Szerző: Szmolicza József

Egy évvel ezelőtt távozott el közölünk, sokunk kedves jó ismerőse és barátja BARTA ZOLTÁN (1977-2019.) filmoperatőr, rendező, videófilm készítő. Emlékezzünk rá szeretettel!

A tragikusan fiatalon elhunyt Barta Zoltán az utolsó percig küzdött súlyos betegségével. Családja szeretett gondoskodása adott mindehhez nagyobb lelkierőt. Erős szervezete volt! Zoli is bizakodott, mi is bizakodtunk, hogy sikerül neki leküzdenie a súlyos kórt. Ennek köszönhető, hogy amíg szervezete bírta, az utolsó pillanatig dolgozott, forgatott, rendezett, teli volt optimizmussal, még munkatársait is sikerült megmosolyogtatnia.

Sajnos Zoli küzdelmében a gyilkos kór kerekedett felül. Ő már a mennyei Atya örök birodalmában, szeretett gondoskodásában van.

Halálának évfordulójához közeledve az ember képzeletben visszapörgeti azokat az éveket, amikor Zoli még közöttünk volt. Szorgalmasan dolgozott, mindig kedves és vidám volt. Nagyon jókat beszélgettünk az isaszegi múzeumban egy-egy előadás, kiállítás megnyitó után.
Isaszegen a kábel TV-nek készített felvételeket hosszú éveken keresztül, így ismertük meg őt. Filmet készített többek között a Lengyel délutánokról, a megemlékezésekről, a Tavaszi Emlékhadjárat isaszegi csatájáról. Munkáját mindig odaadással, nagy precizitással és hozzáértéssel, de végtelenül szerényen, végezte.
Bármikor számíthattunk rá! Szerette az embereket, szerette Isaszeget. Emlékszem arra, amikor a Falumúzeumban egy szombat délután kiállítás megnyitónk volt és Zolit telefonon felhívtam, hogy mikor várható az érkezése. „Kis türelmet kérek” – mondta, a Művelődési Házban befejezi a felvételt, majd Pécelre “hazaugrik” kazettáért, mivel időközben elfogyott a film. Majd egy negyedóra múlva meg is érkezett és elkezdődhetett a kiállítás megnyitó. Volt arra is példa, hogy a gépkocsija elromlott és kerékpárral jött át Pécelről – Isaszegre a kisebbik kamerájával, mivel nekünk azt megígérte. Milyen sokat jelentett számára az „ígéret” szó! Csodálatos. Bizony a mai érzéketlen, rideg világunkban tudjuk nagyon jól, hogy az ígéretnek már nincs túl nagy jelentősége. Sajnos.
Szomorúsággal töltött el minket, amikor Zoli szerződését megszüntették és el kellett mennie Isaszegről. Telefonon még beszéltünk néhányszor. Aztán jött a hír, hogy komoly dokumentumfilmekben operatőrként dolgozik. Nagyon megörültünk ennek a hírnek. Ez igazi kihívás, igazi munka volt Barta Zoltán barátunk számára. Itt bontakozott ki az igazi szakmai tudása!

Egy a Hazáját, szülőföldjét, a családját szerető, őszinte szívű, igazi lokálpatrióta embert veszítettünk el Zoltán személyében. Szokták mondani, hogy csak a jók mennek el. Zoli tényleg, egy jó ember volt.
Szeretettel gondolnak rá isaszegi barátai, ismerősei a halálának évfordulóján.
Sajnos a mai világunkban, hamis barátból annyi van, mint a tenger, de igaz barátból nagyon kevés, úgy kell keresni, mint tűt a szénakazalban.
Zoli egy ilyen igaz barátunk volt!
Isten áldja emlékét!

/Szmolicza József/

Barta Zoltán operatőr, csodás képkockái láthatók a “Szétszakadt Magyarországban”, “Az üldözött Bethlenben”, “A fehérballonosban” és a “Nem vallott, eltemetve” című filmekben, illetve Mező Gábor “Levelek a bolondokházából” című dokumentumfilmjében is.

Kisebb szünet után folytatjuk oldalunk frissítését. Időközben rövid határidővel, a Művelődési Ház kérésére – egy nap alatt – el kellett készítenem a múzeum háromnegyedéves beszámolóját. Hát késő éjszakába nyúlt a befejezése, de elkészült. Igazi kihívás volt ez számomra, örömmel végeztem. November 5-én sikerrel leadtam az anyaintézmény számára a 18. oldalas beszámolót. November 6-án Perczel Olivér levéltáros (Fővárosi Levéltár) kutató munkáját segítettük a múzeum Adattára részéről.  Kutató munkája az Isaszegen lezajlott 1919. aug. 3-i topolyosi csatát dolgozza fel. Munkájának eredménye a Rubicon történelmi folyóirat egyik soronkövetkező számában is megjelenik majd.                                                     Október 12-én kezdtük el a múzeum régi könyvállományának leltározását. A leltározási munkákhoz  nyújt értékes szakmai segítséget, Ágoston Katalin a Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatója, amelyet ezúton is megköszönünk! Eddig 192 tétel került feldolgozásra egy számítógépes programban. Ezen munkát segíti Dragonya Magdolna kulturális közfoglalkoztatott is. A régi könyvállományunk az 1700-as évektől 1945-ig tartó időszakot tartalmazza. Néhány fotót közlünk a leltározásra került könyvekről, a Falumúzeum Facebook oldalán.

Szent Imre hercegre, a magyar ifjúság védőszentjére emlékezünk ünnepén, november 5-én. 
Szent Imre herceg Szent István király és Boldog Gizella fia volt, valószínűleg Székesfehérváron született 1007-ben. Nevét édesanyja nagybátyjától örökölte, Szent Henrik német császártól, aki valószínűleg keresztapja is volt Imrének. Mivel a trón várományosa Ottó nevű bátyja volt, Imrét egyházi életre készítették fel. Szent Gellért tanította latinra, szónoklattanra és filozófiára. Imre kiváló tanuló volt. A latin nyelvet nagyon hamar megtanulta, de Szent István udvarában módja volt találkozni a kor szent és tudós embereivel, akik a kibontakozó magyar egyház születésénél segédkeztek.
Komoly hadvezetési adottságait 1030-ban mutatta meg, amikor a győri csatát Imre vezette II. Konrád német császár ellen, mégpedig olyan eredményesen hogy a békeszerződés a Lajta és Fischa folyók közét visszacsatolta Magyarországhoz.

Állami érdekből házasságot kötött a lengyel király lányával, azonban a szüzességi fogadalom miatt megegyeztek egymással, hogy testvérként fognak együtt élni.

Az udvari élet sűrű programjaiban kitartóan részt vett, nem csak egyszerű protokoll rendezvényekben, hanem komoly fizikai igénybevételt és tudást igénylő elfoglaltságokban is. Szenvedélyesen vadászott, 1031-ben a koronázásra készülve is nagy vadászatot tartottak, itt azonban egy vaddisznó rontott rá és halálosan megsebesítette. Pár nap múlva 1031. szeptember 2-án meghalt. 1083-ban Szent László szorgalmazására szentté avatták.

t.

Kérjük kedves látogatóinkat, hogy a múzeum hivatalos mobil telefonszámát (70/337-8978) legyenek szívesek munkaidőben keresni (K – P  9:00 – 18:00, Sz: 14:00 – 18:00), mivel ebben az időszakban garantálható elérhetőségünk.
Szíves megértésüket köszönjük!

Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1925. november 1-én került átadásra Isaszeg Fő-terén az I. világháborús emlékmű, a Hősök szobra. Tervezője Medgyesi Ferenc szobrászművész volt.  Anyaga: műkő. Az emlékmű ellenértékét az infláció miatt 6000 kg búza árában állapították meg, melyet a tiszavidéki búzának a fizetések napján a budapesti tőzsdén jegyzett középárfolyama szerint számítottak ki. A Községi Elöljáróság Szoborbizottságot hozott létre 1924-ben, amelynek tagjai voltak: Szabó Károly, Sztrízs József esperes-plébános, Süle Dénes, Richter József kántor, Paulovics Ferenc, Szmolicza István, Pálinkás Pál, Csajkovszki István, Veiszkopf Iván. Az emlékmű megrendelését a M. Kir. Belügyminiszter 20.331/1922. sz. rendelete alapján, a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság intézte. Isaszeg község hősi halottjait megörökítő emlékmű készítésére a szerződést Medgyessy Ferenc szobrászművésszel  1923-ban írták alá.

 

 

„Omladozó falaival, hozzátámasztott gerenda mankóival áll még a régi templom mely az 1849. április 6-i isaszegi csatában látta a vörössipkások rohamát, a Windisgratz fejnélküli menekülését Gödöllő felé. De nemcsak a tavaszi hadjárat eme fegyvertényt jelentő honvédrohamát, hanem azt az 1937. októberétől 1938. februárig tartó kántorháborút is látta, melyben újra győzött a nép ereje…”

Missziós papok jöttek a faluba. Csitították az embereket, azonban tovább tartottak a kántorháború izgalmai. Isaszeg csendőri megszállás alatt állt. Feltűzött szuronyú gyalogos és lovas csendőrök járták a falu utcáit a kihallgatásra, egymás után állították elő az embereket, hogy végre megállapítsák kik a felbujtók, akik miatt olyan aggasztó mértékben felfokozódott az izgalom.

A csendőrség eltiltotta a csoportosulást. S ennek betartását szigorúan ellenőrizte. S a nép újra gyülekezni kezdett a Plébánia előtt és a templom környékén. A csendőrök szétugrasztották a tömeget és az oszlatás következtében többen meg is sebesültek. Egyik asszony egy rúddal végig vágott a csendőrlovon. Az megbokrosodva, elragadta káromkodó lovasát. Az asszonyt letartóztatták és elvezették. A litánia elmaradt.

A váci püspök megdöbbenéssel fogadta a kitérési mozgalmat, mely a kántorháború következtében megindult. Egyik napon újra missziós papok jöttek, a váci püspök rendelkezése folytán. Ezek sorra járták a hívőket, hogy meggyőzzék őket a főpapi döntés helyes voltáról. Ez a felvilágosító munka azonban nem járt eredménnyel. A nép szilárdan kitartott Richter József kántorsága mellett, és már el is határozták, hogy templomi zászlók alatt felvonulnak a váci püspök elé s megkérik, hogy teljesítse kérésüket, hogy tegye lehetővé, hogy Richter legyen a kántor. A központból magas rangú csendőrtisztek szálltak ki, hogy lefolytassák a nyomozást. A nyomozás folytán 80 isaszegi lakos ellen eljárás indult.

Az újonnan megválasztott és a váci püspök által beiktatott új kántor bejelentette a községházán az egyháztanácsnak, hogy a meg nem enyhülő közhangulat miatt kénytelen lemondani állásáról. Hiába próbálta a főjegyző lebeszélni Bauer kántort erről a lépésről. Bauer kitartott elhatározása mellett, mert meggyőződött arról, hogy helyzete a községben lehetetlenné vált. Az utóbbi hetekben nagyon sokan jelentették be elhatározásukat, hogy kilépnek a római katolikus egyházból. A község vezetősége tehetetlenül állt a jelenséggel szemben…

A főjegyző a Gödöllőről kiszállt főszolgabíróval értekezett, hogy s mit tegyenek az elhatározásukhoz ragaszkodó hívőkkel… Közben lefolytatták a 80 isaszegi ellen megindított eljárást, melynek közbotrányokozás címet adtak. Az elhúzódott hosszú tárgyalgatások végeredménye az lett, hogy felmentették őket. Indoklás: Az elítéltek vallási érzésükben senkit sem bántottak meg. Népszerű kántorukkal a templomban imádkoztak, énekeltek és részt vettek az istentiszteleteken.

„Lassanként kihal a nemzedék, mely megvívta a csatát. S az unokák ma már csak mosolyognak ezen a furcsa kántorháborún…”

A nép odakint valahogy azt remélte, hogy mégis csak Richter lesz a kántor, mert hiszen mindnyájan őt akarták, és amikor kihirdették az eredményt, orkánszerű zúgolódással vették azt tudomásul. Az utcán összesodródott sokfőnyi tömeg kiáltozva, éljenezve indult meg Richterék háza felé. Behatoltak az udvarba, előhozták a 18 éves fiatalembert és az egyik gazda javaslatára ősi szokás szerint, megválasztották a kántorukat. Vállukra emelték, virágkoszorút kötöttek a nyakába, kezébe pedig rozmaringgal díszített birsalmát nyomtak és körül hordozták a falu utcáin.

A zúgolódó tömeg a Községházára vonult és hangosan követelte, hogy azonnal fellebbezzék meg a választást a váci püspöknél. A célra megnyert adóügyi jegyző rögtön megfogalmazta a fellebbezést, melyet százával írtak alá a zajongó hívők. Azóta a nép saját kántorának tekinti Richter Józsefet, és mivel a fiatalember saját jószántából nem akart a templomba menni, minden nap elcipelték az orgona mellé, és a plébános kénytelen volt szemet hunyni afelett, hogy a miséken az ősi szokás szerint megválasztott kántor énekel a kóruson.

A hetek óta dúló kántorháborúság hirtelen váratlan s aggasztó fordulathoz érkezett. Csendőrszuronyok villogtak az októberi fényben, félre verte valaki a harangot. Kitört a kántorháború. Hajnal óta Isaszeg csendőri megszállás alatt állt. Az egyébként békés község utcáin feltűzött szuronyú járőrök cirkáltak és lovas csendőrök robogtak háztól – házig, és sorba összeszedték a templomba járó asszonynépet és a férfiakat is, hogy kihallgatásra a Községházára kísérje őket.

Félrevert harang vészes kongása egész forradalmi külsőt adott a községnek. Reggelre felbolygatott hangyabolyhoz hasonlított Isaszeg.

A püspöki döntés egyre késett. Hetekig húzódott, míg végre Harsányi főszolgabíró a községházára hívatta ifj. Richter Józsefet a különös kántorháború hősét. Közölte vele, hogy a váci püspök elutasította a fellebbezést, sőt azonnali hatállyal megerősítette az új kántor kinevezését, és ragaszkodik, hogy a mai naptól kezdve az új kántor énekeljen a templomban. „Atyai barátsággal” kérte a fiatal Richtert, hogy ezután, még ha erőszakkal vinnék is, akkor se menjen be a templomba, mert kénytelen lenne közigazgatási úton eljárni ellene. Richter tudomásul vette az intelmet és megrémült családja kérésére eltávozott Isaszegről, nehogy összeütközésbe kerüljön a főbíró akaratával.

Egyszer csak megkondult újból az isaszegi templom harangja. De most már nem litániára hívogatott, repedt kongással vészt hirdetett…
A félrevert harangok zúgására megindult a falu. A templom tér és a Plébánia környéke hamar feketéllett az emberektől. A tömegen valóságos hisztéria vett erőt, éltették Richter Józsefet és esküt tettek a templom előtt arra, hogy inkább kitér az egész falu, mint sem más legyen a kántor Isaszegen. Megindultak lassan a templom felé… A csendőrök megpróbálták széjjeloszlatni az embereket, de tehetetlenül álltak az ezerfőnyi izgatottan viselkedő tömeggel szemben.

A tömeg bement a templomba ahova a feltűzött szuronyú csendőrök is bevonultak. Pap és kántor nélkül imádkoztak a zsúfolásig megtelt templomban, majd újból kivonultak a Fő térre és a Richterék háza felé vonultak. A csendőrség ekkor már kénytelen volt közbelépni. Lekerültek a puskák a vállakról, csattogtak a závárok. Majd amikor az őrsparancsnok erélyes felszólítására sem oszlott szét a tömeg, a csendőrök puskatussal mentek neki az első soroknak.

A község vezetősége rémülten figyelte ezeket a különös jelenségeket melyekre eddig még nem volt példa Isaszegen. Ugyanakkor a legtekintélyesebb gazdák jelentették ki, hogy amennyiben nem Richter József lesz a kántor Isaszegen, akkor kitérnek a római katolikus hitről. Az eseményeknek csakhamar folytatása következett. A Csendőrőrs erősítést kért, és még a késő éjszaki órákban megkezdődtek az előállítások. Azt kutatták a hatóságok, hogy ki bujtatta fel a lakosságot erre az ellenállásra. Egymás után hozták a csendőrök a Községházára a polgárokat. Asszonyokat és férfiakat vegyesen. Néhány asszony ellenkezett, ezeket bilincse verve kisérték be a Községházára. Reggel a lovas csendőrök is megérkeztek. A kihallgatások hajnal óta folytak. Azt az asszonyt, aki félreverte a harangokat őrizetbe vették és felkísérték a Pestvidéki Ügyészségre. Folyt. köv.

Az isaszegi kántorháború… I. rész

A gödöllői fenyvesek alján, enyhe hajlású dombok között álmos szürke ködök borítják el reggelenként Isaszeg fehérfalú házait. Az isaszegi csata óta nem akadt sok figyelemre méltó eseménye a községnek. Egészen az utóbbi időkig, mikor különös dolgok zavarták meg csendes életét.

Ősi szokás szerint, rozmaringos birsalmával választott kántort a falu. Egy hét óta minden reggel erőszakkal elcipelik a templomukba a kántort. A csendőrség kereste a felbujtókat…

Az izgalomból a hatóságilag kutatott „forrongásból” valljuk be, nappal semmi sem látszik. A reggeli mise előtt azonban furcsa látványban lehet részük azoknak, akik a hajnali hat óra tájban a Parókiával szemben lévő kántorház közelében járnak. Múlt péntek óta minden reggel hatvan – nyolcvan főből álló csoport, asszony, ember, vegyesen gyülekezik össze a múlt évben elhunyt Richter kántor háza előtt. Mikor már együtt vannak, hangos zsivajgással berohantak Richterék portájára, és se szó se beszéd, kiragadják az ágyból a néhai kántor 18 éves fiát. Ha nem akar jönni, vállra emelik, és viszik magukkal be a templomba, fel a kórusra, hogy ott orgonáljon, énekeljen az úr Isten dicsőségére, nekik a hajnali misén. Így megy ez már egy hét óta.
Mindig más és más csoportok ragadják el Richtert, s viszik az orgona mellé.

Mi ez a kántorragadás?

A fiatalember nem kántora a községnek, sőt egyelőre kilátás sincsen erre az állásra, és éppen ez miatt kezdődött ez a furcsa békés „forradalom”. Ez a naponta ismétlődő kántorragadás.
Isaszegen 80 év óta kántorkodtak a Richter família fiai. Rendkívüli a népszerűségük a község polgárai előtt. Amikor tavaly májusban váratlanul meghalt a község kántora id. Richter József, a falubeliek elhatározták, hogy érettségi előtt álló fiából kántort faragnak. A polgárok és az egyházközség tanácsa, többször fel is írt a váci püspökhöz, hogy adjanak haladékot, ne töltsék be a kántori állást mindaddig, míg a fiatal szép hangú Richter József el nem végzi a kántori tanfolyamot Egerben, és meg választhatják apja utódaként a kántori székbe.

Egészen az utóbbi napokig nem is volt semmi baj, míg Kisasszony napja előtt ki nem szivárgott, hogy a váci püspök bizony nem jelöli a nyert információk alapján a kántori állásba a 18 éves Richter Józsefet. Nagy mozgolódás támadt erre Isaszegen. Egyszer csak olyan elkeseredett hangulat robbant ki a faluban, hogy minden évben szokásos besnyői zarándoklás, melyen állandóan több ezer hívő vett részt, elmaradt.

A zászlóhordók a templom ajtónak támasztották a zászlókat, a fehér ruhás lányok elő sem vették szépen vasalt hófehér ruhájukat és mindössze öt – hat öregasszony bicegett el Besnyőre, a káplán vezetésével a zarándoklatra.
Nagy eset volt ez. A falu plébánosa, Sztrízs József esperes csöndes kétségbeeséssel nézte a fejleményeket és igyekezett megnyugtatni a felindult hívőket.

A besnyői zarándoklás elmaradása miatt, a Csendőrség is nyomozni kezdett. Küldöttségek jöttek – mentek, nyugtatták a népet, s ilyen előzmények után kiírták a kántorválasztást a Községházán. A fennálló törvények szerint a kántort az egyházközség tanácsa választja a megye és a püspök jelölése alapján. Itt érte az első meglepetés a község nyugtalankodó közvéleményét. Ugyanis a püspök leirata nem kántori, hanem kántortanítói állásra hirdetett pályázatot, holott a községnek nincsen felekezeti iskolája. Ilyen formán Richter elesett a jelöléstől és a tanács elé három ismeretlen kántortanító neve került. Ezen a délelőttön furcsa események játszódtak le:

A faluba a nyugtalanság hírére a főszolgabíró rendelkezésére Kóka községből lovas csendőrök érkeztek. A Községháza előtt nagy tömeg verődött egybe. Bent a Községházán folyt a választás, a meghívott kántor szakértők véleményének meghallgatása után akartak dönteni. Harminchárom tagja van az egyháztanácsnak, akik közül huszonhat jelent meg a választásokon. A huszonhat közül tizenhármat érvénytelenítettek, és 9 szavazattal egy Bauer nevű kántortanítót választottak meg, akinek a jövő év januárjában kellene hivatalába lépni. Folyt. köv.

NYITVA TARTÁSI REND VÁLTOZÁS!

Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy a Falumúzeum
2020. október 27-től – október 30-ig
SZABADSÁG miatt ZÁRVA tart!
2020. október 31-én (szombaton) a szokásos rend szerint tartunk nyitva!
Szíves megértésüket köszönjük!