Vízkereszt (január 6.) a népi hagyományban
A Vízkereszt szó eredete, jelentése
Vízkereszt a nyugati kereszténység Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar neve. Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). A magyar elnevezés a víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered.
A háromkirályok néven is említett nap a karácsonyi ünnepkör, a „karácsonyi tizenketted” (12 napos ünnep) zárónapja és a farsang kezdőnapja egyben.
Mit ünnepelünk ezen a napon?
Vízkereszt az egyik legrégibb egyházi ünnep, eredete a IV. századig nyúlik vissza. Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a nyugati keresztény egyházak:
1. A napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár látogatása a gyermek Jézusnál.
2. Jézus gyermekkora a Jordánban történt megkeresztelkedéséig (Vízkereszt).
3. Jézus első csodája a kánai menyegzőn.
Vízkereszthez kapcsolódó egyházi és népszokások
Víz- és házszentelés
Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. A szenteltvizet, amelyet vízkeresztkor háromkirályok vizének is neveznek, a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyermekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. Szenteltvízzel itatták meg az állatokat is, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy magukra locsolták, betegségek és rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon. Sokféle alkalmazása közt meg kell említeni, hogy Szeged környékén kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet.
Néhány helyen ma is szokás még a katolikusoknál a vízkereszt napi házszentelés (koleda, koledálás), amelyre már Mátyás idejéből van emlékünk. Ekkor a helybéli plébános meglátogatja híveit, megáldja a ház népét és a jószágot, majd az ajtók szemöldökfájára krétával felírja a G-M-B betűket és az évszámot.
A római katolikus falvakban a pappal együtt ment a kántor, két ministráns és az egyházfi, aki a pénzt, az ajándékot gyűjtötte össze. Göcsejben a pap és a kántor fáradságukért sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kaptak. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék. Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki, hogy nagyobb legyen a kender. Az is szokásban volt, hogy a lány a házszentelés előtt nyakából levette a gyöngyöt, s a küszöb mellett a szőnyeg alá dugta, ahol a pap átlépte. A szentelés után a szőnyeg alól kivette és a párnája alá tette, mert azt tartották, megálmodja, ki lesz a jövendőbelije.
Csillagozás, háromkirályjárás
Újabb szokás szerint vízkeresztkor bontják le a karácsonyfát. Korábban azonban vízkereszt ünnepéhez tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás, más néven csillagozás szokása is, mely előbb a vízkereszti házszentelés része volt, majd önálló adománygyűjtő szokás lett. A házról házra járó fiúgyermekek, ritkábban leányok jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A lejegyzett szokásváltozatok egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő háromkirályjárás változatait ismerjük. Általában vízkeresztkor (vagy karácsonykor) és újévtől vízkeresztig jártak. Történeti adatok a 16. század óta szólnak a csillagénekről és a csillagozásról, és egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgatható csillaggal háromkirályok képében köszönteni. A háromkirályjárás egyetlen állandó motívuma az ún. csillagének, melynek „Szép jel és szép csillag” kezdetű, refrénszerűen visszatérő soránál ugratják ki a faszerkezetű csillagot.
Csillagének:
1.
Három királyok napján,
országunk egy istápját,
dicsérjük énekekkel,
vigadozó versekkel.
Refr.
Szép jel, és szép csillag,
szép napunk támad, szép napunk támad.
2.
Hol vagy, zsidók királya?
Mert megjelent csillaga.
Betlehemben találják,
szép Jézust körülállják.
Refr.
3.
Kérjük a szép Szűzanyát,
kérje értünk szent fiát,
hogy békességben tartson,
ellenségünk ne ártson.
Refr.
Gombos (Bács-Bodrog). Kiss L., 1939.
Forrás: kerekitő.hu
