Szerettem volna még élni köztetek,
De a sors másképp rendelkezett.
Küzdöttem, de már nem lehet,
Szeretteim Isten veletek!
Szabó Gyula
(1945 – 2018)
„Jöttél s elmentél halkan,
Mint e földnek futó vendége.
Honnan? Hová? Mi azt tudjuk csak,
Isten kezéből, Isten kezébe!”
(Túrmezei Erzsébet)
Isten akaratát elfogadva, fájó szívvel tudatjuk, hogy
drága jó barátunk
SZABÓ GYULA
az Isaszegi Múzeumbarátok Köre volt elnökségi tagja, tiszteletbeli tagja
földi életének 73. évében, az Úr magához emelte
Hálát adva életéért a református egyház szertartása szerint,
temetése 2018. december 21-én 13 órakor az isaszegi temetőben lesz.
A Teremtő kísérje utolsó útján!
Drága emlékét szívünkben megőrizzük!
A napokban kaptuk a szomorú hírt, hogy kedves jó barátunk Szabó Gyula, a múzeumunk önzetlen támogatója váratlanul, súlyos betegségben elhunyt. Gyuszi segítségére mindig számíthattunk, ezért is oly fájdalmas e hír Próbálom az emlékeimből visszaidézni mikor is találkozhattunk vele utoljára. A Falumúzeum 50. éves évfordulójára szervezett autóbuszos kiránduláson, majd a jubileumi ünnepségen 2017. októberében volt közöttünk utolsó alkalommal. Elmondása szerint nagyon jól érezte magát, ugyanígy 2017-ben még a nyáron, a kemence avató ünnepségünkön is jelen volt, hiszen ő is a kemence építők közé tartozott. Sajnos később betegsége miatt, már többet nem találkozhattunk vele.
Szakmáját tekintve lakatos volt, és e téren jelentett számunkra nagy segítséget. 1992-től a Múzeumbaráti Kör újjáalakulásától a Kör tagja volt, majd elnökségi tagja, később tiszteletbeli tagja. Keze munkáját dícséri többek között a villanyóra szekrény vasrácsa, a múzeum hátsó kijáratánál egy kb. 20 m2 fedett rész vasszerkezetének elkészítése (tervezés és kivitelezés), hullámpalával fedve, külső szerszámos tároló rész vasszerkezetének megerősítése, hullámpalával való lefedése, a Tornacsarnok felöli kerítésen, kétszárnyú kapu készítése, hogy azon a múzeumi pályázaton nyert raktárkonténert, szállító tehergépkocsi is beférjen. Igen nagy melegben, tűző napon egy egész nap dolgoztunk azon, hogy a Gyuszi által megálmodott kapu elkészüljön. Az átmeneti raktárba Dexion- Salgo elemekből, – amelyeket korábban használtan ajándékba kaptunk – polcrendszereket készítettünk, ugyanígy a raktárkonténerbe is!
Hát ez igazi kihívás volt számunkra, de a polcrendszerek a mai napig is szilárdan állnak. Ez több hónapos munka volt számunkra.
Kézikocsi készítése, a nagyobb méretű tárgyak mozgatásához, szintén Gyulának köszönhető.
Még számos kisebb munkáknál is számíthattunk segítségére. Pl. Ha a padlásról kellett vitrint lehozni, vagy hirtelen odébb kellett pakolni fa elemeket, vagy ha fűnyírókést kellett élezni, tűzoltó készüléket új helyre áthelyezni, és még sorolhatnám, hogy mennyi – mennyi féle munkáknál számíthattunk rá. Igen nagy veszteség számunkra Szabó Gyula halála. Kevés olyan megbízható embert találunk, mint amilyen ő volt!
Kedves Gyula!
Köszönjük a segítségedet!
Nyugodjál békében!
Emlékedet szívünkben örökre megőrizzük!
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
(Juhász Gyula)
