Ez alkalomból a 10 évvel ezelőtt készült felvételek közül válogattunk
Jean Béliveau kanadai világvándor a kép bal oldalán látható. Falumúzeum kertje 2015. 05. 12. Fotó Szmolicza József
2015. május 12-én kilenc kanadai, illetve brazil származású zarándok haladt át településünkön a VilágLépés Túra útvonalán. A gyaloglók egyike volt Jean Béliveau kanadai világvándor, aki 2000–2011 között körbegyalogolta a Földet az UNESCO békenagyköveteként. Ma a világon ő az egyetlen ember, akinek ez a vállalkozás sikerült. A VilágLépés Túrát, amelyet május 9-én avattak fel Rákóczifalván, az az igény hozta életre, hogy Kelet-Magyarországon is haladjon végig egy olyan túraútvonal, amely járható, megmutatja ennek a vidéknek a szépségeit, és amely része lesz a nemzetközi vérkeringésnek.
„Úgy érzem, mikor Magyarországra jövök, nagy szeretettel fogadnak. Azt szeretném, hogy az emberek jobban megismerjék ezt a kis országot. A célom, hogy azokat a mosolyokat, amelyeket itt kaptam, meg tudjam mutatni az országon kívül is.” (Jean Béliveau)
Jean Béliveau a magyarországi gyaloglásával arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország is képes bekapcsolódni a nemzetközi túra- és zarándokútvonalakba. A kanadai vándor annyira megszerette Magyarországot, hogy a hatvannégy ország közül, amelyeken keresztülgyalogolt, Magyarországot választotta. Hatvani Miklós polgármester úr a Falumúzeumnál köszöntötte a vándorokat, sok sikert kívánva nekik további útjaik során.
A 2025. október 18-i MŐF programon vendégünk volt Moór Anikó restaurátorművész, akitől sok érdekességet hallhattunk a textíliák otthoni és múzeumi területen történő megőrzésével, tisztításával kapcsolatosan. Külön kihangsúlyozta a megelőző műtárgyvédelem (textíliák, népviseletes ruhák) fontosságát. Kevesebb pénzbe kerül a megelőzés, egy kis odafigyeléssel, mint a kialakult káreseményt elhárítani, ami már jóval több pénzt igényel.
A Múzeumok Őszi Fesztiválja soron következő isaszegi programját 2025. október 18-án (szombaton) tartottuk. Délelőtt 11 órától fogadtuk azokat akik személyesen is segíteni akartak a kürtöskalács készítésében, amely Hungarikum. Először is nagy köszönet az Isaszegi Természetbarát Klub tagjainak, Notter Béla elnök úrnak, hogy a lebonyolításban segítségünkre voltak. Külön köszönet jár Dezső Márton (Marci bácsi) és kedves feleségének Hajnalkának, hogy mint erdélyi származásúként megismertették a jelenlévőkkel a kürtöskalács készítés fortélyait. A dagasztás elkezdésére már szép számmal voltak érdeklődők kíváncsiak a nagy eseményre. Összesen 5 adag lett bedagasztva, majd kelesztve (1 kg lisztből 5-6 db finomság készülhet), majd magnóról székely népdalok hallgatása közben, vidáman következet a kürtöskalács csíkok feltekerése a fahengerre, majd egyenletesre le kell hengerelni azokat. Majd az így elkészült tésztát olajozni kell és beleforgatni a fahéjas, cukros feltétbe. Ezt követően jöhet faszénen a lassú forgatás közben a sütés. A végeredmény pedig egy igazán finom édesség lett. De most ismerkedjünk meg egy kicsit magával a kürtöskalács történetével is, melyet a jelenlévőknek Szmolicza József a múzeum munkatársa kóstoló közben elmondott.
Kürtöskalács sütése hagyományos eljárással
A kürtőskalács 2015 óta bejegyzett hungarikum. Hengeres formáját, jellegzetes illatát és klasszikus ízvilágát nem lehet összehasonlítani más édességekkel. Első írásos receptje gróf zabolai Mikes Mária 1784. évi erdélyi szakácskönyvében található. A kürtőskalács székely, erdélyi és magyar ételkülönlegesség egyben. Nevét formájáról kapta, Székelyföldön a kéményt kürtőnek hívják, innen az elnevezés. Elkészítéséhez szükség van egy csonka kúp alakú fahengerre, amire a kalácstésztából sodort csíkokat egymás mellé szorosan feltekerik, majd egyenletesre hengerelik. Az édességet faszénparázs felett sütik aranybarnára. Régen egyes területeken száraz kukoricacsutkát is használtak a speciális sütőhenger helyett, ez a verzió méretében kisebb volt és nem lehetett csíkokra szedni. Mai, végleges formáját a 20. század elején nyerte el, az eredeti recept szerint nem használtak a külsején cukrot és durvára darált diót sem. Az édesítés még népszerűbbé tette a süteményt, de a 18. század végére már eredeti formájában is az egész magyar nyelvterületen ismert és közkedvelt étel volt. Hungarikum Bizottság 2015. január 29-i döntése alapján a magyar Hungarikumok közé tartozik. Ez a döntés elismerte a sütemény több száz éves székely, erdélyi és magyar hagyományát és egyediségét.
A fenti esemény kiegészítője volt a kora délután 13:30 órakor kezdődött előadásnak, amelynek helyszíne a falumúzeum állandó kiállítása volt. Meghívott előadónk Moór Anikó textilrestaurátor volt, aki közel négy éven dolgozott a Művelődési Otthonban mint szervező munkatárs, de számtalan jobbnál jobb kézműves foglalkozást is tartott múzeumban. Nagyon sajnáltuk amikor meg kellett válnia az intézménytől. De tudtuk, hogy szakmai előmenetele szempontjából ez így volt jó. Bár nagyon szerettük volna, ha a múzeumba is eljöhetett volna segíteni az itteni munkát. Sajnos ehhez nem kapta meg az engedélyt az akkori vezetőtől. Pedig műtárgyvédelmi asszisztens képesítéssel már akkor rendelkezett. Nagy öröm volt számunkra amikor felvételt nyert a MKE restaurátorszakára!
Anikó családias légkörben lezajlott előadása a Múzeumok Őszi Fesztiválja központi szlogenjéhez is kapcsolódott, Múzeum és a divat. A textíliák, a régi ruhaviseletek, a hátköznapi ruhák tisztításához is kaphattunk hasznos információkat. Kiderült, hogy a múzeumok hogyan őrzik meg a régi viseletdarabokat az utókor számára. Milyen tárolási módokat alkalmaznak. Mi is az a megelőző műtárgyvédelem? Nos, erre is választ kaphattak a jelenlévők Moór Anikó restaurátorművésztől. Ennek érdekében kis és nagy múzeumokban mire kell odafigyelni, hogy megelőzzük a biológiai és rovar kertevők jelenlétét. Majd a közönség soraiból érkezett kérdésekre adott választ Anikó. Ezt követően a tavalyi évben NKA pályázaton restaurált Erzsébet királyné taplóból készült papucsát mutatta be előadónk és mesélt a papucs regényes történetéről. Az egyedileg készített emléktárgy restaurálását Moór Anikó végezte. Hallhattunk érdekességet a konzerválási munkákról is. Anikótól tudjuk, hogy Európában már csak Erdélyben Korondon űzik ezt az ősi mesterséget a toplászok. A taplógombából nemcsak papucsot, hanem sapkát, kalapot, tűpárnát, kefetartót, nagy táskát, válltáskát, falvédőt, öveket, stb. készíthettek.
A hallgatóság Anikóval
A taplófeldolgozás a népi fazekasság mellett szintén jelentős népi mesterségnek számít. Korond azok a világviszonylatban is ritka települések közé tartozik, amelyekben még ma is élő mesterség a taplófeldolgozás. A taplógyűjtés a taplómesterség legveszélyesebb munkafázisa volt, a taplóból a dísztárgyak elkészítése igen fáradságos munkával járt: a taplógombát hamuval, vízzel, lassú tűzön öt napon át főzik, majd a szálkás rész eltávolítása után kalapáccsal megpotyolják. Ezután kifaragják, majd topolják, nyújtják, szabják, vasalják majd préselik, és a kész tárgyra díszeket ragasztanak. Anikó elmondta, hogy szeretnénk a jelenlegi egy darab papucsot kiegészíteni majd egy párra, Ezért a közeljövőben, ha Erdélybe utazik szakmai konferenciára akkor ha lehetősége adódik a korondi toplászoktól megérdeklődik ennek a lehetőségéről. Majd a restaurált Erzsébet királyné papucsát tekinthették meg a jelenlévők. Majd rendhagyó tárlatvezetésre is sor került Szmolicza József gyűjteménykezelő által, aki közölte az öröm hírt, hogy az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhely az NKA Múzeumok Kollégiuma pályázatán a Daloskör zászlajának restaurálására 700.000,-Ft támogatásban részesült.
Hozzávalók kimérése, 1 kg lisztből 5-6 adag kürtöskalács készíthető
Dagasztás folyamata
Letakarva, meleg helyen a tészta kelesztése
A megkelt tésztát kinyújtjuk, majd a kalács csíkokat szorosan egymás mellé tekerjük a speciális megolajozott fahengerre. Dezső Mártonné szakavatott irányítása mellett valósult meg a MŐF ezen programja. Köszönjük Hajnalkának az áldozatos munkáját!
Következő munkafázis a kalácstésztából sodort csíkok egyenletesre való hengerlése.
A hengerlés után a kalácsot cukros mázzal kenik be, majd …
fahéjas, diós ízesítést kap a kalács.
Legvégül jöhet a sütés lassú folyamata, mely kellő oda figyelést igényelt.
Tárcsából kialakított egyes sütő szerkezet, szélfogóval.
A megsült kürtöskalács levétele a speciális sütőformáról.
Rövid megbeszélés; középen Notter Béla úr az ITK elnöke
A Vilia kevésbé gyakori típusa került hozzánk, objektív védő sapkával és cipzáras műbőr tokkal, csuklópánttal, alig használt szép állapotban. A Szovjetunióban egykoron 23 rubel volt az ára.
Szilasi Balázs igazgató úr Vilia kisfilmes fényképezőgép ajándékával egészült ki az augusztus 29-én nyílt fototechnika történeti kiállításunk. Igazgató úr szeptember elején a múzeummal való ismerkedése során tekintete meg új időszaki kiállításunkat, melyben az 1920-as évektől az 1980-as évekig mutattuk be a korabeli fényképezőgépeket, berendeztünk egy fotólabort is. Igazgató úr akkor tett ígéretét betartva október 15-én ajándékát átadta múzeumnak. Áldozatkészségét ezúton is megköszönjük! Most pedig ismerkedjünk meg az 1970-es ’80-as években közkedvelt, kis kompakt, szovjet gyártmányú „fotómasinával.”
Vilia #6058926. számú altípusa, amit ajándékba kaptunk
A Vilia 35 mm-es, keresős, fix objektíves, központi záras fényképezőgépet a Szovjetunióban gyártották Belorussziában Minszk városában a (MMZ) BeLOMO üzemében (Minszki Mechanicheskiy Zavod), a mai Fehéroroszországban. 1973 és 1986 között ebből az igen közkedvelt olcsó, fém-bakelit házas, széles tömegeknek szánt, ehhez viszonyítva jó adottságokkal rendelkező fényképezőgépből kb. 2.000.000 darabot gyártottak. Miről is kapta a kamera a nevét: A Neris vagy Vilija (belarusz nyelven Ві́лія, lengyelül Wilia) folyó Fehéroroszországban és Litvániában. Fehérororszország északi részén ered, majd Nyugatra tartva áthalad Vilniuson, és Litvánia déli részén Kaunasnál a Nyemanba torkollik, amelynek legfontosabb mellékvize. Hossza 510 kilométer.
Az objektíven állítható be a távolság manuálisan 0,8 m-től a végtelenig. Külön szimbólumok segítik a távolság meghatározását. A központi zár beállítása is itt történik B, 1/30 1/60 1/125 1/250 sec. értékekkel. A rekesz (blende) beállítása furcsa módon az objektív alján található, egy kis karral állíthatjuk be a megfelelő értékeket 4 5,6 8 11 16 között, melyek a keresőben lévő 5 időjárás szimbólummal összeköttetésben vannak, egy fehér pötty kigyullad a szimbólum alatt. Ezzel az ötletes megoldással a rekesznyílás beállítása könnyebbé válik a felhasználójának. Az objektív alján kapott helyet a GOST-ISO filmérzékenység beállítása, a hátlapon pedig az ISO-GOST filmérzékenység emlékeztető tárcsát is elhelyeztek. A kiváló keresőjében képhatároló vonalakat találunk, amelyek segítik a közeli ill. távoli témák beállítását. A fényképezőgép vaku szinkronizálására szolgáló vakupapuccsal, valamint szinkronkábel aljzattal van felszerelve.
Az objektív paraméterei:
TRIPLET „69-3” típusú, 3 lencsés, f:4/40 mm, fix objektív
Vilia további fejlesztései a Vilia-Auto szelénmérőn alapuló automatikus expozíció-beállítással, valamint az Orion EE és a Siluet Elektro CdS-mérővel. A kamerának 4 típusa és 7 altípusa volt.
Hátrányai közt említhetjük meg, hogy a gépet a portól védő műbőrtokból való kívétele nehézkes, mivel ehhez először a csuklópántot kell kicsavarnunk, majd ezt követően tudjuk csak a fényképezőgépet kivenni a tokból. Majd a csuklópántot újra vissza tekerni a gép aljára, hogy el ne hagyjuk „kis kedvencünket”.
A Vilia keresőjébe nézve kép határoló vonalakat látunk és alatta az 5 időjárás szimbólumot találjuk. Az objektíven a rekesz beállító kar mozgatásával a szimbólumok alatt egy fehér pont jelenik meg. Ezáltal a megfelelő rekesz (blende) érték beállítása könnyebb, hiszen csak a megfelelő időjárás szimbólumot kell beállítanunk. Ez a megoldás remek ötlet volt a szovjet mérnököktől egy olcsó fényképezőgépbe építve.
A gép hátoldalán a kereső mellett kapott helyet az ISO-GOST emlékeztető tárcsa.
A gép alján a képkocka számlálót látjuk. Az objektív alján először beállítjuk a GOST-ISO értéket, ami egyben megadja a záridőt is, hiszen ugyanazon a tárcsát mozgatjuk, amin felül a záridő beállítást találjuk. Ezt követően a kis karral a rekeszértéket kell megadnunk és már fényképezhetünk is, ha beállítottuk a távolságot is. Érdekesség a fényképezőgépen az GOST-ISO filmérzékenység beállítás. Az ajándékozott fényképezőgép kortársai között: Mamiya 135EF, Zorkij 10, ZENIT-E, VILIA, BEIRETTE, melyeket több más gép mellett Kalocsai Richárd fotóriporter kölcsönzött részünkre. Fotók: Szmolicza J.
2025. október 18-án a Múzeumok Őszi Fesztiválja programján Nagy Béláné isaszegi lakos ma már igen ritka kis könyvecskével lepett meg bennünket. Az egyszerű szürke borítójú füzet szerénysége ellenére, annál nagyobb értéket rejt, mint gondolnánk. Az eredeti Szabó Sámuel által kézzel írt nótás könyvet múzeumunk adattára őrzi. Ikvainé Sándor Ildikó néprajzos muzeológus 1972-ben dolgozta fel és publikálta először az isaszegi népi kéziratos könyv (1847.) történetét, mely a Studia Comitatensia I. (Tanulmányok Pest megye múzeumaiból, Szentendre-PMMI, 1972.) számában jelent meg, erről készült a különlenyomat az isaszegiek részére. A könyvben rejlő „kincset” most megosztjuk honlapunk olvasóival! Jó olvasást kívánunk hozzá! Erzsébet asszonynak pedig köszönjük ajándékát, áldozatkészségét!
Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyve 1847-ből
Az eredeti könyvecske borítója
Szabó Sámuel aláírása
A Falumúzeum Adattárában a 72.359.1. szám alatt őrizzük Szabó Sámuel népi kéziratos daloskönyvét. Tudományos feldolgozását Ikvai Nándorné sz. Sándor Ildikó néprajzos muzeológus végezte el (Ferenczy Múzeum, Szentendre) 1970 és 1971 között. Tanulmánya a kéziratos könyvről, a Studia Comitatensia 1. számában (Tanulmányok Pest megye múzeumaiból) 1972-ben jelent meg. A megyei múzeumigazgatóság az „Isaszegi Falumúzeum Baráti Körének” kiadványaként, különlenyomatot is megjelentetett a tanulmányból. Ismerkedjünk meg tehát, ezzel a becses kis könyvecske történetével, írójával!
1972-ben Pest megyében első alkalommal került közlésre kéziratos daloskönyv. A ma már 173 éves kézirat Petőfi-verseket, ősi népdalokat, korabeli népies dalokat – melyek egy évszázad alatt népdallá váltak – szép számmal tartalmaz.
„A kéziratos daloskönyvekben tükröződik a magyar nép mindennapi élete, öröme és bánata; történelmi sorsa, elnyomatása, harca, reménykedése; ítélete a világról, a társadalomról. Megismerjük belőlük bölcsességét, humorát, indulatait is.”
A Daloskönyvre padlástakarítás közben bukkantak, és özv. Gulyásné isaszegi lakos ajándékaként került az isaszegi Falumúzeum gyűjteményébe 1968-ban.
A kis könyvecskébe 1847-es évszám és Szabó Sámuel neve van bejegyezve. A helyi szájhagyomány szerint Isaszegen az 1848-as időkben volt egy Sámuel nevű tanító, aki Petőfi Sándorral barátságban volt. Így tehát az emlékezet szerint, ő lehetett a kéziratos könyv írója. Sajnos a nagyon alapos kutató-feltáró munka ezt nem tudta megerősíteni. A Szathmáry Zoltán által lejegyzett szép szájhagyományt továbbra is őrizzük. Szabó Sámuel egy legénysorban lévő fiatalember lehetett, aki 17 – 20 éves korában kezdhette el írni a daloskönyvét. A kéziratos könyv szerzője Isaszeg környékéről való, paraszt származású, kevéssé iskolázott, de értelmes fiatalember volt. A kézirat utal Szabó Sámuelre és arra a közösségre is, amelyben élt, nagy hatással volt a korábbi évtizedekben induló, és az időben kiteljesedő magyaros, népies irányzat; irodalmi, zenei téren egyaránt. A nép elfogadta, magáénak vallotta azt. Ezt bizonyítják a Petőfi-versek, a nép- és népies dalok, amelyek a könyv közel háromnegyedét adják, amelyekről biztosra vehetjük, hogy énekelték is őket. A kéziratos könyvünk verseket tartalmaz, többnyire „Dal” megjelöléssel.
A kéziratos könyvet fekete tintával egy kéz írta lúdtollal, de nem egyszerre. A füzet 44 dalt tartalmaz. A tintával bejegyzett dalok (az utolsó három kivételével) szerelmes dalok. Lehetséges, hogy azokat még házassága előtt írta le, vagyis 1853-ig. A füzetet valószínűleg 7-10 év alatt írhatta tele gazdája. Az utolsó családi vonatkozású bejegyzés 1868.
Leánynak ne hidj
A leánynak ne hidj (részlet, 46-47.l.)
Hej vigáno sejem kendő Csalfa tzégér mind a kettő Legény szivét törbeejti S ha meg fogta félre veti Cseresznye szin piros ajak Csokjaid de meg tsaltanak Hüség szavad melyjet adtál Ingadékonyabb a nádnál
Tüzes szemek, mosolygó száj Kár a szivért mely értek fáj Mert a szemis, mert a száj is Mihelyt Lányé minyárt hamis Meg álmodtam én aszt régen Hogy leanyhoz bizni szégyen De álmamra nem hajtottam S a bünömért meg lokoltam
De félre bu félre panasz Lesz talán egy ki nem ravasz Reménységél fel nem hagyok Mert hiszen még legény vagyok.
Kéziratos könyvünk dalainak témáját tekintve két nagy csoportot különböztethetünk meg; szerelmes és hazafias dalokat. Leír ugyan egy-két bordalt, panasz- és pásztordalt is, de ezek száma kevés. Feltűnő, hogy a hazafias dalok egyharmadát teszik ki a füzetben lejegyzetteknek.
Külön kell szólnunk a kéziratos könyvünk utolsó 44. verséről, a „Magyar Imádság miatyánk”-ról. A kéziratos könyvben található Miatyánk a 48-as szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején keletkezett. A nemzet legnagyobb gondját, szívbéli óhajtását fejezi ki: Addmeg nekünk a Töbé soha összenem törhető Szabadságot”, „szabadícs meg a nyomortól és a ránkvert bilincstől”. Egyúttal azt is bizonyítja, hogy ebben az időben mennyire kellett tartani a megtorlástól. Az mutatja ezt, hogy a szövegbe illő „német” szót nem merte kiírni, csak az első betűt jelezte.
„Magyar Imádság miatyánk” kézzel írt eredeti lapjai
Magyar Imádság miatyánk
Miatyánk! ki vagy a menyekben Szenteldmeg egyetertesel a Nemzetet jöjönelarany kora Legyenmeg akaratja mik epenmost ugy ezredévek mulva is. Admeg nekünk A Töbé soha öszenem törhető Szabadságot és bocsásd meg ha a századokig tarto Könyek Közöt neha zugo- lodunk mi Képen miis meg bocsátunk az edig elennük Küzdöt mindenelenségeknek kiveve a n t- nevigy töbe ha- zafiatlanság kisereteben de szabadics meg a nyom- ortol és a ránkvert bili- ncstöl mer tied az ég és a földés a szép magyar Haza mostés minöröké Ámén
(A könyvben szereplő eredeti helyesírással közöltük.)
Köszönjük Szabó Lajos úrnak a váratlan ajándékot. Saját termésű palackozott „szőlőlével” lepett meg bennünket, melyre egyedileg készített címkét. További helytörténeti kutatásaihoz sok sikert és jó egészséget kívánunk! Köszönjük, hogy velünk tartott 2025. október 11-én a MŐF kultúrtörténeti barangolásán.
„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem…” (Bibó István, 1956.)
„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
A méltó emlékezést, a kegyeletadást 1989-ig szinte lehetetlenné tette, hogy a titokban eltemetett halottak jelöletlen sírjaira nem emeltek hantot, amelyek így besüppedtek, évtizedekig méltatlanul „homorultak”.
Vendégünk, kísérőnk kultúrtörténeti barangolásunk során Szabó Lajos helytörténeti kutató volt (bal oldalt). A fotó a Városháza előtt a Szent Márton kút mellet készült a lelkes „Őszifesztiválozó” diákokkal és szüleikkel. Köszönjük, hogy velünk tartottak! Fotó: Szmolicza J.
Elérkeztünk a Múzeumok Őszi Fesztiválja soron következő programjához a városismereti sétához. A programot 2025. október 11-én (szombaton) az eredeti terveknek megfelelően valósítottuk meg. Külön köszönjük Szabó Lajos helytörténeti kutatónak, hogy velünk tartott és sok-sok érdekességet mondott el a városunk múltjával kapcsolatosan. Kultúrtörténeti barangolásunkat a Falumúzeumnál kezdtük itt ismertettük a megjelent diákokkal, felnőttekkel a mai Tornacsarnok helyén állott egykori Menártovics vendéglő és a volt Mozi történetét. Említést tettünk a Görgey emléktábláról (1933.) is.
Az egykori Mozi épülete a Madách Imre utcában. A felvétel az 1960-as években készült. Az épület valamikor a Menártovics vendéglő épülete volt. Falán volt elhelyezve a Görgei-emléktábla. A Mozi épületének tetőzete egy helyen beszakadt az 1980-as évek elején. Sajnos az akkori Nagyközségi Tanács a felújításhoz szükséges költségek felét nem tudta biztosítani, így az épületet elbontották. Az összeg másik felét a MOKÉP biztosította volna. Háttérben a volt Vasutasok Köre székházának épülete látható, melyet államosítottak, majd iskola, cukrászda és végül múzeum létesült benne. Az államosítás előtt az 1920-as években Sáska doktor rendelője is működött az épületben. A hátsó részében az 1970-es évek végéig egy család is lakott benne. Helyén ma az 1992-ben átadott Tornacsarnok épülete található.
A Madách Imre u. haladva az Öregiskola (1905.) sarkán megállva beszéltünk az iskola alapításáról, az ez évben november 1-én 100 éves Hősök szobráról (Medgyessy Ferenc alkotása) a talapzat három oldalán a hősi halált halt isaszegiek nevei olvashatók.
I. Világháborús emlékmű a város főterén a képen Radó Gyuláné (1883-1960) tanítónő Évike kislányával látható, amint virágcsokrot helyeznek el az emlékműhöz. A tanítónő férje Radó Gyula 1916-ban hősi halált halt Galíciában Smolyava településen, a mai Ukrajna területén. Élt 31 évet. A császári és királyi 68. gyalogezred katonája volt. Múzeum Fotótára: 585.
A Damjanich János Általános Iskola lánynövendékei parkosítják az I. világháborús emlékmű környezetét. Érdekes megfigyelni a lányok akkori ruházatát, többen mackó alsó nadrágban (a mai tréning v. szabadidő ruha ruha őse) vannak, fejükön vegyesen fejkendő és sapka is látható. Fotótár: 33.
Az emlékművel szemben a szépen felújított Szent István király Plébániatemplom (1937.) történetét, valamint az egykori LIGNIFER ISZ által működtetett Szolgáltatóház helyén a II. világháború előtt állott Haas Géza vegyeskereskedése, Bor és pálinkamérése. Kis csoportunkkal az Ady E. úton tovább haladva, megálltunk egy percre Radó Gyuláné egykori isaszegi tanítónő háza előtt (Ragács-féle ház). Elmondtuk, hogy Radó Gyuláné sz. Kenesei Ilona tanítónő nyári szabadsága alatt magyar népdalokat gyűjtött Isaszegen is és az ország különböző részein. Sok népdalt saját maga kottázott le. Férje az I. világháború hősi halottja, a mai Ukrajna területén halt meg. Egyedül nevelte Évike lányát és mellette még 6 hadiárvát is. 5000 népdalt gyűjtött össze, melyek az Országos Széchényi Könyvtárban találhatók. E téren jelentős kutatásokat végzett Eto-Papp Beáta asszony, aki könyvet jelentetett meg Radó Gyuláné életéről és zenei CD jelentetett meg az isaszegi népdalokról.
Radó Gyuláné sz. Kenesei Ilona tanítónő (bal old. hölgy) Ady Endre utcai háza előtt. Fotótár: 206.
Majd a Görgei utcához érve az utca sarkán egykor működött Patyolatról említettünk néhány szót.
Pest megyei Patyolat és Szolgáltató Vállalat 13. számú isaszegi begyűjtőhelye Görgei u. (volt Honvéd u.) és Ady E. u. sarkán. 1960-1970-es évek. Fotótár:
Innen a Szobor-hegy mellett található Zsidó-temetőhöz mentünk. A hely történetét, a zsidó temető 1990-es évekbeli felújítását is elmondtuk. Sajnos hétvége miatt a temetőbe bemenni nem tudtunk. A temetőben nyugszik Link Henrik szanitéc is, aki részt vett az isaszegi csatában (1849. IV. 6.) is. A zsidó családok az 1700-as években kerültek Isaszegre. A Jászberényi úton tovább haladva a Hajnal utcához vettük az irányt, ahol a kb. 100 m hosszú kicsi utcában három híres ember is élt és alkotott. Szemben a „Bagolyvár” amely az 1920-as években Kossányi-Schrőder Károly iparművész, építész háza volt. Az épületet ő építtette Kós Károly stílusban. És itt eloszlatunk egy tévhitet is, hogy az épületet nem Kós Károly tervezte. Az iparművész volt az Iparosok Köre első elnöke is. Kossányi készítette az isaszegi strandfürdő nagy méretű tervét is, amelyet a múzeum adattárában őrzünk. A ház későbbi lakója volt Dr. Sáska László (1890-1978) Isaszeg egykori orvosa, természetbúvár, Afrika-kutató is, akinek idén emlékeztünk meg születésének 135. évfordulójáról. Isaszegről indult Afrikába Mojzsis Máriával isaszegi feleségével. Sajnos többé már nem volt lehetőségük vissza jönni, bár szerettek volna, visszatérni szeretett falujukba. Mindketten Tanzániában, Arushában vannak eltemetve. A Hajnal utca 3. sz. alatt lakott Krusnyák Károly (1889-1960) festőművész is, aki az isaszegi szokásokat, népviseletet, az itt élő emberek mindennapjait festette meg képein. A múzeum egy nagy és kettő kisebb festményt őriz a művésztől. A nagyobbik képen a szomszédban lakó Szvitek Jánosnét festette meg. Ebben az évben emlékeztünk meg a művész halálának 65. évfordulójáról.
A Jászberényi utcán tovább haladva a Magyar utcán (ahol régen a Topolyai-féle vendéglő működött) értük el a Penny épületét. Mellette megállva sok érdekes történetet mondtunk el Szabó Lajos úrral együtt. A most épülő modern bérházak helyén az 1970-1980-as években népszerű Vasbolt, Felvásárlótelep, és villamossági bolt KERAVILL működött. A II. világháború előtt az épületben Adler Vilmos vegyeskereskedése működött. A Penny helyén egy telefonerősítő állomást építettek fel az 1943-as években. Megtudhattuk, hogy a szemben lévő házban élt Isaszeg első bába asszonya, a mobil zöldséges helyén pedig egykoron Isaszeg első ÁFOR benzinkútja működött sokáig, melyet 1988. aug. 20-ra adtak át. A benzinkút mögött állt – a Rákóczi út felé néző bejárattal – az Izraelita imaház, amelyet 1903-ban építtetett az Izraelita Hitközség. A Holokauszt poklában meghalt zsidó testvéreink imaházát az 1940-es évek végén bontották el a budapesti Izraelita hitközség engedélyével.
Izraelita Imaház a kántorlakással, a péceli úton, ma Rákóczi út, a volt ÁFOR Benzinkút területén. A budapesti Izraelita Hitközség a templomot és területét eladta 1946-ban, mivel a Holokauszt poklában a zsidó testvéreink meghaltak. Azon kevés egy-néhány túlélő aki visszatért szülőfalujába azok később kénytelenek voltak külföldre kivándorolni. (Izraelbe, Ausztráliába). F-328-1.
Emléktábla az elhurcolt isaszegi zsidó családok emlékére az Izraelita temetőben. Sajnos Auschwitz gázkamráiból már sohasem térhettek vissza szülőföldjükre. Állíttatták a túlélők hozzátartozói 1948-ban. Emlékezzünk rájuk mindig kegyelettel! F-254-24.
A végére maradt a legjelentősebb épület megemlítése, a volt Grassalkovicok által épített egykori földesúri fogadó, később autós bisztró, majd Egon-féle kocsma, később Szélkakas Vendéglő, és legvégül Csempebolt. A régi épületet elbontották, de stílusát megtartva az új Vásárcsarnokot építette fel az Önkormányzat. Ezen a kis téren bőven volt ismertetni Szabó Lajosnak és Szmolicza Józsefnek. A felmerült kérdésekre igyekeztünk válaszolni, majd lassan elindultunk a Rákóczi úton. Útközben megálltunk az egykori „Angyal” Gyógyszertár épületével szemben, amelyet Pesthy Mihály és Thinagl Szerafin vásároltak meg Isaszegre való költözésükkor 1920-as években. Thinagl Szerafin volt az Osztrák-Magyar Monarchiában az első magyar okleveles gyógyszerésznő (1903) férjével az első gyógyszerészházaspár is. Szerafin lánya Pesthy Zsuzsanna szülei hivatását folytatva szintén gyógyszerész lett, majd férjhez ment Dr. Barabás Géza községi orvoshoz, később elváltak. Gyógyszertárukat egészen 1950-es évekig működtették az államosításig. Szerafin 1956-ban halt meg szívszélütésben Budapesten fia Pesthy István lakásán. Szerafin férje és szülei az isaszegi temetőben alusszák örök álmukat. Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre 2025-ben a Pesthy és a Balkay család sírját újabb 25 évre megváltotta. Köszönet érte! Később Szerafinék államosított Gyógyszertárában egy darabig gyógyszertár működöt, majd a Pécel-Isaszeg Áfész Asztalos üzeme működött benne. Több éve már üresen áll az épület. Szerafin emlékét a múzeum falán egy emléktábla őrzi, melyet 2016-ban avattunk fel.
Következő megállónk a volt Önki épülete előtt volt, amelyben most a Sós Perec Pékség működik. Itt említést tettünk az Önki előtt egykor működő tejpavilonról, a Városháza épületéről (1904.), a homlokzatán található Wysocki-emléktábláról (1972.), az egykor a mellette működő trafikról, a Szent Márton kútról, a kerámia képet F. Orosz Sára keramikusművész készítette (2000.).
5. sz. Önki (önkiszolgáló) ÁFÉSZ üzlet, előtte a tejet és kenyeret árusító pavilon. Fotótár: 605.
A következő megállónk a mai Csata Vendéglő épületénél volt, amelyben a II. világháború előtt a Hangya Szövetkezet működött, az ’50-es évektől a Pécel és Vidéke Földműves Szövetkezet, majd a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ működtetett benne vendéglőt szintén „Csata” névvel. Sokáig a vendéglő mellett, de ugyanabban az épületben Ruházati bolt is működött.
Visszaérkezve a múzeumhoz kb. 13:30 körül a kirándulás résztvevőit finom friss zsíros kenyérrel, üdítővel, és nassolni valóval vendégeltük meg. A legvégén említést tettünk még a Gyarmaty-féle vendéglőről (Rózsa u.), ahol szabályos bokszmeccset vívtak az isaszegiek a Gödöllői Gépgyár bokszolóival. Szabályos ringet alakítottak ki – Szabó Lajos úr elmondása szerint. Az Orlik kocsmát is megemlítettük (Móricz Zs. u.), de ezt az útvonalat nem jártuk be. Ugyanígy kimaradt a „Dózsa” Presszó a régi Kultúrház épületében, amely Juni-féle vendéglő volt, előtte pedig a Gergely-féle kocsma működött benne. Szabó Lajos úr és Szmolicza József igyekeztek minél több ismeretanyagot elmondani a jelenlévőknek, hogy minél többet tudjanak meg Isaszeg gazdag történelmi múltjából.
Külön köszönetünket fejezzük ki Szabó Lajos úrnak és kedves feleségének is, aki a séta nagy részén velünk tartott, valamint Sindely Julianna tanárnőnek az Isaszegi Múzeumbarátok Köre elnökségi tagjának, a jelenlévő diákoknak és szüleiknek akik szabadidejüket áldozták fel a mai „kultúrbarangoláshoz”.
A vendéglők amikről szó esett a sétánk során:
Menártovics vendéglő (Madách u., volt Valkói u.) Jancsók-féle vendéglő (Templom u.) Topolyai-féle vendéglő (Magyar u.) Gyarmaty-féle vendéglő (Rózsa u.) Gergely-féle kocsma, majd Juni-féle vendéglő, amelyet 1931-ben nagyteremmel és 5 üzlethelyiséggel bővítve, 1949-től Kultúrház céljára átadták, majd az épület elején működött a 1970-es években a „Dózsa” presszó. Dózsa Gy. u. (Egykori Besnyői u.) Meleghegyi-féle vendéglő Wízner Mór vendégfogadója (Rákóczi u., volt Péceli u.). Ma az Iparosok székháza áll az egykori épület helyén.
Helyi évfordulókról is említést tettünk kultúrtörténeti barangolásunk során:
1265. évi csata 760. évfordulója (IV. Béla király és V. István ifjabb király között lezajlott ütközet), Radó Gyuláné sz. Kenesei (Klein) Ilona tanítónő halálának 65. évf. (Veszprémben született 1883-ban, Isaszegre helyezték 1913-ban, 25 éven át tanított szeretett iskolájában az Állami Elemi Népiskolában, 1910-től gyűjtötte a magyar népdalokat az ország falvait, tanyáit járva. Több mint 5000 népdalt gyűjtött, jegyzett és kottázott le. 14 kötetes dalgyűjteményét az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Életét kutatta és kiállítást, előadásokat szervezett munkásságáról Eto-Papp Beáta asszony a Csatangoló Táncegyüttes korábbi elnöke.) Krusnyák Károly festőművész halálának 65. évf., Damjanich János Általános Iskola átadásának 120. évf., Hősök szobra átadásának 100. évf., Thinagl Szerafin születésének 145. évf., Dr.Sáska László születésének 135. évf.
Indulás a múzeumtól a városismereti sétára 2025. október 11-én 10:00 órakor. Fotók: Szabó Lajos
A kis csapatunk rövid időre megállt a Zsidó temetőhöz vezető úton. Szemben a Szobor-hegy a Honvédemlékművel (Radnai Béla alkotása, 1901.) oldalában az Isaszegi Értéktár Bizottság állított emléktáblát néhány éve az 1265-ben IV. Béla király és V. István ifjabb király között lezajlott csata emlékére. 760. évvel ezelőtt apa és fia vívták véres csatájukat- e területen. A csatában V. István személyesen is részt vett és legyőzte apja seregét. 1266-ban békét kötöttek egymással. Ehhez a csatához fűződik Isaszeg nevének első említése is. A szerpentin út kanyarulatában az isaszegi csatatér Történelmi Emlékhely u.n. Sztéléje (Emlékoszlopa) látható, amely négy helyszínt foglal magába; Szobor-hegy, Honvédsírok, Szentgyörgypusztai ’48-as Kőkereszt és a Szent Márton templom.
Szemben a „Bagolyvár” Sáska doktor egykori háza és rendelője, jobbra pedig Krusnyák Károly festőművész egykori háza.
A „Bagolyvár” a belső udvari kert felől. Köszönjük a régi képet Árkovics Lindának! A fotó közzétételéhez szükséges retusálást Szmolicza József végezte el.
A Pécel – Isaszeg ÁFÉSZ 5.sz. boltja Rákóczi és Damjanich u. sarkán, előtte álló pavilonban egész nap és kezdetben még vasárnap is tejet, kenyeret árusítottak, A helyén ma a Sós perec pékség működik. Fotótár: 605-1.
A szépen felújított Csata Vendéglő és Panzió, amely egykoron a Hangya Szövetkezet épülete is volt. Az 1960-as években a jobb oldali részében Ruházati bolt is működött, a Vendéglőben cukrászati termékeket is árultak.
Csata kisvendéglő mellette Ruházati bolt is működött egykoron.Fotótár: 532-3
Vendéglátás a múzeumkertben a városismereti séta után
MINI szüreti hagyományőrző programaz Isaszegi Baba – Mama Klub szervezésében 2025. október 2.
Az Isaszegi Baba – Mama Klub immáron 2. alkalommal szervezte meg mini hagyományőrző szüreti programját a kisgyermekes családok részére. Hüvös, borongós, kissé szeles idő volt 2025. október 2-án (csütörtökön) du. 16:00 órakor, de szerencsénkre a napocska hirtelen előbújt a felhők közül és „rámosolygott” a kicsikre. Bizonyára tudta, hogy milyen fontos program veszi kezdetét és azt csak jó időben lehet igazán megvalósítani. A kezdéssel picit vártunk, jó döntésnek bizonyult, mert időközben egyre több család érkezett nagy örömünkre. A megjelenteket köszöntötte, e-jeles őszi hagyományról mesélt nekünk, a szőlőről gondoskodott és az egész programot levezényelte Baginé Jakócs Zsuzsanna asszony a Humán Szolgáltató Központ óvodapedagógusa. Volt közös tánc és éneklés, ügyességi játék, majd a fő attrakció következett a szőlő „mini feldolgozása”. De előbb jelképesen a piciknek egy hosszú farúdon kellett egy edénybe „gyűjteniük” a szőlőfürtöket. Hát, nagyon ügyesek voltak, így volt mit feldolgozni. A gyerekek a szőlő fürtökről a szemeket lebogyózták (természetesen a szüleik is segítettek) egy műanyag kádba, majd vastagabb fahusángokkal, nyújtófával „gyömöszölték” préselték a szőlőszemeket. Hamarosan a kád alján összegyűlt a szőlőlé. Leszűrését követően kancsóba töltöttük, majd mindenkit megkínáltunk a musttal. Mire a programnak vége lett a napocska ismét elbújt a felhők mögé, hűvösebb lett az idő is, de ez most már nem számított. Lényeg, hogy a mini hagyományőrző programot jó időben tudtuk megvalósítani.
Köszönet jár Kovács Kittinek, a Baba-Mama Klub vezetőjének, hogy idén sem maradt el ez a családi program. Külön köszönet jár Baginé Jakócs Zsuzsannának a program szakmai részéért, az Isaszegi Múzeumbarátok Körének a vendéglátásért, Szmolicza Józsefnek a múzeum munkatársának, a sokrétű segítségért a padok, asztalok kihelyezéséért, hangfal biztosításáért, stb. Reméljük, hogy jövőre folytatódik ez a szép hagyományőrző program.
Az Együttműködés Isaszegért Egyesület folytatva a tavaly elkezdett hagyományőrző programját, idén isaszegi lagzis kalács készítését vette célba. Augusztus 22-én próbasütést végeztek, majd az interneten, plakátokon is meghirdetett programra 2025. szeptember 20-án (szombaton) szeretettel várták a családokat. Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre társadalmi összefogással épített kenyérsütő kemencéjét a reggeli óráktól Szmolicza József fűtötte fel (fontos, hogy lassan történjen a felfűtés) a megfelelő hőmérsékletre. A kalács készítésére az egyesület 11 órától várta az érdeklődő felnőtteket és fiatalokat. A kalács készítést, dagasztást, fonást Ságodiné Vera néni felügyelte, irányította. A jó hangulatú, családias légkörben lezajlott eseményen örömünkre többen is részt vettek városunkból. A gyerekeket kézműves foglalkoztató is várta! Míg a kalács sült a kemencében lehetőség adódott megismerkedni a múzeummal, megtekinteni az új fotó technikatörténeti időszaki kiállítást is, esetleg egymással beszélgetni, ismerkedni. Természetesen időközben szépen megsült a vaníliás, mazsolás, kakaós kalács is. Majd a felszeletelést követően mindenki kedvére kóstolhatott az elkészített finomságból. Külön köszönet Horváthné Pataki Éva elnök asszonynak, Szekeres Andinak és férjeiknek, Ságodiné Vera néninek, a résztvevőknek, nem utolsó sorban az intézmény két vezetőjének Pongrácz Gabriella ny. igazgató asszonynak és Szilasi Balázs igazgató úrnak, hogy erre a családi programra a múzeumkertet, a teakonyhát, stb. igénybe vehette az egyesület. Reméljük, hogy jövőre ennek a szép hagyományőrző kezdeményezésnek lesz folytatása! És most jöjjenek a várva-várt képek az eseményről.
