be, 1922-től dr. Sáska László, de 1933-as távozása után a két munkahelyet különválasztották. A dr. Sáska Lászlót követő dr. Voloncs (Barabás) Géza nyugdíjba vonulásáig szolgálta Isaszeg lakosságát.

A magyar nyelv szótára, Czuczor-Fogarasi (1862.) alapján
ORVOSTUDOR, (orvos-tudor) ösz. fn. Személy, ki jártasságát az orvosi tudományokban szigorú vizsgálatok által az illető orvosi kar előtt kimutatta, s annak bizonyítványául hiteles oklevéllel ellátva az orvosok testületébe iktattatott.

Legelső Segély nyújtási könyvecske ide klikkelve letölthető

Hírek házunk tájáról 2.

Folytatjuk visszatekintésünket továbbra is a jó hírek  közlésével. Elmondhatjuk, hogy múzeumunk látogatottsága szépen alakult az október 15-i zárásig. Az ország különböző részeiből érkeztek hozzánk látogatók, többek között Mezűtúrról, Debrecenből, Bujákról és természetesen isaszegi látogatóink is voltak szép számmal. A gyermekekkel érkező családok részére külön kreatív múzeumi foglalkoztatót állítottunk össze (rajzolás, puzzle játék, logikai játék, régi népi kirakó játék), hogy a gyerekeknek a múzeumi látogatás élmény legyen. A családok pedig egy picivel több időt töltsenek el múzeumi látogatásuk során. Ennek érdekében egy – egy régi használati tárgyat kézbe is vehettek a kisgyermekek pl. parazsas vasaló, játék szekér, játék tűzhely vagy ki is próbálhatták pl. csizmahúzó.

 

Könyvállományunk nemcsak a Gödöllői Városi Múzeum értékes könyvajándékaival, hanem Fekete Dénes Miskolc Megyei Jogú Város Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat vezetőségi tagjának, – aki a szeptember 24-i emléktábla avató ünnepségünkön is jelen volt kedves feleségével együtt – és az Isaszegi Múzeumbarátok Köre által vásárolt és ajándékozott antikvár könyvekkel gyarapodott. Nagy Eszter az általa írt „EMLÉKÜL” a jövő nemzedékének című könyvének és az „Isaszegi színező” kiadványnak több példányát ajándékozta múzeumunknak, melyet ezúton is megköszönünk!

Ez évben is jelentkeztünk a Múzeumok Őszi Fesztiválja (MŐF) programra, annak ellenére is, hogy szeptember végén közölték már velünk, hogy a múzeum október hónapban zárva lesz és minimális lesz a fűtés. Reménykedtünk… Mindezek ellenére még sikerült október 8-án megtartanunk a MŐF első vetítettképes előadását. Köszönjük Szlávik Jánosné Zsóka elnök asszony (Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete) áldozatkészségét. Köszönjük, hogy a „Kutyatelep” rejtélye megoldódott, amely több isaszegi térképen is szerepelt de, hogy ez a szó mit jelenthetett, azt nem tudtuk. A Gödöllői Csendőr Kutyatelep története című  előadásból minderre fény derült.  Kutyakiképző 1920 és 1929 között működött Isaszeg határában. Talán sokan sejthették, hogy a múzeumban hideg lesz, ezért sajnos kevesen jöttek el, de az előadás annál érdekesebb volt. Köszönjük, hogy az előadást megtisztelte jelenlétével Mészáros Gusztávné alpolgármester asszony, a Múzeumbarátok Köre elnökségi tagja.

Nagy örömünkre október 14-én mi is egy kicsit részesei lehettünk az Isaszegi Asszonykórus fennállásának 50. évfordulójára való készülődésnek, hiszen a Duna TV Domovina szlovák kulturális magazin stábja múzeumunkban is készített felvételeket. Volter Domonkos úr az Asszonykórus művészeti vezetője, aki már korábban tanulmányozta múzeumunk szlovák nyelvű imakönyveit most ismét kézbe vehette és bemutathatta azokat a nagyközönségnek. A jubileumi évforduló alkalmából a Domovina szerkesztősége egy csodálatos filmet készített az Isaszegi Asszonykórusról „Tiszta forrás” címmel, melynek megtekintését szívből ajánlunk olvasóinknak: https://mediaklikk.hu/video/domovina-tiszta-forras/

A zárás előtti utolsó napon váratlan ajándékot kaptunk egy hazánkban tartózkodó német állampolgártól Meyer-Ács, Klaus úrtól (Németország, Wilhelmshaven) aki 1978. októberétől négy éven át Tanzániában, Arushában dolgozott. Dr. Sáska László (1890-1978) Afrika kutató, Isaszeg egykori orvosa által gépelt kézirat másodpéldányát és egy jó állapotú de hiányos könyvet (1903.) ajándékozott gyűjteményünk számára.  Áldozatkészségét ezúton is megköszönjük!

Október 25-én – polgármester úr engedélyével – múzeumunkba is ellátogattak a Damjanich János Általános Iskola ERASMUS pályázatának keretében Isaszegen tartózkodó lengyel diákok. Szép kiállítást készítettünk és a 20 fő lengyel diák és 3 fő pedagógus kísérőik részére Isaszegről szóló lengyel nyelvű újságcikkeket, lengyel nyelvű tájékoztatókat adtunk át. Bízunk benne, hogy a kedves lengyel diákok és tanáraik szép élményekkel gazdagon tértek haza és Isaszeg nevét nem felejtik el.

Búvár Józsi bácsi örökösei családi emlékként őrzött 1917-ben kiállított útlevelet ún. Igazoló jegyet adtak át múzeumunknak. Az okmányt Búvár Imréné nevére állították ki, hogy a hadifronton a fiait meglátogathassa. Kettő leány és öt fiú gyermeke közül ekkor négy fia szolgált a fronton, akik közül az egyik hősi halált halt. Köszönjük Gyüge Sándorné (Makó) ajándékát.

November 17-én a temetőben – a másnapi rendezvény előtt – felkerestük az 1944-ben hősi halált halt magyar katonák sírjait Gáll Gábor úrral a MEBSZ Kegyeleti Bizottság elnökével, Ecseri Pál temetőgondnokkal és v. Bodrogi Imre hadnagy úrral. Megállapítottuk, hogy a sírok Isaszegen példásan gondozottak! A központi emlékművet, amelyet 1984-ben készítettünk szeretnénk a jövőben felújítani az ott lévő emléktáblákat egységes formában elhelyezni és a környezetét rendezni.

November 18-án – szakadó esőben – részt vettünk a temetőben megrendezett az Attila-vonal isaszegi szakaszának védelmében hősi halált halt magyar katonák emlékére rendezett megemlékezésen, ahol Dr. Sípos István r. ezredes úr, a MEBSZ ügyvezető elnöke mondott beszédet. A központi emlékműnél elhelyeztük a kegyelet koszorúit és a sírokon pedig egy-egy szál virágot helyeztünk el. Az eseményhez kapcsolódó „saját” meghívót is készítettünk.

A megemlékezés után Gáll Gábor úr a MEBSZ Kegyeleti Bizottság elnöke, Pongrácz Gabriella igazgató asszony hozzájárulásával, vitéz Bertalan Árpád (1898-1941) eje. őrnagy és Tassonyi Edömér (1910-1982) eje. őrnagy emlékét megörökítő két kiállítási tablót (2 m x 0,6 m) adott át ideiglenes megőrzésre múzeumunknak.  Mi örömmel befogadtuk és a II. világháborús kiállításunk kiegészítésére használjuk majd fel.

Gödöllői civil egyesület látogatása

Az elmúlt időszakban történtek „Házunk táján” jó és kevésbé jó dolgok is. Visszatekintésünket kezdjük egy kedves gödöllői civil egyesület látogatásával.
2022. szeptember 22-én a Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete látogatott el Isaszegre Szlávik Jánosné Zsóka elnök asszony vezetésével. Megemlítjük, hogy  az egyesület meghívására júniusban részt vettünk az Antal-napi megemlékezésen és koszorúzáson, a kastélyt építtető Grassalkovich I. Antalra emlékezve. Az Isaszegi Múzeumbarátok Körét Mészáros Gusztávné alpolgármester asszony, elnökségi tag, az Isaszegi Művelődési Házat és Múzeumot Pongrácz Gabriella igazgató asszony képviselte.

A gödöllői civil egyesület látogatásának fő célja, hogy baráti kapcsolatot építsenek ki az Isaszegi Múzeumbarátok Körével. Az Egyesület tagjai először elzarándokoltak a 100 éves szentgyörgypusztai ’48-as Kőkereszthez, ahol megemlékeztek az isaszegi csata hőseiről és megkoszorúzták az emlékművet, ezt követően megtekintették a szépen felújított egykori Grassalkovich Magtár épületét.  A városunkba visszaérkezve – menetrend szerinti autóbuszjárattal –
a Hősök és Áldozatok Emlékparkjában megemlékeztek az I. világháborús hősökről, majd a Művelődési Házban megtekintették Miklós Judit (az Egyesület tagjának) csodálatos festmény kiállítását. Isaszegi kirándulásuk a Falumúzeumban folytatódott, ahol az Isaszegi Múzeumbarátok Köre részéről Mészáros Gusztávné alpolgármester asszony, a Kör elnök helyettese és Majsa Györgyné a Kör tagja fogadta kedves szóval vendégeinket. Rövid bemutatkozások, ismerkedések után Szmolicza József gyűjteménykezelő a Múzeumbaráti Kör titkára ismertette városunk történetét, nevezetességeit, tartott tárlatvezetést. A közel kétórás találkozót követően bízunk benne, hogy a kapcsolatépítés sikeresen megvalósult és mielőbb találkozhatunk majd az egyesület tagjaival. Reméljük, hogy barátaink jól érezték magukat. Búcsúzóul Majsa Györgyné a Múzeumbarátok Köre gondozásában megjelent „Isaszeg a történelem tükrében” című kiadványunkat adta át emlékül Szlávik Jánosné elnök asszonynak, az egyesület tagjainak pedig egy – egy isaszegi képeslapot adtunk múzeumi emlékbélyegzéssel.

Szlávik Jánosné Zsóka elnök asszony a múzeumi látogatás során adta át Kerényiné Bakonyi  Eszter igazgató asszony (Gödöllői Városi Múzeum) könyvajándékát Ripka Ferenc: Gödöllő a királyi család otthona című 1896-ban magyarul megjelent könyvének reprint kiadását az isaszegi falumúzeum részére, több más könyvvel együtt. Külön megköszönjük az ajándékba kapott könyvek válogatását, összeállítását Dr. Czeglédi Noémi történész muzeológus asszonynak.  Múzeumunk a reprint kiadású könyvnek az 1898.-ban kiadott német nyelvű változatával rendelkezik. Mivel Ripka Ferenc (1871. Isaszeg – 1944. Budapest) isaszegi születésű volt és számos helyi társadalmi egyesület patronálója, támogatója ezért  számunkra különleges értékkel bír az ajándékba kapott könyv. Örülünk, hogy ebből még található volt egy példány az isaszegi falumúzeum számára, hiszen 22 évvel ezelőtt került kiadásra. A könyvritkaság megküldését ezúton is megköszönjük Kerényiné Bakonyi Eszter igazgató asszonynak ! Szintén megköszönjük Szlávik Jánosnénak a közreműködő segítségét!