Szerző: Szmolicza József

Fotókat készítette: Szmolicza József

Az Év Rovara 2021-ben a kacsafarkú szender, a magyar kolibri

Befejeződött a 2021-es Év Rovara címért folyó versengés. A jelöltek közül az ékfoltos zengőlégy 890, a keleti rablópille 1027 szavazatot nyert el, így a kacsafarkú szender 3912 szavazattal, utcahosszal győzött a Magyar Rovartani Társaság versenyén. A nyertes, a „magyar kolibrinek” is elkeresztelt kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) valóban fura szerzet, amely a virágok között röpködve inkább tűnik parányi kolibrinek, mint lepkének. Nemcsak méreteiben hasonló a legkisebb kolibrikhez, de repülési stílusában is, ugyanúgy elképesztő sebességgel csapkod a szárnyaival, és a többi lepkétől eltérően nem a virágon megtelepedve táplálkozik, hanem kolibriszerűen egy helyben lebeg, miközben nektárt szívogat, mondjuk a petúnia vagy a trombitafolyondár tölcséres virágának mélyéről. Mindezt villámgyorsan teszi, néhány perc alatt száznál is több virágot képes meglátogatni, ezért a beporzásban különösen fontos szerepe van. Kacsafarkú szender videón.

A faj névadó kacsafarka a potroh végén található fekete-fehér farpamacs, ami repülés közben kormánylapátként is funkcionál. A kacsafarkú szender vándorlepke, nálunk május és október között lehet vele leginkább találkozni, az ország délnyugati területein, Pécs környékén vagy épületekben lehetnek áttelelők, de a többség Dél-Európába vándorol és ott telel át kifejlett lepkeként.

A szenderek a lepkék között a legjobb repülőnek számítanak, egyes fajok vándorlásuk során akár több ezer kilométert is megtehetnek, és a mediterrán területekről induló vándorútjuk során akár Svédországig és a Brit-szigetekig is eljuthatnak. A szendereknek világszerte mintegy 800 faja van, ebből nálunk húsz faj fordul elő, ezek többsége éjszaka aktív, kivéve a kacsafarkú szendert és még két másik fajt, amelyek nappal röpülnek.

Védjük, óvjuk környezetünket együtt, hogy még sokáig élvezhessük ezeket a csodákat!

Kétmilliós támogatás a múzeumnak

Isaszeg Város Önkormányzata pályázatot nyújtott be a Kubinyi Ágoston Program – Muzeális intézmények szakmai támogatására kiírt felhívás keretében. A napokban érkezett meg az eredmény, Isaszeg 2.000.000 forint támogatásban részesült.

Az örömteli hírt az intézmény szeptember 1-vel kinevezett új igazgatója, Pongrácz Gabriella közölte a munkatársakkal. Ilyen jelentős pályázati támogatásban még nem részesült múzeumunk, ez is bizonyítja, hogy valamit jól csinálunk. Nagyon nagy szükség van a pályázati támogatásokra, ismerve az Önkormányzat szűkös anyagi kereteit.

Prof. Dr. Kásler Miklós az emberi erőforrások minisztere (EMMI) 2020. október 26-án kelt döntése értelmében Isaszeg Város Önkormányzata 2.000.000 Ft támogatásban részesült, a Kubinyi Ágoston Program – Muzeális intézmények szakmai támogatására kiírt programban. A támogatás az isaszegi Múzeumi Kiállítóhely infrastrukturális fejlesztések II. ütemére, – akadálymentesített feljáró megépítésére – használható fel. A beruházás teljes költsége 3.999.000,-Ft. Bízunk benne, hogy nemcsak az akadálymentesített feljáró, hanem annak környezete, az előkert burkolata is megszépülhet majd! Pest megyéből 13 pályázatot adtak be, ebből 6 település nyert támogatást, köztük Isaszeg is!

Ezúton köszönjük meg Mészáros Gusztávné Alpolgármester Asszonynak és Mészáros Editnek, a Pénzügyi Osztály vezetőjének lelkiismeretes, pontos munkáját, hogy a július 22-én (beadási határidő) benyújtott pályázatunkat eredményesen bírálták el! Igazi kihívás volt ez számunkra, igazi csapatmunka volt. Köszönjük!
Természetesen a Múzeumi Kiállítóhely szakembere is segítette ezt a munkát.
https://cdn.kormany.hu/…/2f966fda55b00dd981f707d4385acca.pdf

Isaszeg Város Önkormányzata már harmadik alkalommal szerepel eredményesen, a Kubinyi Ágoston Programban; 2015-ben 1.000.000,-Ft volt a támogatás az Önkormányzat önrésze pedig 298.000,-Ft. A pályázatból a Falumúzeum összes nyílászáróinak cseréjét – a műtárgyvédelmi előírásoknak is megfelelő, hőszigetelt ablakok, és a biztonsági előírásoknak megfelelő ajtók kerültek beépítésre. A támogatás révén minimálisra csökkenthettük a műtárgyakat károsító szennyező anyagok bejutását, és a fűtési költségeinket is csökkenteni tudtuk!
2017-ben szintén eredményesen szerepeltünk, ekkor 500.000,-Ft volt a támogatási összeg.
A pályázati támogatásból az állandó-kiállítás régi, elavult, műtárgyvédelmi szempontból káros, linoleum padlóját tudtuk lecserélni (anyag+munkadíj) a mai kornak megfelelő csúszásmentes greslapokra, és elvégeztük a belső akadálymentesítést is (I. ütem).

Nagyon fontosak ezek a pályázatok, hiszen Isaszeg Város Önkormányzata a legnagyobb jóindulata mellett is, a fejlesztésekre kevés pénzt tud fordítani. Ennek ellenére jó példa volt a 2018-ban Hatvani Miklós polgármester úr kezdeményezésére végrehajtott – múzeumi – részleges műszaki felújítás, amit ezúton is megköszönünk! Külön köszönjük Horváth István IGESZ igazgatónak a szinte napi szintű egyeztetéseket a felújítás során! A múzeum maga is igyekszik különböző pályázatokon részt venni és az elnyert támogatásból fejlesztéseket elérni, ezek a pályázati sikerek a múzeum honlapján megtekinthetők: http://muzeum.isaszeg.hu/palyazati-sikereink/

Felújítás előtti állapot. A pad helyén lesz majd az akadálymentesített feljáró. Bízunk benne, hogy az Önkormányzat anyagi áldozatvállalásának köszönhetően, a belső udvar is megszépülhet majd.

 

 

Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyve 1847-ből

 

A Falumúzeum Adattárában a 72.359.1. szám alatt őrizzük Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyvét. Tudományos feldolgozását Ikvai Nándorné sz. Sándor Ildikó néprajzos muzeológus végezte el (Ferenczy Múzeum, Szentendre) 1970 és 1971 között. Tanulmánya a kéziratos könyvről, a Studia Comitatensia 1. számában (Tanulmányok Pest megye múzeumaiból) 1972-ben jelent meg. A megyei múzeumigazgatóság az „Isaszegi Falumúzeum Baráti Körének” kiadványaként, különlenyomatot is megjelentetett a tanulmányból.
Ismerkedjünk meg tehát, ezzel a becses kis könyvecske történetével, írójával!

1972-ben Pest megyében első alkalommal került közlésre kéziratos daloskönyv. A ma már 173 éves kézirat Petőfi-verseket, ősi népdalokat, korabeli népies dalokat – melyek egy évszázad alatt népdallá váltak – szép számmal tartalmaz.

„A kéziratos daloskönyvekben tükröződik a magyar nép mindennapi élete, öröme és bánata; történelmi sorsa, elnyomatása, harca, reménykedése; ítélete a világról, a társadalomról. Megismerjük belőlük bölcsességét, humorát, indulatait is.”

A Daloskönyvre padlástakarítás közben bukkantak, és özv. Gulyásné isaszegi lakos ajándékaként került az isaszegi Falumúzeum gyűjteményébe 1968-ban.

A kis könyvecskébe 1847-es évszám és Szabó Sámuel neve van bejegyezve. A helyi szájhagyomány szerint Isaszegen az 1848-as időkben volt egy Sámuel nevű tanító, aki Petőfi Sándorral barátságban volt. Így tehát az emlékezet szerint, ő lehetett a kéziratos könyv írója. Sajnos a nagyon alapos kutató-feltáró munka ezt nem tudta megerősíteni. A Szathmáry Zoltán által lejegyzett szép szájhagyományt továbbra is őrizzük. Szabó Sámuel egy legénysorban lévő fiatalember lehetett, aki 17 – 20 éves korában kezdhette el írni a daloskönyvét.
A kéziratos könyv szerzője Isaszeg környékéről való, paraszt származású, kevéssé iskolázott, de értelmes fiatalember volt.
A kézirat utal Szabó Sámuelre és arra a közösségre is, amelyben élt, nagy hatással volt a korábbi évtizedekben induló, és az időben kiteljesedő magyaros, népies irányzat; irodalmi, zenei téren egyaránt. A nép elfogadta, magáénak vallotta azt. Ezt bizonyítják a Petőfi-versek, a nép- és népies dalok, amelyek a könyv közel háromnegyedét adják, amelyekről biztosra vehetjük, hogy énekelték is őket.
A kéziratos könyvünk verseket tartalmaz, többnyire „Dal” megjelöléssel.

A kéziratos könyvet fekete tintával egy kéz írta lúdtollal, de nem egyszerre. A füzet 44 dalt tartalmaz. A tintával bejegyzett dalok (az utolsó három kivételével) szerelmes dalok. Lehetséges, hogy azokat még házassága előtt írta le, vagyis 1853-ig. A füzetet valószínűleg 7-10 év alatt írhatta tele gazdája.
Az utolsó családi vonatkozású bejegyzés 1868.

A leánynak ne hidj

Hej vigano sejem kendő            Csalfa tzégér mind a kettő     Legény szivét törbeejti                       S ha meg fogta félre veti Cseresznye szin piros ajak  Csokjaid de meg tsaltanak       Hüség szavad melyjet adtál Ingadékonyabb a nádnál	Tüzes szemek, mosolygó száj        Kár a szivért mely értek fáj            Mert a szemis, mert a száj is  Mihelyt Lányé minyárt hamis Meg álmodtam én aszt régen      Hogy leanyhoz bizni szegyen           De álmamra nem hajtottam                S a bünömért meg lokoltam
De félre bu félre panasz                                                                                                    Lesz talán egy ki nem ravasz                                                                    Reménységél fel nem hagyok                                                                                    Mert hiszen még legény vagyok

Kéziratos könyvünk dalainak témáját tekintve két nagy csoportot különböztethetünk meg; szerelmes és hazafias dalokat. Leír ugyan egy-két bordalt, panasz- és pásztordalt is, de ezek száma kevés. Feltűnő, hogy a hazafias dalok egyharmadát teszik ki a füzetben lejegyzetteknek.

Külön kell szólnunk a kéziratos könyvünk utolsó 44. verséről, a
„Magyar Imádság miatyánk”-ról. A kéziratos könyvben található Miatyánk a 48-as szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején keletkezett. A nemzet legnagyobb gondját, szívbéli óhajtását fejezi ki: Addmeg nekünk a Töbé soha összenem törhető Szabadságot”, „szabadícs meg a nyomortól és a ránkvert bilincstől”. Egyúttal azt is bizonyítja, hogy ebben az időben mennyire kellett tartani a megtorlástól. Az mutatja ezt, hogy a szövegbe illő „német” szót nem merte kiírni, csak az első betűt jelezte.

Magyar Imádság miatyánk

Miatyánk! ki vagy a menyekben
Szenteldmeg egyetertesel a
Nemzetet jöjönelarany kora
Legyenmeg akaratja mik
epenmost ugy ezredévek
mulva is. Admeg nekünk A
Töbé soha öszenem törhető
Szabadságot és bocsásd meg
ha a századokig tarto
Könyek Közöt neha zugo-
lodunk mi Képen miis meg
bocsátunk az edig elennük
Küzdöt mindenelenségeknek
kiveve a n t- nevigy töbe ha-
zafiatlanság kisereteben
de szabadics meg a nyom-
ortol és a ránkvert bili-
ncstöl mer tied az ég és
a földés a szép magyar
Haza mostés minöröké
Ámén

Egy évvel ezelőtt távozott el közölünk, sokunk kedves jó ismerőse és barátja BARTA ZOLTÁN (1977-2019.) filmoperatőr, rendező, videófilm készítő. Emlékezzünk rá szeretettel!

A tragikusan fiatalon elhunyt Barta Zoltán az utolsó percig küzdött súlyos betegségével. Családja szeretett gondoskodása adott mindehhez nagyobb lelkierőt. Erős szervezete volt! Zoli is bizakodott, mi is bizakodtunk, hogy sikerül neki leküzdenie a súlyos kórt. Ennek köszönhető, hogy amíg szervezete bírta, az utolsó pillanatig dolgozott, forgatott, rendezett, teli volt optimizmussal, még munkatársait is sikerült megmosolyogtatnia.

Sajnos Zoli küzdelmében a gyilkos kór kerekedett felül. Ő már a mennyei Atya örök birodalmában, szeretett gondoskodásában van.

Halálának évfordulójához közeledve az ember képzeletben visszapörgeti azokat az éveket, amikor Zoli még közöttünk volt. Szorgalmasan dolgozott, mindig kedves és vidám volt. Nagyon jókat beszélgettünk az isaszegi múzeumban egy-egy előadás, kiállítás megnyitó után.
Isaszegen a kábel TV-nek készített felvételeket hosszú éveken keresztül, így ismertük meg őt. Filmet készített többek között a Lengyel délutánokról, a megemlékezésekről, a Tavaszi Emlékhadjárat isaszegi csatájáról. Munkáját mindig odaadással, nagy precizitással és hozzáértéssel, de végtelenül szerényen, végezte.
Bármikor számíthattunk rá! Szerette az embereket, szerette Isaszeget. Emlékszem arra, amikor a Falumúzeumban egy szombat délután kiállítás megnyitónk volt és Zolit telefonon felhívtam, hogy mikor várható az érkezése. „Kis türelmet kérek” – mondta, a Művelődési Házban befejezi a felvételt, majd Pécelre “hazaugrik” kazettáért, mivel időközben elfogyott a film. Majd egy negyedóra múlva meg is érkezett és elkezdődhetett a kiállítás megnyitó. Volt arra is példa, hogy a gépkocsija elromlott és kerékpárral jött át Pécelről – Isaszegre a kisebbik kamerájával, mivel nekünk azt megígérte. Milyen sokat jelentett számára az „ígéret” szó! Csodálatos. Bizony a mai érzéketlen, rideg világunkban tudjuk nagyon jól, hogy az ígéretnek már nincs túl nagy jelentősége. Sajnos.
Szomorúsággal töltött el minket, amikor Zoli szerződését megszüntették és el kellett mennie Isaszegről. Telefonon még beszéltünk néhányszor. Aztán jött a hír, hogy komoly dokumentumfilmekben operatőrként dolgozik. Nagyon megörültünk ennek a hírnek. Ez igazi kihívás, igazi munka volt Barta Zoltán barátunk számára. Itt bontakozott ki az igazi szakmai tudása!

Egy a Hazáját, szülőföldjét, a családját szerető, őszinte szívű, igazi lokálpatrióta embert veszítettünk el Zoltán személyében. Szokták mondani, hogy csak a jók mennek el. Zoli tényleg, egy jó ember volt.
Szeretettel gondolnak rá isaszegi barátai, ismerősei a halálának évfordulóján.
Sajnos a mai világunkban, hamis barátból annyi van, mint a tenger, de igaz barátból nagyon kevés, úgy kell keresni, mint tűt a szénakazalban.
Zoli egy ilyen igaz barátunk volt!
Isten áldja emlékét!

/Szmolicza József/

Barta Zoltán operatőr, csodás képkockái láthatók a “Szétszakadt Magyarországban”, “Az üldözött Bethlenben”, “A fehérballonosban” és a “Nem vallott, eltemetve” című filmekben, illetve Mező Gábor “Levelek a bolondokházából” című dokumentumfilmjében is.

Kisebb szünet után folytatjuk oldalunk frissítését. Időközben rövid határidővel, a Művelődési Ház kérésére – egy nap alatt – el kellett készítenem a múzeum háromnegyedéves beszámolóját. Hát késő éjszakába nyúlt a befejezése, de elkészült. Igazi kihívás volt ez számomra, örömmel végeztem. November 5-én sikerrel leadtam az anyaintézmény számára a 18. oldalas beszámolót. November 6-án Perczel Olivér levéltáros (Fővárosi Levéltár) kutató munkáját segítettük a múzeum Adattára részéről.  Kutató munkája az Isaszegen lezajlott 1919. aug. 3-i topolyosi csatát dolgozza fel. Munkájának eredménye a Rubicon történelmi folyóirat egyik soronkövetkező számában is megjelenik majd.                                                     Október 12-én kezdtük el a múzeum régi könyvállományának leltározását. A leltározási munkákhoz  nyújt értékes szakmai segítséget, Ágoston Katalin a Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatója, amelyet ezúton is megköszönünk! Eddig 192 tétel került feldolgozásra egy számítógépes programban. Ezen munkát segíti Dragonya Magdolna kulturális közfoglalkoztatott is. A régi könyvállományunk az 1700-as évektől 1945-ig tartó időszakot tartalmazza. Néhány fotót közlünk a leltározásra került könyvekről, a Falumúzeum Facebook oldalán.

Szent Imre hercegre, a magyar ifjúság védőszentjére emlékezünk ünnepén, november 5-én. 
Szent Imre herceg Szent István király és Boldog Gizella fia volt, valószínűleg Székesfehérváron született 1007-ben. Nevét édesanyja nagybátyjától örökölte, Szent Henrik német császártól, aki valószínűleg keresztapja is volt Imrének. Mivel a trón várományosa Ottó nevű bátyja volt, Imrét egyházi életre készítették fel. Szent Gellért tanította latinra, szónoklattanra és filozófiára. Imre kiváló tanuló volt. A latin nyelvet nagyon hamar megtanulta, de Szent István udvarában módja volt találkozni a kor szent és tudós embereivel, akik a kibontakozó magyar egyház születésénél segédkeztek.
Komoly hadvezetési adottságait 1030-ban mutatta meg, amikor a győri csatát Imre vezette II. Konrád német császár ellen, mégpedig olyan eredményesen hogy a békeszerződés a Lajta és Fischa folyók közét visszacsatolta Magyarországhoz.

Állami érdekből házasságot kötött a lengyel király lányával, azonban a szüzességi fogadalom miatt megegyeztek egymással, hogy testvérként fognak együtt élni.

Az udvari élet sűrű programjaiban kitartóan részt vett, nem csak egyszerű protokoll rendezvényekben, hanem komoly fizikai igénybevételt és tudást igénylő elfoglaltságokban is. Szenvedélyesen vadászott, 1031-ben a koronázásra készülve is nagy vadászatot tartottak, itt azonban egy vaddisznó rontott rá és halálosan megsebesítette. Pár nap múlva 1031. szeptember 2-án meghalt. 1083-ban Szent László szorgalmazására szentté avatták.

t.

Kérjük kedves látogatóinkat, hogy a múzeum hivatalos mobil telefonszámát (70/337-8978) legyenek szívesek munkaidőben keresni (K – P  9:00 – 18:00, Sz: 14:00 – 18:00), mivel ebben az időszakban garantálható elérhetőségünk.
Szíves megértésüket köszönjük!

Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1925. november 1-én került átadásra Isaszeg Fő-terén az I. világháborús emlékmű, a Hősök szobra. Tervezője Medgyesi Ferenc szobrászművész volt.  Anyaga: műkő. Az emlékmű ellenértékét az infláció miatt 6000 kg búza árában állapították meg, melyet a tiszavidéki búzának a fizetések napján a budapesti tőzsdén jegyzett középárfolyama szerint számítottak ki. A Községi Elöljáróság Szoborbizottságot hozott létre 1924-ben, amelynek tagjai voltak: Szabó Károly, Sztrízs József esperes-plébános, Süle Dénes, Richter József kántor, Paulovics Ferenc, Szmolicza István, Pálinkás Pál, Csajkovszki István, Veiszkopf Iván. Az emlékmű megrendelését a M. Kir. Belügyminiszter 20.331/1922. sz. rendelete alapján, a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság intézte. Isaszeg község hősi halottjait megörökítő emlékmű készítésére a szerződést Medgyessy Ferenc szobrászművésszel  1923-ban írták alá.