Válogatás az Isaszegi Adattári Közlemények II. számából (1974) Szerkesztette: Dr. Kovássy Zoltán és Szathmáry Zoltán
Felderítő egyes honvéd járőr
Bucsuházi Béni esete is egyike azoknak az apró hőstetteknek, melyek győzelmet eredményeztek a magyar honvédeknek Isaszegnél.
Bucsuházi Béni honvéd, Komárom szülötte a csata előtt, délelőtt, felderítő egyes járőrként küldetett a Damjanich-sereg szentgyörgypusztai álláshelyéről, hogy haladjon Isaszeg felé. Amint a Királyerdő mártonberki területéről széttekintett, Isaszeg felé, látja hogy távolról, vágtatva három lovas halad. A lombját bontogatni kezdő galagonyabokorba húzódott. A lovasok a bokor előtti úton közeledtek, és már megállapíthatta, hogy osztrák lovas tisztek. Nagy izgatottság és forróság lepte el a testét, verítékes lett a homloka. Önkéntelenül, betöltött puskáját a hóna alá szorítja. Merész elhatározás villant át az agyán, az első osztrák tiszt már a bokor előtt! Rásüti fegyverét, lövése talált! Az osztrák a lováról a földre hanyatlott. A ló ijedtében világgá szaladt. De nem oszlott még el a füst felhő sem, máris a bokor előtt a másik osztrák. Töltésre nincs idő, megmarkolja hát a puska csövét és tusájával – ahogy csak az erejéből bírta – vágta fejbe a másik osztrák tisztet. az is lefordult a lováról. No de volt is mitől! Béni puskája is kettétört a rettentő ütéstől. Az osztrák meg – ahogy markolta volna kétségbeesetten a gyeplőt, a szíjazat beleakadt a bokor ágaiba, s így a ló nem tudott tovább menni. Honvédünk az ütés után jóformán még a kezét sem eresztette le – irgalmatlan fájdalom állt a térdébe. Rálőtt a harmadik osztrák, és éppen a térdkalácsát találta el. Béni a fájdalomtól összeszorította fogait. Tudta, hogy a tiszt is csak egyet lőhet egyszerre – időt nem adhat neki az újratöltésre. Nekirohant, és két kezével rángatta le lábainál fogva a nyeregből. De a tiszt sem hagyta magát! Folyton a kardját próbálta elérni, minden áron használni akarta. Honvédünknek azonban sikerült kirántani, de mindjárt el is dobta. Már annyira egymásba voltak gabalyodva – használni úgysem lehetett. A gyepen viaskodtak. A puskalövés zajára, meg a lónyerítésre, a közelben állataikat legeltető négy isaszegi legény sietett oda. Látták a helyzetet, ők is segítettek. Béni nadrágszíjával és a ló kantárjával az osztrák tisztet megkötözték, majd hanyatt fekve feltették a lóra. Bucsuházi Béni pedig a két lóval, a tiszttel, no meg térde nyilalló fájásaival, sántítva, de szerencsésen megérkezett Szentgyörgypusztára. Jelentette, hogy feladatát teljesítette. Hősiessége csodálatot váltott ki. Még Damjanich is maga elé hívatta, a sereg előtt nyilvánosan megdicsérte, és tizedessé léptette elő. Ennek őrzi emlékét az az emléklap, amely az isaszegi múzeum tulajdonában van.
(A kép alsó részén nyomtatással: „Honvéd emléklap. Kiadja az 1848-49. szabadságharci emlékek gyűjteménye Budapesten.”)
Ezen történetet a szabadságharc Kákics községbeli volt honvédek is így mondták el községükben. Az 1972-ben ott járt ifj. Bezák János kertészeti főiskolai hallgató mikor említette, hogy ő isaszegi, a lakosság mondta el az ütközetre való emlékezésül. Az emléklapot a Komáromban élő Bucsuházi Béni unokái adományozták az isaszegi csata 100 éves évfordulója alkalmából – Isaszegre helyezett református lelkészük útján – a megalakítandó múzeum részére. Az emléklap a múzeum állandó kiállításán megtekinthető.
A ma még élő nyolcvan esztendős Ecseri Pál, de többen is egyezően mondták el, hogy isaszegi legények: Ecseri Máté, Paróczai Sándor, Turai Mihály, Eckumburger Flóri segítettek az egyedül dulakodó sebesült honvédnek. Ők fogták el és zabolázták meg az ijedtükben viháncolni kezdő lovakat. Ők mosták le a maguknál levő ivóvízzel a honvéd alvadt vérrel borított lábát . Ecseri Máté széttépte saját ingét, azzal kötötték be a sebet. Még a nevét is megkérdezték a honvédnek, otthon fel is írták, azt is, hogy komáromi. Két legény elkísérte az erdőn keresztül a szentgyörgypusztai parancsnokságig.
A csata százéves évfordulója (1949.) ünnepségei keretében történelmi kiállítást rendeztek a Damjanich János Általános Iskola két egybenyitható termében. A kiállításon bemutatták a színes történelmi ábrákkal övezett Bucsuházi-féle okmányt is, melyet Szathmáry Zoltán (1901-1989) a helytörténeti kutató ismertetett a kiállítást megtekintő honvéd főtisztek csoportjával. Bucsuházi Béni bravúros cselekedete néhányukban kétséget keltett, úgy, hogy parázs vita keletkezett emiatt. Végül is az az egyöntetű megállapodás született, hogy az 1848-49-i szabadságharc honvédei nemcsak bátorságukkal tűntek ki, hanem helyzetfelismerésükkel, elhatározó, gyors cselekvőképességükkel is. Mindezt csak fokozta ösztönösen izzó hazaszeretetük. Bucsuházi Béni esete is egyike azoknak az apró hőstetteknek, melyek győzelmet eredményeztek a magyar honvédeknek Isaszegnél. Példa ő is, ahogy példa és haladó hagyományunk nemcsak az isaszegi ütközet, de az egész 1848-49-i szabadságharc hősiessége.
