Szerző: Szmolicza József

„S miközben gondolatom ideér, testem a hómezőn már nem él, soha többé nem jutok már haza, gondolj rám a Donnál is Magyar Haza” (ismeretlen katonaszerző tollából).

Emlékezzünk az 1943. január 12-i doni áttörés 78. évfordulójára

Mivel járványügyi rendszabályok vannak érvényben, ezért a szokásos január 12-i megemlékezés  helyett, kérjük
aki teheti és éppen arra sétál adózzon  1-2 percnyi főhajtással az elesett magyar katonák emlékének,

a Hősök és Áldozatok Emlékparkjában

Álljunk meg egy pillanatra és főhajtással emlékezzünk egy évfordulóra, melyről nem szabad megfeledkezni. Emlékezzünk azokra a katonákra, akik 1943. január 12-én esküjükhöz hűen teljesítették szolgálatukat és hősként helytálltak a doni áttörés során.

A doni katasztrófa körülményeinek és részleteinek tudatában hajtsunk fejet azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben haltak hősi halált vagy hadifogságba estek, és soha többé nem tértek haza családjukhoz.

1943. január 12-én kezdődött a 2. magyar hadsereg sorsát megpecsételő doni áttörés. A 2. magyar hadsereg által védett 200 km-nyi frontszakasszal szemben a szovjetek jelentős túlerőben voltak.  Az urivi hídfőnél élőerőben három és félszeres, míg tüzérségben tízszeres, Scsucsjénél pedig két és félszeres élőerőbeli, valamint hétszeres tüzérségi fölényben voltak.

Január 12-én reggel a majd egyórás légi és tüzérségi előkészítés után az urivi hídfőből megindult a szovjet támadás. Tíz órakor a főerők is megkezdték az offenzívát. A kegyetlen erővel induló támadás ellenére a magyar csapatok ellenállása nem omlott össze. Sőt, még az állásaikból kiszorított egységek is ellentámadásokat indítottak. A harcok éjszaka sem csitultak, noha a hőmérő higanyszála -40 fok alá süllyedt.

Ez a kegyetlen hideg megpecsételte a harcokban megsebesült katonák sorsát. Alig negyed órán belül megfagytak. Másnap, 13-án hajnali ötkor a magyar csapatok mégis ellentámadásba mentek át, ami eleinte sikeresnek bizonyult. A 2. magyar hadsereg sorsa akkor pecsételődött meg véglegesen, amikor 14-én a scsucsjei hídfőnél is megindult a szovjetek ellentámadása. Alig tíz óra leforgása alatt 12. hadosztály teljes tüzérségét, honvédállományának pedig 70 százalékát veszítette el.

Ezek a katonák nem csak áldozatok voltak, egyben hősök is, olyanok, akik nem készültek hősnek lenni.

Az óriási Vörös Hadsereget a magyar katonák megállítani nem, csak lassítani tudták. Ezzel a bajtársiasságukkal több ezer magyar, német és olasz katona életét mentették meg 76 évvel ezelőtt.

/Forrás: Felvidék.ma, honvédelem.hu/

Emlékezni mindig az utókornak kell, a mi feladatunk, hogy szeretettel emlékezzünk azokra, akik ott, akkor az életüket áldozták. Ezért január 12-én a katasztrófa évfordulóján gyújtsunk meg egy gyertyát a hozzánk legközelebb lévő hősök emlékművénél és emlékezzünk kegyelettel a 78 évvel ezelőtt történt tragédia hőseire!

„Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek.
Elszórt
Testünk nyomtalanul nyelte magába a föld.
Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat.
Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.”
/Keresztury Dezső: Sírvers

Szentmise a Doni Hősökért

Az Isaszegi Falumúzeum Adattárában 1993-tól őrizzük, Dobrovits Károlyné adományát, egy újévi üdvözlőkártyát. Szeretnénk néhány szóban bemutatni az adományozót is. Dobrovits Károlyné Dingha Magda 1900-ban született Budapesten. Jómódú, nagypolgári családban teltek el boldog és gondtalan gyermek- s ifjú évei. A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, majd az európai hírű tudós Domanovszky Sándornál doktorált művelődéstörténetből. Férjhezmenetele után szép, élményekben gazdag házaséletet élt urával, aki magas minisztériumi hivatalt viselt. Férje tragikusan korai halála után, az 1945-öt követő években több súlyos csapás érte Magda nénit. Az 50-es évek elején az Alföld  egy kis falujába volt kitelepítve, állást nem vállalhatott. Később Isaszegen telepedhetett le. Szellemi ereje frissességét és humorát megőrizve, csendes derűvel élte mindennapjait haláláig.

Magda néni az egyetemi évek alatt ismerkedett meg IMAOKA DSUICSIRO Japánból érkezett diákkal, akit maguk között csak „Gyurinak” hívtak. Az ismeretségből hosszú barátság szövődött. Imaoka japáni szokás szerint minden év végén kis üdvözlőkártyát küldött barátainak, melyen leírta az elmúlt év számára legfontosabb történéseit. 1925 szilveszterére küldött kártyáját, mely múzeumunk féltett kincse, szkennelve közöljük. E kis lapocska kor- és kultúrtörténeti dokumentuma egy távoli nép szép szokásának.

Áldott, békés Karácsonyt, és egészségben gazdag, boldog Új Esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!

„Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”
/Ady Endre/

A mellékelt  karácsonyi dekorációval szeretném megköszönni, az anyaintézmény igazgatójának Pongrácz Gabriellának a múzeum melletti kiállását, támogatását, munkatársainak a segítséget; Gabinak, Melindának, Gábornak, Magdikának és Reginának. Kívánok részünkre, meghitt, áldott Karácsonyt és boldog, békességes és egészségben gazdag Újévet! Szmolicza József gyűjteménykezelő

Csillag ragyogott az égen
nem is ma, hanem régen.
Azóta is ünnepeljük,
a kis Jézust nem felejtjük.
Gyűljön össze házadnépe,
köszöntsön rátok a
szeretet és a béke!

 

Ady Endre:
Karácsony – Harang csendül…

Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni,                      Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni.A templomba Hosszú sorba’ Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének.Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből – Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.De jó volna, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni.Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra.

Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni… Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra…

Fotók: Szmolicza J.

Fotókat készítette: Szmolicza József

Az Év Rovara 2021-ben a kacsafarkú szender, a magyar kolibri

Befejeződött a 2021-es Év Rovara címért folyó versengés. A jelöltek közül az ékfoltos zengőlégy 890, a keleti rablópille 1027 szavazatot nyert el, így a kacsafarkú szender 3912 szavazattal, utcahosszal győzött a Magyar Rovartani Társaság versenyén. A nyertes, a „magyar kolibrinek” is elkeresztelt kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) valóban fura szerzet, amely a virágok között röpködve inkább tűnik parányi kolibrinek, mint lepkének. Nemcsak méreteiben hasonló a legkisebb kolibrikhez, de repülési stílusában is, ugyanúgy elképesztő sebességgel csapkod a szárnyaival, és a többi lepkétől eltérően nem a virágon megtelepedve táplálkozik, hanem kolibriszerűen egy helyben lebeg, miközben nektárt szívogat, mondjuk a petúnia vagy a trombitafolyondár tölcséres virágának mélyéről. Mindezt villámgyorsan teszi, néhány perc alatt száznál is több virágot képes meglátogatni, ezért a beporzásban különösen fontos szerepe van. Kacsafarkú szender videón.

A faj névadó kacsafarka a potroh végén található fekete-fehér farpamacs, ami repülés közben kormánylapátként is funkcionál. A kacsafarkú szender vándorlepke, nálunk május és október között lehet vele leginkább találkozni, az ország délnyugati területein, Pécs környékén vagy épületekben lehetnek áttelelők, de a többség Dél-Európába vándorol és ott telel át kifejlett lepkeként.

A szenderek a lepkék között a legjobb repülőnek számítanak, egyes fajok vándorlásuk során akár több ezer kilométert is megtehetnek, és a mediterrán területekről induló vándorútjuk során akár Svédországig és a Brit-szigetekig is eljuthatnak. A szendereknek világszerte mintegy 800 faja van, ebből nálunk húsz faj fordul elő, ezek többsége éjszaka aktív, kivéve a kacsafarkú szendert és még két másik fajt, amelyek nappal röpülnek.

Védjük, óvjuk környezetünket együtt, hogy még sokáig élvezhessük ezeket a csodákat!

Kétmilliós támogatás a múzeumnak

Isaszeg Város Önkormányzata pályázatot nyújtott be a Kubinyi Ágoston Program – Muzeális intézmények szakmai támogatására kiírt felhívás keretében. A napokban érkezett meg az eredmény, Isaszeg 2.000.000 forint támogatásban részesült.

Az örömteli hírt az intézmény szeptember 1-vel kinevezett új igazgatója, Pongrácz Gabriella közölte a munkatársakkal. Ilyen jelentős pályázati támogatásban még nem részesült múzeumunk, ez is bizonyítja, hogy valamit jól csinálunk. Nagyon nagy szükség van a pályázati támogatásokra, ismerve az Önkormányzat szűkös anyagi kereteit.

Prof. Dr. Kásler Miklós az emberi erőforrások minisztere (EMMI) 2020. október 26-án kelt döntése értelmében Isaszeg Város Önkormányzata 2.000.000 Ft támogatásban részesült, a Kubinyi Ágoston Program – Muzeális intézmények szakmai támogatására kiírt programban. A támogatás az isaszegi Múzeumi Kiállítóhely infrastrukturális fejlesztések II. ütemére, – akadálymentesített feljáró megépítésére – használható fel. A beruházás teljes költsége 3.999.000,-Ft. Bízunk benne, hogy nemcsak az akadálymentesített feljáró, hanem annak környezete, az előkert burkolata is megszépülhet majd! Pest megyéből 13 pályázatot adtak be, ebből 6 település nyert támogatást, köztük Isaszeg is!

Ezúton köszönjük meg Mészáros Gusztávné Alpolgármester Asszonynak és Mészáros Editnek, a Pénzügyi Osztály vezetőjének lelkiismeretes, pontos munkáját, hogy a július 22-én (beadási határidő) benyújtott pályázatunkat eredményesen bírálták el! Igazi kihívás volt ez számunkra, igazi csapatmunka volt. Köszönjük!
Természetesen a Múzeumi Kiállítóhely szakembere is segítette ezt a munkát.
https://cdn.kormany.hu/…/2f966fda55b00dd981f707d4385acca.pdf

Isaszeg Város Önkormányzata már harmadik alkalommal szerepel eredményesen, a Kubinyi Ágoston Programban; 2015-ben 1.000.000,-Ft volt a támogatás az Önkormányzat önrésze pedig 298.000,-Ft. A pályázatból a Falumúzeum összes nyílászáróinak cseréjét – a műtárgyvédelmi előírásoknak is megfelelő, hőszigetelt ablakok, és a biztonsági előírásoknak megfelelő ajtók kerültek beépítésre. A támogatás révén minimálisra csökkenthettük a műtárgyakat károsító szennyező anyagok bejutását, és a fűtési költségeinket is csökkenteni tudtuk!
2017-ben szintén eredményesen szerepeltünk, ekkor 500.000,-Ft volt a támogatási összeg.
A pályázati támogatásból az állandó-kiállítás régi, elavult, műtárgyvédelmi szempontból káros, linoleum padlóját tudtuk lecserélni (anyag+munkadíj) a mai kornak megfelelő csúszásmentes greslapokra, és elvégeztük a belső akadálymentesítést is (I. ütem).

Nagyon fontosak ezek a pályázatok, hiszen Isaszeg Város Önkormányzata a legnagyobb jóindulata mellett is, a fejlesztésekre kevés pénzt tud fordítani. Ennek ellenére jó példa volt a 2018-ban Hatvani Miklós polgármester úr kezdeményezésére végrehajtott – múzeumi – részleges műszaki felújítás, amit ezúton is megköszönünk! Külön köszönjük Horváth István IGESZ igazgatónak a szinte napi szintű egyeztetéseket a felújítás során! A múzeum maga is igyekszik különböző pályázatokon részt venni és az elnyert támogatásból fejlesztéseket elérni, ezek a pályázati sikerek a múzeum honlapján megtekinthetők: http://muzeum.isaszeg.hu/palyazati-sikereink/

Felújítás előtti állapot. A pad helyén lesz majd az akadálymentesített feljáró. Bízunk benne, hogy az Önkormányzat anyagi áldozatvállalásának köszönhetően, a belső udvar is megszépülhet majd.

 

 

Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyve 1847-ből

 

A Falumúzeum Adattárában a 72.359.1. szám alatt őrizzük Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyvét. Tudományos feldolgozását Ikvai Nándorné sz. Sándor Ildikó néprajzos muzeológus végezte el (Ferenczy Múzeum, Szentendre) 1970 és 1971 között. Tanulmánya a kéziratos könyvről, a Studia Comitatensia 1. számában (Tanulmányok Pest megye múzeumaiból) 1972-ben jelent meg. A megyei múzeumigazgatóság az „Isaszegi Falumúzeum Baráti Körének” kiadványaként, különlenyomatot is megjelentetett a tanulmányból.
Ismerkedjünk meg tehát, ezzel a becses kis könyvecske történetével, írójával!

1972-ben Pest megyében első alkalommal került közlésre kéziratos daloskönyv. A ma már 173 éves kézirat Petőfi-verseket, ősi népdalokat, korabeli népies dalokat – melyek egy évszázad alatt népdallá váltak – szép számmal tartalmaz.

„A kéziratos daloskönyvekben tükröződik a magyar nép mindennapi élete, öröme és bánata; történelmi sorsa, elnyomatása, harca, reménykedése; ítélete a világról, a társadalomról. Megismerjük belőlük bölcsességét, humorát, indulatait is.”

A Daloskönyvre padlástakarítás közben bukkantak, és özv. Gulyásné isaszegi lakos ajándékaként került az isaszegi Falumúzeum gyűjteményébe 1968-ban.

A kis könyvecskébe 1847-es évszám és Szabó Sámuel neve van bejegyezve. A helyi szájhagyomány szerint Isaszegen az 1848-as időkben volt egy Sámuel nevű tanító, aki Petőfi Sándorral barátságban volt. Így tehát az emlékezet szerint, ő lehetett a kéziratos könyv írója. Sajnos a nagyon alapos kutató-feltáró munka ezt nem tudta megerősíteni. A Szathmáry Zoltán által lejegyzett szép szájhagyományt továbbra is őrizzük. Szabó Sámuel egy legénysorban lévő fiatalember lehetett, aki 17 – 20 éves korában kezdhette el írni a daloskönyvét.
A kéziratos könyv szerzője Isaszeg környékéről való, paraszt származású, kevéssé iskolázott, de értelmes fiatalember volt.
A kézirat utal Szabó Sámuelre és arra a közösségre is, amelyben élt, nagy hatással volt a korábbi évtizedekben induló, és az időben kiteljesedő magyaros, népies irányzat; irodalmi, zenei téren egyaránt. A nép elfogadta, magáénak vallotta azt. Ezt bizonyítják a Petőfi-versek, a nép- és népies dalok, amelyek a könyv közel háromnegyedét adják, amelyekről biztosra vehetjük, hogy énekelték is őket.
A kéziratos könyvünk verseket tartalmaz, többnyire „Dal” megjelöléssel.

A kéziratos könyvet fekete tintával egy kéz írta lúdtollal, de nem egyszerre. A füzet 44 dalt tartalmaz. A tintával bejegyzett dalok (az utolsó három kivételével) szerelmes dalok. Lehetséges, hogy azokat még házassága előtt írta le, vagyis 1853-ig. A füzetet valószínűleg 7-10 év alatt írhatta tele gazdája.
Az utolsó családi vonatkozású bejegyzés 1868.

A leánynak ne hidj

Hej vigano sejem kendő            Csalfa tzégér mind a kettő     Legény szivét törbeejti                       S ha meg fogta félre veti Cseresznye szin piros ajak  Csokjaid de meg tsaltanak       Hüség szavad melyjet adtál Ingadékonyabb a nádnál	Tüzes szemek, mosolygó száj        Kár a szivért mely értek fáj            Mert a szemis, mert a száj is  Mihelyt Lányé minyárt hamis Meg álmodtam én aszt régen      Hogy leanyhoz bizni szegyen           De álmamra nem hajtottam                S a bünömért meg lokoltam
De félre bu félre panasz                                                                                                    Lesz talán egy ki nem ravasz                                                                    Reménységél fel nem hagyok                                                                                    Mert hiszen még legény vagyok

Kéziratos könyvünk dalainak témáját tekintve két nagy csoportot különböztethetünk meg; szerelmes és hazafias dalokat. Leír ugyan egy-két bordalt, panasz- és pásztordalt is, de ezek száma kevés. Feltűnő, hogy a hazafias dalok egyharmadát teszik ki a füzetben lejegyzetteknek.

Külön kell szólnunk a kéziratos könyvünk utolsó 44. verséről, a
„Magyar Imádság miatyánk”-ról. A kéziratos könyvben található Miatyánk a 48-as szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején keletkezett. A nemzet legnagyobb gondját, szívbéli óhajtását fejezi ki: Addmeg nekünk a Töbé soha összenem törhető Szabadságot”, „szabadícs meg a nyomortól és a ránkvert bilincstől”. Egyúttal azt is bizonyítja, hogy ebben az időben mennyire kellett tartani a megtorlástól. Az mutatja ezt, hogy a szövegbe illő „német” szót nem merte kiírni, csak az első betűt jelezte.

Magyar Imádság miatyánk

Miatyánk! ki vagy a menyekben
Szenteldmeg egyetertesel a
Nemzetet jöjönelarany kora
Legyenmeg akaratja mik
epenmost ugy ezredévek
mulva is. Admeg nekünk A
Töbé soha öszenem törhető
Szabadságot és bocsásd meg
ha a századokig tarto
Könyek Közöt neha zugo-
lodunk mi Képen miis meg
bocsátunk az edig elennük
Küzdöt mindenelenségeknek
kiveve a n t- nevigy töbe ha-
zafiatlanság kisereteben
de szabadics meg a nyom-
ortol és a ránkvert bili-
ncstöl mer tied az ég és
a földés a szép magyar
Haza mostés minöröké
Ámén