2022. első félévében értékes ajándékkönyvekkel gazdagodott múzeumunk Szakkönyvtára. Örömmel adunk erről tájékoztatást, annak reményében, hogy esetleg mások is követik az ajándékozók nemesszívűségét:
2022. január hónapban Ferenczy Múzeumi Centrum /Szentendre/ (1 db), február hónapban Székely András Bertalan ( 1 db), március hónapban Prof. Frisnyák Sándor ny. egyetemi tanszékvezető tanár úr (3 db), április hónapban Vasvári Zoltán etnográfus, főmuzeológus Palóc Múzeum /Balassagyarmat/ (1 db), Wesolowski Korinna elnök Óbuda-Békásmegyer Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat (1 db), május hónapban Dr. Dürr Sándor az Isaszegi Múzeumbarátok Köre tagja /Budapest/ (1 db), június hónapban Dr. Boldizsár Gábor honv. ezredes /Isaszeg/ (8 db), Bezák János volt isaszegi lakos /Gencsapáti/ (1 db) könyv adományával gyarapodott gyűjteményünk.
Külön köszönetet mondnunk Bezák Jánosnak és Dr. Boldizsár Gábor honv. ezredes úrnak a több mint tízezer forint feletti könyv ajándékáért, Prof. Dr. Frisnyák Sándor ny. egyetemi tanszékvezető tanár úrnak pedig a több mint 100 db könyvért, amelyet múzeumunknak ajándékozott az eltelt évek alatt! Minden könyvet naprakészen beleltároztunk.
Valamennyi ajándékozó áldozatkészségét ezúton is megköszönjük!
Prof. Dr. Frisnyák Sándor ny. tanszékvezető tanár úr, Dr. Székely András Bertalan, a Jókai Mór Városi Könyvtár és a Ferenczy Múzeumi Centrum (Szentendre) ajándékai.Bezák János volt isaszegi lakos (Gencsapáti) értékes ajándéka a város múzeumának. Lelt.sz.: 1460.Dr. Boldizsár Gábor honv. ezredes 8 db könyvet, katalógust ajándékozott az isaszegi falumúzeumnak, ebből a legértékesebb a 2018-ban kiadott „Csudáknak éve 1848-1849” című un. dobozkönyv. Lelt.sz.: 1459.Wesolowski Korinna az Óbuda-Békásmegyer Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke 2022. április 6-án, az isaszegi csata Emléknapján egy szép kötettel gazdagította gyűjteményünket. Leltári száma: 1461Vasvári Zoltán etnográfus (Palóc Múzeum, Balassagyarmat) ajándéka egy szép Rónay kötet. Leltári száma: 1451.
Magyar állami kitüntetésben részesült Jerzy Snopek volt lengyel nagykövet
Örömmel olvastuk a Lengyel Nagykövetség honlapján, hogy Prof. Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság 2016 és 2022 között Magyarországon szolgáló nagykövete, a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vehette át a 2022. május 26-án a Külgazdasági és Külügyminisztériumban tartott ünnepségen.
Nagykövet úrnak ezúton is jó szívvel gratulálunk a megérdemelt kitüntetéséhez!
Ma is szívünkben őrizzük nagykövet úr szavait, amelyet 2016-ban mondott: ,, Én szerencsés vagyok, mert Magyarországon adatott meg szolgálnom hazámat, egy olyan, szívemhez közel álló országban, amelyhez családilag is kötődöm, és amellyel a lengyel állam és a lengyel nemzet évszázadok óta jó baráti viszonyban van. Ennek a példaértékű barátságnak a hagyománya már- már legenda, és a Lengyelország és Magyarország közötti kapcsolat mai is nagyon jó és intenzív.”
Mi büszkék vagyunk arra, hogy a magyar-lengyel barátság örök jelképének számító Isaszegen, a magyar-lengyel kapcsolatok 45 éves évfordulójának ünnepségein 2017-ben nagykövet úr vendégünk volt és előadást is tartott az Árpád-kori eredetű Szent Márton templomban rendezett jubileumi ünnepségen. A Falumúzeum és az Isaszegi Múzeumbarátok Köre által szervezett megemlékezésen nagykövet úr „A magyar – lengyel kapcsolatok aktuális kérdéseiről” tartott magyar nyelven érdekes előadást.
Jerzy Snopek nagykövet úr, a Lengyel Tudományos Akadémia doktora, irodalomtörténész professzor, akinek két Magyarországon kiadott könyve is múzeumunk könyvtárának becses darabjai közé tartozik: Alvó lovagok, lengyel regék és mondák (1988.) 1. kiadás és ennek folytatásaként 2010-ben megjelent 2. kiadás Lengyel regék és mondák címmel. Több mint 100 olyan könyvet őriz könyvtárunk, amely a magyar-lengyel barátsággal, a lengyel történelemmel foglalkozik.
Nagykövet úr látogatását és szavait megörökítettük az isaszegi falumúzeum honlapján is. Tisztelettel kérjük, fogadja őszinte elismerésünket és köszönetünket az évszázados múltra visszatekintő közös barátságunk, és az isaszegi magyar-lengyel történelmi kapcsolatok ápolása érdekében végzett segítő munkájáért. Nagykövet úrnak és kedves családjának további szép sikereket és jó egészséget kívánunk!
Kedves Nagykövet Úr!
Szanowny Panie Ambasadorze!
Szeretettel várjuk újra Isaszegen – a Viszontlátásra!
Czekamy na Was ponownie w Isaszeg – Do widzenia!
Falumúzeum és az Isaszegi Múzeumbarátok Köre
/Fotók: A Lengyel Nagykövetség Facebook oldala és Falumúzeum Fotótára/
Jerzy Snopek nagykövet úr és kedves felesége Gedeon Márta asszony az isaszegi jubileumi ünnepségen 2017. 09. 09.
„Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mink is meghoztuk a királykisasszonykát, Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”
A galamb képében ábrázolt Szentlélek és a Szentcsalád
A Pünkösd – a Húsvét és a Karácsony után – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep neve, a görög pentékoszté (ötven) szóból ered.
A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, és ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.
A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban – 1993 óta Magyarországon is – munkaszüneti nap.
Pünkösdi rózsa
A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás) mérték össze ügyességüket. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek, és viselhette a pünkösdi koronát – uralkodásának rövid idejére utal a „pünkösdi királyság” kifejezés. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.
Piros pünkösd napján,
mikor gyümölcs érik,
életed kalászát
angyalszemek nézik.
Ezüstös harmatot
csorgatnak tövére,
hogy termése nőjön
S vihar ki ne tépje.
Piros pünkösd napján
az Úr keres téged,
zúgó szelek szárnyán
Lelkét küldi néked.
Fogadd szeretettel
a mennyei lángot,
növeljen szívedben
hitet, boldogságot.
(Piován Győző)
„Ebben a kisfilmben be szeretném bizonyítani, hogy nem számít mennyire vagyunk messze egymástól. A szeretet, az összetartás ereje, nem csak az embereket, de a világot szebbé teszi. Keressük a csodát, pedig itt van a közös erőben!“
Bagi Natália amatőr versmondó (Óbecse), a film megálmodója.Óbecse község címere
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által, a Nemzeti Összetartozás Napja és Trianon 100. évfordulója alkalmából fiatalok számára Milyen jó, hogy itt vagyunk című videopályázatot hirdetett. A győztes két erdélyi és egy felvidéki alkotás lett. A szűk kéthetes beadási határidő alatt több mint 500 pályamunka érkezett a Föld minden tájáról, a legjobb 10-be bekerült egy Dél-Bácskai lány, az óbecsei Bagi Natália alkotása is, Közös erő címmel. Őszintén bevallom, hogy megkedveltem e Tisza parti községet Óbecsét, és mindig örülök az onnan érkező jó híreknek!
Fogadják olvasóink sok szeretettel Bagi Natália alkotását!
NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA 1920. június 4. – 2022. június 4.
“MAGYARORSZÁGRA OLYAN MÉRVŰ BÜNTETÉST MÉRTEK A GYŐZTES HATALMAK, AMELYET JÓFORMÁN SEMMILYEN BŰNNEL NEM LEHET KIÉRDEMELNI.”
Trianoni békediktátum 102. évfordulójára
Isaszeg Város Önkormányzata és az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves családját, a Nemzeti Összetartozás Napja és a Trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre
Időpont: 2022. június 4. (szombat) de. 10 óra
Helyszín: Hősök és Áldozatok Emlékparkja Trianoni-Emléktábla
Emlékező beszédet mond: v. Bodrogi Imre Endre
Közreműködik:
a Gaudium Carminis Női Kamarakórus és a,
Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegysége
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.
A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án – a béketervezet végleges lezárása után – nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres “védőbeszédét”. Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország – függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől – azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
“Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék…” – Részlet Apponyi Albert Georges Clemenceau francia, David Loyd George brit és Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnök, valamint az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Császárság párizsi nagyköveteinek jelenlétében elmondott beszédéből…
A gróf Apponyi Albert által vezetett magyar delegáció hosszas munka után, Teleki Pál „vörös térképével”, etnikai, néprajzi, történelmi munkák és érvek tucatjával érkezett meg 1920 januárjában Párizsba – mindhiába. A konferencián Magyarországnak nem volt lehetősége érveket hozni a csehszlovák, román és délszláv területi követelések, a hamisított etnikai adatok és kérdőívek ellenében, az antantnak lényegében semmi másra nem volt szüksége, mint két megbízottra, akik aláírják majd a kész szerződést. Erre az aktusra végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában került sor, ahol két teljesen súlytalan politikus, Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását.
Teleki Pál híres “vörös térképe” a történelmi Magyarország nemzetiségi összetételével, az 1910. évi népszámlálási adatok alapján.
A trianoni béke pontjai ismertek: Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 325 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 93 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kisállammá vált. Románia megszerezte Erdélyt, a Partiumot, Máramarost, és a Bánság keleti felét, a délszláv állam Muraközt, Drávaközt, Bácskát és Nyugat-Bánságot, Csehszlovákia pedig a Felvidéket, Csallóközt, és Kárpátalját, Ausztria Őrvidéket, Lengyelország Szepes és Árva vármegyék egyes településeit, míg Olaszország Fiumét. A béke minden más szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabtak ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben határozták meg. A békediktátum aláírásának napján 10 órakor Budapesten és országszerte megkondultak a harangok, felbőgtek a gyárak szirénái. A közlekedés leállt 10 percre, bezártak az iskolák és az üzletek. Az életképtelenre csonkolt Magyar Királyságban megállt az élet.
“Consummatum est – bevégeztetett”
A trianoni békéről tehát mindezek alapján elmondható, hogy erőszakos diktátum volt, melyet egyoldalúan rákényszerítettek Magyarországra, és amely végül megtagadta mindazon elveket, melyek nevében megszületett. Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a trianoni szerződést, amely kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondja: “a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak.
Csaba mondája új erőre kel,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
Halott vitézek lelke jár velünk!
Előttünk száll az ős Turulmadár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ki ellenünk szegül!
A székely állja, rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok.
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket.
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban egyedül leszünk.
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot.
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen, ezért a verséért a románok 1920. július 26-án Aradon felakasztották. Isten áldja emlékét!
1919 és 1921 között mindennapossá váltak a kilakoltatások, rekvirálások, gyakran megtörtént, hogy valaki reggel elment hazulról és délben, amikor hazajött, a családját és bútorait a ház előtt, az utcán találta és ugyanakkor egy rekvirált bútorszállító kocsiból hordták be az új lakó bútorait, vagy hogy tervszerűen üldözték továbbá a magyar tanítókat és tanítónőket, akiknek olyan kérdéseket tettek fel, melyekre felső iskolai végzettséggel bíró szaktanárok tudtak volna megfelelni, s a túlnyomóan magyarlakta vidékeken a kegyetlenségig ment a magyar tanerők vizsgáztatása és elcsapása: éppen úgy dobták ki a magyar tanítókat kis állásukból, mint ahogy elvették a tiszta, egészséges magyar iskolaépületeket, ahol százszámra tanultak magyar gyerekek, hogy tíz-tizenöt iskolába kényszerített oláh gyereknek iskolája legyen.
Persze nem kellett sok ahhoz, hogy valakit magyarságáért üldözzenek: 1934. november végén Stan és Palace közoktatási vezérfelügyelők sorra járták Csík megye községeit a magyar tanítók nyelvtudásának felülvizsgálása végett. Eljutottak Gyergyócsomafalvára is. Amint az utcán mentek és elhaladtak Botár Erzsébet tanítónő lakása előtt, észrevették, hogy az ablakában muskátli virít. Egy pillanat s máris készen volt az irredentizmus vádja. Jegyzőkönyvet vettek fel és hivatalos feljelentést készítettek Botár Erzsébet tanítónő ellen a magyar irredenta magatartásáért. A jegyzőkönyv szerint a tanítónő feltűnően és lázítón szándékkal magyar nemzeti színekkel díszítette fel a lakását “fehér függöny, piros cserép, zöld levél”. Így tehát Gyergyócsomafalva kis magyar gyermekei hiába készültek nemsokára az iskolába. A tanítókat elbuktatták, letartóztatták és egyetlen megmaradt tanítónőjük, az ártatlan Botár Erzsike is vád alá került.
Szintén döbbenetes kép rajzolódik ki Lukács György: Erdélyi mártírok és hősök aranykönyvé c. könyvéből, amelynek szerzői közül Gergelyffy Gábor az 1918 és 1940 közötti erdélyi menekültjeinkről szóló beszámolójában arról írt, hogy a magyar felekezeti iskolákat a legkülönbözőbb ürügyekkel bezáratták, például azzal, hogy a helyiségek nem alkalmasak tanításra, mert szűkek, sötétek és egészségtelenek, ami ugyan igaz volt, viszont az volt az oka, hogy a román hatóságok elvették a magyar iskolák helyiségeit, oda román iskolákat telepítettek, minélfogva a magyaroknak legtöbbször egészen alkalmatlan helyiség jutott, ám előfordult igen gyakran az is, hogy minden indoklás nélkül zárták be a magyar iskolát, mint például Sáromberkén, Válaszúton, Zsibón, Magyarzsomboron, máskor ellenben azt hozták fel kifogásként a bezárás mellett, hogy a tanulók száma kevés, mint Nagysomkúton, Sárdon, Mezőújlakon, Borbátvizen, vagy éppen azt, hogy (mint az aranyospolyáni iskola esetében) sok, holott helyiségei kicsinyek.
Ki tudja, hány Kárpáti Piroska volt, s ha közülük valaki nem is járt úgy, mint ő, mindenesetre mindmáig nem tisztázott, hányat távolítottak el hazafias érzésük miatt, bezárva egyúttal iskolájukat is (csak az 1925-ben 103 római katolikus és 107 református iskolával történt ez), vagy általában hányakat állítottak elő, amiért magyar dalra fakadtak: az ismert eseteknél maradva például a fogarasi rendőrkapitány egyenesen megtiltotta a cigányoknak, hogy magyar nótát játszanak, egy pap-költőt pedig 1922-ben azért tartóztattak le, mert verskötetében ezt írta: “Csak álljatok, mint előőrsök itt, / didergő pontján egy új kikeletnek…”: az indoklás az volt, hogy a szerző Erdélyben ideiglenesnek vélte a román uralmat, de megtörtént az is, hogy valakit Nagyváradon tizenöt napi fogházra ítéltek, mert elszavalta Ady Endrének Fölszállott a páva című versét, különös tekintettel alábbi két sorára: “Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.”, s végül (amint a kötetben Tóth Zsigmondnak az erdélyi magyar kisebbségi iskolahelyzetről készített látleletében olvassuk), hogy amikor egy orvosi rendelőben magyarok és románok között megkérdeztek egy három éves leánykát, hogy tud-e dalolni, azt felelte, hogy igen, a Himnuszt meg a Szózatot, de ezeket nem szabad, mert akkor anyukát meg apukát lecsukják. (Persze fondorlatosabb módon is lecsuktak sokakat, így megesett, hogy egy kolozsvári paphoz beállított egy polgári személy, aki előadta, hogy az oláhok kínzásai és üldözései elől menekült, ezért segítségért könyörög, mire pénzt kapott tőle s az illető pár óra múlva román tisztként jelent meg nála és katonáival letartóztatta.)
Mindezeket megelégelve nem csoda, hogy megnőtt az Erdélyből végső elkeseredésükben anyaországunkba menekülő mieink száma (1918-ban 40 952-en, 1919-ben 33 551-en, 1920-ban 79 773-an, 1921-ben 19 879-en, 1922-ben 13 651-en, 1923-ban 7356-an, 1924-ben 1693-an voltak), akik egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerültek (így amíg nálunk a kormány 1911-ben engedélyt adott a román nemzeti színek viselésére, addig 1929-ben egy román rendelet megtiltotta Kolozsvárt a magyar nyelv használatát orvosi rendeléseken!) s nem akartak úgy járni, mint a verséért életével fizető Kárpáti Piroska.
Ma már keveset mond Papp-Váryné Sziklay Szeréna (1881-1923) neve, de az idősebb nemzedék még emlékszik egy kis versre, amely a Trianonban megcsonkított ország lakóiban tartotta a lelket.
Mi kell még…?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingen kapott ősi föld…?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor…?
Az anyanyelv már rég föld alá költözött,
suttogva szólt a zsalugáterek mögött.
Bezárt az ódon iskola,
elhalt a dal,
kidőlt a harangláb.
Az emlékek is reszketve féltek.
Titokban éltek a Házsongárd felett
és Bakából is BACA lett, az ősi név helyett.
Elvégeztetett…!
A törvényből, így lett végül törvénytelen.
Így kapott szégyenteljes leckét a Történelem…
De mindez nem volt elég.
A szabadító Mózest hiába várnánk…
Feldúlt temetőföldjeink mélyén,
most Karthágó szörnyű sorsa vár ránk…
Irgalmas Isten! Nézd!
Nem volt elég, hogy Múltunkat maguknak kérték,
most végül
HALOTTAINKAT IS HALÁLRA ÍTÉLTÉK…!!
Vagy és leszel
Az a szeretet
Amely mindig és mindenütt
Szapora szívverést vált ki nálam
bizonyos, hogy mielőtt
örök álomba szenderülök
csak a Te nevedet fogom kimondani. /Bohdan Zadura versét fordította Szalai Attila/
Egy igazán szép és megható Emlékkönyv jelent meg 2021-ben Szalai Attila (1950-2020) diplomatáról, újságíróról, polonistáról akinek egész életét – természetesen a hazája mellett – Lengyelország és a lengyelek iránti szeretet, nagyrabecsülés és szolgálat határozta meg. Sokáig diplomataként is képviselhette Magyarországot Varsóban, de íróként és kutatóként is erősen kötődött a lengyel kultúrához. Az Emlékkönyvben számos neves történész, diplomata emlékezik Szalai Attilára, többek között Dr. Dürr Sándor volt varsói és krakkói konzul, a Múzeumbaráti Kör tagja is, akinek köszönhetően Falumúzeumunk ajándékba kapott egy példányt a kötetből, amit tisztelettel megköszönünk! Szakkönyvtárunkban nyilvántartásba vettük az 1450. szám alatt.
Szalai Attila előadást tart a Szent Márton templomban rendezett Szent Kinga rendezvényen. Háttérben az ószandeci (Stary Sącz) székelykapu másolata látható. Fotó: Szmolicza József
Szalai Attila diplomata vendégünk volt 2013. június 8-án a Falumúzeum és az Együttműködés Isaszegért Egyesület által szervezett Emlékezés Árpád-házi Szent Kingára című lengyel délután rendezvényen. A megemlékezés helyszíne az Árpád-kori eredetű Szent Márton templom volt.
Szalai Attila előadást is tartott és elhozta magával az ószandeci székelykapu másolatát is, amelyet Szent Kinga festménye mögött helyeztünk el a templom szentélyében. Vendégünk az isaszegi lengyel délutánon beszélt a magyarok és lengyelek közös pártfogója, Árpád-házi Boldog Kinga Ószandecben 1999. június 16-án II. János Pál pápa által történt szentté avatásával kapcsolatos emlékeiről. Megismerhettük Attila által a magyar-lengyel barátság ősi ösztönét, magyar szívünk egy kicsit lengyel szívvé is vált. Kaptunk szép, tiszta, tanulságos történeteket, legendákat – többek között – Árpád-házi Szent Kingáról, magyar hercegnőről, Lengyelország és Litvánia védőszentjéről a Sókristály kincse című könyvéből.
Szalai Attila emlékét az isaszegiek szeretettek őrzik!
Mindig jó érzéssel tölti el az embert, ha a múzeumunk számára ajándék érkezik. A mai napon 2022. május 4-én Prof. Dr. Frisnyák Sándor ny. tanszékvezető tanár úrtól, lánya néhai Dr. Frisnyák Zsuzsanna történész hagyatékából kaptunk két XX. század elejéről származó isaszegi képeslap másolatot. Számunkra mindkét képeslap ismert volt, de igazán érdekes a Haas Gyula szatócsboltját ábrázoló 2. képeslap, amellyel nem rendelkezünk (A mai Rákóczi u.). Köszönjük szépen Professzor Úrnak a digitális másolatok megküldését és egyúttal jó egészséget kívánunk részére!
Az isaszegi Községháza – épült 1904-ben.Az „utcarészlet” a mai Rákóczi utcát ábrázolja. A kép jobb oldalán Haas Gyula szatócsüzlete látható (előtte emberek állnak).
Magyar-Lengyel Tölgyfa Szövetség megalakulása Győrben a Lengyel-Magyar Barátság Emlékművénél (2022.)
A Felhívás a Polonia Węgierska áprilisi számában jelent meg, mely kezdeményezéssel egyetértünk és mi is csatlakozunk hozzá és erre kérjük kedves lengyel barát olvasóinkat is. Köszönjük!
FELHÍVÁS
A magyar-lengyel barátság eszmeisége, eredményei, vitathatatlanok, de a változó politikai helyzet ismételten próbatétel elé állít minden együttműködni vágyó magyart és lengyelt.
A LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁG EMLÉKMŰVE, a MAGYAR-LENGYEL BARÁTSÁG NAPJA és a GYŐRI NYILATKOZAT – az ezeréves magyar-lengyel barátság alulról építkező kezdeményezésekre jellemző, modern alapokra helyezésének szimbólumai – újabb lépésre köteleznek minket.
Isaszegi Magyar – Lengyel Történelmi Napok (1972.) kokárdája. Dr. Dürr Sándor megőrzése
Ezért kezdeményezzük:
magánszemélyek,
civil szervezetek, valamint önkormányzatok körében
a magyar-lengyel kapcsolatok
megőrzése és megerősítése érdekében
együttműködő csoportok létrehozását.
E célunk megvalósítása érdekében indítjuk országos útjára
a MAGYAR-LENGYEL „TÖLGYFA SZÖVETSÉG” mozgalmat.
MAGYAR-LENGYEL „TÖLGYFA” SZÖVETSÉG
Kollár János
kezdeményező
A Magyar Lengyel Barátság Emlékmű 16. A Magyar Lengyel Barátság Emléknap 15. Évforduló tiszteletére.
Ezer év
Visztula az én Dunám
Stare Miasto az én
Budavári Palotám
Emlékek partján
Múló időben
Mickiewicz, Petőfi
Színes ifjúság, szívtűz
Nem úri huncutság
Politikai hamisság
A múlt él bennünk
Gyökereink erősek
Ezer év köt
Lengyelt és magyart
Duna az én Visztulám
Budavári Palota
Az én Stare Miastom.
