Isaszegi Múzeumi Kiállítóhely (Falumúzeum)
Tájékoztatjuk látogatóinkat, hogy a Falumúzeum, Államalapító Szent István király és az új kenyér ünnepén, 2020. augusztus 20-án (csütörtökön) 10 – 16 óráig tart NYITVA! A belépés Kormány rendelet alapján díjmentes! Augusztus 21-én (pénteken) 10 – 16 óráig fogadjuk a látogatókat. Augusztus 22-én (szombaton) a szokásos nyitva tartási rend szerint tartunk nyitva.
Ó, Szent István dicsértessél /Népének/
Szeressétek egymást – Régi magyar áldás
„Polak, Węgier, dwa bratanki”
– Lengyel – Magyar két jó barát –
„Ezen a napon Lengyelországból Budapestre bicikliztünk majd tovább Pozsonyba. Igen kedves fogadtatásban részesültünk és megismertük nemzetünk Magyar szabadságharcban vállalt szerepét.
Köszönjük a kedves szavakat Eszternek.
Jó egészséget kívánunk!
Andrzej Sint- Włoszczowa-ból”
Az elmúlt héten augusztus 12-én (szerdán) kedves lengyel vendégek látogatták meg az isaszegi Falumúzeumot. Két nyugdíjas tanár Włoszczowa-ból (Częstochowa közelében található kisváros), akik Magyarországra a lengyel emlékhelyek felkeresése miatt jöttek, hogy azokat meglátogassák. Így érkeztek el Isaszegre is. A múzeumban lengyel vendégeink okos telefonján lévő fordító gép segítségével, kommunikáltunk, mivel jómagam már csak néhány lengyel szóra emlékszem a krakkói kirándulásomról. Azért, hogy a lengyel turisták még jobban megismerjék városunk lengyel emlékeit, telefonon segítséget kértem Szabó Esztertől, néhai Szikszai János ref. lelkész unokájától, lengyel filológustól. Eszter lengyel nyelven telefonon keresztül, a főbb isaszegi lengyel vonatkozásokat elmondta, illetve tolmácsolta felém vendégeink kéréseit (étkezés, szállás).
Szabó Eszter sajnos személyesen nem tudott eljönni a múzeumba tolmácsolni, mert sajnos elesett és e-miatt fájt a lába.
Kérésüknek megfelelően elkísértem lengyel barátainkat a Csata Vendéglőbe, ahol közelebbről megismerkedtek a hagyományos magyar ízekkel. A babgulyás elfogyasztása után úgy döntöttek barátaink, hogy nem Pesten, hanem Isaszegen, a Panzióban töltik az éjszakát.
Köszönöm Könczöl Gábor úrnak és munkatársainak, hogy szeretettel fogadták a vendégeket!
Rövid közös beszélgetés után elváltam barátainktól. Majd már munkaidőn túl három Isaszegről szóló, lengyel nyelvű újságcikket és Trojan Marian Józef grafikusművész által készített linóleummetszet másolatot adtam át, amely Wysocki József tábornokot, a Lengyel Légió parancsnokát ábrázolja, háttérben az isaszegi Öregtemplommal.
A Trojan Marian Józef (1931 – 2016) által az isaszegi Falumúzeumnak ajándékozott, 16 képből álló linóleummetszet-sorozat az
1848/49-es szabadságharc magyar és lengyel hőseinek állít emléket.
Találkozhatunk többek között gróf Batthyány Lajos, Józef Bem, Damjanich
János, Henryk Dembinski, Klapka György, Knézich Káro|y, Kossuth Zsuzsanna, Lenkey János, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály, Teleki
BIanka, Mieczyslaw Woroniecki, Józef Wysocki arcképével.
Kedves vendégeinknek köszönjük az isaszegi látogatást, és szerencsés hazaérkezést kívánunk Lengyelországba!
HADISÍRKUTATÁS – KIK LEHETNEK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS MAGYAR EJTŐERNYŐSÖK, AKIKNEK A MARADVÁNYAIT MEGTALÁLTÁK A NAPOKBAN?
Három magyar katona figyeli a domb aljában mozgó szovjet erőket. Előretolt állásuk nyílt területen, szántó közepén van, szabad mozgásra, meghátrálásra vagy menekülésre semmi esély, itt kell kitartani, és a Jóistenre bízni az életüket. Egy láda gyalogsági lőszer, néhány kézigránát és az aknavetőhöz 22 gránát maradt, ezzel kell felvenniük a harcot. Az oroszok tüzérségi tüze folyamatos, a gránátok becsapódásai egymást érik, olyan, mint amit apáik meséltek a nagy háború frontjairól. Aztán az egyik gránát közéjük vág, és vége mindennek, oda vannak az álmok, a tervek, amelyeket alig több mint húszesztendősen szőttek, sötétség borul rájuk.
Hetvenöt évvel később egy honvédségi terepjáró halad a poros földúton az egykori harcok színhelye felé. A terepjáróból hárman szállunk ki, és közelítjük meg – a Zemen Pálné sülysápi lakos, nyugdíjas pedagógus által tett bejelentés alapján – a magyar katonák feltételezett eltemetési helyét. Sülysáp alpolgármesterével, Katus Norberttel együtt járjuk be a területet, ahol egykor a magyar királyi 1/I. ejtőernyős zászlóalj katonái harcoltak. A bejelentés helyszínén, egy domb közepén, szántóföldön állunk, természetesen már nyomát sem találjuk az egykori harcoknak.
Tovább olvasom a cikket: https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/esztike-a-csatamezon-8515122/
„Hogy idejét be tudja osztani tehát tudatom Önnel miszerint a zongoraórákat a jövő héten elseje után a rendes időben megkezdhetjük. Bármelyik nap is az nekem teljesen mindegy, határozza meg Ön.
Csak kérem, tudassa velem, hogy mikor jön, s akkor várhassam!
Üdvözlettel a volt és a leendő tanítvány.
Isaszegh, 1899. IX. 25. Bajay Ilona”
Grajzer Józsefné, Ilonka néni, Isaszeg szeretett és tisztelt tanítónénije 1887. május 27-én született. 12 éves, amikor 1898-ban naplót kezd vezetni élete mindennapi kis csodáiról. 1898 és 1903 között papírra vetett bejegyzései páratlan dokumentumai a századforduló Isaszegének egy éleseszű, jó megfigyelő és érzékeny lelkű, mindenre fogékony kislány szemszögéből. A kis Ilonkát mendenekelőtt a színház és a zene csodálatos világa bűvölik el. Maga is zenét kezd tanulni, szorgalmasan látogatja a zongoraórákat, imádja tanárát és rajong a muzsikáért.
„Az első hangverseny Isaszegen”
„1898 augusztus hó 14-én a most alakuló tűzoltók javára a nyaraló közönség egy hangversenyt rendezett Haas Náthán vendéglős kerthelyiségében. A hangversenyt egy fabódéban tartották meg, s így magától érthető, hogy nem lehet valami nagyon sikerültnek mondani. a hangversenyt egy nyitánnyal a cigányzenekar nyitotta meg. azután a Testvériség dalárda énekelt. HarmadszorJanicsek József fuvolázott, Marcsányi István kísérte. Negyedszer kovács Etelka énekelt. Ötödször Lendvayné, a Nemzeti Színház művésznője szavalt. Hatodszor a dalárda. Hetedszer Fettich Aranka zongorázott. Nyolcadszor lovag Weinerl Antal szavalt. Kilencedszer Sveicer Jolán cimbalmozott. Tizedszer a dalárda énekelt. 11. Marcsányi István hegedült, Fettich Aranka kísérte zongorán. 12. Vrabély Armand egy humoreszk felolvasása által nagy tetszést aratott. 13. Végül a dalárda énekelt. Legtöbbet ért Lendvayné, a dalásrda és Fettich Aranka, csak az a kár, hogy a zongora rossz volt. A toombola után tánc követekezett. Táncosaim: Lengyel A. csárdást, Végh Dezső csárdást, Göbl N. csárdást, Végh Dezső polkát, lovag Weinerl Antal csárdást táncoltak velem. 9 óra után haza jöttünk.”
Forrás: Kincses Hírek – Az Isaszegi Falumúzeum értesítője. Szerkeszti Vasvári Zoltán múzeumvezető, 1993. 1. szám, 1994. 1. szám
Ezúton köszönöm meg Notter Béla úrnak, az Isaszegi Természetbarát Klub elnökének, a Múzeumbarátok Köre tagjának, hogy 2020. augusztus 12-én segítségemre volt, a kenyérsütő kemencénk körül kb. 1 m szélességben a szőlő kordon alatti terület megtisztításában. Az igen nagyra megnőtt füvet saját elektromos fűszegély vágójával vágta le, majd közösen kigyomláltuk azt. Sajnos a szemműtétem miatt hajolni, nehezet emelni nem lehet. Ezért volt nagy szükség Béla segítségére. Önkéntes munkájának ideje. 9 – 11 óra. Áldozatkészségét köszönöm!
Kossuth Lajos torinói fényképe 1887-ben készült, melyet a nagy államférfi 1889-ben küldött Isaszegre saját kezű aláírásával Loyczer Árpád honvéd tüzérkapitánynak, aki részt vett az isaszegi csatában. A tulajdonosa nagy becsben tartotta a fényképet, paszpartuztatta, kereteztette – és az üveg mögé virágokat helyezett el. A kép mérete: 22 x 13 cm
A mindannyiunk számára becses emléket, Hajdú János és családja ajándékozta az Isaszegi Falumúzeumnak 1982-ben. Áldozatkészségüket ezúton is megköszönjük! Szmolicza József mb. múzeumvezető Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján 2002-ben, az NKA pályázatán elnyert támogatásból restauráltatta a fényképet.
A Kossuth-évfordulóra elkészült relikvia restaurálását Szabó Maya papírrestaurátor, a keret rendbetételét Mikes Gábor keretrestaurátor végezte el. Mérete: 43 x 35 cm
Az eredeti Kossuth portrét az olasz származású, AMBROSETTI Giuseppe (1841 – 1890) torinói fényképész készítette. Eredetileg festőként kezdte pályafutását, de a fotózás művészete elcsábította őt. Igazi fotós tevékenységének kibontakozása az 1870-es évekre tehető, de egyes források szerint már 1856-tól foglalkozott fényképezéssel. Különösen a portrék és a csoportképek készítése érdekelte őt. 1878-ban megrendezett párizsi világkiállításon Arany Éremmel jutalmazták munkásságát. 1887-ben a genfi herceg hivatalos portréfestője lett. Halála után 1890-ben, felesége folytatta a tevékenységét, majd a fényképészeti műterem vezetését 1898-ban Bernardo Pasta vette át.
Ma már alig vagyunk, kik emlékszünk még
A hős csatákra. S ki emlékszik mindre?
Soroksárra? Hogy Dunaharaszti ég?
Isaszegre? Letkésre? Kicsindre?
És a felvidéki ütközetekre?
A dunántúli utolsó harcokra?
A fagytól fekete halott kezekre?
S a vérbeborult baráti arcokra?
A hős hadosztályra, mely el nem bukott.
Mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott!
„Fiatalok! Soha ne felejtsétek,
És mondjátok el, ha ti lesztek vének!
A Szent László hadosztály, el nem bukott,
Mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott!”
Tassonyi Edömér (1910 – 1982) egyéni hősiessége, vezetési készsége kiérdemelték a katonáinak és a parancsnokainak a megbecsülését. Vesztes háború után a hontalanságban új diplomával a zsebében, új hivatást választott. Önmagának és a magyar névnek a civil életben is becsületet szerzett. Ejtőernyős ezredparancsnok, a soroksári, isaszegi, kéthelyi a Garam-menti és a Balaton-környéki csaták legendás hírű parancsnoka. 1982. július 4-én, hosszas betegség után, a British Columbiai-White Rock-ban, otthonában halt meg.Tassonyi Edömér nevét jól ismerték a németek, de az oroszok is. A Wermachtbericht név szerint emlékezett meg az isaszegi csaták ejtőernyős parancsnokáról és zászlóaljáról. A szovjetek nyilvántartották Tassonyi Edömér hollétét és frontbeosztásait.
1944. augusztusában az 1. honvéd ejtőernyős-zászlóaljat, amely később ezreddé bővült, a magyar 1. hadsereg kötelékében az Északkeleti-Kárpátokba vezényelték. A harccsoport augusztus elején ért ki a hadműveleti területre és a hónap második felében felvette a harcérintkezést a szovjet 4. Ukrán Front alakulataival. Szeptemberben az I. zászlóalj feletti parancsnokságot Szügyi Zoltán alezredestől Tassonyi százados vette át. A zászlóalj Volóc térségében október 12-ig súlyos védelmi harcokat folytatott. Október végén az 1/I. ejtőernyős-zászlóaljat a Budapestet védő Attila-vonal soroksári szakaszára helyezték. A szovjet erők itt nem tudtak áttörni. A zászlóaljat november 12-én kivonták a térségből, és alig egy napos pihenő után Isaszegnél vetették be. A pihenő és eligazító parancsnoki helyük az egykori „Hangya” épületében, (a mai Csata Vendéglőben) volt. Az Isaszeg közelében vívott harcokban az 1/I. ejtőernyős-zászlóalj és az 1. páncélos hadosztály harcoló alakulatai kimagasló vitézséggel álltak helyt, Tassonyi vezetésével 14 szovjet harckocsit lőttek ki közelharc eszközökkel ((Pl. 60 mm-es Páncélrém; kézi pct. rakétavető, gránátok, alkalmazásával), miközben számos gyalogsági támadást vertek vissza elkeseredett kézitusában. Közben a súlyosan megsebesült Pokorny László őrnagytól Tassonyi ideiglenesen átvette az ejtőernyős ezred parancsnokságát. Az 1/I. ejtőernyős-zászlóalj november 23-ig tartotta a frontot Isaszeg előterében. Tassonyiék harcálláspontja a Forró-tanya előtt 800 m-re lévő magaslat „kopasz domb” volt.
Az Attila-vonal védelmében, 1944. novemberében – decemberében az isaszegi harcokban, a Magyar Királyi Honvédségnek összesen 147 fő vesztesége volt (hősi halottak és eltűntek), ebből a Szent László Hadosztály 1/I. Ejtőernyős Zászlóaljának 42 fő (1944. nov. 12. – nov. 23.). Név szerint az isaszegi temetőben nyugszik: Bódi Géza tart. őrvezető, Makka József honvéd, Varga Dezső honvéd.
A temetőben a ravatalozó környékén még további 7 magyar katona sírja található. Az Együttműködés Isaszegért Egyesület kezdeményezésére, a HM HIM Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságával együttműködve 2018-tól hat magyar katona sírhelye kapott egységes katonai síremléket.
Isaszegen az 1984-ben a hősi halált halt magyar katonák emlékére állított központi emlékműnél, 2010-től minden évben megemlékezést tartunk Dr. Boldizsár Gábor honv. ezredes (Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége) szervezésének köszönhetően, melyhez mára már több helyi civil szervezet és intézmény is csatlakozott (Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegysége, Tóth Árpád Nemzeti Társaskör, Együttműködés Isaszegért Egyesület, Múzeumbarátok Köre, Művelődési Otthon és Falumúzeum). A megemlékezést és koszorúzást követően, az Il Silenció hangjai alatt, mécseseket gyújtunk és elhelyezünk a temetőben található katonasírokon a kegyelet virágait. Az emlékmű kezdeményezője Farkas Márton és fia isaszegi lakosok voltak, melyet támogatott Gulyka József plébános, kerületi esperes, a Könyvbarátok Klubja, a Falumúzeum Honismereti Szakköre valamint helyi lokálpatrióták.
A katonai megemlékezésünknek 2010-től haláláig hűséges támogatója, szervezője, részt vevője volt Dr. Farkas Jenő (1924 – 2016) nyá, repülő ezredes. Ezért Jenő bátyánkat – gödöllői lakosként -, tiszteletbeli isaszeginek fogadtuk! Emlékét szívünkben szeretettel megőrizzük!
2019 november 15-én II. világháború védelmi harcaiban – az Attila-vonal isaszegi szakaszának védelmében – hősi halált halt magyar katonák emlékére, tartott megemlékezésünk alkalmából került sor az Együttműködés Isaszegért Egyesület által kezdeményezett új egységes katonai síremlékek átadására. Az Egyesület 2014 óta szívügyének tekinti a hős honvédek sírjainak ápolását, gondozását. A központi síremléket 2018-ban saját költségen újították fel.
A megemlékezés levezetője és szónoka Dr. Boldizsár Gábor honv. ezredes úr, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Katonai Vezetőképző Intézet, Összhaderőnemi Műveleti Tanszék egyetemi docense volt, aki ünnepi beszédével a katonahősöknek járó méltó emléket állított. Köszönjük a szolgálatát.
Jelenlétével megtisztelte a megemlékezést a HM HIM Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság képviseletében Maruzs Roland alezredes úr, a Belföldi Hadisírgondozó Osztály osztályvezetője (igh.).
Nagy tiszteletű Gergely Szabolcs református lelkész úr által, kerültek megáldásra az elkészült új katonai síremlékek. Köszönjük szolgálatát!
Bízom benne, hogy a legendás parancsnok, Tassonyi Edömér eje. őrnagy emlékét, hamarosan emléktábla is őrizheti majd.
Albert Ferenc: Sírok, hantok
/részlet/
Vajon mit adhatnék néktek?
Főhajtás, tisztelet, lobogó fáklya?
Mert szótáramban nincs rá szó,
Hogy rekviemet, dicshimnuszt
Regéljek, hisz hazáért adtátok
Hősként, apai, s fiúi véretek.
A JÓISTEN ÁLDÁSÁVAL,
BÉKE VÉLETEK!
Irodalomjegyzék:
Illésfalvi Péter-Kovács Vilmos-Maruzs Roland: „Vitézségért” A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban, Varietas ’93 Kft., 2001.
Hadtörténelmi Közlemények 1999. 1. sz.
Martin Kornél: Nagy Árpád M. Kir. ejtőernyős főhadnagy háborús jegyzetei című munkája.
Ebben pontosan leírja a szerző, hogy a Forró-tanya előtt 800 m-re volt az a „hegy” magaslat, ahol Tassonyi harcálláspontja volt. Gyertyános domb?
https://docplayer.hu/9400300-Ejtoernyoseink-tortenetebol.html
http://gufi.hupont.hu/5/hazafias-versek
A magyar múzeumtörténet egyedülálló lexikonja, a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok 2002-ben jelent meg a Pulszky Társaság és a Tarsoly Kiadó közös kiadványaként. Mintegy ezer oldalon, közel 1400 szócikkben olvasható életrajzok eddig csak a nyomtatott kötetben voltak hozzáférhetők – amely korlátozott példányszáma miatt sokfelé hiánycikknek számít, és könyvtárakban sem mindenütt van meg. A Hungaricana Közgyűjteményi Portál (az NKA támogatásának révén) digitalizálta és ingyenes felületén hozzáférhetővé tette a kötetet, a Pulszky Társaság más kiadványaival együtt. A Hungaricana teljes felületű szabad szöveges keresést tesz lehetővé, így a lexikon a korábbinál lényegesen nagyobb körben válhat ismertté. Használata nemcsak a múzeumtörténet kutatói, hanem a helytörténet, honismeret, a különböző szakágak tudománytörténete művelői számára is hasznos lehet, nem is szólva a művelődéstörténet iránt érdeklődők köréről. Az Arcképcsarnok elérhető itt.
Az alábbi írás szerzője Maruzs Roland alezredes úr, és a cikk a www.honvedelem.hu oldalon jelent meg 2020. augusztus 5-én. Fotók: Stier Márk, Aranyossy-Péter Máté. Olvasóink szíves figyelmébe ajánlom!
Állampolgári bejelentés alapján végeztek feltárást a napokban a Pest megyei Sülysáp határában a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadisírgondozó szakemberei. Egy szemtanú elmondása alapján ugyanis a szántóföldön magyar katonákat temettek el az 1944 novemberi harcok után.
1944 novemberének közepén az 1/I. ejtőernyős zászlóalj katonái voltak védelemben a térségben. Parancsnokuk a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett Tassonyi Edömér őrnagy volt. Az ejtőernyősök több szovjet támadást is megakasztottak az Isaszeg és Sülysáp közötti területen, miközben komoly veszteségeket szenvedtek el. A korabeli veszteségi nyilvántartás szerint 1944. november 15. és november 22. között a zászlóalj állományából 42-en haltak hősi halált a harcok során, az Attila védvonal előterében.
A hadisírgondozók – Katus Norbert alpolgármesterrel közösen – 2019 őszén tartottak előzetes terepbejárást, és idén tavaszra tervezték a kutató-feltáró munkát. A veszélyhelyzet miatt azonban július végére tolódott ki a munkálatok kezdete.
A helyi önkormányzattal és a földterület tulajdonosával történt egyeztetést követően kezdték meg a műszeres vizsgálatokat a több ezer négyzetméternyi területet. Több órás kutatás után sikerült egy támpont-szerű védelmi állást beazonosítani, majd a feltárás során három magyar ejtőernyős katona földi maradványa került elő. A csontmaradványokon egyértelműen azonosíthatóak a harc közbeni sérülések, például repesznyomok, illetve akna vagy gránátrobbanás okozta roncsolások. A hősi halott katonákat, vélhetően a harcok elmúltával, a haláluk helyén temette el a lakosság. Tovább olvasom a cikket ide kattintva!
Albert Ferenc: Sírok, hantok
/részlet/
Vajon mit adhatnék néktek?
Főhajtás, tisztelet, lobogó fáklya?
Mert szótáramban nincs rá szó,
Hogy rekviemet, dicshimnuszt
Regéljek, hisz hazáért adtátok
Hősként, apai, s fiúi véretek.
A JÓISTEN ÁLDÁSÁVAL,
BÉKE VÉLETEK!
Forrás: gufi.hupont.hu
Maradva nyár lévén a vizes témáknál ígéretemnek megfelelően közzé tesszük a (Grósz) Gyarmati József nyári strandja mellett működő, csónakázótón készült felvételt, Gyarmati Józsefné a csónakban elöl ülő hölgy. Fotótár: 473. felvétel ideje 1932 – 1940. Mivel a személyek nevére egy kivételével nincs utalás, aki felismer bárkit is rajta jelezze felénk.
És egy másik felvétel az isaszegi sporthorgász életről, a felvétel 1936. nyarán készült. Aki tudja a kifogott méretes hal nevét, illetve esetleg a horgász nevét is, legyen szíves közölje velünk. Fotótár: 100. 