Szerző: Szmolicza József

Az isaszegi Nemzetőrök

„Isaszeg népe kiemelkedő példamutatással fogott fegyvert a forradalom vívmányainak megvédése érdekében.”

1848. március 15-én győzött a pesti forradalom és az események rohamosan követték egymást. Március 18-án az országgyűlés elfogadta a közteherviselésről, az úrbéri viszonyok megszüntetéséről és az egyházi tized eltörléséről szóló törvényjavaslatot, 22-én pedig a nemzeti őrsereg felállítására vonatkozó törvényjavaslatot is megszavazta. Pest megye már egy nappal előbb megalakította a közbátorsági választmányt és megkezdte a nemzetőrség szervezését. A fegyveresek száma néhány hónap alatt 17 000 főre szaporodott megyénkben.

Isaszegen és környékén Pestnek a forradalom bölcsőjének közelsége is fokozta a lelkesedést. Az ekkor már csaknem fele részben zsellérsorban élő, magyar-tót vegyes lakosságú Isaszeg népe kiemelkedő példamutatással fogott fegyvert a forradalom vívmányainak megvédése érdekében.
Ezt nemcsak az önkéntesek – s ezen belül a zsellérek és 50 éven felüliek nagy száma bizonyítja, hanem az a tény, hogy a község össznépességéhez viszonyítva (kb. 15%) az isaszegiek léptek a környéken legnagyobb számban a nemzeti őrseregbe.

Az 1848. május 18-án készült lajstromban összesen 220 nemzetőrt írtak össze.

A 20 és 49 év közötti férfiakat összesen 163 főt, a kötelezettek közé sorozták. Ezek többsége (127 fő) 2/4 telkes jobbágy, illetve annak háztartásában élő személy, s van közöttük 1 iparos is. Ebben a csoportban szerepel továbbá 34 fő 1/4 telkes jobbágy, sőt 1 zsellér is. Ezeknél azonban megjegyzi az összeírás, hogy „képességgel bíró”-k. Minden valószínűség szerint azok közé a töredéktelekkel rendelkező jobbágyok közé tartoztak, akik a földművelés mellett kiegészítő foglalkozásként ipart is űztek. A céhkiváltság megszerzésére szegénységük miatt nem gondolhattak, s ezért mint paraszt-iparosok, kontárok dolgoztak. A többi 1/4 telkesnél, illetve zsellérnél azonban nyilvánvalóan jobb körülmények között éltek.

Az önkéntesek 57-en voltak. Közöttük szerepelnek a koruk miatt még nem vagy már nem kötelezett fél- és negyedtelkesek, továbbá koruktól függetlenül a szegényebb zsellérek és az értelmiségiek.

A Falumúzeum féltve őrzött kincsként őrzi Tichony Simon isaszegi nemzetőr faragott, talpas guzsalyát, melyet Juhász Vilmos volt isaszegi lakos, a Múzeumbarátok Köre elnökségének tagja ajándékozta múzeumunknak 1999. március 15-én. Áldozatkészségét ezúton is megköszönjük! Leltári száma: 2017.2.1.

1848-as isaszegi nemzetőr faragott guzsalya

Isaszegi Nemzetőrök névsora

„Békét, békét a világnak,
de ne zsarnokkénytől,
békét csupán a szabadság
fölszentelt kezéből.”
/Petőfi Sándor/

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 173. évfordulójára emlékezünk.

1848. március 15. – 2021. március 15.

Az isaszegi nemzetőrök

„nem csupán a kivívott egyenlőség elvéből, de azért is, mert oly készületek tétele mutatkozik, melynek ellenében készületlenül maradni honpolgári kötelességnek mulasztása.”

„Isaszegen és környékén Pestnek a forradalom bölcsőjének közelsége is fokozta a lelkesedést, mégis el kell ismerjük, hogy az ekkor már csaknem fele részben zsellérsorban élő, magyar-szlovák vegyes lakosságú Isaszeg népe kiemelkedő példamutatással fogott fegyvert a forradalom vívmányainak megvédése érdekében.”

Ezt nemcsak az önkéntesek – s ezen belül a zsellérek és 50 éven felüliek nagy száma bizonyítja, hanem az a tény, hogy a község össznépességéhez viszonyítva ők léptek a környéken legnagyobb számban a nemzeti őrseregbe. A nagyobb lélekszámú Aszód és Galgahévíz, vagy a közel azonos népességű Bag és Püspökhatvan lényegesen kevesebb nemzetőrt állított ki. Az összehasonlításra módot adnak az 1835-ból közölt statisztikai adatok, valamint a Pest megyei nemzetőrök 1848. november 13-án készült nyilvántartásának összevetése.
Az 1835 – 56-os évek statisztikai adatainak és a Pest megyei nemzetőrökről 1848. november 13-án készített összeírás adatainak összevetése azt bizonyítja, hogy Isaszegen a lakosság kb. 15%-a lépett a nemzeti őrseregbe. A felnőtt férfiak jelentős hányada. Országosan is magas volt még a nemzetőrök százaléka a lakossághoz viszonyítva Hévízgyörkön (14%), Bagon (12%), Püspökhatvanban (12%), Kartalon (11%), Turán (11%), és Galgamácsán (11%). Feltűnően kevés volt Domonyban (2,4%) és Galgagyörkön (2,5%). Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy részben éppen ezekben a községekben volt a zsellérek aránya a legmagasabb, részben a birtokos kisnemesi családok nem nézték jó szemmel a parasztok fegyverfogását.

Összeírása az Issaszegh-i nemzeti őrseregnek

 

 

Fili – Föl, föl vitézek a csatára

Fili – Jól van dolga a huszárnak

Fili – Huszárdalok

Szentegyházi Gyermekfilharmónia és huszárok

Kossuth Lajos azt üzente

Kossuth Lajos táborában & Kossuth Lajos Debrecenből elindult

Esik az eső , ázik a heveder

Isten éltessen minden kedves Hölgyet, Nőnap alkalmából!

Sok örömet és boldogságot kívánunk részükre!

Fővárosi művészek Isaszegen
Vasárnap délután, irodalmi est Isaszegen
/Pest megyei Hírlap, 1969. március 7. (péntek)/

Az isaszegi művelődési ház és a népfrontklub, vasárnap délután három órakor a nemzetközi nőnap alkalmából Fáklya címmel irodalmi délutánt rendez.
Közreműködik: Dénes Margit zeneszerző, Fodor Zsóka, a Vígszínház tagja és Fábián Zoltán író. Műsorvezető: Baranyi Ferenc költő, a televízió Fáklya című irodalmi műsorának riportere.

„Ha a télike virágzik, a kikelet érkezik”

Március 1-én beköszöntött a meteorológiai tavasz. Ennek ékes bizonyítéka, hogy  a múzeumkertünkben virágzik a téltemető (Eranthis hyemalis).  A csillagos vagy kikeletnyitó téltemető – más néven télike – (Eranthis hyemalis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) növénycsalád Eranthis nemzetségébe tartozó, hazánkban védett évelő faj. Nevéhez hűen a tavaszok egyik legkorábban nyíló évelő növénye. Tudományos neve is utal az életmódjára: görögül az „er” jelentése tavasz, az „anthos” virágot, a „hiem” pedig telet jelent.

Az arasznyi növénykét tél végi sétáink során a gyertyános tölgyesekben, ligeterdőkben fedezhetjük föl leginkább, de gyakori a házikertekben is. Sallangos gallérlevelei fölött szinte világítanak a két-három centiméteres virágocskák. A tőlevelek a virágzás után jelennek meg, és még a nyár kezdete előtt ezek is visszahúzódnak. Gyöktörzse kanyargós, gumósan megvastagodott.

A téltemetőt 1982-ben nyilvánították védetté, eszmei értéke 5000 Ft. Vigyázzunk rá kirándulásaink alkalmával!

Az induló kerti munkákhoz kitartást, a kirándulásokhoz remek időt és kedvet kívánunk mindenkinek!

„Idős emberek, öreg muzsikusok”
Fejéregyházi László Művelődési Ház igazgató írása. Megjelent 1985. március 5-én.

A  gödöllői  körzet  idei  legrangosabb  kulturális  eseményének  ígérkezik  az V.  Galgamenti  népművészeti  találkozó. Azon  a  Galga  menti  községeken  kívül  mindazon  helységek is  részt  kívánnak  venni,  melyek  tiszteletben  tartják  településük  hagyományait,  büszkék múltjukra és szívesen vállalkoznak  elődeik  táncainak, dalainak  és  szokásainak  felkutatására,  bemutatására.  Közéjük  tartozik Isaszeg  is.  ahol a  hagyománykutató  és  feltáró  munka  több  évtizedre  tekint  vissza,  de  az  elért  eredmények  még  korántsem  merítették  ki  a  lehetőségeket. A Csata   néptáncegyüttes  tagjai  és  vezetői,  akik  a  hagyományápolás-  lelkes   hívei, úgy  határoztak,  hogy  felgyorsítják a  kutatómunkát a talál­kozón  való  sikeres  szereplés érdekében.  Jelentős  segítségnek  ígérkezett  az  általános  iskolások hagyománygyűjtő munkája,  és  a MÁV Nyugdijas klub  szervező  készsége.

Aki  farsang  farkán  betévedt az  isaszegi  művelődési  házba, szokatlan mulatságnak lehetett tanúja.  A  zsúfolásig  megtelt nagyterem   asztalai   mellett idős  emberek,  öreg  muzsikusok szórakoztak,  akik  hamarosan  megszokták,   hogy  ennek  a  bálnak  szerves  része  a video-  és  filmfelvevő  készülék.   A fiatal korosztályt  a Kossuth  úti  általános  iskola tanulói  képviselték,  akik  saját  gyűjtőmunkájuk   eredményét a  fiatalok  farsangi  szokásainak   egyikét,   a   tuskóhúzást mutatták  be Papp  Elekné  tanárnő   vezetésével.

„Isaszegen a farsang utolsó három napját áttánczolják s hamvazószerdán a tánczos legények összejönnek és egy tuskót kötélre kötve, végighurczolják a faluban s minden háznál megállanak inni, dalolni, a hol leány van, a ki részt vesz a tánczban. Ezeknél a házaknál pénzt, szalonnát, tojást kapnak, a miből még egy utólsó korhely-mulatságot csapnak.”

Közben  Nagy Ferencné és Nagy Jánosné  szóban  és  dalban  segítették  összefoglalni  a  farsangi szokásokat. A Magyar Tudományos Akadémia  munkatársai vállalkoztak  az  események,  a  látottak szakmai  bírálatára,  és  az  arra érdemesnek   ítélt   műsorszámok  rögzítésére.  Méltán  érezhették  az  idős  emberek,  hogy fiatalságuk  megannyi kedves emlékét  itt  megbecsülik  és  értékelik.  Egyre  többen  kutatták  elő  emlékezetükből  a  több  évtizede  szunnyadó  részleteket  Skribek  Fülöpné,  Kiss  Vincéné,  Kaposvári  Józsefné  és  népes   csoportja   az   idősebbek mulatozásából  adtak  ízelítőt.  Magyar és szlovák nyelven felcsendülő  dalaik,  majd  lassú  és friss táncaik  nagy  sikert  arattak.  Az  idő  rövidsége  miatt minden  bemutatkozásra  nem volt lehetőség,  de  a  jegyzetfüzetben  egyre  gyarapodott  azok listája,  akik  otthonukban is  szívesen   fogadják   majd a szakembereket.

A  laikusok  bátortalanságával  érdeklődtem Pálfi  Gyulától, az MTA  munkatársától  arról,  nem  bánta-e  meg,  hogy bokros  teendői   mellett   időt szakított erre a  hosszúra  nyúlt  bálra  is.  A  hagyománykutatás tudósa  kiemelkedően  érdekesnek  tartotta  a  gyűjtött  anyagot.   elsősorban   azért,   mer! azok hűen  tükrözik  Isaszeg múltját. E  sorok  írója  reméli,  hogy most  már  méltón  képviseljük Isaszeget  a  tavaszi  találkozón. Szeretné  a  nyilvánosság  előtt is  megköszönni  mindazok  önzetlen  munkáját,  akik  hozzásegítették  a  sikeres  gyűjtéshez.  A  már  említetteken  kívül elsősorban Isaszegi  József  fáradhatatlan  szervező  munkáját  kell  kiemelni,  aki  nélkül az   eredmény   sokkal szerényebb  lenne.  Ez  az  esemény is  bizonyítja,  a  közművelődés feladatait csak  társadalmi  összefogással  tudja  megoldani.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja
2021. február 25.

Emlékezz és ne feledd!

Kérjük aki teheti és éppen arra sétál adózzon 1-2 percnyi főhajtással az áldozatok emlékének, a Hősök és Áldozatok Emlékparkjában. Kérjük, hogy tartsák be a hatályos veszélyhelyzetre vonatkozó előírásokat.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.

A politikus letartóztatása és fogvatartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. A történészeink egyetértenek abban, hogy a megfélemlítés már 1945-től kezdetét vette, hiszen a Belügyminisztérium a kommunista párt kezében volt, hátuk mögött a szovjet hadsereggel.

A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
Először 2001. február 25-én emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól az Országgyűlésben és a középiskolákban, majd minden évben sor kerül emlékünnepségekre, figyelmeztetőként és emlékeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására. A budapesti ünnepségek része a volt ÁVH székház, a mai Terror Háza Múzeum előtti megemlékezés.

Az elmúlt hét csütörtökén kaptunk használatra egy nagy teljesítményű szkennert a Művelődési Háztól.
Az összeszerelését követő pénteki napon nonstop folytak a munkák a professzionális digitalizáló berendezéssel. Próbaképpen az 1986-ban Isaszegen vendégeskedő „Grónie” Lengyel Néptáncegyüttes gálakoncertjén, majd az 1984-ben a Májusfajárásról készült diák kerültek digitalizálásra. A diafelvételeket Szmolicza József készítette. Nagy örömünkre a szkenner szuperül működik. Számomra is öröm volt a közel 40 éve készült felvételeim újra megtekintése. Nagyon szerettem az analóg fényképezést, a fekete-fehér filmkidolgozást, még saját költségen, önszorgalomból egy egyéves tanfolyamot is elvégeztem a Budai Fotó- és Filmklubnál „Fotókör vezetés” témában és szereztem Bizonyítványt erről, amely „C” kategóriájú Működési engedélyként szolgált. Majd a „Fotó-technika haladóknak” című kurzust  is elvégeztem a TIT Szabadegyetemén (Budapesten).

A vetítettképes előadások közkedvelt időtöltésnek számítottak régen. „Ki ne ismerné a vetítő-esték varázsát, mikor képeink sokszoros nagyságban jelentek meg szemeink előtt.”
A múzeum is rendelkezik egy PENTACON AV100 auto NDK gyártmányú profi amatőr diavetítő berendezéssel. Ezek a mai projektorok őseinek tekinthetők. A működőképes diavetítőt Tatai Irénkétől kaptuk ajándékba. Köszönjük! Ha igény merül fel, akkor a járvány elmúltával szívesen megszervezünk egy retró diavetítést is, például az 1984-es Májusfaállításról.

A használatra átengedett Canon CanonScan 9000F Mark II professzionális film-, fénykép-, dia- és dokumentumolvasó megkönnyíti, gyorsabbá teszi a negatív filmjeink, diáink digitalizálását. A szkennerrel egyszerre 12 db 24×35 mm-es színes v. ff negatív film, vagy 4 db keretezett 24×35 mm-es dia (diapozitív) és 3 db 120-as negatív rollfilm dolgozható fel.

A készülék rendelkezik többek között automatikus és kézi képjavítással, a por és a karcolások eltávolításához, valamint a kifakult színek helyreállításához szükséges technológiával.
Filmek esetében akár 9600×9600dpi filmbeolvasásra és 4800×4800dpi felbontású fotó- és dokumentumolvasásra is képes.

A szeretet, a szerelem és a boldogság napjára
2021. február 14.

A szerelem ünnepének mai elnevezése egy római pap, Szent Valentin (magyarul Szent Bálint) nevéhez fűződik. Szent Valentin állítólag Időszámításunk szerint 269 vagy 270 február 14.-én halt mártírhalált, pont azon a napon, amikor a pogány szerelmi sorsjátékokat is tartották.
Az egyik legenda szerint Szent Valentinnak azért kellett meghalnia, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet. A börtönben töltött idő alatt pedig üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el őt.

A történet egy másik változata alapján, Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be. A császár megtiltotta, hogy a fiatal férfiak házasodjanak, úgy gondolta ugyanis, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. A császári tiltás ellenére azonban Valentin keresztény szokás szerint összeadta a fiatalokat.

A legenda egy másik változata szerint Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr vak lányával, akinek csodás módon visszaadta látását. Kivégzése napján, február 14-én búcsúlevelet hagyott a lánynak, amelyet így írt alá:
„A te Valentinodtól”
Bár a mártírhalált halt papot hivatalosan nem avatták szentté, a pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.

Radó Gyula (1884 – 1916) egykori isaszegi lakos, ügyvédjelölt, 1907-ben iratkozott be a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, ebben az időszakban kezdett el versírással foglalkozni. Több verse is megjelent a Magyaróvár c. lapban. A Nagy Háborúban hadapródként szolgált a császári és királyi 68. gyalogezred IV. pótszázadában. Hősi halált halt az Észak-Galíciai harcok során 1916. június 25-én. Eltemetés helye: Smolawa, Volhínia. Az I. osztályú ezüst vitézségi érem tulajdonosa.

 

A leánynak ne hidj /részlet/

Hej vigano sejem kendő            Csalfa tzégér mind a kettő     Legény szivét törbeejti                       S ha meg fogta félre veti Cseresznye szin piros ajak  Csokjaid de meg tsaltanak       Hüség szavad melyjet adtál Ingadékonyabb a nádnál

Tüzes szemek, mosolygó száj        Kár a szivért mely értek fáj            Mert a szemis, mert a száj is  Mihelyt Lányé minyárt hamis Meg álmodtam én aszt régen      Hogy leanyhoz bizni szegyen           De álmamra nem hajtottam                S a bünömért meg lokoltam

És egy szép vers a XX. század közepéről, melynek írója szintén isaszegi kötődésű, Juhari István (1917-1978) költő, előadóművész, a Máriabesnyői Művészbarátok Körének volt elnöke.

A földi sírást már meg nem hallom…

Nem húzhatjátok át már a nevem,
Ismernek fönt a fénylő csillagok,
Virágok, fák s a zümmögő méhek,
Hangja vagyok egy égi zenének.

Felhőkön ülök, zeng a tamburám,
Isaszegen majd felfigyel egy lány,
Szép ifjúságom drága reménye,
S röpül felém, hogy szívem elérje.

Elérhetetlen messze, végtelen,
Röpíti megcsalt bánatos szívem,
A földi sírást már meg nem értem.

Gyűrűzik körül a nagy óceán,
S nem talál többet reám a lány,
Aki elhagyott a szenvedésben.

 

„BOLDOGSÁG A SZÍV BÉKÉJE”
Egy emlékkönyv a XX. századból

A Jókai Mór Városi Könyvtár egy igen értékes kultúr- és irodalomtörténeti emléket őriz, Dr. Dobrovics Károlyné született Dingha Magda emlékkönyvét. Magda néni nevével már találkozhattak olvasóink a január 5-bejegyzésünkben (újévi üdvözlőkártya c. írásunkban). Most ismerkedjünk meg az 1900-ban született hegyvidéki  polgárleány féltve őrzött emlékalbumával is. A tulajdonos és albuma története egyaránt kalandos és tanulságos is.

Az album 19,5 x 14,5 cm nagyságú. Tulajdonosa Magda néni jómódú nagypolgári családban született Budapesten. Édesapja a nagyhírű Singer és Wolfner kiadóvállalat jogásza volt. A kisleány személyesen ismerte a korszak magyar irodalmának és művész társadalmának jeleseit. Amikor 1914 őszén emlékkönyvet kapott, akkor az édesapja révén megismert művészeket kérte meg emléksorok írására. Az album 14 bejegyzést tartalmaz. Az első: Krúdy Gyula november 6-i sorai: Mindig a szívére hallgasson, Kisasszony. Ez a legdrágább, de a legnemesebb tékozlás.”

1914-ből még három datált bejegyzés található az albumban: 1914. november 17.: „E nagy és nehéz esztendőben írom emlékül e sorokat. Magyarnak lenni mindig nehéz volt, most a legnehezebb, s adja Isten, hogy a legdícsőségesebb legyen.” (Gaál Mózes).

1914. november 21.: „Ami a férfinál a bátorság, az a nőnél az irgalmasság.” (Herczeg Ferenc). 1914. december 9.: „Kis sorokat e nagy időkben? Nagy kívánság egy kislánytól. Boldogság a szív békéje, legyen Békében nagyon  boldog.” (Vándor Iván)

A következő évben 1915-ben további tíz darab bejegyzés gazdagítja az albumot. Szerepelnek évszám nélküli bejegyzések is. Az első két évben 26 bejegyzés született. A már említetteken kívül: Lyka Károly, Emőd Tamás, Gábor Andor, Sas Ede, Szederkényi Anna, Franyó Zoltán, Táboriné Tutsek Anna, Szomaházy István,  Czóbel Minka, Havas István, Zilahy Lajos, Lovik Károly, Gárdonyi Géza, Balla Ignác sorai olvashatók. Mühlbeck Károly pedig három rajzot készített az albumba. A híres emberek bejegyzése mellett csupán az apa írhatott az emlékkönyvbe.

Az első két esztendő bejegyzésének témái: a női erények („Jónak lenni a legjobb üzleti befektetés az életben.” Lovik Károly 1915.) és a háború (Most férfiak írnak emléksorokat – vérrel… És mi nők? Könnyel és hittel…” Szederkényi Anna). A kislányhoz talán jobban illő, oldottabb, tréfás-humoros hang alig bukkan fel. („Emlékkönyvbe írni: feladatnak zordon. Mégis, meg nem riaszt engem, Szerencsére a zsebemben. Ezt a kicsi verset mindig készen horgom.” Gábor Andor, 1915.)

Dingha Magda 1919-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre. Egyetemi évei alatt újra előkerült emlékkönyve. 1920-ban a népszerű író, Sydney Carton jegyez az albumba: „Ahogy a nap színt ad a világnak, úgy ad színt az életnek a művészet!”

Magda néni férjhez menetele után szép, élményekben gazdag házaséletet élt urával, aki magas minisztériumi tisztséget töltött be. 1945. után Magda néni élete szomorú fordulatot vett. Férje tragikusan korai halála után csapások sora érte. Az 1950-es évek elején az Alföld egy kis falujában volt kitelepítve, ahová a legminimálisabb személyes holmiját vihette magával,  emlékkönyvétől azonban itt sem vált meg. A kitelepítést követően Magda néni nem térhetett vissza a fővárosba, villájukat államosították. Majd egy jó barátnak köszönhetően az 54 éves asszony nagybeteg édesanyjával  együtt egy isaszegi parasztházban kapott menedéket.

Kezdetben az egykori „Angyal Gyógyszertár”, majd az Egészségház hátsó épületrészében lakott. Az emlékkönyv ide is hűségesen elkísérte, és a ’80-as években újra „használatba került. 1982-ben egy régi barátnője, 1983-ban a kitelepítés alatt megismert, és felnőtt családapaként Isaszegre látogató Széchényi fiúk (István, Kálmán, Tibor) jegyeztek az albumba. Még további két bejegyzést olvashatunk: Gyökössy Endre pszichológus-lelkészét és a falu körzeti orvosáét.

Dr. Dobrovics Károlyné Dingha Magda emlékkönyve páratlan irodalomtörténeti emlék, igazi kultúrtörténeti kincs! A Jókai Mór Városi könyvtár e becses albumot a közeljövőben tervezi digitalizált formában közkinccsé tenni.

Ezúton köszönöm meg Ágoston Katalin könyvtárigazgatónak a hozzájárulását és az emlékkönyvről küldött képeket!

Forrás: Isaszegi Múzeum Adattára: 98.390.1.
[Vasvári Zoltán: Egy hegyvidéki polgárleány emlékkönyve
Hegyvidék c. újság 1998.
Vasvári Zoltán: „Boldogság a szív békéje”
Magyar Nemzet 1997. október 2-i száma.]