Isaszegi Múzeumi Kiállítóhely (Falumúzeum)
Érdekli, hogy milyen volt lakóhelye 150 évvel ezelőtt?
Vessen egy pillantást, az Osztrák Birodalmat és benne Magyarországot is ábrázoló, egykor titkos katonai térképre, amelyen a Google Maps segítségével összevetheti a mai állapotokat az egykor megörökítettekkel. Magyarország második katonai felmérése 1806–1869 között zajlott le. A teljes Habsburg birodalom több mint 3300 szelvényből áll, ebből Magyarországra 1068 esik. Ide kattintva nézheti meg a térképet!
RAJZPÁLYÁZAT – „VÁRAK ÉS ERŐDTEMPLOMOK, TÖRTÉNELMÜNK DICSŐ HÍRMONDÓI”
A Rákóczi Szövetség „Várak és Erődtemplomok, történelmünk dicső hírmondói” címmel rajzpályázatot hirdet Kárpát-medencei és diaszpórában élő általános iskolások részére.
Meghirdetés köre
Két korcsoport szerinti kategóriában indulhatnak az általános iskolák 1-8. évfolyamain tanuló diákok.
„Az én váram” – általános iskola 1-4. osztályos tanulói részére
Ebben a korcsoportban, a lakóhelyhez közeli, vagy a tanuló szívéhez közelálló várról készített rajzzal lehet pályázni. A rajzhoz kapcsolódó, saját élményeket feldolgozó, rövid (10-12 soros) történeteket is szeretettel fogadunk (a szöveges rész beküldése nem kötelező).
„Magyar várak a történelem viharaiban” – általános iskola 5-8. évfolyamos tanulói részére
Ebben a korcsoportban egy Kárpát-medence területén fellelhető várról, erődtemplomról készített rajzzal lehet pályázni. A rajzok elbírálásakor kiemelt szempont lesz, egy konkrét történelmi eseményre, vagy irodalmi alkotásra való reflektálás. További információ a Rákóczi Szövetség honlapján olvasható!
A Pályázat időtartama
2020. július 14. – 2020. szeptember 30.
A jelen fotó közlésével is szeretném megköszönni a Reitmayer József népi fafaragó művészről írt cikkünkhöz nyújtott gyors segítségét (adatok és fotók) az AIKK Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény vezetőjének, Hajdú Zsófia Csengének, és a múzeum munkatársának Harkai Bélánénak (volt kolléganőm a PMMI-s korszakból). A fényképen az aszódi Petőfi Múzeum napközis táboros gyerekei és kísérőik láthatók, a Falumúzeum kertjében a Huszárszobor előtt. Ekkor a gyerekek a múzeummal, Isaszeg történelmével és természetesen a híres győztes isaszegi csata rejtelmeivel is megismerkedhettek, Szmolicza József tárlatvezetése során.
Itt a nyár, a szabadság, a fürdőzés, a csobbanások ideje. Olyan képet válogattam múzeumunk archívumából, amely e témakörhöz illik. Kevesen tudják, hogy 1945 előtt a Tőzegtelepen igen népszerű strand, és csónakázótó is működött, Gyarmati Józsi bácsi által. Bizonyára igény is volt rá, és nagy megelégedéssel fogadták az Isaszegre érkező vendégek, a helyi lakosok. Elég csak a fotón az örömtől sugárzó arcokon végig nézni.
Folytatjuk megemlékezésünket Reitmayer József (1912 – 1980) isaszegi népi fafaragó művész halának 40. évfordulója alkalmából. Ezúton köszönöm meg Hajdú Zsófia Csenge intézményvezetőnek (Aszódi Integrált Kulturális Központ) és Harkai Béláné gyűjteménykezelőnek (Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény) segítségét! A szükséges adatok, fényképek engedélyezéséért és eljuttatásáért, melyet még a szabadságom előtt kértem az AIKK-tól. Azok időközben megérkeztek, ezáltal a Reitmayer József fafaragóra való megemlékezésünk kibővülhetett az újabb információkkal, fényképekkel. Köszönöm Péter keresztfiamnak a segítséget, hogy a Falumúzeum Facebook oldalára mindezt segített felhelyezni! A közölt fényképek az aszódi Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény tulajdonát képezik!
.
Reitmayer József népi fafaragó 1912. február 28-án született Zalaszentgróton (Zala megye). Eredeti foglalkozását tekintve cipész volt. Családjával Szentgyörgypusztára 1959-ben költözött. Feleségével együtt nagy szeretetben nevelték fel négy fiúgyermeküket. Józsi bácsi a fafaragással hobbiból, 1972-től kezdődően kezdett el foglalkozni.
Kiállításai többek között az alábbi helyszíneken voltak: Schull megye (NDK) 1974., Siófok, Dunaújváros, Veresegyház, Szada, Iklad, Aszód, Acsa, Nagytarcsa, Budapest (X ker., XXI. ker.) Szentes, Szántódpuszta, stb.
A kiállítások között sajnos Isaszeg nevét hiába keressük, nem találjuk. Munkáiból sem tudtunk vásárolni, mivel pont ebben az időben az új múzeum épületének tervezése, az építéshez pénz gyűjtése, majd 1980-1982 között az új múzeum építése zajlott. Az építés után a kassza sajnos kiürült, ezért sem a Falumúzeum, és sajnos a Múzeumbarátok Köre sem tudott anyagi keretet biztosítani, Józsi bácsi egy-egy alkotásának esetleges megvásárlásához.
Reitmayer József népi fafaragó életének utolsó évében munkáival két kiállításon is szerepelt.
1980. február 10-én a MOM Új Tükör Szabadidő Központjában (Budapesten) a Fafaragók Országos Vásárán, ahol a zsűri értékelte a megjelent 50 fafaragó munkáit. A zsűrizés eredményeként az első díjat Antal Balázs Jászszentandrási fafaragónak ítélték, a megosztott második díjat pedig, Kovács Pál kecskeméti és Reitmayer József isaszegi faragónak.
Az aszódi Petőfi Múzeumban 1980. május 18-án nyílt meg Kresz Albert fotóművész és Reitmayer József népi fafaragó közös tárlata. Megnyitó beszédet Kerékgyártó István kritikus mondott. E rendhagyó kiállítás egy 1974-ben, Hévízgyörkön, a Galga menti népművészeti találkozón, két különböző korú és indíttatású alkotó egymásra találásának, barátságának a gyümölcse. Külön utakon jártak, mégis termékenyítőleg hatottak egymásra, mert közös volt a céljuk: a népélet hű ábrázolása.
Reitmayer József fafaragó sajnos a kiállítás zárásának végét (augusztus 11-ét), már nem élhette meg, mivel július 25-én váratlanul elhunyt, 68 éves korában. Nem örülhetett annak, hogy a kiállított fafaragásait, Kresz Albert fotóművész alkotásaival együtt, 5193 fő látogató tekintette meg! Az aszódi Petőfi Múzeum Reitmayer József fafaragó1977 – 1979 között készült összesen 21 alkotását vásárolta meg, és őrzi néprajzi gyűjteményében az utókor számára.
Reitmayer József temetése Isaszegen 1980. augusztus 1-én volt nagy részvét mellett.
Emlékét őrizzük meg szeretettel!
Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy a Falumúzeum 2020. július 23-tól – 2020. július 8-ig szabadság miatt ZÁRVA tart!
Mindenkinek szép nyarat és jó pihenést kívánunk!
Utolsó közös kiállítása Kresz Albert fotóművésszel 1980. május 17-én nyílt meg az aszódi Petőfi Múzeumban. Reményeim szerint kapok a Petőfi Múzeumtól képeket, mivel ígéretet kaptam rá. Amint megérkeznek azonnal felteszem a Falumúzeum Facebook oldalára.
A Pest Megyei Hírlap 1980. augusztus 1-i számában megjelent írással emlékezünk Reitmayer Józsefre. A csatolt képek a Falumúzeum Fotótárából származnak, amikor is Józsi bácsit otthonában a Honismereti Szakkör tagjai keresték fel, név szerint Szatmáry Zoltán, Száraz József és Szmolicza József.
Tanult, élt, dolgozott
Néhány héttel ezelőtt, amikor a Kresz Albert fotóművésszel rendezett közös kiállítására készült, meglátogatott Reitmayer József. Ültünk házam teraszán, amelyet szőlőlugas zár körül. Munkában megöregedett anyám a parasztasszonyok vendégváró kedvességével és szeretetével bort, meg pogácsát tett az asztalra. Sokáig beszélgettünk. Anyám félrehúzódott, hallgatta szavainkat, s amikor a vendég elköszönt, mi ketten maradtunk, csendes szóval megjegyezte. Öreg barátod búcsúzni járt nálad. Döbbentem néztem anyámra, s most hallottam szavainak igazolását. – 68 éves korában meghalt Reitmayer József isaszegi fafaragó művész.
Hirtelen törtek rám a gondolatok, felhasadtak bennem egykori beszélgetések mondatai, s annyi minden eszembe jutott a távozóról, a somogyi cselédek béresivadékáról, az alázatosságra, szolgaságra kényszerített legénykéről, majd a történelmi igazságszolgáltatás jóvoltából osztályával együtt felszabadult alkotó, teremtő emberről.
Nem volt ideje, hogy megismerje a művészet által megörökített kultúrát. A kultúra gyökereihez fordult hát, a népdalok, a népművészet ízlés-, arány formakincséhez. Számtalanszor tapasztaltam, hogy nagyon sok ember vágyódik a szép után, de számukra ez a vágy kielégítetlen marad. Ezeknek az embereknek a számára teremtewtt Reitmayer József. Úgy akarta megmutatni a szépet, hogy az őket is megmutassa, és hogy a szépet végül majd magukban is felismerjék.
A szép törvényeibe akarta foglalni társai nyomorúságos és sokszor bizony nyers életét. Megmutatni nekik és a világnak, hogy a robot kényszerében, légkörében megmaradt emberben is van szépség, az ő életük témában, érzelmi gazdaságban éppen úgy művészi formanyelvvé fogalmazható, mint egyéb emberi kultúrák szellemi, érzelmi gondjai.
Reitmayer József egész életét a szegény soron élte le. A körülötte élők legfőbb élet megnyilvánulása a munka, a testi erőfeszítés, ezért elsősorban a munkában átélt emberi lényeget ábrázolta, faragta. Erőfeszítések és természetes derű – ez volt Reitmayer József művészete, amelyben az elviselt élet emlékei, élményei, szenvedések és lázadások kiegyensúlyozódnak, és csak egyetlen visszatekintő merengés lesz az ember válasza mindenre – éltünk.
Meghatódottsággal és a művészt illető csodálattal lehet csak számba venni munkásságának remekeit, ezt a nem mindennapi emberi és művészi teljesítményt. Nem tanulhatott akadémiákon, hiszen amikor ő nőtt, csak kanásznak termett a somogyi paraszt, nem járhatott híres mesterek kurzusaira, de tanult, élt, dolgozott egész életében: szántóföldeken, erdei favágók, uradalmi béresek, kőfejtők, napszámosok, szántó-vetők között.
Itt tanulta legyőzni a kíméletlen ellenállású anyag törvényeit, kereste a munka megpróbáltatásai közt élő emberben a harmóniát, szemében a szépet, az értelmet, a lelket. Kiemelte a robot évszázados folyamatából erőfeszítéseik egy-egy mozdulatát. Újonnan felfedezett törvényű formák szép kényszerébe fegyelmezte a földhöz-röghöz kötött ember annyi világformáló mozdulatát.
Megírtam egyszer, hogy körtefára lenne szüksége, s hallottam a hírt, erdei munkások vittek számára farönköt. Reitmayer Józsefet ekkor már gyógyíthatatlan betegség sorvasztotta. – Faragjon belőle valami szépet – bíztatta kérges kezű társa, olyat amilyet csak maga tud, maga, aki egy semmit jelentő fából, amit más csak tűzre dobna, sokat érő kincset képes teremteni. Ezzel az elismeréssel örökre távozott Reitmayer József. Nem is kaphatott volna igazabb kitüntetést, fénylőbben csillogó dicséretet.
F. M.
Isaszeg a 14. – 15. században mezőváros volt
A Történeti Földrajzi Közlemények című tudományos folyóirat 2019. 7. évf. 3-4 számában egy érdekes cikk jelent meg, Veresegyházi Béla ny. gimnáziumi igazgató tollából. Az írás szerint – levéltári forrásokra hivatkozva – Isaszeget a késő középkorban (14-15. században) mint mezővárost (oppidum) említik.
Számunkra, Isaszeg történetét kutatók számára, nagyon fontos tény, hogy akkoriban a Gödöllői-dombság területén egyedül Isaszeg volt mezőváros, mely (kis-) piacközpontként a hétfői napokon bonyolította le vonzásterületének termékcseréjét. Veresegyházi Béla további részleteket nem közöl, mert a dolgozatában a Gödöllői-dombság 16. századi gazdasági életét jeleníti meg a török adójegyzékek, az ún. defterek alapján.
A kiadványt Frisnyák Sándor geográfus-professzor, (a Nyíregyházi Egyetem ny. tanszékvezető tanára) az Isaszegi Múzeumbaráti Kör tagja ajándékozta Falumúzeumunk Szakkönyvtárának.
A professzor úr Isaszegre költözését követően (2007.) otthonából töretlenül folytatta tudományszervező és történeti földrajzi kutatómunkáját. Értékfeltáró, a nemzeti önismeretünket gazdagító munkája során megismerkedett a Falumúzeum gazdag régészeti, néprajzi és történeti anyagával. De nemcsak a település tájtörténete után érdeklődött, hanem lelkesen kutatta a környező tájat, személyesen is bejárva egy-egy régészeti lelőhelyet, ásatást, felkeresve az épített környezet értékeit. Rövid idő alatt igazi lokálpatriótává vált. Közel 100 értékes szakkönyvvel gyarapította könyvtárunkat. Egyik legjelentősebb munkája a „Magyarország történeti földrajza” című kötete (1990) e témakörben az első tudományos szintézis: alapmű a felsőoktatásban és a hisztogeográfiai kutatásokban. Történeti földrajzi kutatásait a geográfus szakma nagyra értékeli: tudományos iskolateremtő tudósként és a magyar történeti földrajz megújítójaként tartják számon. A tájökológusok értékelése szerint az 1980-as évektől reneszánszát élő tájtörténeti kutatások legeredményesebb művelője Frisnyák Sándor.
A professzor Isaszeggel és tágabb környezetével kapcsolatos kutató munkáinak eredményeit a következő publikációkban tette közkinccsé :
(1) Adalékok a Gödöllői-dombság történeti földrajzához (Tájhasználat a 18-19. században). Herman Ottó Múzeum Évkönyve 47. Szerk. Veres L. – Viga Gy. Miskolc, 2008. pp. 265-294.
(2) Adalékok Isaszeg történeti földrajzához. (A szlovák telepesek tájhasználata a 18-19. században). Hanusz Á. szerk.: Tiszteletkötet dr. Göőz Lajos professzor 80. születésnapjára. Nyíregyháza, 2008. pp. 75-85.
(3) Adalékok Isaszeg népességföldrajzához (1784/87-2001). Trócsányi A. – Kovács I. P. szerk.: Tér – tálentum – társadalom. Pécsi Tudományegyetem. Pécs, 2010. pp. 157- 166.
(4) A tájhasználat változásai a Gödöllői-dombvidéken a 20. században. Tájhasználat és térszervezés. Nyíregyháza-Szerencs, 2012. pp.173-190.
(5) A Gödöllői-dombság szőlőgazdasága (18-20. század). Frisnyák S.: A föld erejéből élünk. Nyíregyháza, 2017. pp.68-85.
Frisnyák S. tudományos előadásai Isaszegen:
(1) Isaszeg és környéke tájhasználata a 18-19. században Isaszegi
Múzeum tudományos előadássorozata (Isaszeg, 2008. okt. 11.)
(2) Isaszeg természeti környezete és történeti földrajza
Magyarságismereti Szabadegyetem (Isaszeg, 2013. május 17.)
Úgy vélem, hogy a fontos megállapítást erősítendő, Frisnyák professzor úr „A Gödöllői-dombság történeti földrajza (2015)” című munkája – amely szintén könyvtárunk értékes darabja – valamint Kovácsné Halomházi Zsuzsanna szerkesztésében megjelent „Isaszeg a történelem tükrében (2019.)” című forrásművek felhasználásával az alábbi gondolatokat kell megosztanom olvasóinkkal:
Az Árpád-kor végére befejeződött a Kárpát-medence benépesítése és gazdasági birtokbavétele. Az önellátó gazdálkodást az árutermelés váltotta fel és fokozatosan kialakultak a kis és nagy régiók szerepei. A területi munkamegosztás következményeként a 14-15. században dinamikusan fejlődtek a piachelyek, piacközpontok, vagyis a mezővárosok. A település- és gazdaságtörténeti kiadványokból, művekből tudjuk, hogy a 14. században 400, a 15. században 750-800 mezőváros volt a Kárpát-medencében.
A késő középkori városi, mezővárosi fejlődés legfontosabb tényezője a regionális piaci cserekapcsolat (kereskedelmi tevékenység) vagy a monokulturás gazdálkodás, pl. szőlő- és borgazdaság, az alföldi tájakon a nagyállattartás volt. Az oppidumok munkamegosztásában – a mezőgazdasági árutermelés és a kereskedelem mellett – a kézműipari tevékenység is – megjelent. A vásártartás joga, a földesúri adózás előnyösebb rendszere mellett bizonyos szintű autonómia jelenléte emelte ki a mezővárosokat a jobbágyfalvak környezetéből.
Egyelőre még nem tudjuk, hogy az említett privilégiumokból hogyan részesedett a 14-15. századi Isaszeg, és a termelési szerkezetét is csak a 16. századtól Asztalos István /2001./ és Veresegyházi Béla idézett kutatási eredményei alapján) ismerjük. Ezek megismeréséhez további forrásfeltáró és értékelő kutatások szükségesek. Egy tényközléssel megerősíthetem Veresegyházi megállapításait, éspedig a 14-15. században épült gótikus templomunkkal, (Szent Márton templom), amely a kora Árpád-kori és a 13. századi épületegyüttes bővítésével történt. Ilyen méretű templomot csak a megfelelő anyagi alapokkal rendelkező, nagyobb népességet tömörítő mezővárosok tudtak megteremteni.
Veresegyházi Béla tanulmánya, a Történeti Földrajzi Közlemények c. tudományos folyóirat 2019. 7. évf. 3-4 számában jelent meg. A Falumúzeum Szakkönyvtárában 886. számon nyilvántartásba vett kiadvány helyben olvasható, az Interneten, az alábbi címen érhető el: https://www.gistory.hu/g/hu/tfk
Szmolicza József
2020. június 30-án (kedden) megtekintette a Falumúzeum néprajzi-történeti állandó kiállítását, a Honismeret c. folyóirat Szerkesztőbizottsága. A vendégek Dr. Székely András Bertalan vezetésével érkeztek a múzeumba, aki tagja a szerkesztőségnek. A kíséretükben jelen volt nagy örömünkre, Dr. Frisnyák Sándor geográfus-professzor, ny. tanszékvezető egyetemi tanár (Nyíregyházi Egyetem) is. A vendégeket a Falumúzeumban Szmolicza József gyűjteménykezelő kalauzolta, tartott részükre tárlatvezetést, majd kötetlen beszélgetés következett. A szépen gondozott néprajzi jellegű múzeumkertünket is megtekintették vendégeink. Köszönjük a Szerkesztőbizottság tagjainak, hogy meglátogatták a helytörténeti gyűjteményünket, és további munkájukhoz sok sikert kívánunk!
Kedves Múzeumbarátok!
Folytatásokban néhány fotót közlünk Jeremiás István egykori isaszegi tanító hagyatékából. Pontosabban a Ladányi István tanár által létrehozott Iskolamúzeum anyagából. Amelynek egy része Szathmáry Zoltán gyűjteményébe került, megszűnése után. Majd befejezésként, megemlékezünk Jeremiás tanító úrról is. Az első képet június 29-én helyeztük fel honlapunkra, most a folytatás következik.. Nosztalgiázzunk együtt!
A fotón látható diákok névsora:
IV. a. osztály (1928-1929.):
Álló sor: Szekeres Sándor, Orosz Fülöp, Hajdú József, Kovács Pál, Kapecska Imre, Ecseri József, Veiszkopf Iván, Bartha Ignácz, Richter József, Palaga László, Konkoly Ferenc, Tusák István, Kópor János, Kiszel Vince, Széman János, Helfrich Ferenc, Bredár Ferenc, Horváth János.
Ülő sor: Hajdú István, Szabó István, Hajdú Mihály, Vasica Mihály, Hujac Ferenc, Mészáros Béni, Pogány Mihály, Pirscbach Mihály, Juhász István, Szmolicza János, Agócs András, Hálik János, Apágyi János, Horgász Nagy János, Kolompár Mihály.