Szerző: Szmolicza József

Áldott Pünkösdi Ünnepeket!

„Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”

Ma vagyon piros pünkösd napja II.

„Piros pünkösd’ rózsa, kihajlott az útra”

A Pünkösd – a  Húsvét és a Karácsony után – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep neve, a görög pentékoszté (ötven) szóból ered.
A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, és ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.
A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban – 1993 óta Magyarországon is – munkaszüneti nap.

A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás) mérték össze ügyességüket. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek, és viselhette a pünkösdi koronát – uralkodásának rövid idejére utal a „pünkösdi királyság” kifejezés. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.

Jeles napok – Pünkösd  

Pünkösdi hagyományok

Elhozta az isten, piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk, királynéasszonykát,
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak, kemence kalácsot,
Ifjú leányoknak rózsakoszorujok,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájok,
Kisebb gyerekeknek porba való játszás.
Jácintus, jácintus, tarka tulipányos
Hintsetek virágot, az isten fiának,
Nem anyámtul lettem,
Rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján,
Hajnalban születtem.
Akkor kendergyek legyen, hogy még az
esztergyát is megérgye!
(Gyöngyösfalu, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966)

Máma van, máma van
Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
András, bokrétás jól megfogd
Lovadnak a zabláját,
Hogy ne tapossa, hogy ne tapossa
A pünkösdi rózsát.

Erre mentek a kisasszonyok
Szép gombos ruhába
Beleléptek véletlenül
Pünkösdi rózsába.
András, bokrétás jól megfogd
Lovadnak a zabláját
Hogy el ne tapossa
A pünkösdi rózsát.

 Magyar HŐSÖK emlékNAPJA
2020. május 31.

„S a nemzet gazdagságát nemcsak vagyonának ezer milliói, erejét nemcsak katonáinak százezrei teszik. Gazdagságának hatalmasabb és fenségesebb része múltjának dicsősége, hőseinek sokasága. És az az önérzet, amelyet ezek fénye költ ki s növel magasra és terebélyessé. Rengeteg erdő a nemzeti önbizalom, de a világosság nélkül, melyet az ősök dicső példáinak napfénye gerjeszt, elsárgul és elhervad az.”
/Eötvös Károly/

Anyánk árváink, édes asszonyunk
Ne sírjatok, hisz mi csak szunnyadunk
Porhadhat testünk távol hant alatt:
A lelkünk itt van s mindig itt marad
Mert aki hű volt, bátor és derék,
az ősi földért adta életét
az mindörökké él, a fűben, fában
Magyar rögben, magyar napsugárban!

vitéz Somogyvári Gyula

A Hősök napja ünnep eredete: Az ünnep eredetét az 1917. évi VIII. törvényre vezethetjük vissza. Itt mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni.
Ezt követte az 1924. évi XIV. törvény, mely a hősök emlékünnepének megrendezését hét pontban szabályozta. A honvédség számára ez az 1925. május 1-én kiadott, 2519. sz. körrendeletben jelent meg. Egy másik, az 1942. április 25-én kelt körrendelet kimondja, hogy 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért és emléküket ugyanolyan kegyelettel és tisztelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét.
1945-után mintha a két törvény meg sem született volna, semmi sem történt fél évszázadon át. A rendszerváltás után a történelmi igazságtevés részeként, 1992-ben a budapesti Ludovika Akadémia épülete előtt újból felállították a hősök emlékművét és ismét fejet hajtanak a világháborúk hősi halottainak, katonai és polgári áldozatainak emléke előtt május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján. Az ezt követő években aztán egyre több felől hallhattuk, hogy megemlékeztek hőseinkről. Majd a hősök emlékének ünnepét kiterjesztették az 1938 után elesettekre is.
A 21.század derekán újra hallhattunk az ünnep felől mert az országgyűlés a 2001. évi LXIII. törvény szerint újra nemzeti emlékünneppé nyilvánította a Hősök Napját mégpedig minden év Május hónap utolsó vasárnapján. A törvény elmondja, hogy a magyarság ezer esztendeje alatt, fegyverrel vagy fegyvertelenül harcoló összes férfi és nő aki a magyar haza védelmére kelt, tettével kiérdemli a tiszteletteljes megemlékezést ezen napon. Ugyancsak ebben az évben a budapesti Hősök terén felállították a millenniumi emlékművet és a hősök emlékkövét és ezeket nemzeti emlékhellyé nyilvánították.

MAGYAR MIATYÁNK SOMOGYVÁRY GYULA SINKOVITS IMRE MIHI 2016

Hősök napja Solymáron (archív – 1943)

Magyar Katonadal Nem látlak én téged többé

II. világháborús katonasírok az isaszegi temetőben, a síremlékeket az Együttműködés Isaszegért Egyesület és a HM Hadisírgondozó Hivatal közösen újította fel. Köszönjük!

„A háborúkban elesett katonák, a hősi halált
halt Apák és Fiúk mutatják nekünk az utat.
A jó Isten adjon nekik örök nyugodalmat!
Nyugodjanak békességben!”

Futó- és kézilabdapálya

Nem várják meg a jubileumot

Szokatlan bizakodással számolt be Tompa Ferenc Gödöllő városi sportfelügyelő isaszegi látogatásáról. — A helyi sportkör elnökségének ülésére igyekezve, már a sporttelep megpillantásakor meglepetés ért. Egyetlen év alatt, sokat változott a környezet. Katonák és civilek szorgoskodtak ottjártamkor is. Egyik csoportjuk a labdarúgó-játéktér körül, a négyszáz méteres futópályát készítette. A telep másik oldalán a kézilabdapálya alapját ásták.

— Augusztus 20-án szeretnék átadni az aszfaltozott pályát a kézilabdázóknak, s az alkotmánynapi ünnepséget sportversenyekkel is összekötik. Csemegének ígérkezik a megyei első osztályba felkerült szomszédvár, Dány csapata elleni labdarúgó mérkőzés. Bárki részt vehet a kerékpár- és futóversenyeken. Ezen a napon avatják a tekepályát is, s remélhetőleg a délelőtti kulturális műsorhoz sem lesz ellenséges az időjárás.

A sportvezető véleménye szerint az isaszegi fellendüléshez sokat segített az új tanácselnök, Tóthné Pacs Vera, valamint a KSK elnöke, Megyeri Rezső és a gazdasági vezetője, Varga János. Ami itt történik, az jó példa arra, hogy rövid idő alatt is lényegesen lehet javítani a sportolás feltételein. Nem várják meg azt a két évet, amíg 75 éves lesz az isaszegi sporttörténelem!

Az alábbi fotók a fenti cikkben is említett KSK új kézilabdapályáján, az isaszegi és dányi női kézilabdázók mérkőzésén készültek, 1987. május 1-én. Ma már ez is sporttörténelem. Fogadják szeretettel!

„A z isaszegi női kézilabda szakosztály 1980-ban alakult meg Palaga Sándorné Répási Márta vezetésével, amely a lányoknak 2002-ig biztosított sportolási lehetőséget. Az edzőjük Ligeti László volt. A körzeti, majd a megyei II. másodosztályból 1986-ban kerültek fel a megyei I. osztályba, ahol 1992/93-ban bajnokok lettek, a fölötte lévő megyei szuper csoportban pedig 1995/96-ban bronzérmet szereztek. 2002 nyarától a bajokságokban azonban már nem lehetett használni a kültéri bitumenes pályát, és így az előírásoknak megfelelő 20×40 méteres játékterű sportcsarnok hiányában nem tudtak tovább szerepelni, ezért a szakosztály megszűnt.”  Szép eredmények, fantasztikus sikerek, szomorú, hogy a kézis lányok szakosztálya mára megszűnt. Köszönöm Szendrő Dénes értékes információját!

A szomszédos Dány településnek  is szép sikereket elérő női kézilabda csapata volt.  Kováts László tornatanár hozta létre. Volt fiú csapata is, de a lány több sikert ért el. Hogy mettől-meddig működött azt még nem tudjuk.
Falunapokon nosztalgiából még összeállnak a nagymamakorú tagok egy barátságos meccs erejéig. Köszönöm Kiss András (Dány) helytörténet kutató segítségét!

Fotók: Szmolicza József /Fotótár: 220-8./

Az isaszegi falumúzeum gyűjteménye elsősorban ajándékázás révén gyarapszik. Ezért is nagy öröm számunkra, ha újabb tárgy vagy  dokumentum kerül felajánlásra.

Kérjük, hogy Ön is segítse adományával (dokumentum, fotó, néprajzi v. történeti tárggyal, stb.) a falumúzeum gyűjteményének gyarapodását!

2020. március 11-én Horváth István a Múzeumbarátok Köre tagja, IGESZ igazgató úr, egy fiókos v. kisfejes citerát, (13 húrral, alul nyitott) műbőr hord-táskában  ajándékozott múzeumunknak. Adományát köszönjük! Gy.sz.: T-1/2020., H: 62 cm, M: 5 cm,

Népszerűségében kevés népi hangszer vetekedhet a magyar asztali citerával. A XIX. század végén és a XX. század első felében a magyarlakta falvakban a legtöbb házban, családban akadt ilyen hangszer, vagy a hangszeren játszani tudó személy. Az asztali citera a családi muzsika megtestesítője volt ebben a korban, faluhelyen. A rádió, televízió, hifi tornyok előtti időben szinte az egyedüli hangszeres zenei szórakozás forrása volt az egyszerű falusi otthonokban. Természetesen a pásztorok, földművelő parasztok, kétkezi munkások kezében akadt furulya, tekerő,tambura, vonós hangszer is, de nagyságrendekkel kisebb számban, mint a citera. Megkülönböztetett figyelmet érdemel ma is!

Nemetine Kodrán Erzsébet

Az öreg citera
Múltbanéző

A padláson a lomok között
kezembe akadt egy öreg citera.
Húrjai közt pókháló remeg,
és lelkemben halkan feldereng
egy régi nóta.

Sok év elmúlt már azóta,
hogy édesapám pengette a húrokat,
s szálltak a hangok édesen, búsan,
néha vidáman, néha szomorúan
a magas égig.

Remegve rezdültek a csengő hangok,
s ha apám játszott egy régi nótát,
vele daloltunk ifjak és vének,
mert mindig arról szólt az ének,
hogy szép az élet!

És most könnyes szemmel nézem
az öreg repedezett fát,
amely alkotta egykor a citerát,
s hogy koporsója lett a dalnak.
Mert ő is meghalt, mint apám!
Forrás:www.poet.hu

 

Legújabb ajándékunkat pedig a közeli napokban, Szlávik Jánosné Zsókától 2020. május 6-án Gödöllőről kaptuk. Szlávik Jánosné Zsóka helytörténészként fontosnak érezte, hogy az isaszegi Honvédszoborról készített színezett korabeli képeslap, Isaszeg Város helytörténeti gyűjteményébe kerüljön, hogy azt az utókor számára megőrizzük. Kedves sorait örömmel vettük, és adományát ezúton is megköszönjük!

A képeslapot 1942. november 2-án adták fel Isaszegen, Szilárd Istvánné úrnőnek Budapestre. Írója egy „Gyula” keresztnévre hallgató fiatalember feltehetően Isaszegen katonai  (kiképzésen, szolgálatban lévő) személy lehetett. A képeslap 1901. és 1934. között készülhetett, hiszen a talapzat főhomlokzatán még nem látható a zseniális fővezér Görgei Artúr tábornok reliefje. A helyén lévő kis tábla felirata: „Az isaszegi győzelmes csatában elesett hős honvédek emlékének. 1849.” A kovácsoltvas kerítést Udvardy Antal isaszegi plébános – szoborbizottsági tag – saját költségén készítette el.  Az 1901. szeptember 8-i – szoboravatás –  fotókon a kerítés még nem látható. A képeslapot a Fotótárunkban a 602. számon tartjuk nyilván. Kiadta: 629 Vasúti Levelezőlapárúsítás, Budapest, V. ker. Kádár u. 4.

 

Kedves Olvasóink!

Az alábbiakban a Falumúzeum eddig még feltáratlan filmplakát gyűjteményéből teszünk néhányat közkinccsé.
A filmplakátok Szilágyi Sándor isaszegi nyomdai grafikus megőrzéséből származnak. Fia Szilágyi György az 1990-es években ajándékozta a több száz darabból álló kollekciót múzeumuknak. A plakátokat Kocsis István önkéntes segítőként fényképezte, kis húga Kocsis Évike (a volt Zöld Szíves Szakköröm tagja) pedig lelkesen segítette ezt a munkát. A képek szerkesztését, vágását, képjavítását pedig most az otthoni munkavégzés során végeztem el. Ezáltal már közzé lehetett tenni azokat.

A film plakátokon keresztül elsősorban az 1960-as – 1970-es évek, magyar filmterméséből kapunk válogatást. Sokan még ma is nosztalgiával emlékeznek vissza, a magyar filmgyártás kitűnő alkotásáira.
A filmek címét, a rendezők nevét, és a szereplők neveit emlékeinkben sokan őrizzük.
A gyűjteményben a magyar filmek mellett megtalálhatók, az amerikai, angol, cseszlovák, lengyel, bolgár, spanyol, brazil, ausztrál, vietnami, szovjet, NDK, NSZK, francia, kubai, japán, román, jugoszláv, olasz, spanyol, svéd, dán filmek plakátjai is.

Falak
Patyolat akció
A pénzcsináló
2×2 néha 5

 

 

 

 

„TOTUS TUUS” – Egészen a Tiéd!

Emlékezzünk Szent II. János Pál pápa születésének 100. évfordulójára

Teljes szívemből kívánom az egész magyar nemzetnek és minden magyarnak a jólétet, a békességet és az igazságosságot, és ehhez kérem Isten segítségét és áldását.”
(II. János Pál, Budapest, 1991. augusztus 20.)

Abbá Pater – Il suo volto

Kivételes ember volt, és kivételes sors adatott, meg neki: Karol Wojtyła II. János Pálként nemcsak az első lengyel és 1522 óta az első nem olasz ajkú pápa volt, de a világ egyik legfontosabb és legnagyobb szeretetnek örvendő szellemi vezetője is.

Pápasága 26 éve alatt beutazta szinte az egész világot, hogy bölcsen és a megbékélés hangján minél többekhez szóljon, és hogy hitet reményt és vigaszt nyújtson.

Hívők és nem hívők egyaránt tisztelték a „remény pápáját”, aki még merénylőjének is képes volt megbocsátani, mikor felkereste a börtönben.

II. János Pál pápa – a pápák közül elsőként – két alkalommal is járt Magyarországon.
1991-ben szentmisét tartott Esztergomban, Máriapócson, Pécsett és Budapesten, ökumenikus istentiszteletet mutatott be Debrecenben. A budapesti Hősök terén tartott szentmisét közel kétszázezren hallgatták végig.
1996-ban a millenniumát ünneplő Pannonhalmi Bencés Apátságot kereste fel és Győrben is misézett.
Magyarországi tartózkodásai alkalmával többször találkozott a magyar fiatalokkal, az állami és egyházi vezetőkkel, a tudomány és a művészet képviselőivel.

Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és a Falumúzeum, 2011. május 22-én a „Lengyel délután” programsorozata keretében emlékezett meg II. János Pál pápa boldoggá avatásáról.  A rendezvény fővédnöke Gulyka József címzetes prépost, kerületi esperes, plébános volt. II. János Pál pápát 2011. május 1-én XVI. Benedek pápa avatta boldoggá a Vatikánban.

Legyen áldott emléke!

II. János Pál a magyar ifjúsághoz (1991)

Szent II. János Pál pápa gondolatai (Budapest, 1991. augusztus 16. – 19.)

„A magyar nyelv nagyon szép, de egyúttal igényes nyelv is. Egy olyan szűk kapu, amilyen szűk kapu az, amelyen keresztül a mennyek országába lehet jutni. Ha a magyar nyelv annyira nehéz, mint a mennyországba vezető szűk kapun átjutni, akkor a magyarok be fognak jutni a szűk kapun keresztül a mennyországba. Ezt kívánom is.”

„Szent István király így kiáltott fel: „Ha Isten velem, ki ellenem?” Törhetetlen népetek ezért tudta minden nagy nemzeti csapás után újra kezdeni az ország felépítését.”

„Minden élet szenvedésben és fájdalomban születik. Ennek ellenére minden élet Isten ajándéka.”

„Szűz Mária segítsen benneteket, hogy elfogadjátok a kettős szólítást: Jöjjetek az üdvözítő Jézushoz, hogy Vele legyetek – és menjetek a világba, hogy az üdvösség felé segítsétek.”

II. János Pál pápa – Az Úr az én világosságom és üdvösségem

 

FILI: „Czarna Madonna“. (Fekete Madonna / Black Madonna / Schwarze Madonna.) Szólót énekel: Széllyes Boróka. Vezényel: Haáz Sándor.

Kedves Olvasó!

Hamarosan felkerül honlapunkra egy igen érdekes cikk,  képekkel illusztrálva az „Isaszeg” átkelőhajóról szóló írásunk. Kérjük látogatóinkat, hogy ismételten keressék fel honlapunkat, mert érdemes lesz.

” A múzeum mindig érték marad.”
/Pulszky Ferenc/

Képválogatás a Múzeumok Világnapja alkalmából,
a múzeumkertben 2015. május 16-án megtartott kézműves foglalkozásról.
Fotók: Szmolicza J.

MÚZEUMOK VILÁGNAPJA
Május 18-a tiszteletére

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában megtartott XI. konferenciáján határozták el a MÚZEUMI VILÁGNAP ünneplését. 1978. május 18-án tartották meg először.
Azóta már több mint száz ország közel 30000 múzeuma vesz részt a minden év május 18-án tartott eseményben.
Az ünnep célja, hogy az „év eme napján komolyabb figyelem forduljon a múlt emlékeit őrző és bemutató intézmények felé”

Múzeumunkban erre az évre kézműves foglalkozás volt tervezve, de sajnos a vírusjárvány miatt ezt is el kellett halasztanunk. Kárpótlásképpen a korábbi rendezvényeinkről készült. fotó felvételekkel lepjük meg olvasóinkat!

Tanítómesteremnek is néhai Szathmáry Zoltánnak, mennyi rosszindulatot és szenvedést kellett elviselnie, értékvesztő, értékhamisító világunkban. E sorokat még annak idején, drága Papp Elekné Katica néni – a Múzeumbaráti Kör elnökségi tagja, magyar szakos tanárnő – írta. Elgondolkodom…, hogy  mennyire igaza volt annak idején, és mennyire igazak akkori gondolatai ma is. Saját magamon is tapasztalom mindezeket. Ezt érzi az ember, bármennyit is dolgozik. Egy szomszédos település múzeumvezetője mondta még 2017-ben, hogy ő már úgy érzi, hogy a kis múzeumokat csak a „bolondok” tartsák össze. Hát kedves olvasó ebben a rövid mondatban minden benne van. De, hogy az ünnep hangulatát ne rontsuk el, jöjjenek a visszaemlékezések és az ígért fotók!

Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme
(részlet)

Én hiszek a múzeumok értelmében. Értelmében és hivatásában. Hivatásában és szépségében. Nem az idő kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! Én hiszek bennük, mert nemcsak a jövőben hiszek, de hiszek a múltban. A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat. Ha jutok bárhova is a világon: mindíg megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait. A Föld-lét tegnapi hangjait, amelyek némák ugyan, mint a kő-kürtök, megkövesedett trombiták, amelyeket kőszájjal kő-katona fúj, de ezek a kő-hangok, kő-rivalgások mégis az eleven vér áramlását és bársony-áradását hozzák, az anyag csoda-virágzását, az emberiség-szellem virágzó mámorát.

Juhász Gyula: Zászlók
(részlet)
A múzeumban vannak régi zászlók,
Csukott szárnyakkal némán alszanak,
Fakult a színük és foszlott a selymük,
Törött a rúdjuk, fölírásuk elnyűtt
És meggörnyedtek az idő alatt.

Nemes Nagy Ágnes: Múzeumi séta
(részlet)

Én már csak ezt szeretem, a múzeumot. A tárgyak, a levegő alig-poros tisztaságát, a tárlók üvegfényeit. Ahogy ott ül a sarokban a két teremőr-öregasszony, ősz hajuk tartós hullámba rakva, az egyik óvatosan kávét hörpöl termosz-kupakból.

Nem nézek én ott semmit. Ne hidd, hogy nézek. Semmit. Bánom is én, kelta baltanyél, középkori csempe, kép, absztrakt szobor, nem nézek semmit. Csak a levegő, tudod.

Vagy mégis nézek? néztem? túl sokat, ma már fölösleges? Hisz látom most is, ott szemben a falra akasztva megigazulásaim sorát, a kéket, a réz-színűt, a foltot, a hajlatot, éji lovashadak barna-sötét rohanását.

„Csak a levegő, tudod.”
Erről a rövid mondatról, egy régi emlék jutott az eszembe.
A rendszerváltás utáni első magyar nagykövetünk Varsóban Engelmayer Ákos volt, aki Isaszegen is járt 1993-ban, a Szent Márton templomban megrendezett máig emlékezetes történelmi konferencián, melyet hatalmas szívvel támogatott, Dr. Tóthné Pacs Vera Polgármester Asszony!
A varsói magyar nagykövetségünk konzuli vezetői tisztét, Dr. Dürr Sándor Isaszeg nagy barátja, a Múzeumbaráti Kör elnökségi tagja töltötte be. Sándor irodájában Varsóban, ott függött a falon többek között a Falumúzeum, és Zoli bácsi fotója is. Amikor Varsóból szabadságra jött Magyarországra, első útja a múzeum volt. A levegő, mondta – az atmoszféra, a milliő, maga a múzeum egésze hiányzott számara, és csak ennyit mondott ő is – ahogyan Nemes Nagy Ágnes írásában is szerepelt –
„Csak a levegő, tudod.” – ez hiányzott számára.
Sz. J.

Fotó: Szmolicza J. – (2013. május 18.)