Szerző: Szmolicza József

Részletek az Isaszegi Adattári Közlemények II. számából (1974) Szerkesztette: Dr. Kovássy Zoltán és Szathmáry Zoltán

HAJÓRA FEL, HŐS FÉRFIAK…

Egy lengyel szabadságharcos ismeretlen angol nyelvű ódája a bujdosó 48-as honvédekhez, akik Amerikából indultak Garibaldi zászlója alá.

Magyar László közlése a Pest megyei Hírlap 1964. III. 17-i számában. Magyar László közli, hogy Mika Antal nyug. könyvkötőtől egy angol nyelvű verset kapott, amely finom papíron, gyönyörű szedéssel 1860-ban jelent meg New Yorkban. A vers szerzője Heilprin Mihály.  A továbbiakban a fent idézett cikk egy részletét közöljük.

„ A vers címe: Tom y Hungarian Friends, departing to join Garibaldi. New York, July, 1860.” – MAGYAR BARÁTAIMHOZ, amikor elbúcsúznak, hogy csatlakozzanak Garibaldihoz, New York, július, 1860.

Néhány szakasza fordításban:

Hajóra fel, hős férfiak,
Duzzadt vitorlát tart a víz, –
Hajóra hát, repüljetek,
A szent ügy újra harcra hív.
A szent ügy int, hát menjetek,
Áldás kíséri utatok,
Hajóra hát! A régi kard
Élesre fenve felragyog.

A szent szabadság zászlaját,
Mely büszkén lengett ős Budán,
Vonjátok most árbocra fel,
Hadd lássa most az óceán,
Hazátokért lobog megint
Bár száz csatában tépte vész,
Folt egy se rajta. Kardotok,
Megőrzi hontok hírnevét.

Ha zúg a szél és táncra kél
Hajótok, zord hullámon át
Győztesen zengje ajkatok
Vörösmartytok Szózat-át.
Az óceán hullámai
Dörgik majd minden part felé:
Nem halt meg Árpád nemzete,
A nép s hona az életé!

A vers költője Heilprin Mihály, maga is érdekes alakja volt a magyar szabadságharcnak.
A lengyelországi Piotrkowban született 1823-ban, tehát egyidős volt Petőfi Sándorral. Sohasem járt rendszeresen iskolába, mégis kora egyik legsokoldalúbb tudósa lett. Még egész fiatal korában Magyarországra jött, és akkor már 18 nyelvet tanult meg tökéletesen. Amikor kitört a magyar szabadságharc, felcsapott honvédnek, részt vett a legelső csatákban is. Különleges képességeinek híre eljutott Kossuthoz is, aki a belügyminisztérium titkárává nevezte ki. Ebben a minőségben szolgálta tovább a szabadság ügyét egészen Világosig. A fegyverletétel után ő is külföldre menekült. Előbb Párizsban, majd Angliában, végül New Yorkban telepedett le. Meghitt barátja volt a Kossuth-családnak és haláláig lelkes szószólója a magyar ügynek.
Az Amerikából útra kelt honvédhősök különben szerencsésen meg is érkeztek Olaszországba, beléptek Türr István légiójába, amelynek tagjait mindvégig az a remény lelkesítette, hogy előbb-utóbb átkelhetnek a határon és közvetlenül Magyarország felszabadításáért is harcolhatnak. Az 1867-es kiegyezés azonban meghiúsította reményüket. Bár Ferenc József a légió tagjainak teljes amnesztiát kínált, de a legtöbben nem kértek a kegyelemből, nem voltak hajlandók osztrák uralom alatt élni, inkább visszatértek Amerikába.

/Magyar László/

Egyes kútfők szerint (Pl. dr. Domszky Pál, a lengyel – magyar történelmi kapcsolatok tudós kutatója) Heilprin Mihály a honvédség tagjaként az isaszegi ütközetben is részt vett.

Kedves Múzeumbarátok! A „Válogatás a múzeum Fotóarchívumából” sorozatunkkal kedvet szeretnénk csinálni honlapunk látogatására. Nem csoportosítunk témák szerint és évszám szerint sem. A lényeg, hogy nosztalgiával emlékezzünk a régmúlt időkre, legyen az egy ünnepség, kiállítás megnyitó, kirándulás, tábori életkép, színjátszók, iskolai vagy más egyéb esemény.  Legelsőként a számomra oly kedves Zöld Szíves Szakköröm Tápiógyörgyei kirándulásán készült fotóival indítunk. A kis isaszegi csoportunkat hatalmas szeretettel fogadta Tápiógyörgyén,      Bihari József ny. megyei múzeumigazgató. Lakásán kuriózum értékű magnófelvételeket hallgathattunk meg, valamint Tápiógyörgye történelmével ismerkedhettünk meg.  A fotók 1997-ben készültek. Fogadják szeretettel!

 

 

 

Válogatás az Isaszegi Adattári Közlemények II. számából (1974) Szerkesztette: Dr. Kovássy Zoltán és Szathmáry Zoltán

Szülőföld – Szülőfalu

„Olyan régen történt ez már: húsz év lehullt lombja fedi ezt már; ezer ember közül egy ha tudja, mi volt az a Királyerdő?
Egy erdő, melynek minden fája történetet mondó emlék. Egy erdő, telve ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van, hol a fűszál emlékezik;
hol a geszt sarjadékaiban hősök piros vére szivárog; hol a zöld moha álmokat lát s a zúgó lomb kibeszéli azokat. Az isaszegi ütközet tere az, mely tartott egyik tizenkét órától a másikig, déltől éjfélig.”

Ezekkel a meghitt mondatokkal kezdi Jókai Mór 1869-ben visszaemlékezéseit a szabadságharc egyik nagy csatájának színhelyéről, melyet csodálatosan fölhasznál és belesző „A kőszívű ember fiai” c. regényébe, ahol aztán Baradlay Richárd huszárkapitány és Palvicz Ottó császári lovassági tiszt halálos párbajukat megvívják, ezzel csúcsosodván ki ez a heroikus, emberfeletti küzdelem, amellyel a magyar és osztrák csapatok a Pestre vezető út elnyeréséért harcoltak.
Hát igen, a Királyerdő! S a többi erdő, mind-mind Isaszeg körül! Az Ilkamajor felőli halmokat kivéve, mennyi erdő és tájanként más – más jellegzetességgel!

Észak és kelet felé sík területen végeláthatatlan fenyő- és tölgyerdők, délkeletnek (Dány irányában) magasabb dombok vannak. Délre már „igazi hegyek” állnak, nagy szakadékkal. Nyugat felé a legszebb, legromantikusabb a vidék. Itt mutatják a legmerészebb ívüket a hegyek, itt szűkül össze legjobban a Rákos-patak völgye, olyannyira, hogy talán a megilletődöttségtől, talán játékból, – itt a malomnál – , a völgyszűkület előtt nem is fér el egymás mellett az országút, a vasút és a patak, hanem nagy hirtelen keresztezik egymást, majd a legnagyobb egyetértésben egymás mellett folytatják útirányukat Pest felé egészen Pécelig, ahol az országút elköszön két társától. Rákoskeresztúr után a Rákos-patak is magára hagyja a vasutat, hirtelen jobbra kanyarodva eltűnik Zugló irányába. Északnyugat felé találhatók a halastavak.

Jól esik visszagondolni, hogy ebben a szemet – lelket gyönyörködtető környezetben tölthettem a gyermekkoromat.
A világháború után szüleimnek mindig volt egy vagy két tehene. Az iskolai elfoglaltságtól függően kora tavasztól, késő őszig hol délelőtt, hol délután voltam a tehenekkel, mint legkisebb, negyedik gyerek. A gyermekkorom nagy részét a besnyői út és a Szárító-puszta környéki erdőben töltöttem.
Ha kaptam egy kis szabadidőt, nem volt nehéz érdekesen, szórakoztatóan eltöltenem. Ha fürdésre alkalmatlan idő volt vagy egyszerűen nem volt hozzá kedvem egy jó óra múlva barátaimmal már a honvédsíroknál jártunk, de a szülői háztól másfél órára elértük a Tápió forrását is.
A szülői ház a Damjanich telepen van. Az utcák, melyeken jártam a következő neveket viselték: Kossuth Lajos utca, Petőfi utca, Görgey utca, Klapka utca, Aulich utca, Bem utca, stb.
Ha igazán jót akartunk télen szánkózni, akkor a 48-as honvédszoborhoz mentünk, mely a falu közvetlen szélén álló szép, hosszú lejtőjű, magas dombon áll.
Lépten-nyomon emlékek között járt-kelt az ember. Emlékek, méghozzá olyan emlékek között, melyek a magyar nép történetének egyik legdicsőségesebb fejezetére emlékeztetnek.
Körülbelül ezek azok az impulzusok, melyek révén, vagy melyeknek segítségével rajzoló, festő ember lett belőlem.
Ehhez segített hozzá Tengerdy Gizella – a rajztanárom -, aki abban az időben az isaszegi gyerekeket tanította arra, miként láthatjuk szebben és szebbnek a minket körülvevő világot.

Takács Zoltán
grafikusművész

 

2020. április 6-án Mészáros Gusztávné alpolgármester asszony vezetésével kis küldöttség érkezett múzeumunkhoz, hogy a győztes isaszegi csata napján, Isaszeg Város Önkormányzata és a település lakói nevében elhelyezzék a megemlékezés koszorúját. A küldöttség tagjai felkeresték a város 1848-49-es emlékhelyeit is, ahol szintén elhelyezték a kegyelet virágait.  Köszönjük!

 

Válogatás az Isaszegi Adattári Közlemények II. számából (1974) Szerkesztette: Dr. Kovássy Zoltán és Szathmáry Zoltán

Felderítő egyes honvéd járőr

Bucsuházi Béni esete is egyike azoknak az apró hőstetteknek, melyek győzelmet eredményeztek a magyar honvédeknek Isaszegnél.

Bucsuházi Béni honvéd, Komárom szülötte a csata előtt, délelőtt, felderítő egyes járőrként küldetett a Damjanich-sereg szentgyörgypusztai álláshelyéről, hogy haladjon Isaszeg felé. Amint a Királyerdő mártonberki területéről széttekintett, Isaszeg felé, látja hogy távolról, vágtatva három lovas halad. A lombját bontogatni kezdő galagonyabokorba húzódott.  A lovasok a bokor előtti úton közeledtek, és már megállapíthatta, hogy osztrák lovas tisztek. Nagy izgatottság és forróság lepte el a testét, verítékes lett a homloka. Önkéntelenül, betöltött puskáját a hóna alá szorítja. Merész elhatározás villant át az agyán, az első osztrák tiszt már a bokor előtt! Rásüti  fegyverét, lövése talált! Az osztrák a lováról a földre hanyatlott. A ló ijedtében világgá szaladt. De nem oszlott még el a füst felhő sem, máris a bokor előtt a másik osztrák. Töltésre nincs idő, megmarkolja hát a puska csövét és tusájával – ahogy csak az erejéből bírta – vágta fejbe a másik osztrák tisztet.  az is lefordult a lováról. No de volt is mitől! Béni puskája is kettétört a rettentő ütéstől. Az osztrák meg – ahogy markolta volna kétségbeesetten a gyeplőt, a szíjazat beleakadt a bokor ágaiba, s így a ló nem tudott tovább menni.  Honvédünk az ütés után jóformán még a kezét sem eresztette le – irgalmatlan fájdalom állt a térdébe. Rálőtt a harmadik osztrák, és éppen a térdkalácsát találta el. Béni a fájdalomtól összeszorította fogait. Tudta, hogy a tiszt is csak egyet lőhet egyszerre – időt nem adhat neki az újratöltésre. Nekirohant, és két kezével rángatta le lábainál fogva a nyeregből. De a tiszt sem hagyta magát! Folyton a kardját próbálta elérni, minden áron használni akarta. Honvédünknek azonban sikerült kirántani, de mindjárt el is dobta. Már annyira egymásba voltak gabalyodva – használni úgysem lehetett. A gyepen viaskodtak. A puskalövés zajára, meg a lónyerítésre, a közelben állataikat legeltető négy isaszegi legény sietett oda. Látták a helyzetet, ők is segítettek. Béni nadrágszíjával és a ló kantárjával az osztrák tisztet megkötözték, majd hanyatt fekve feltették a lóra. Bucsuházi Béni pedig a két lóval, a tiszttel, no meg térde nyilalló fájásaival, sántítva, de szerencsésen megérkezett Szentgyörgypusztára.  Jelentette, hogy feladatát teljesítette. Hősiessége csodálatot váltott ki. Még Damjanich is maga elé hívatta, a sereg előtt nyilvánosan megdicsérte, és tizedessé léptette elő. Ennek őrzi emlékét az az emléklap, amely az isaszegi múzeum tulajdonában van.

(A kép alsó részén nyomtatással: „Honvéd emléklap. Kiadja az 1848-49. szabadságharci emlékek gyűjteménye Budapesten.”)

Ezen történetet a szabadságharc Kákics községbeli volt honvédek is így mondták el községükben. Az 1972-ben ott járt ifj. Bezák János kertészeti főiskolai hallgató mikor említette, hogy ő isaszegi, a lakosság mondta el az ütközetre való emlékezésül. Az emléklapot a Komáromban élő Bucsuházi Béni unokái adományozták az isaszegi csata 100 éves évfordulója alkalmából – Isaszegre helyezett református lelkészük útján – a megalakítandó múzeum részére. Az emléklap a múzeum állandó kiállításán megtekinthető.

A ma még élő nyolcvan esztendős Ecseri Pál, de többen is egyezően mondták el, hogy isaszegi legények: Ecseri Máté, Paróczai Sándor, Turai Mihály, Eckumburger Flóri segítettek az egyedül dulakodó sebesült honvédnek. Ők fogták el és zabolázták meg az ijedtükben viháncolni kezdő lovakat. Ők mosták le a maguknál levő ivóvízzel a honvéd alvadt vérrel borított lábát . Ecseri Máté széttépte saját ingét, azzal kötötték be a sebet. Még a nevét is megkérdezték a honvédnek, otthon fel is írták, azt is, hogy komáromi. Két legény elkísérte az erdőn keresztül a szentgyörgypusztai parancsnokságig.

A csata százéves évfordulója (1949.) ünnepségei keretében történelmi kiállítást rendeztek a Damjanich János Általános Iskola két egybenyitható termében. A kiállításon bemutatták a színes történelmi ábrákkal övezett Bucsuházi-féle okmányt is, melyet Szathmáry Zoltán (1901-1989) a helytörténeti kutató ismertetett a kiállítást megtekintő honvéd főtisztek csoportjával. Bucsuházi Béni bravúros cselekedete néhányukban kétséget keltett, úgy, hogy parázs vita keletkezett emiatt. Végül is az az egyöntetű megállapodás született, hogy az 1848-49-i szabadságharc honvédei nemcsak bátorságukkal tűntek ki, hanem helyzetfelismerésükkel, elhatározó, gyors cselekvőképességükkel is. Mindezt csak fokozta ösztönösen izzó hazaszeretetük. Bucsuházi Béni esete is egyike azoknak az apró hőstetteknek, melyek győzelmet eredményeztek a magyar honvédeknek Isaszegnél. Példa ő is, ahogy példa és haladó hagyományunk nemcsak az isaszegi ütközet, de az egész 1848-49-i szabadságharc hősiessége.

Az isaszegi csata a képzőművészeti alkotásokban

Itt megpróbáltuk összegyűjteni azon vázlatok, rajzok, festmények másolatait, melyek a győztes isaszegi csatát örökítették meg v. állítottak neki emléket. Bizonyára az alább felsoroltakon kívül több is létezik, de a szerzői jogok miatt nem mind – amiről tudomásunk van – közölhető.

Kezdjük a sort a legismertebbel Than Mór (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.) festőművész; Görgei és Klapka az isaszegi csatában c. alkotásával.

A kép magyarázata innen letölthető!

Egy kevésbé ismert alkotás, amelyet Munkácsy Mihály (1844. február 20., Munkács – 1900. május 1., Endenich, Bonn) festőművész készített. A művész elég érdekes módon a csata utáni állapotot örökítette meg, a sebesültekkel, a halottakkal. Elég komor a hangulata. A fényképen látható képeslapot az 1970-es években a Falumúzeumban még árusítottuk! Az Egyetemi nyomda kiadása volt.

  

Munkácsy Mihály Az isaszegi csatatéren c. festményének eredeti változata az internetről

A következő metszetek, vázlatok különböző könyvekből származnak

Majd ismét egy eléggé közismert festmény a csatáról,
Heyer Artur (Thüringia,1872 – Budapest, 1931) festőművész, grafikus alkotása következik

De számunkra a legkedvesebb, az isaszegi születésű Takács Zoltán festőművész, grafikus (Isaszeg, 1940. július 18. – ) alkotása következik, mely az Isaszegi Adattári Közlemények III. számában 1974-ben jelent meg.

Takács Zoltán festőművész, grafikus az 1970-es évek végén két nagyméretű csataképet is készített, melyek sokáig a volt Pártház helyiségében voltak elhelyezve. Mivel azt kevesen láthatták ezért a rendszerváltást követően a ’90-es években kihozták az épületből, és a március 15-i és április 6-i megemlékezések fő látványossága volt.

Befejezésül Remsey Jenő György (1885. Nagykőrös – 1980. Gödöllő) festőművész, grafikus eredetileg színes ceruzarajza következik, sajnos erről a műről csak fekete-fehér fotót találtam. A kép a csatateret ábrázolja, a csata után, amikor a sebesülteket gyűjtik össze, háttérben az égő Isaszeg házaival. Valószínűleg a kép Szathmáry Zoltán (1901-1989) múzeumvezető kérésére készülhetett, mivel jó ismeretségben volt Remsey Jenővel.

Az isaszegi csata 1849. április 6.
Április 6-a nagypéntek, a magyar szabadságharc aranybetűkkel írt napja.

Az alábbi összeállítással emlékezünk  a 171. évvel ezelőtt lezajlott győztes isaszegi csata hőseire

Az 1848-as polgári forradalom és az azt követő szabadságharc vezérei, Petőfi, Kossuth, Görgey, és a többiek, ismertek és ismeretlenek, magyarok és a magyarságért vérzők írták zászlaikra: „Szent az ügyünk, nem rettegünk”. Az akkori világ egyik legerősebb hadseregével, a császári-királyi ármádiával szemben állták a sarat honvédcsapataink.

Isaszeg és Gödöllő között került sor a tavaszi hadjárat első szakaszának döntő csatájára.  1849. április 6-án a tét mind a két hadsereg számára nagy volt. Ha a magyarok győznek, a császári királyi hadseregnek Budára vagy Vácra kell visszavonulnia, s ezzel befejeződik a Duna – Tisza köze felszabadítása. Ha a császári-királyi hadseregnek kedvez a hadiszerencse, akkor a magyar fél kénytelen visszavonulni, s biztonsággal csak a Tisza vonalán szilárdíthatja meg helyzetét.

Déli fél egy óra körül Isaszeg környékén magyar csapatok jelentek meg. Klapka I. hadteste Tápiósáp- Tápiósüly felől, szorosan nyomában a III. hadtest Dány – Szentkirályon át érkezett a Királyerdő szélére. A két magyar hadtest 20 ezer főnyi összlétszámával nagyjából azonos erő felett rendelkező Jellesics, Isaszegtől, illetve a Rákos-pataktól nyugatra eső, a patak folyásával nagyjából párhuzamos dombokon állította fel csapatai zömét. Elővéd dandára pedig a falutól keletre eső Királyerdőt tartotta megszállva. A harc ez utóbbi birtoklásáért vette kezdetét. Az erdő északi felébe Damjanich, míg déli részébe Klapka néhány zászlóalja nyomult be. A visszavonuló császáriakat követve elsőként Klapka honvédei értek a Rákos-patakhoz, s így megzavarták átkelésükben a Damjanich elől visszavonulókat. Ez utóbbiak segítségére Jellasics néhány zászlóaljat küldött főállásából, amelyek Klapkát visszaszorították. Így Damjanich magára maradt. Ő azonban nem vonult vissza. Egy dandárt küldött fedezetlenül maradt balszárnyára, gyalogsága zömével pedig rohamot intézett a császáriak által megszállva tartott Isaszegre. A támadó magyar gyalogság a túlparti császári ütegek tüzében jelentős veszteségeket szenvedett, de sikerült megközelítenie a falut. Ekkor azonban váratlanul oldalról, az Isaszegtől északra eső szőlőkből is ágyútüzet kapott. A csatába ugyanis egy újabb császári hadosztály avatkozott be. Ez Schlik küldte. Megtehette, mivel a vele szemben álló magyar VII. hadtest tétlen maradt.

A magyar sereg legkiválóbb hadteste, valamint annak parancsnoka azonban az immár többszörös túlerő ellenében is kitartott. Két utolsó, még tartalékban álló zászlóaljából jobb szárnyat rögtönzött, mely – a III. honvédzászlóalj, valamint a Wysocki vezette lengyel légió zászlóaljából állt – négy egymást követő alkalommal verte vissza a császáriak három, végül négy zászlóaljjal végrehajtott rohamát. Kitartásuk végül meghozta az eredményt. A harcvonal déli szakaszán közben ugyanis megfordult a kocka. Klapka a főparancsnok, Görgey segítségével rendezte vissza vonulóban lévő zászlóaljait és damjanich hadtestének bal oldalán belépett5 a küzdelembe.  csapatai az ellenség tüzében ismét meginogtak ugyan, de a mögéjük beérkező II. hadtest Aulich tábornok vezetésével, helyreállította az egyensúlyt.

A harctérre a csata folyamán megérkezett a császári főparancsnok Windisch-Grätz tábornok, aki ekkor döntésre akarta vinni a dolgot, és serege lovasságának zömét a Rákos-patakon át támadásra küldte, – Ottinger vezetésével – Damjanich hadközépben álló huszárai ellen. Első próbálkozásukat a patak hídjánál Aulich  a III. hadtest segítségére küldött ütegek tüzével  azonban meghiúsította. A tizenkét vértes század a hídtól északra mégis csak átvergődött  a Rákoson, majd összecsapott a Nagysándor József ezredes vezette magyar lovas dandár 14 huszárszázadával. A hosszan tartó küzdelembe innen is, túlról is újabb századok avatkoztak be. Küzdelmüket, illetve az egész ütközet sorsát végül is a magyar balszárnyon kialakult helyzet döntötte el.

Klapka és Aulich zászlóaljainak rohama előbb a Királyerdő déli feléből, majd az égő Isaszegből is kivetette a császári gyalogságot. Jellasics ezt követően, este 8 óra tájban főállásait feladva megkezdte az elvonulást Gödöllő felé. Damjanich és Schlick katonái azonban késő éjfélig viaskodtak egymással. Görgey most már bizton mondhatta: „Miénk a győzelem”.

„Ki a nemzetet alig vegetáló nyomorú sorsából emberi életre serkentette: Széchenyi volt.
Ki a tettre vágyó nemzet lelki tüzét egyszerre a legmagasabb lángolásra szította: Kossuth vala.
Ki azt az első erőfeszítést a nemzeti véres karddal végrehajtotta: az volt Görgey.”
(Móricz Zsigmond)

ISASZEGI INDULÓ

Honvédszobor, honvédsírok
hősökről regélnek,
Honvéd hősök győzelméről zengjen
ez az ének.
Ezernyolcszáznegyvenkilenc április 6
napja,
isaszegi győztes csata dicsőséges
napja.
Klapka, Görgey, Aulich, hős vitéz
Damjanich
A magyar szent szabadságért
harcoltak, győztek itt.

(Szeghő Andor volt isaszegi tanító szerzeménye)

Barta Zoltán és Endrédi Tamás: Isaszegi csata 2013

Díszfelvonulás, csata imitáció 2017.

Isaszegi csata (1849.) animáció

A magyar honvédcsapatok sorozatos sikereire, az 1849-es tavaszi hadjáratra emlékezik 1989-óta minden év áprilisában a Történelmi Lovas Egyesület. Ilyenkor  huszár, illetve katonai hagyományőrző alakulatok – ma már a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség csapatai és határon túli, valamint a külföldi társszervezetek egységei is – járják be a tavaszi hadjárat útvonalát.

 

Sajnos idén a koronavírus járvány miatt ez a nagyszerű rendezvény elmarad.

Közlemény!

Ezúton tájékoztatjuk a kedves Múzeumbarátokat, hogy a Falumúzeum és  kiállítása – a járványhelyzetre való tekintettel – a Kormány 45/2020. (03. 14.) sz. rendelete, valamint az 1/2020. (03. 16.) számú, Isaszeg Város Polgármestere rendkívüli közleménye alapján nem látogatható. Az intézmény bizonytalan ideig ZÁRVA tart!

A zárva tartásról szóló tájékoztató levél

Közlemény!

Isaszeg Város Önkormányzata, a koronavírus elleni védekezésért felelős operatív törzs javaslata alapján úgy döntött, hogy a 2020. március 15-i ünnepi megemlékezés városunkban nem kerül megtartásra.

Polgármester úr tájékoztató levele

Köszönjük megértésüket!

Kedves Látogatóink!

Intézményünk mindaddig a szokásos rend szerint tart nyitva, amíg bármilyen esemény vagy rendelkezés miatt nem kell másképp döntenünk,  Amint a fenntartó Isaszeg Város Önkormányzata – a veszélyhelyzetre való tekintettel – másképpen döntene, (bezárja vagy korlátozza a kiállítás látogatását) azonnal értesítést teszünk közzé.

Kérjük továbbá  honlapunk olvasóit, hogy kövessék figyelemmel és tartsák be a https://www.nnk.gov.hu/index.php/lakossagi-tajekoztatok/koronavirus/526-tudnivalok-roviden és a https://koronavirus.gov.hu honlapon közzétett, a megelőzést, védekezést, gyógykezelést szolgáló tudnivalókat és erre figyelmeztessék egymást is. Köszönjük!

A megelőzés érdekében tett intézkedéseink:                                                                    Az egészségügyi biztonság fokozása érdekében a Falumúzeumban a mosdók kézfertőtlenítővel való ellátása biztosított, továbbá az ajtók kilincseit és a lépcsőkorlátot folyamatosan fertőtlenítjük. A mosdóba kikerült a helyes kézmosásról, valamint a megelőzésről szóló  egy-egy tájékoztató plakát.        Bízunk benne, hogy kellő odafigyeléssel és óvatossággal megelőzhető a fertőzésveszély.

Tájékoztató a megelőzésről 1.
Tájékoztató a megelőzésről 2.

FOKOZOTTAN KÉRJÜK ÖNÖKET, HOGY
Csak akkor látogassák intézményünket ha egészségesnek érzik magukat!
Amennyiben csak „kicsit” is köhögnek, orrfolyást vagy fejfájást tapasztalnak, inkább hagyják ki a látogatást!
Mielőtt a múzeumba bejönnek, mindenképpen mossanak kezet és a múzeumi látogatást lehetőség szerint rövidítsék le.
Minden esetben tartsák be az alapvető higiéniai előírásokat! A mosdókban találnak szappant, kézfertőtlenítőt, kéztörlőt, kérjük, használják azokat!

Ha a fenti szabályokat betartják, nem csak önmagukat védik, de a többi látogatót is, illetve minket, akik önökért dolgoznak!

Nagyon szépen köszönjük a megértésüket és az együttműködésüket!

Szmolicza József
gyűjteménykezelő

MEGHÍVÓ

Nemzeti Ünnepünk alkalmából a Falumúzeum 2020. március 15-én (vasárnap),   10:00 – 16:00 óra között fogadja kedves látogatóit!

A Belépés – Kormányrendelet alapján – díjmentes!

Isaszeg Város Önkormányzata szeretettel meghívja Önt és kedves családját az 1848/1849-es magyar forradalom és szabadságharc 172. évfordulójának tiszteletére rendezett városi ünnepségre és az azt követő koszorúzásra.

Program:

ELMARAD!

Fili – Föl, föl vitézek a csatára

Fili – Jól van dolga a huszárnak

Fili – Huszárdalok

Szentegyházi Gyermekfilharmónia és huszárok

Kossuth Lajos azt üzente

Kossuth Lajos táborában & Kossuth Lajos Debrecenből elindult

Esik az eső , ázik a heveder