400 éve született Zrínyi Miklós költő, hadvezér

Szép és dicső dolog a hazáért meghalni. Még szebb a hazáért élni!
400 éve született Zrínyi Miklós

Zrínyi Miklós (1620-1664)  Forrás: Wikimedia Commons

Dörgő hangot, villámló tekintetet társítunk a ma is élő, szállóigévé vált mondathoz. És nem tévedünk: 1620. május elsején (más források szerint harmadikán) született Zrínyi Miklós, a költő, politikus, katona, akit érdekes módon nemcsak mi tartunk nagyra, hanem a horvátok, az olaszok, sőt az osztrákok is tisztelnek. Kötelező irodalomóráink tekintélyt sugalló alakjának veretes sorait egyre nehézkesebbnek érezzük: eljárt az idő a barokk költészet és a 17. század páncéljai, kardjai és szakállas ágyúi fölött is. Ennek ellenére, ha a Szigeti veszedelem költőjének nevét halljuk, valami megmagyarázhatatlan bizsergés indul el bennünk. Ha szófelhőt kellene alkotni Zrínyiről, akkor a hazaszeretet köré rendeződne minden más kifejezés, mert ez a minden egyebet legyűrő érzés vezette tollát és kardját is annak, akit még életében Európa-szerte „Magyar Marsnak” neveztek.

„Zrínyi élete azonban nem ért véget a kursaneci erdőben; még a maga korában jelképpé vált; a nemzeti függetlenség szimbólumává, s neve, eszméi ott szálltak íratlanul is a kibontakozó magyar függetlenségi mozgalmak lobogóin: Thököly Imre szabadságharcában Zrínyi Ilona, a költő unokahúga védte hősiesen Munkács várát a császáriak ellen, s ő adott életet Rákóczi Ferencnek, a kuruc fölkelés vezérlő fejedelmének. De Kossuth és Petőfi tolla által életre keltve ott lüktettek eszméi 1848 függetlenségi harcában is.”

A cikket ide kattintva tudja teljes terjedelmében elolvasni a Maszol portálról

Johann Peter Krafft: Zrínyi Miklós (1508-1566) kirohanás Szigetvárból | Forrás: Wikipédia

Isaszeg a sajtó tükrében 6.

 Fővárosi művészek Isaszegen
Vasárnap délután, irodalmi est Isaszegen
/Pest megyei Hírlap, 1969. március 7. (péntek)/

Az isaszegi művelődési ház és a népfrontklub, vasárnap délután három órakor a nemzetközi nőnap alkalmából Fáklya címmel irodalmi délutánt rendez.
Közreműködik: Dénes Margit zeneszerző, Fodor Zsóka, a Vígszínház tagja és Fábián Zoltán író. Műsorvezető: Baranyi Ferenc költő, a televízió Fáklya című irodalmi műsorának riportere.

Dénes Margit zeneszerző
Fodor Zsóka színművésznő
Az érdeklődő közönség
Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a kultúrház „nagy” terme

Válogatás a múzeum Fotóarchívumából 6.

Régi Május 1-ék

1945. május 1.
1963. május 1. – Kitüntetések átadása
Kulturális műsorról a „Dózsa ” Művelődési Otthon gondoskodott
A Művelődési Otthon tánccsoportjának tagjai 1963-ból.  A tánccsoport vezetője a felvételen, balról a harmadik személy Bajusz Mihályné (Palaga Julianna) tanítónő volt. A tánccsoport 1956-tól – 1964-ig az Öregiskolában (Madách úti iskola) működött.  Számos díjat nyertek már akkor is. A csoport vezetői voltak még: Kisréti József, Varga János és Farkas Sándor.
A tánccsoport két csinos hölgy tagja, barátnők.
1963. május 1. Isaszegi rézfúvósok „térzenét” adnak
1967. május 1. „Háztömb körüli ” kerékpáros verseny
Gödöllői úton , a célba érés előtt az egyik versenyző.
Egy érdekes fotó. A Kultúrház előtt a kereszteződésnél készült. Balra a Népbolt épülete látható, szemben Szabó Sanyi bácsi hentes üzlete. Emlékszem, hogy mindig kedves volt és hatalmas párizsi szeleteket vágott, a szalámi rúdból, a tízóraira megvásárolt zsemlék közé. Két forintért kerek un. „Buci”-t is lehetett vásárolni. A húsból készült párizsi nagyon jó ízű volt, sajnos ma már nem tudnak olyan finom párizsit készíteni, mint akkor.
1967. Május 1. – Ünnepség a Művelődési Otthonban
A közönség
Az ünnepi műsorban a Klapka úti és a Madách úti iskola tánccsoportja szerepelt. A felvételen a kis táncosok próbálnak az Öregiskola udvarán.
Próbálnak a fiúk az Öregiskola udvarán – 1967. Május 1.
1971. Isaszegi KSK öregfiúkFerencvárosi Torna Club öregfiúk mérkőzése előtt készült csoportkép. A fotón látható játékvezetői hármas: Zentai Pál, Verseczky Mihály, és Szendrő Dénes volt.  Ezúton köszönöm meg Szendrő Dénes úr értékes segítségét a fotó beazonosításához!

 

1971. május 1. Sportpálya
Éljen a szabad május 1. – Dolgozó népünk nagy ünnepe!” Szellemi vetélkedő a két általános iskola diákjai között a Művelődési Otthonban. A Kossuth úti iskola csapata lett a győztes és elnyerte a Művelődési Otthon vándorzászlóját. (1967. május 1.).

Május 1-én gazdag ünnepi programokat állítottak össze a szervezők. Zenés ébresztő (Erről nincs fotónk), kerékpárverseny, úttörő szellemi vetélkedő a két iskola csapatai között, ünnepély és kultúrműsor színesítették a programokat.

 

 

Válogatás a múzeum Fotóarchívumából 5.

A régi múzeum előtt Szathmáry Zoltán múzeumvezető és Dr. Kovássy Zoltán a Falumúzeum Barátainak Köre elnökségi tagja. Időpont: 1970. szept. 30. Háttérben az akkor még létező, Petőfi Sándor Filmszínház épülete látható. Sajnos a mozi épületének tetőzete az 1970-es évek végén beszakadt. – A MOKÉP felajánlotta, hogy 50%-ban a felújításhoz hozzájárul.  A tragédia előtt 1-2 évvel újította fel a Moziüzemi Vállalat a vetítő berendezéseket, és a filmvásznat is.  Az akkori Tanácsi vezetés nem tudta v. nem akarta előteremteni a felújításhoz szükséges másik 50%-ot, pedig a nagy múltú filmszínház az isaszegieknek sokat jelentett! A fiataloknak, meg még annál is többet,  hiszen ismerkedési, találkozási helyként is szerepelt. Szmolicza Ignácz (Lexi bácsi) volt a mozigépész. „Annus néni” pedig a jegykezelő, majd eszembe jut a teljes neve is, itt lakott közel a Zrinyi utcában. –   Dr. Kovássy budapesti lakosként, Zoli bácsi és Isaszeg nagy barátja számos cikket írt a településünk történelméről, a Lobogó és a Magyar Nemzet c. újságok hasábjain a ’70-es években. Az Adattári Közlemények állandó szerkesztő bizottsági tagja volt a II. számtól kezdve.

Válogatás az Adattári Közleményekből 4.

Részletek az Isaszegi Adattári Közlemények III. számából (1977.)
Szerkesztette:
Dr. Dürr Sándor, Dr. Kovássy Zoltán és Szathmáry Zoltán

Petőfi útjai Isaszegen

Kópor Miklós: Petőfi Sándor (intarzia)

Történeteket, hagyományt őrzök Petőfi Sándorról. Családtagok kapcsolatát a költővel és annak barátaival: Prielle Kornéliával, Bem tábornokkal, Teleki Sándor ezredessel, Szijártó Antal honvédőrnaggyal, Bem egyik hadsegédével, és még sok katona bajtársával.

Az elmúlt évtizedben több alkalommal bejártam azt az utat Nagybánya és Koltó között, ahol Petőfi lovagolni tanult, ahol a „négyes kocsissal” utazott a postáért. Pihentem a koltói kastély kertjében a somfa alatt, a kőasztal mellett, melyen megszületett a világirodalom egyik legszebb szerelmes verse: „Szeptember végén.” Azóta őrzöm lakásom díszeként a somfa bekeretezett leveleit, melyekből egy kis ág néhány levelét adtam emlékül az isaszegi Falumúzeum gyűjteményének. Ez a gyűjtemény nem csupán tárgyak sokasága, hanem irodalomtörténetünk szellemi értékének, a hagyományok összegyűjtött adatainak – bár még nem rendezett – de gazdag tárháza.
A Falumúzeum vezetőjét, Szathmáry Zoltánt illeti elsősorban az érdem, hogy egy hosszú élet szorgos munkájával nem hagyta veszni a hagyományokat, hanem jegyezgette, papírra vetette az apró történeteket, gyűjtögette az öregek beszédét, emlékeit, melyek szinte megkövetelik, hogy ne maradjanak a jobb sorsot és elhelyezést érdemlő kis múzeum nyirkos falai között. Ezek a hagyományok a költő isaszegi útjának emlékei. S Petőfi szelleme és emléke napfényt kíván!
A sors különös játéka folytán a forradalmi hagyományok utáni érdeklődés hozott össze Isaszeg történetének lelkes kutatóival. Lélekben kissé már magam is isaszegi lettem, hiszen a község történelmébe zászlóaljával honvédszázados dédapám is beírta szerényen a nevét. Folytatódott a hagyomány azzal, hogy nagyapám Petőfi fia után kapta a Zoltán keresztnevet. Legidősebb lányát, dédanyám barátnője – a Petőfi emléket őrző híres színésznő – Prielle Kornélia nevére kereszteltette.

Nagyapám a Petőfi-kultusz lelkes ápolója volt Máramarosszigeten. Itt a múlt század utolsó negyedében tanártársaival és a jogászokkal „Szabad Lyceum”-ot szerveztek az iparmunkások vasárnapi oktatására, s ennek titkári tisztét töltötte be évtizedeken át. Előadásain több alkalommal Petőfi népdalait ismertette, és a legismertebb megzenésített dalaiból többet hegedűjén el is játszott hallgatóinak.
Néhány Petőfi-kötetet őrzök; a legkorábbit 1877-ből. A legkedvesebb azonban az 1901. évi kiadás, melynek a nyomdából kikerült első példányát ajándékozta nagyapám édesapámnak, ezzel az ajánlással:

„Első példány!
Ferkó fiamnak vettem, édesapjára és a magyar irodalomra való hálás emlékül.
És ha ezt így megőrzi, nem vesz kárba e szép kiadás!
M.Sziget, 901 XI. 7. Kovássy Zoltán sk. tkp. igazgató.”

Sorait én is olyan örökségnek és iránymutatásnak tekintem, mely egyben magyarázatot ad arra, miért tértem ki elöljáróban a családi hagyományokra, és miért tartom megtisztelő feladatnak, hogy Petőfi életének isaszegi epizódjait, a község legszebb irodalmi hagyományait a feledéstől megóvjam és közkinccsé tegyem.

Dr. Kovássy Zoltán

Isaszeg a sajtó tükrében 5.

Isaszegi amatőr művészek a Vízivárosban
(Pest Megyei Hírlap, 1977. március 2.)

Két isaszegi amatőr művészt hívott meg a vízivárosi ifjúsági pinceklub vezetősége, hogy egy – egy tíznapos önálló tárlaton mutassák be alkotásaikat. Művészetükben közös, hogy mindketten szakmájuk anyagát használják, mindennapi konkrét munkájukat emelik a különösségbe.

    Dobos Olga tanárnő, rajzol, grafikákat, linóleummetszeteket készít.
– Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola rajz szakán végeztem. Jelenleg az isaszegi általános iskolásokat tanítom, szakkört vezetek a művelődési házban, és tanulok. Ha időm engedi, vissza – visszajárok Nyírbátorba, az ottani pedagógus-képzőművészeti stúdióba, ahol műteremben dolgozhatok. Nyaranként felkeresem a zebegényi képzőművészeti tábort. Voltam már a grafikai és a festőtagozaton az elmúlt nyáron pedig tűzzománccal foglalkoztam.                                      – Rendszeresen fellépek a stúdió kiállításain, a nyírbátori múzeumban, a debreceni pedagógus művelődési központban. Nyíregyházán és a stúdió művésztelepein, legutóbb Balkányban. Szerepeltek képeim a megyei kiállításokon, a nyíregyházi őszi tárlaton, és még több helyen. A múlt esztendőben önálló tárlattal mutatkoztam be a szadai művelődési házban.

Dobos Olga: Isaszegi temetőben – linóleummetszet

– Amikor Budapesten, a 18-as számú szakmunkástanuló intézetbe jelentkeztem műbútorasztalosnak, még nem gondoltam, hogy ennyire megkedvelem a faintarziát – mondja Kópor Miklós. – Tanulmányaim közben találkoztam először a különféle színű fákkal, amelyekből berakásos kép készíthető. Vonzott a dolog, megpróbáltam, sikerült. Azóta is szenvedélyesen vadászok a befejezett vonalú, tetszetős rajzokra. Magam is tervezek képeket. Gondolataimat lerajzolom, majd furnérlemezre másolom. Korábban sokat küszködtem a kivágással. Az intarzia csak akkor szép, ha a lapocskák pontosan illeszkednek. Ezért készítettem egy állványt, ebben a fűrész csak függőleges irányban mozoghat. Így a legkisebb kanyarulatot is kellő finomsággal tudom fűrészelni.
– Sok idő telt el az első próbálkozások óta. Az isaszegi helytörténeti múzeumban látható néhány munkám, több tárlaton kaptam emléklapot, s oklevelet.

Kópor Miklós: Csikós a lovát itatja – intarzia (1968.)

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízivárosi ifjúsági pinceklubban, a Kapás utcában március 24-én nyílik meg Dobos Olga, április 14-én pedig Kópor Miklós kiállítása. Mindketten remélik, hogy alkotásaikkal örömet szereznek a látogatóknak.
U. G.

Isaszeg a sajtó tükrében 4.

A Pest Megyei Hírlap írta 1977. szeptember 11-én

A hagyományokat ápolják
Az isaszegi Csata Táncegyüttes

Az isaszegi Dózsa György művelődési központ nagytermében feszes, pattogó verbunkos zenét játszik Dévai Tibor zenetanár, zongoraművész. A fiúk gyakorolják az alaplépéseket. Majd lehalkul a muzsika, a lányok üveges táncot járnak.

Tíz év trófeái

Mindig az együttes legújabb tagjaival kezdjük a próbát – szól Zséli Mihályné, a lányok táncoktatója. Egy héttel ezelőtt alig merték a fejükre tenni az üveget, most már teljes biztonsággal mozognak.

Fejéregyházi László fotói

Az együttes 1968. október 15-én alakult – mondja Fejéregyházi László, a művelődési központ igazgatója. Az isaszegi győzelem emlékére az Isaszegi Csata nevet választottuk. Tánccsoportként indultunk, irányítónk Valkony Antal tanár, aki most a művelődési központ művészeti előadója, 15 éve foglalkozik a tánc iránt érdeklődő fiatalokkal. Kisebb csoportokat az együttes megalakulása előtt is patronált. Járási ünnepeken, seregszemléken kezdtünk szerepelni. Valkony Antal kis koreográfiákat, a Tardi szvitet, a Kisterenyei párost, a Tápéi darudöbögőt, cigány táncokat, tatár táncot tanított be. 1972-ben Lengyelországban szép sikereket értünk el.

A csoport mostani profilját Fejes Sándor koreográfus alakította ki – szól közbe Valkony Antal -, aki most betegsége miatt nincs itt a próbán. Verbunkos muzsikára komponált koreográfiákkal, üveges tánccal, Isaszeg környékéről gyűjtött motívumok beépítésével igazi táncegyüttest alakított ki a jórészt amatőrökből álló csoportból. A mostani Isaszegi Csata együttes három részből áll. Az asszonykórus, a brácsával, csellóval és hegedűvel kísért széki táncház, és maga a táncegyüttes alkotja a társaság egészét. Ecséden, Nagykátán, Szentendrén – az ország minden részében szerepeltünk.  Az 1975-ös gyöngyösi országos fesztiválon menettánc kategóriában első helyezést értünk el, ugyanazon év augusztusában Szentendrén megszereztük az ezüst oklevelet. 1976. augusztus 20-án miniszteri dicséretet kaptunk. Legsikeresebb számaink az Isaszegi páros, a Szüreti táncok és az Új fergeteges.

Helybeli népszokások

Idei terveink közé tartozik a helyi Májusfa-járás szokásainak feldolgozása – veszi át újra a szót Fejéregyházi László. Ilyenkor a fiatalok stilizált májusfával végigjárnak tánccal, dallal, muzsikával minden házat. Lakodalmas táncunkat már bemutattuk, Csingér Erzsébet és Harmati László szólótáncosok irányításával, most a teljes lakodalmast akarjuk kidolgozni Fejes Sándor koreográfiája alapján, Zséli Mihály és Zséli Mihályné táncoktatók vezetésével. Életben akarjuk tartani a sajátos isaszegi magyar hagyományokat. Népviseletünket Précznik Istvánné mini modelljei alapján rekonstruáljuk.

Most Isaszegen, Dányon, Kókán hosszú távú sorozatot tervez az együttes – egészíti ki a beszámolót Duka Gyula, a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ elnöke. A szövetkezet rendszeresen patronálja az együttest, a ruhatár kialakításában is segíti őket. Az Isaszegi Csata összetartja a község fiataljait. A művelődési központ épülete elavult, felújításán most fáradozunk. Az együttes tagjai társadalmi munkában segítenek, hogy új, korszerű körülmények között dolgozhassanak ők is.

Isaszeg a sajtó tükrében 3.

Megnyílt az isaszegi óvoda
– Gyermekek és felnőttek az U-alakú épületben –
(Pest Megyei Hírlap, 1976. szeptemberi számából)

Isaszeg főutcáján pénteken délután papírzászlós kisgyermekek csoportja sietett. Nagyon türelmetlenek voltak, mert közeledett a pillanat, amikor beléphettek a régóta épülő, s aznapra, szeptember 3-ra elkészülő óvodába. Az állomás környékén az új lakótelep közelében a legkisebb gyermektől a legidősebb felnőttig, mindenki összetalálkozott, várva az ünnepélyes pillanatot.

Hosszú a segítők sora

A kis házi ünnepségen a résztvevők valamennyien érdekeltek voltak. A gyermekek otthonán sokan dolgoztak. Berkes István a HNF helyi elnöke elmondta, hogy a lakosság majd hetven-nyolcvan százaléka segédkezett a munkákban. Sokan vásároltak téglajegyet; ezt a pénzbeli fizetést inkább az időt szakítani nem tudók társadalmi munka megváltásának lehetne nevezni.
A segédmunkákban részt vettek a szülők, de számos olyan KISZ-fiatal is, aki majd csak születendő gyermekét hozza az épületbe. A szakmunkához értők sem hiányoztak az óvoda építésről. Dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke néhány lelkes kisiparos nevét említette ünnepélyes megnyitójában: kiemelkedő munkát végzett Ecseri István, és Boda Elek szobafestő, Kovács István és Hegedűs Sándor kőműves, valamint Sebián Mihály asztalos.
Az intézmények, vállalatok, szövetkezetek sem fukarkodtak a támogatással. A MÁV Budapesti Igazgatósága munkagépei nélkül nehezen boldogultak volna, a segítség értéke 250.000,-Ft. A Lignifer Szövetkezet dolgozóira mindig lehetett számítani, még az utolsó pillanatokban is ott voltak, s fölerősítették az óvoda homlokzatára egy játszó kislány és két kis állatka fekete fémsziluettjét. Bodrogi András tanácselnök kimutatása szerint munkájuk majd 110 ezer forintot ér, ugyanennyivel járult az óvodaépítéshez a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ. A Gödöllői Gépgyárban kommunista szombatot szerveztek, az üzem anyagi támogatása elérte az 56 ezer forintot. A Kisállattenyésztési Kutatóintézettől huszönötezer forintot kaptak, a dányi Magvető Termelőszövetkezettől ötvenezret. Nem egy nehezebb munka megoldásában a katonák segítettek.

Hatszáz négyzetméter

Vendégek egész sorát köszönthették az isaszegiek pénteken délután. Megjelent az ünnepélyes átadáson Császár Ferenc a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Fehér Béla, a járási pártbizottság első titkára, Kovács Istvánné országgyűlési képviselő, számos más érdeklődő mellett valamennyi, az építkezést segítő és anyagiakkal is támogató szövetkezet, intézmény vezetője.
A legtöbb kérdést Meggyes Tibor, a péceli nagyközségi tanács költségvetési üzemének vezetője kapta, ugyanis ennek a vállalatnak a kivitelezésében készült az isaszegi százszemélyes óvoda.
Alvállalkozójuk volt a veresegyházi nagyközségi tanács költségvetési üzeme.
A péceli üzem vezetője elmondta, hogy az intézmény alapterülete hatszáz négyzetméter, és könnyűszerkezetes technikával építették. A kezdeti nehézségek után a munkán általában egy harminctagú brigád dolgozott. A berendezést, a gépészeti berendezéseket, s magát az épületet tekintve, a költség körülbelül négy és fél millió forint. A jelenlévő hozzáértők szerint az épület korszerűbb, mint más hasonló intézmények. Az U alakú, hófehér, piros ablakkeretes óvodában a jövő héten már százhúsz gyerek zsibong, s birtokba vehetik az alig összeszámolható helyiségeket.
Péntek délután már színes bútorok fogadták a látogatót a négy foglalkoztatóban, testmozgásra készen várja a gyermekeket a tornaterem, de van itt orvosi rendelő, a betegeknek két elkülönítő, sok-sok mosdó, fürdő az óvónőknek és a felnőtteknek, de sétálhatunk a tágas konyhában, a fekete-fehér mosogatóban, a raktárakban, a zöldség- és hús előkészítőben, s működésre alkalmas állapotban van a kazánház is. Az épület környékén itt – ott már színesen virítottak a virágok, de mint a helybeliek elmondták, még akad itt bőségesen rendezgetni való, a kerítést is föl akarják építeni.

Őrszigethy Erzsébet