Isaszegi Múzeumi Kiállítóhely (Falumúzeum)
A pandémia miatt egy év szünet után folytatódik Európa térben és időben legkiterjedtebb katonai hagyományőrző rendezvénysorozata, a Tavaszi Emlékhadjárat. Az egyes településeken tartott sokszínű eseményeiről a mellékletek között található plakátról tájékozódhatnak olvasóink.
Ugyanakkor felhívjuk minden érdeklődő figyelmét, hogy az érvényben lévő járványügyi intézkedések miatt a megszokott csatabemutatók elmaradnak, helyükön Tápióbicskén és Isaszegen közönség nélküli filmforgatásra kerül sor.
NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA
1920. június 4. – 2020. június 4.
“MAGYARORSZÁGRA OLYAN MÉRVŰ BÜNTETÉST MÉRTEK A GYŐZTES HATALMAK, AMELYET JÓFORMÁN SEMMILYEN BŰNNEL NEM LEHET KIÉRDEMELNI.”
Trianoni békediktátum 101. évfordulójára
Isaszeg Város hivatalos programja a www.isaszeg.hu oldalon megtalálható. A megemlékezés a Hősök és Áldozatok Emlékparkjában kerül megrendezésre.
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.
A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án – a béketervezet végleges lezárása után – nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres “védőbeszédét”. Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország – függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől – azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
“Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék…” – Részlet Apponyi Albert Georges Clemenceau francia, David Loyd George brit és Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnök, valamint az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Császárság párizsi nagyköveteinek jelenlétében elmondott beszédéből…
Gróf Apponyi Albert “védőbeszéde”
A gróf Apponyi Albert által vezetett magyar delegáció hosszas munka után, Teleki Pál „vörös térképével”, etnikai, néprajzi, történelmi munkák és érvek tucatjával érkezett meg 1920 januárjában Párizsba – mindhiába. A konferencián Magyarországnak nem volt lehetősége érveket hozni a csehszlovák, román és délszláv területi követelések, a hamisított etnikai adatok és kérdőívek ellenében, az antantnak lényegében semmi másra nem volt szüksége, mint két megbízottra, akik aláírják majd a kész szerződést. Erre az aktusra végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában került sor, ahol két teljesen súlytalan politikus, Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását.
Reményik Sándor – Gyűrűt készíttetek
Kiss Kata Zenekar – Magyar vagyok
A trianoni béke pontjai ismertek: Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 325 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 93 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kisállammá vált. Románia megszerezte Erdélyt, a Partiumot, Máramarost, és a Bánság keleti felét, a délszláv állam Muraközt, Drávaközt, Bácskát és Nyugat-Bánságot, Csehszlovákia pedig a Felvidéket, Csallóközt, és Kárpátalját, Ausztria Őrvidéket, Lengyelország Szepes és Árva vármegyék egyes településeit, míg Olaszország Fiumét. A béke minden más szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabtak ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben határozták meg. A békediktátum aláírásának napján 10 órakor Budapesten és országszerte megkondultak a harangok, felbőgtek a gyárak szirénái. A közlekedés leállt 10 percre, bezártak az iskolák és az üzletek. Az életképtelenre csonkolt Magyar Királyságban megállt az élet.
“Consummatum est – bevégeztetett”
A trianoni békéről tehát mindezek alapján elmondható, hogy erőszakos diktátum volt, melyet egyoldalúan rákényszerítettek Magyarországra, és amely végül megtagadta mindazon elveket, melyek nevében megszületett. Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a trianoni szerződést, amely kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondja: “a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza
Nefelejts – Kalász-kalász, árva magyar kalász
ÜZENT AZ OLT KÁRPÁTI PIROSKA GODZSA BÉLA MIHI 2016
Kárpáti Piroska: ÜZENET ERDÉLYBŐL
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak.
Csaba mondája új erőre kel,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
Halott vitézek lelke jár velünk!
Előttünk száll az ős Turulmadár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ki ellenünk szegül!
A székely állja, rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok.
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket.
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban egyedül leszünk.
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot.
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen, ezért a verséért a románok 1920. július 26-án Aradon felakasztották. Isten áldja emlékét!
1919 és 1921 között mindennapossá váltak a kilakoltatások, rekvirálások, gyakran megtörtént, hogy valaki reggel elment hazulról és délben, amikor hazajött, a családját és bútorait a ház előtt, az utcán találta és ugyanakkor egy rekvirált bútorszállító kocsiból hordták be az új lakó bútorait, vagy hogy tervszerűen üldözték továbbá a magyar tanítókat és tanítónőket, akiknek olyan kérdéseket tettek fel, melyekre felső iskolai végzettséggel bíró szaktanárok tudtak volna megfelelni, s a túlnyomóan magyarlakta vidékeken a kegyetlenségig ment a magyar tanerők vizsgáztatása és elcsapása: éppen úgy dobták ki a magyar tanítókat kis állásukból, mint ahogy elvették a tiszta, egészséges magyar iskolaépületeket, ahol százszámra tanultak magyar gyerekek, hogy tíz-tizenöt iskolába kényszerített oláh gyereknek iskolája legyen.
Persze nem kellett sok ahhoz, hogy valakit magyarságáért üldözzenek: 1934. november végén Stan és Palace közoktatási vezérfelügyelők sorra járták Csík megye községeit a magyar tanítók nyelvtudásának felülvizsgálása végett. Eljutottak Gyergyócsomafalvára is. Amint az utcán mentek és elhaladtak Botár Erzsébet tanítónő lakása előtt, észrevették, hogy az ablakában muskátli virít. Egy pillanat s máris készen volt az irredentizmus vádja. Jegyzőkönyvet vettek fel és hivatalos feljelentést készítettek Botár Erzsébet tanítónő ellen a magyar irredenta magatartásáért. A jegyzőkönyv szerint a tanítónő feltűnően és lázítón szándékkal magyar nemzeti színekkel díszítette fel a lakását “fehér függöny, piros cserép, zöld levél”. Így tehát Gyergyócsomafalva kis magyar gyermekei hiába készültek nemsokára az iskolába. A tanítókat elbuktatták, letartóztatták és egyetlen megmaradt tanítónőjük, az ártatlan Botár Erzsike is vád alá került.
Sebestyén Rita: Román földön igaz magyarnak lenni
Szintén döbbenetes kép rajzolódik ki Lukács György: Erdélyi mártírok és hősök aranykönyvé c. könyvéből, amelynek szerzői közül Gergelyffy Gábor az 1918 és 1940 közötti erdélyi menekültjeinkről szóló beszámolójában arról írt, hogy a magyar felekezeti iskolákat a legkülönbözőbb ürügyekkel bezáratták, például azzal, hogy a helyiségek nem alkalmasak tanításra, mert szűkek, sötétek és egészségtelenek, ami ugyan igaz volt, viszont az volt az oka, hogy a román hatóságok elvették a magyar iskolák helyiségeit, oda román iskolákat telepítettek, minélfogva a magyaroknak legtöbbször egészen alkalmatlan helyiség jutott, ám előfordult igen gyakran az is, hogy minden indoklás nélkül zárták be a magyar iskolát, mint például Sáromberkén, Válaszúton, Zsibón, Magyarzsomboron, máskor ellenben azt hozták fel kifogásként a bezárás mellett, hogy a tanulók száma kevés, mint Nagysomkúton, Sárdon, Mezőújlakon, Borbátvizen, vagy éppen azt, hogy (mint az aranyospolyáni iskola esetében) sok, holott helyiségei kicsinyek.
Ki tudja, hány Kárpáti Piroska volt, s ha közülük valaki nem is járt úgy, mint ő, mindenesetre mindmáig nem tisztázott, hányat távolítottak el hazafias érzésük miatt, bezárva egyúttal iskolájukat is (csak az 1925-ben 103 római katolikus és 107 református iskolával történt ez), vagy általában hányakat állítottak elő, amiért magyar dalra fakadtak: az ismert eseteknél maradva például a fogarasi rendőrkapitány egyenesen megtiltotta a cigányoknak, hogy magyar nótát játszanak, egy pap-költőt pedig 1922-ben azért tartóztattak le, mert verskötetében ezt írta: “Csak álljatok, mint előőrsök itt, / didergő pontján egy új kikeletnek…”: az indoklás az volt, hogy a szerző Erdélyben ideiglenesnek vélte a román uralmat, de megtörtént az is, hogy valakit Nagyváradon tizenöt napi fogházra ítéltek, mert elszavalta Ady Endrének Fölszállott a páva című versét, különös tekintettel alábbi két sorára: “Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.”, s végül (amint a kötetben Tóth Zsigmondnak az erdélyi magyar kisebbségi iskolahelyzetről készített látleletében olvassuk), hogy amikor egy orvosi rendelőben magyarok és románok között megkérdeztek egy három éves leánykát, hogy tud-e dalolni, azt felelte, hogy igen, a Himnuszt meg a Szózatot, de ezeket nem szabad, mert akkor anyukát meg apukát lecsukják. (Persze fondorlatosabb módon is lecsuktak sokakat, így megesett, hogy egy kolozsvári paphoz beállított egy polgári személy, aki előadta, hogy az oláhok kínzásai és üldözései elől menekült, ezért segítségért könyörög, mire pénzt kapott tőle s az illető pár óra múlva román tisztként jelent meg nála és katonáival letartóztatta.)
Mindezeket megelégelve nem csoda, hogy megnőtt az Erdélyből végső elkeseredésükben anyaországunkba menekülő mieink száma (1918-ban 40 952-en, 1919-ben 33 551-en, 1920-ban 79 773-an, 1921-ben 19 879-en, 1922-ben 13 651-en, 1923-ban 7356-an, 1924-ben 1693-an voltak), akik egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerültek (így amíg nálunk a kormány 1911-ben engedélyt adott a román nemzeti színek viselésére, addig 1929-ben egy román rendelet megtiltotta Kolozsvárt a magyar nyelv használatát orvosi rendeléseken!) s nem akartak úgy járni, mint a verséért életével fizető Kárpáti Piroska.
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar Hitvallás, előadja Szeleczky Zita
Ruttkay Arnold: Nem volt még elég…?
Mi kell még…?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingen kapott ősi föld…?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor…?
Az anyanyelv már rég föld alá költözött,
suttogva szólt a zsalugáterek mögött.
Bezárt az ódon iskola,
elhalt a dal,
kidőlt a harangláb.
Az emlékek is reszketve féltek.
Titokban éltek a Házsongárd felett
és Bakából is BACA lett, az ősi név helyett.
Elvégeztetett…!
A törvényből, így lett végül törvénytelen.
Így kapott szégyenteljes leckét a Történelem…
De mindez nem volt elég.
A szabadító Mózest hiába várnánk…
Feldúlt temetőföldjeink mélyén,
most Karthágó szörnyű sorsa vár ránk…
Irgalmas Isten! Nézd!
Nem volt elég, hogy Múltunkat maguknak kérték,
most végül
HALOTTAINKAT IS HALÁLRA ÍTÉLTÉK…!!
„Krisztus így szólott: a hol ketten, hárman összevegyűltök (tiszta imádással tudniillik), ott leszek én veletek! Ilyenformán szól a haza is: a hol ketten, hárman összevegyűltök (tiszta nemzeti lélekkel tudniillik), ott leszek én bennetek! Mert a hazának szent neve nem csatolja magát a föld porához (…) Emberek teszik a valóságos hazát, nem (…) halmok és térségek (…)” /Kölcsey Ferenc/
A Lengyel Köztársaság budapesti Nagykövetségén 2021. május 27-én megrendezett ünnepség keretében magyar állampolgárok vehették át Andrzej Duda Lengyel Köztársaság elnöke által adományozott kitüntetéseket.
A kitüntetettek részére Prof. Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság nagykövete adta át a Lengyel Köztársasági Érdemrendjének Lovagkeresztjét a lengyel-magyar együttműködés és a két ország baráti kapcsolatainak megerősítéséért.
Többek között Dr. Dürr Sándornak az Isaszegi Múzeumbarátok Köre tagjának – nyugdíjas magyar diplomatának, aki sok éven át fejlesztette Lengyelország és Magyarország közötti kapcsolatokat, Isaszeghez kapcsolódóan is, ahol a lengyel katonák (Wysocki Légió) részvételének 1849. április 6-i emlékét is ápolják.
Dürr Sándor igazi isaszegi lokálpatrióta, annak ellenére, hogy a szomszédságban, Pécelen született. Édesapja, nagyapja ott szabómesterkedett, nővére pedig dolgozott Isaszegen is, mint a ruházati bolt vezetője. Sándor már iskolásként találkozott isaszegi gyermekekkel is a helyi erdőtelepítésen, amelyet az isaszegi Szilárdi József kerületvezető erdész irányított. Középiskolás korában a Postaforgalmi Technikumból az isaszegi postára járt nyári gyakorlatra. A jogi egyetem elvégzése után 1971-től két évig Isaszegen állt munkába a nagyközségi tanácsnál, mint igazgatási csoportvezető. 1971-ben lett a Múzeumbarátok Körének tagja, 1973-ig az elnöke, később elnökségi tagja.
Ezt követően az iparban és a Közlekedési Minisztériumban töltött be tisztségeket. A rendszerváltáskor a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályára került. Közben több évig a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület alelnöke is volt. Külügyminisztériumi köztisztviselőként Varsóban a nagykövetségen és Krakkóban a főkonzulátuson teljesített külszolgálatot, konzuli beosztásban.
A lengyel történelemmel és kultúrával 1972-ben, Isaszegen került kapcsolatba. Ebben az időben derült ki, hogy az 1849. április 6-i csatában Józef Wysocki ezredes parancsnoksága alatt részt vett a Lengyel Légió is. Id. Szathmáry Zoltánnal és Domszky Pállal ekkor kezdték el szervezni Isaszegen a „Magyar-Lengyel Történelmi Napokat”. Kezdeményezésükre került a légióra emlékező emléktábla a mai városháza és a református templom falára, felépült az ismeretlen lengyel kapitány síremléke a Katonapallagon és emeltek Wysocki-szobrot a fővárosi Múzeumkertben. A szocializmus évtizedeiben deformálódtak a magyar-lengyel kapcsolataink is. A rendszerváltozás után Sándorék igyekeztek újra föléleszteni a régi barátság szellemét: Szatmáry Zoltán, Hajdú József, Jakócsné Dabrowska Magdalena és a Múzeumbaráti Kör vezetői mellett ő is résztvevője és szervezője volt az isaszegi rendezvényeknek.
Diplomataként sem feledkezett meg Isaszegről: a település jó hírnevét folyamatosan terjesztette Lengyelországban, közbenjárására 2000-ben és 2001-ben a Lengyelországban, Karlinóban megrendezett „Európai Gyermekek Nemzetközi Fesztiválján” isaszegi gyermekek képviselték hazánkat. Első varsói magyar konzulként Sándor nevéhez fűződik annak a kezdeményezése, hogy Divéky Adorján történész, varsói és debreceni egyetemi tanár nevét vegye fel a lengyel főváros hétvégi magyar iskolája.
Dr. Dürr Sándor konzulként,1993-ban Varsóból történelmi konferenciát szervezett az isaszegi Öregtemplomban, „Együtt a szabadságért 1848-49” címmel neves magyar és lengyel történészeket, polonistákat bevonva. Az akkori polgármester Dr. Tóthné Pacs Vera Asszony messzemenően segítette, támogatta a kezdeményezését.
2010 – 2014 között az évente visszatérő hagyományos „WITAJ MAJ, PIĘKNY MAJ” LÉGY ÜDVÖZÖLVE, GYÖNYÖRŰ MÁJUS lengyel délutánok gondos szervezője volt Dr. Dürr Sándor. A lengyel délután rendezvényeinket kezdetben 2010 – 2012 között a Múzeumbarátok Köre, majd 2013-2014-ben az Együttműködés Isaszegért Egyesület rendezésében valósultak meg. Kezdetben a Falumúzeumban majd később az eseményekhez méltóbb helyen a Szent Márton templomban volt a helyszín. Rendezvényeink fővédnöke a kezdetektől végig néhai Gulyka József címzetes prépost, kerületi esperes-plébános atya volt. A mai napig még sokan szeretettel emlékszünk-e nagyszerű rendezvényekre!
Dr. Dürr Sándornak ezúton is gratulálunk a magas lengyel állami kitüntetéséhez!
„Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”
Ma vagyon piros pünkösd napja II.
„Piros pünkösd’ rózsa, kihajlott az útra”
A Pünkösd – a Húsvét és a Karácsony után – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep neve, a görög pentékoszté (ötven) szóból ered.
A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, és ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.
A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban – 1993 óta Magyarországon is – munkaszüneti nap.
A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás) mérték össze ügyességüket. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek, és viselhette a pünkösdi koronát – uralkodásának rövid idejére utal a „pünkösdi királyság” kifejezés. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.
Piros pünkösd napján,
mikor gyümölcs érik,
életed kalászát
angyalszemek nézik.
Ezüstös harmatot
csorgatnak tövére,
hogy termése nőjön
S vihar ki ne tépje.
Piros pünkösd napján
az Úr keres téged,
zúgó szelek szárnyán
Lelkét küldi néked.
Fogadd szeretettel
a mennyei lángot,
növeljen szívedben
hitet, boldogságot.
(Piován Győző)
„Üdvözlet Isaszegről” Képeslap – Utcza részlet
A XX. század elejéről származó képeslap a Templom utcát ábrázolja az Erdő utca sarkán álló egykori Glück Lajos szatócsboltjával (emberek állnak előtte). A felvétel tanúsága szerint egyedül a szatócsbolt tetőzete volt cseréppel fedett, a többi vert falazatú ház tetőzete nád vagy zsupfedeles volt. A Háttérben az ősi temető dombon, a Szent Márton Plébániatemplom látható. Az utca végén a Plébánia bejárata és tetőzete is kivehető. Az erdő utca bejáratától a második ház előtt gémeskút látható itató vályúval.
Néhai Glück Lajos szatócs üzlete a Templom u. és az Erdő utca sarkán volt egykor. Az 1800-as években alapították. 1947-ig a család leszármazottja Glück Andor vegyeskereskedést működtetett az államosításig, majd tulajdonosai eladták és az 1960-as évek elején elbontották az épületet.
A Magyar Tudomány c. folyóirat Különszáma online olvasható
Tartalomjegyzék
A Magyar Tudomány c. folyóirat legújabb 2021. Különszáma különleges tartalmat ígér olvasói számára. Neves és kiváló szerzők írták az egyes fejezeteket és az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg. A kiadványról a tájékoztatást, az online elérhetőségét a napokban kaptuk meg, Prof. Dr. Frismyák Sándor geográfus professzor úrtól. Köszönjük! A sok érdekes írás közepette olvashatunk többek között a hunok régészeti emlékeiről, az avar kor régészeti kutatásairól, SZKÍTIA ÉS A SZITTYA AZONOSSÁGTUDAT-ról is. A Magyar Tudomány Különszámát ajánljuk minden kedves történelem iránt érdeklődő figyelmébe. Egyúttal – bár egy kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel – gratulálunk professzor úr nem régen betöltött 87. születésnapjához és kívánunk további tudományos munkásságához, sok erőt és egészséget! Isten éltesse Professzor Úr!
A Magyar Tudomány c. folyóirat különszámának főbb fejezetei:
I. A hunok régészeti emlékei
II. Fejezetek az avar kor régészeti kutatásaiból
III. A korai magyarok a történeti tudományok megvilágításában
IV. A Kárpát-medencei magyar történelem kezdetei
A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában megtartott XI. konferenciáján határozták el a MÚZEUMI VILÁGNAP ünneplését. 1978. május 18-án tartották meg először.
Azóta már több mint száz ország közel 30000 múzeuma vesz részt a minden év május 18-án tartott eseményen.
Az ünnep célja, hogy az „év eme napján komolyabb figyelem forduljon a múlt emlékeit őrző és bemutató intézmények felé
Sajnos a vírusjárvány miatt ez évben sem szervezhettünk múzeumpedagógiai foglalkozást, de kárpótlásképpen a korábbi rendezvényeinkről készült fotó válogatással kedveskedünk olvasóinknak!
További képek a kiállításról az „Időszaki kiállítás” almenüben tekinthető meg!
Az NKA Múzeumok Kollégiuma Állományvédelmi pályázatot hirdetett 2021. áprilisában. Mindenféleképpen élni kívántunk a lehetőséggel. Először is el kellett döntenünk, hogy milyen pályázati cél megvalósítására kérünk támogatást. Pongrácz Gabriella igazgató asszonnyal történő megbeszélést, egyeztetést követően az alábbiak mellett döntöttünk:
A pályázati lehetőséggel igyekeztünk élni, és ezáltal hozzájárulni az intézmény további fejlődéséhez. Folyamatosan kértük be a szükséges árajánlatokat, megkerestük a számunkra megfelelő papírrestaurátort, Lukács Katalin okl. restaurátorművész személyében. Majd időben elkészítettük a különféle szakvéleményeket, beszámolókat, stb. Most már a Bíráló Bizottság döntésén múlik, hogy sikerül-e céljainkat megvalósítani. Külön köszönjük Fehérné F. Gabriella munkatársunk áldozatos munkáját az adatlapok kitöltéséhez, a költségvetés összeállításához a pályázat határidőre – 2021. május 5. – történő beadásához!
Kedves Múzeumbarátok!
Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy az isaszegi falumúzeum kiállítása 2021. MÁJUS 11-től, keddtől ismét látogatható (9:00 – 18:00)!
Látogatóinkat a 194/2021. (IV. 26.) Kormányrendelet előírásainak megfelelően várjuk és fogadjuk. Kérjük, hogy a tizennyolc éven felüli múzeumlátogatók a VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNYUKAT valamint védőmaszkot MINDENKÉPPEN hozzanak magukkal!
