Szerző: Szmolicza József

Bem tábornok hamvai Isaszegen 1929. június 28-án

A Głos Polonii (Lengyelség hangja) 2016. szeptember 15. számában,            Dr. Dürr Sándor által írt cikkel, emlékezünk a 91 évvel ezelőtti eseményre. Bízunk benne, hogy ennek emlékét, a két nép barátságát, majd egyszer egy emléktábla is megörökíti majd, a felújított Vasútállomás falán. Kérem, hogy fogadják szeretettel az alábbi összeállítást!

Fontos helytörténeti vonatkozása van, hogy a Bem tábornok hamvait szállító vonat 1929. június 28-án megállt Isaszegen. 
Bem tábornok földi maradványait 79 év után hantolták ki a szíriai Aleppóban. A csontvázat lengyel sassal ékesített díszes koporsóba helyezték el. Innen indult el Bem József altábornagy utolsó útjára 1929. június 22-én az Isztambul – Szófia – Belgrád – Kelebia – Budapest – Somoskőújfalu – Losonc – Krakkó – Tarnów útvonalon szülőföldjére, Lengyelországba.
A hamvakat Kelebia magyar határállomástól külön vasúti szerelvényen szállították tovább Lengyelországba. A szerelvényt a magyar kormány báró Balás György táborszernagynak, a Magyar Országos Bem Bizottság elnökének kérésére bocsátotta a bizottság rendelkezésére. Az utasok között volt az akkor 26 éves fiatalember, gróf Domszky Pál – a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület későbbi alelnöke, illetve az Isaszegi Múzeumbarátok Köre tiszteletbeli elnökségi tagja -, aki akkor a bizottság titkári tisztségét töltötte be. Bem leszármazott, a tábornok nővérének unokája, Władysław Bem tartalékos hadnagy is, aki 1940 tavaszán az NKWD vérengzésének harkovi áldozata lett.

A tábornok hamvait június 27-én Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében ravatalozták fel. A ravatalnál megjelent és koszorút helyezett el Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is.
Bem tábornok koporsóját hatlovas ágyútalpon szállították a Nemzeti Múzeum kertjéből a Keleti pályaudvarra.

A Bem tábornok hamvait szállító vonat 1929. június 28-án 13 óra 20 perckor indult el a Keleti-pályaudvarról. A vonat lassított Rákoskeresztúron és Rákoscsabán, majd megállt Isaszegen, a magyar szabadságharc egyik legnagyobb csatájának helyszínén. A vonat érkezését Isaszeg község lakossága, a társadalmi egyesületek képviselői, diákok és leventék ünneplőbe öltözve, zászlóikkal együtt várták a fellobogózott régi vasútállomás épülete előtt. A vonat 2., vágányra futott be. Kovács Ferenc községi főjegyző köszöntötte a lengyel tiszti küldöttséget és átnyújtotta Isaszeg lakóinak koszorúját.

A honlapon látható fényképek szkennelt másolatait, Szmolicza József gyűjteménykezelő megküldte az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet, Lengyel Filológiai Tanszéknek, Dr. Ráduly Zsuzsanna tanszékvezető asszony részére (2016.).
A tanszéken ekkor készítettek egy kiállítást „Bem tábornok hamvainak útja hazáig” címmel, a Fővárosi Lengyel Önkormányzat szervezésében.
Később a fotók az Országos Lengyel Önkormányzat közreműködésével (dr. Várnai Dorota), a Lengyel Múzeum és Levéltár részére lettek továbbítva.

2020. június 18-án (csütörtökön) Prof. Dr. Frisnyák Sándor ny. egyetemi tanszékvezető tanár úr, a Múzeumbaráti Kör tagja, – aki Isaszegre költözését követően mintegy 100 db  értékes szakkönyv ajándékozásával gyarapította a múzeum szakkönyvtárát, több tanulmányt jelentetett meg Isaszeg gazdasági és természetföldrajzáról is-  3 db 70×50 cm-es térkép másolatot adományozott múzeumunknak, amelyet saját költségén kereteztetett és üvegeztetett be. Professzor úrnak csodálatos ajándékát, ezúton is hálásan köszönjük meg! További munkájához sok erőt és nagyon jó egészséget kívánunk!  A térképek a Professzor úrral történt megbeszélés szerint, az irodát (munkaszobát) fogják díszíteni, a jelenleg most üresen lévő falakra kerülnek elhelyezésre.

Isaszegi KRESZ-park építéséről ad tudósítást a Pest Megyei Hírlap, Gödöllői Hírlap melléklete 1983-ból. Hatalmas társadalmi munka összefogással szervezetek, a Községi Tanács anyagi támogatásával, egy olyan KRESZ-park készült el, amely még ma is megállná a helyét (KRESZ táblák, körbe kerítve, bitumenes pálya, parkosított, stb.). Sokan részt vettünk a különböző társadalmi munkák során a park építésén, többek között jómagam is. Az Aulich utcában a mai piac helyén volt egykoron. Hatalmas igény volt már akkor is a fiatalok közlekedési kultúrájának fejlesztését szolgáló parkra, amely egészen az 1980-as évek végéig működött.

Az 1983. októberében történt átadásról készült néhány fotó segítségével nosztalgiával emlékezzünk, e közös összefogással elkészült remekműnek !

A 6×6-os fotónegatív filmdigitalizálását, Szmolicza József végezte el.

Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy Magyarország Kormánya a 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendeletével, – amely 2020. június 18-ától megszüntette a 2020. március 11-én kihirdetett veszélyhelyzetet – a kulturális intézmények látogatási korlátozása is megszűnt.  A Korm. rendelet, valamint a 29/2020 (VI. 19.) Rendkívüli Polgármesteri Közlemény alapján, a Falumúzeum állandó kiállítása 2020. június 23-tól (Kedd) látogatható!

A hatályos biztonsági és egészségügyi előírások betartása érdekében az alábbi feltételekkel látogatható intézményünk:
– Csak egyénileg tekinthető meg a kiállítás
– A múzeumi kiállítás látogatása során, a szájat és az orrot eltakaró eszköz (orvosi maszk, stb.) használata kötelező, a hatodik életévét be nem töltött kiskorúak kivételével.
– A látogatók számának korlátozása érdekében, az intézmény belső terében (állandó kiállítás) 15 négyzetméterenként 1 fő tartózkodhat, a 1,5 m-es védőtávolság betartásával ( 6 – 7 fő/kiállítás).
– Csoportos látogatásokra, tárlatvezetésekre továbbra sincs lehetőség.

Szeretettel várjuk kedves látogatóinkat, és egyúttal kérjük, hogy továbbra is vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra!

Úrnapja, az Oltáriszentség ünnepe

A szentháromság vasárnapját követő csütörtökön a katolikus egyház az Úr testének és vérének ünnepét, ismertebb nevén Úrnapját üli.  Ezen a napon a katolikus értékek kerülnek a figyelem középpontjába.

Az ünneplés a 12. századi eukarisztiakultusszal áll kapcsolatban, és az 1263-ban történt híres bolsenai eukarisztikus csodához kapcsolódik. IV. Orbán pápa hirdette ki Úrnapja ünnepét az 1264. szeptember 8-án kelt Transiturus bullával. Magyarországi megünnepléséről az első adatok 1292-ből és 1299-ből valók. Himnuszok, énekek születtek, amelyek tartalmazzák az eukarisztiáról szóló teljes tanítást. Sokat ezek közül ma is éneklünk (Aquinói Szent Tamás himnuszai, Tantum ergo, Lauda Sion). Imádságokat is írtak az oltáriszentség tiszteletére, az áldozáshoz való felkészülésre. A 16. század folyamán és a következő századokban laikus társulatok jöttek létre az Oltáriszentség imádására.Az úrnapi szentmise szerves részét képezi a kikerülés, amely a négy égtáj felé halad, stációt tartva a sátoroltároknál. A körmenet közben szórt virág és a sátrak lombdíszei áldás után szentelménynek tekinthetők, amelyeknek a néphit mágikus erőt tulajdonított. Az imakönyvbe lepréselve szokás őrizni a következő Úrnapjáig. /Forrás: szekelyhon.ro/

Két hely van az ember életében, amelyet általában maga választ meg. Az egyik a nyolc általános utáni felsőbb iskola, a másik a munkahely. (Hogy szép számmal ez alól is vannak kivételek, az természetes.)

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor hírét hallottam annak a fiatal pedagógusnak, aki — ebben az évben nyolcadikosokat ballagtatva — szokásosnál jóval többet tett a gyerekek elhelyezkedéséért.

Segítség
a pályaválasztásban

   Az isaszegi Damjanich János Általános Iskola egyik pedagógusáról Tóth Józsefné Pacs Veráról van. szó, aki mikor megtudta látogatásom célját, csak annyit mondott meglepetésében, hogy „ez igazán nem nagy dolog”. Elfogadtam, hogy alapjában véve igaza van, hiszen aki egyszer elhatározza, hogy mondjuk néhány barátjával, rokonával és sok anyagi áldozattal felépíti családi otthonát — annak valóban nem különlegesség a terhek vállalása; közben nincs szükség hőstettekre, de arra mindenképpen, hogy többet vállaljon azoknál, akik már túl vannak a nehezén…

A pedagógus hivatása bizonyos tekintetben hasonló az építőéhez: akkor tekinti „befejezettnek” munkáját, ha tudja, hogy értelme volt a gyerekekkel való foglalkozásnak, a sok-sok fáradságnak. A pedagógus tudja, hogy eljön az az alkalom, amikor szemközt találja magát egykori tanítványaival, s meg fogja tőlük kérdezni: No fiam, mi lett belőled? Aki pedig ezeket a kérdéseket megelőzi, s igyekszik segíteni nekik az elhelyezkedésben — divatosan szólva: a  pályaválasztásban —, az az igazán nem nagy, hétköznapinak látszó dolgok végzésével is kiérdemelheti elismerésünket.

Írásos válasz,
üzemlátogatás

   Tóthné Pacs Vera ennél is többet tett. Szinte karonfogva, egyenként vitte el harminckét végzős nyolcadikosát leendő iskolájába, munkahelyére.

— Mint osztályfőnök, elődömtől, az időközben nyugdíjba ment Géczi Ida tanárnőtől az elmúlt tanév elején vettem át a nyolcadik osztályt — mondja. — A családlátogatások és a szülői értekezletek tapasztalatai arról győztek meg, hogy a szülők nagy része gondban volt: mi legyen a gyerekből? Tulajdonképpen ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy valami jó módszerrel kellene segíteni őket.

— Már az év elején írásban kértem választ a gyerekektől, ki milyen szakmát szeretne választani, amikor befejezi az iskolát? Arra kértem őket, hogy két szakmát jelöljenek meg, a kedvük szerinti sorrendben. Dolgozataikat értékeltem, s azokhoz tekintetbe vettem a helyi elhelyezkedési lehetőségeket, valamint a megyei pályaválasztási tájékoztatót. Ezután a szülőkkel — a gyerekek jelenlétében — egyeztettük végleges elképzeléseiket a továbbtanulást, illetve a leendő munkahelyet tekintve. A szülők és a gyerekek véleménye ekkor kilencven százalékban egyezett.

   Közben túl voltak jó néhány közös üzem- illetve iskolalátogatáson. Csoportosan mentek el a Gödöllői Gépgyárba, a Gödöllői 202-es Szakmunkástanuló Intézetbe, a budapesti Orion Gyárba és a péceli gimnáziumba. Amint a fiatal pedagógusnő mondja, a gyerekek örömét aligha lehetne elmondani, vagy leírni, s ezért külön köszönet illeti ezeknek az intézményeknek a vezetőit.

A neheze azonban még ezután következett. Amikor eldőlt, hogy ki, mi szeretne lenni, hol tanulna szívesen tovább. A tanárnő, a volt osztályfőnök vállalta a fáradságot és egyenként elvitte a gyerekeket az új, felsőbb iskolákhoz és a különféle üzemekhez. Kelemen Györgyit eladó- tanoncnak, a gödöllői ÁFÉSZ- áruházba, Barta Klárát és Szabó Ilonkát fodrásztanulónak az isaszegi szövetkezetbe, Surrnan Sándort az isaszegi hús-hentesárú üzletbe elárusítónak, Hoványi Klárát az egyik isaszegi boltba eladónak, Németh Lászlót, Fityus Józsefet és Farkas Józsefet a budapesti Pataki István Ipari Szakközépiskolába. híradástechnikai szakra…

Szeretettel fogadták

   Nemcsak a fáradságot, a benzint sem kímélte, Tóthné Pacs Vera, hiszen saját gépkocsiján vitte el a gyerekeket a távolabbi helyekre. E különlegesen nemes akciójában örömére szolgált, hogy mindenütt szeretettel fogadták és segítségére voltak.

Hát ennyi az „igazán nem nagy dolog” története.

/Kaposi Pál írása, Gödöllő és Vidéke, 1976. augusztus 4./

 

„Ebben a kisfilmben be szeretném bizonyítani, hogy nem számít mennyire vagyunk messze egymástól. A szeretet, az összetartás ereje, nem csak embereket, de a világot szebbé teszi. Keressük a csodát, pedig itt van a közös erőben!“

A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által, a Nemzeti Összetartozás Napja és Trianon 100. évfordulója alkalmából fiatalok számára Milyen jó, hogy itt vagyunk című videopályázatot hirdetett.  A győztes két erdélyi és egy felvidéki alkotás lett. A szűk kéthetes beadási határidő alatt több mint 500 pályamunka érkezett a Föld minden tájáról, a legjobb 10-be bekerült egy Dél-Bácskai lány, az óbecsei Bagi Natália alkotása is, Közös erő címmel. Őszintén bevallom, hogy megkedveltem e Tisza parti községet Óbecsét, és mindig örülök az onnan érkező jó híreknek!

Fogadják olvasóink sok szeretettel a kis filmet, Natáliának gratulálunk!

Közös erő

Forrás és kép: delhir.info

Isaszeg Város Önkormányzata és a Dózsa György Művelődési Otthon szervezésében Isaszeg lakossága , méltóképpen emlékezett meg a Trianoni diktátum 100. évfordulójáról. A szervezőket és az emlékezni vágyókat a többször eleredt záporeső sem tudta  eltántorítani  a megemlékezéstől. Az emlékműsort a Gödöllői Club Színház társulatának tagjai adták elő.  Az alábbi fotók az eseményről készültek.

Fényképezte: Szmolicza József

László Attila – Nélküled

Magyar vagyok – Vitnyédi iskolások előadása

 

A Trianoni Békediktátum 100. évfordulójának előestéjén ,2020. június 3-án, kihelyezésre került a  Falumúzeum főhomlokzatára, nemzeti  színű  zászlónk és a  Székely zászló, gyászszalaggal ellátva.  A fekete szalag Katona Zoltán erdélyi származású (Nagyszalonta), isaszegi lakos,  felajánlása. Köszönjük!

  

Wass Albert: Üzenet haza, előadja Sinkovits Imre

Reményik Sándor – Nem nyugszunk bele, előadja Dörner György

Dobos Attila – A magyarok világhimnusza

HONTALANOK DALA – PATYI KÁROLY-BALLAI LÁSZLÓ-MAROSI KRISZTINA – MIHI

Ruttkay Arnold: Nem volt még elég…?

Mi kell még…?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingen kapott ősi föld…?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor…?

Az anyanyelv már rég föld alá költözött,
suttogva szólt a zsalugáterek mögött.
Bezárt az ódon iskola,
elhalt a dal,
kidőlt a harangláb.
Az emlékek is reszketve féltek.
Titokban éltek a Házsongárd felett
és Bakából is BACA lett, az ősi név helyett.
Elvégeztetett…!
A törvényből, így lett végül törvénytelen.
Így kapott szégyenteljes leckét a Történelem…

De mindez nem volt elég.
A szabadító Mózest hiába várnánk…
Feldúlt temetőföldjeink mélyén,
most Karthágó szörnyű sorsa vár ránk…
Irgalmas Isten! Nézd!
Nem volt elég, hogy Múltunkat maguknak kérték,
most végül
HALOTTAINKAT IS HALÁLRA ÍTÉLTÉK…!!

„Egy Miatyánk a magyarokért” elnevezéssel imaláncot szervez a 777 csapata Trianon századik évfordulóján, ezzel arra buzdítva a világon élő valamennyi magyart, hogy történelmi tragédiánk évfordulóján lélekben újra együtt legyünk, imában kérve Isten áldását nemzetünkre. Hiszünk az ima erejében, és habár a fizikai határokat nem tudjuk eltüntetni, de a lelki összetartozás hatalmas erejét megtapasztalhatjuk.
Az imalánc a trianon.777blog.hu címen lesz elérhető – június 3-tól.
/Forrás és kép: 777blog.hu/

• Erdélyben is megkondulnak a történelmi magyar egyházak harangjai
• A helyi idő szerint fél hatkor (közép-európai idő szerint fél öt) megszólaló harangokkal egy időben megannyi helyszínen tartanak szűk körű koszorúzást.
• Nagyszabású néptánc előadással emlékeznek a trianoni diktátumra a Hősök terén
  Az élőzenére készült koreográfia a magyarság összetartozásának szimbóluma lesz.