A Múzeumok Őszi Fesztiválja soron következő isaszegi programját 2025. október 18-án (szombaton) tartottuk. Délelőtt 11 órától fogadtuk azokat akik személyesen is segíteni akartak a kürtöskalács készítésében, amely Hungarikum. Először is nagy köszönet az Isaszegi Természetbarát Klub tagjainak, Notter Béla elnök úrnak, hogy a lebonyolításban segítségünkre voltak. Külön köszönet jár Dezső Márton (Marci bácsi) és kedves feleségének Hajnalkának, hogy mint erdélyi származásúként megismertették a jelenlévőkkel a kürtöskalács készítés fortélyait. A dagasztás elkezdésére már szép számmal voltak érdeklődők kíváncsiak a nagy eseményre. Összesen 5 adag lett bedagasztva, majd kelesztve (1 kg lisztből 5-6 db finomság készülhet), majd magnóról székely népdalok hallgatása közben, vidáman következet a kürtöskalács csíkok feltekerése a fahengerre, majd egyenletesre le kell hengerelni azokat. Majd az így elkészült tésztát olajozni kell és beleforgatni a fahéjas, cukros feltétbe. Ezt követően jöhet faszénen a lassú forgatás közben a sütés. A végeredmény pedig egy igazán finom édesség lett. De most ismerkedjünk meg egy kicsit magával a kürtöskalács történetével is, melyet a jelenlévőknek Szmolicza József a múzeum munkatársa kóstoló közben elmondott.
A kürtőskalács 2015 óta bejegyzett hungarikum. Hengeres formáját, jellegzetes illatát és klasszikus ízvilágát nem lehet összehasonlítani más édességekkel. Első írásos receptje gróf zabolai Mikes Mária 1784. évi erdélyi szakácskönyvében található.
A kürtőskalács székely, erdélyi és magyar ételkülönlegesség egyben.
Nevét formájáról kapta, Székelyföldön a kéményt kürtőnek hívják, innen az elnevezés. Elkészítéséhez szükség van egy csonka kúp alakú fahengerre, amire a kalácstésztából sodort csíkokat egymás mellé szorosan feltekerik, majd egyenletesre hengerelik. Az édességet faszénparázs felett sütik aranybarnára. Régen egyes területeken száraz kukoricacsutkát is használtak a speciális sütőhenger helyett, ez a verzió méretében kisebb volt és nem lehetett csíkokra szedni. Mai, végleges formáját a 20. század elején nyerte el, az eredeti recept szerint nem használtak a külsején cukrot és durvára darált diót sem. Az édesítés még népszerűbbé tette a süteményt, de a 18. század végére már eredeti formájában is az egész magyar nyelvterületen ismert és közkedvelt étel volt.
Hungarikum Bizottság 2015. január 29-i döntése alapján a magyar Hungarikumok közé tartozik. Ez a döntés elismerte a sütemény több száz éves székely, erdélyi és magyar hagyományát és egyediségét.
A fenti esemény kiegészítője volt a kora délután 13:30 órakor kezdődött előadásnak, amelynek helyszíne a falumúzeum állandó kiállítása volt. Meghívott előadónk Moór Anikó textilrestaurátor volt, aki közel négy éven dolgozott a Művelődési Otthonban mint szervező munkatárs, de számtalan jobbnál jobb kézműves foglalkozást is tartott múzeumban. Nagyon sajnáltuk amikor meg kellett válnia az intézménytől. De tudtuk, hogy szakmai előmenetele szempontjából ez így volt jó. Bár nagyon szerettük volna, ha a múzeumba is eljöhetett volna segíteni az itteni munkát. Sajnos ehhez nem kapta meg az engedélyt az akkori vezetőtől. Pedig műtárgyvédelmi asszisztens képesítéssel már akkor rendelkezett. Nagy öröm volt számunkra amikor felvételt nyert a MKE restaurátorszakára!
Anikó családias légkörben lezajlott előadása a Múzeumok Őszi Fesztiválja központi szlogenjéhez is kapcsolódott, Múzeum és a divat. A textíliák, a régi ruhaviseletek, a hátköznapi ruhák tisztításához is kaphattunk hasznos információkat. Kiderült, hogy a múzeumok hogyan őrzik meg a régi viseletdarabokat az utókor számára. Milyen tárolási módokat alkalmaznak. Mi is az a megelőző műtárgyvédelem? Nos, erre is választ kaphattak a jelenlévők Moór Anikó restaurátorművésztől. Ennek érdekében kis és nagy múzeumokban mire kell odafigyelni, hogy megelőzzük a biológiai és rovar kertevők jelenlétét. Majd a közönség soraiból érkezett kérdésekre adott választ Anikó. Ezt követően a tavalyi évben NKA pályázaton restaurált Erzsébet királyné taplóból készült papucsát mutatta be előadónk és mesélt a papucs regényes történetéről. Az egyedileg készített emléktárgy restaurálását Moór Anikó végezte. Hallhattunk érdekességet a konzerválási munkákról is. Anikótól tudjuk, hogy Európában már csak Erdélyben Korondon űzik ezt az ősi mesterséget a toplászok. A taplógombából nemcsak papucsot, hanem sapkát, kalapot, tűpárnát, kefetartót, nagy táskát, válltáskát, falvédőt, öveket, stb. készíthettek.
A taplófeldolgozás a népi fazekasság mellett szintén jelentős népi mesterségnek számít. Korond azok a világviszonylatban is ritka települések közé tartozik, amelyekben még ma is élő mesterség a taplófeldolgozás. A taplógyűjtés a taplómesterség legveszélyesebb munkafázisa volt, a taplóból a dísztárgyak elkészítése igen fáradságos munkával járt: a taplógombát hamuval, vízzel, lassú tűzön öt napon át főzik, majd a szálkás rész eltávolítása után kalapáccsal megpotyolják. Ezután kifaragják, majd topolják, nyújtják, szabják, vasalják majd préselik, és a kész tárgyra díszeket ragasztanak. Anikó elmondta, hogy szeretnénk a jelenlegi egy darab papucsot kiegészíteni majd egy párra, Ezért a közeljövőben, ha Erdélybe utazik szakmai konferenciára akkor ha lehetősége adódik a korondi toplászoktól megérdeklődik ennek a lehetőségéről. Majd a restaurált Erzsébet királyné papucsát tekinthették meg a jelenlévők. Majd rendhagyó tárlatvezetésre is sor került Szmolicza József gyűjteménykezelő által, aki közölte az öröm hírt, hogy az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhely az NKA Múzeumok Kollégiuma pályázatán a Daloskör zászlajának restaurálására 700.000,-Ft támogatásban részesült.
Kürtöskalács készítésének folyamatai (képgaléria):
