Szerző: Szmolicza József

„Remélem, hogy a természet eme remeke még sok-sok embernek okoz olyan örömet, mint nekem, mikor találkozom vele.”

Kedves Múzeumbarátok!
Mivel minden évben kevés pénz áll rendelkezésre könyvvásárlásra, ezért is nagy öröm számomra, hogy vannak még lelkes isaszegi lokálpatrióták, akik értékes szakkönyvek adományozásával gazdagítják gyűjteményünket. Az alábbi kötetekkel gyarapodott az I. félévben, Szakkönyvtárunk állománya, melynek szerző és cím szerinti katalogizálása, számítógépes nyilvántartása naprakész.
Adományozóink áldozatkészségét ezúton is megköszönöm! 

Mecénásaink a következők voltak:

Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendre (885.)
Dr. Boldizsár Gábor honv. ezredes MH HM (890-892.)
Prof. Dr. Frisnyák Sándor ny. tanszékvezető egyetemi tanár (886.,894-897.)
Dr. Székely András Bertalan (898-899.)
Isaszegi Múzeumbarátok Köre (889., 893.)

885. Véri Dániel szerk.: Studia Comitatensia 37. – A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve Szentendre 2019. 201 p.
886. Kókai Sándor szerk.: Történeti Földrajzi Közlemények 7. évf. 3-4. szám Nyíregyháza, 2019. 191 p. Isaszegi vonatkozás pp. 26-36.                    [887. Kubinyi András: Dél-Alföldi Évszázadok 14. kötete – Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén Szeged 2000. 197. p. +1 db nagyméretű térkép melléklet Múzeumi vásárlás! Isaszegi vonatkozás]                                                                                                                          [888. Bodó Sándor – Viga Gyula szerk.  Magyar Múzeumi Arcképcsarnok Budapest, 2002. 984. p. Múzeumi vásárlás! Isaszegi vonatkozás]                        889. Kovács István: Bem tábornok – Az örök remények hőse Budapest 2014. 385 p.
890. Bús János – Szabó Péter: Béke poraikra… III. Budapest, 2013.  471 p.
891. Kékkői László: Tűzözön – Ahogyan én láttam – Budapest, 2015.  341 p.
892. Jósa Iván szerk.: Katonadalok – Budapest, 2013.  279 p.
893. Szénássy Zoltán: Klapka György – Megjelent a szabadságharcos tábornok halálának 100. évfordulójára Pozsony, 1992.  190 p.
894. Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, Híd- és Révvámok Magyarországon (1853-1890) Különlenyomat! pp. 241-270.
895. Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh Budapest, 1993. Különlenyomat! pp. 173-202.
896. Frisnyák Zsuzsa: Szekerezés a vasutakhoz, a magyarországi vasútállomások vonzáskörzetei, 1895. Miskolc, 2002. Különlenyomat!
897. Frisnyák Zsuzsa: Magyarország kocsi- és szekérállománya, 1889. Miskolc, 2003.  pp. 359-385.
898. Gasparics Judit, Ruda Gábor, Székely András Bertalan (szerk.): Kárpátalja – Oktatás, kultúra, hitélet és nyelvi folyamatok, Pilisvörösvár, 2019.  116 p.
899. Székely András Bertalan (szerk.): Válogatás a magyarországi nemzetiségek néprajzi köteteiből 9. kötet Budapest, 2019.  213 p. 900. Frisnyák Sándor: A Szernye-mocsár településeinek történeti tájhasználata (18. század vége – 1910.) Budapest, 2020. pp: 76 – 84. Különlenyomat az Ethnographia 2020. 1. számából.

   

Kedves Olvasóink!  Folytatásokban néhány fotót közlünk Jeremiás István egykori isaszegi tanító hagyatékából, majd befejezésként, megemlékezünk Jeremiás tanító úrról is. Nosztalgiázzunk együtt!

A fotón látható kisdiákok névsora (1927 – 1928.):

Bal oldal:
Hrustinszki Vince, Szabó Imre, Zaszna József, Káposztás Pál, Fazekas László, Juhász József, Fodor János, Hlaucsó László, Molnár István, Pál István, Kalmár János Koncz Ferenc, Szmolicza János, Szibilla ?, Jehmück József, Tiszai Árpád (nem tanköteles).

Jobb oldalon(ülő v. térdelő):
Verebély József, Sziszenhoffer Mihály, Hajdú István, Tusor János, Kiss Mihály, Lovicska Ferenc, Ragács Fülöp, Nagy Ferenc.

Jobb oldalon (álló):
Veiszkopf Aladár, Varga Ferenc, Pálinkás András, Hanák Ferenc, Tiszai Elemér, Adler András, Kovács Zoltán, Palaga Jenő.

NYITVA TARTÁSI REND VÁLTOZÁS

Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy a 283/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet, járványügyi készültségét figyelembe véve, az isaszegi falumúzeum nyitva tartása az alábbiak szerint módosult:

Hétfő: Szünnap
Kedd – Péntek: 9.00 – 18:00
Szombat: 14:00 – 18:00
Vasárnap: Szünnap

Természetesen továbbra is lehetőség van, előre bejelentkezés alapján a nyitva tartástól eltérő időpontban is, látogatni múzeumunkat.

Szíves megértésüket köszönve, továbbra is a hagyományos vendég- szeretettel várjuk kedves látogatóinkat!

 

Bem tábornok hamvai Isaszegen 1929. június 28-án

A Głos Polonii (Lengyelség hangja) 2016. szeptember 15. számában,            Dr. Dürr Sándor által írt cikkel, emlékezünk a 91 évvel ezelőtti eseményre. Bízunk benne, hogy ennek emlékét, a két nép barátságát, majd egyszer egy emléktábla is megörökíti majd, a felújított Vasútállomás falán. Kérem, hogy fogadják szeretettel az alábbi összeállítást!

Fontos helytörténeti vonatkozása van, hogy a Bem tábornok hamvait szállító vonat 1929. június 28-án megállt Isaszegen. 
Bem tábornok földi maradványait 79 év után hantolták ki a szíriai Aleppóban. A csontvázat lengyel sassal ékesített díszes koporsóba helyezték el. Innen indult el Bem József altábornagy utolsó útjára 1929. június 22-én az Isztambul – Szófia – Belgrád – Kelebia – Budapest – Somoskőújfalu – Losonc – Krakkó – Tarnów útvonalon szülőföldjére, Lengyelországba.
A hamvakat Kelebia magyar határállomástól külön vasúti szerelvényen szállították tovább Lengyelországba. A szerelvényt a magyar kormány báró Balás György táborszernagynak, a Magyar Országos Bem Bizottság elnökének kérésére bocsátotta a bizottság rendelkezésére. Az utasok között volt az akkor 26 éves fiatalember, gróf Domszky Pál – a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület későbbi alelnöke, illetve az Isaszegi Múzeumbarátok Köre tiszteletbeli elnökségi tagja -, aki akkor a bizottság titkári tisztségét töltötte be. Bem leszármazott, a tábornok nővérének unokája, Władysław Bem tartalékos hadnagy is, aki 1940 tavaszán az NKWD vérengzésének harkovi áldozata lett.

A tábornok hamvait június 27-én Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében ravatalozták fel. A ravatalnál megjelent és koszorút helyezett el Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is.
Bem tábornok koporsóját hatlovas ágyútalpon szállították a Nemzeti Múzeum kertjéből a Keleti pályaudvarra.

A Bem tábornok hamvait szállító vonat 1929. június 28-án 13 óra 20 perckor indult el a Keleti-pályaudvarról. A vonat lassított Rákoskeresztúron és Rákoscsabán, majd megállt Isaszegen, a magyar szabadságharc egyik legnagyobb csatájának helyszínén. A vonat érkezését Isaszeg község lakossága, a társadalmi egyesületek képviselői, diákok és leventék ünneplőbe öltözve, zászlóikkal együtt várták a fellobogózott régi vasútállomás épülete előtt. A vonat 2., vágányra futott be. Kovács Ferenc községi főjegyző köszöntötte a lengyel tiszti küldöttséget és átnyújtotta Isaszeg lakóinak koszorúját.

A honlapon látható fényképek szkennelt másolatait, Szmolicza József gyűjteménykezelő megküldte az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet, Lengyel Filológiai Tanszéknek, Dr. Ráduly Zsuzsanna tanszékvezető asszony részére (2016.).
A tanszéken ekkor készítettek egy kiállítást „Bem tábornok hamvainak útja hazáig” címmel, a Fővárosi Lengyel Önkormányzat szervezésében.
Később a fotók az Országos Lengyel Önkormányzat közreműködésével (dr. Várnai Dorota), a Lengyel Múzeum és Levéltár részére lettek továbbítva.

2020. június 18-án (csütörtökön) Prof. Dr. Frisnyák Sándor ny. egyetemi tanszékvezető tanár úr, a Múzeumbaráti Kör tagja, – aki Isaszegre költözését követően mintegy 100 db  értékes szakkönyv ajándékozásával gyarapította a múzeum szakkönyvtárát, több tanulmányt jelentetett meg Isaszeg gazdasági és természetföldrajzáról is-  3 db 70×50 cm-es térkép másolatot adományozott múzeumunknak, amelyet saját költségén kereteztetett és üvegeztetett be. Professzor úrnak csodálatos ajándékát, ezúton is hálásan köszönjük meg! További munkájához sok erőt és nagyon jó egészséget kívánunk!  A térképek a Professzor úrral történt megbeszélés szerint, az irodát (munkaszobát) fogják díszíteni, a jelenleg most üresen lévő falakra kerülnek elhelyezésre.

Isaszegi KRESZ-park építéséről ad tudósítást a Pest Megyei Hírlap, Gödöllői Hírlap melléklete 1983-ból. Hatalmas társadalmi munka összefogással szervezetek, a Községi Tanács anyagi támogatásával, egy olyan KRESZ-park készült el, amely még ma is megállná a helyét (KRESZ táblák, körbe kerítve, bitumenes pálya, parkosított, stb.). Sokan részt vettünk a különböző társadalmi munkák során a park építésén, többek között jómagam is. Az Aulich utcában a mai piac helyén volt egykoron. Hatalmas igény volt már akkor is a fiatalok közlekedési kultúrájának fejlesztését szolgáló parkra, amely egészen az 1980-as évek végéig működött.

Az 1983. októberében történt átadásról készült néhány fotó segítségével nosztalgiával emlékezzünk, e közös összefogással elkészült remekműnek !

A 6×6-os fotónegatív filmdigitalizálását, Szmolicza József végezte el.

Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy Magyarország Kormánya a 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendeletével, – amely 2020. június 18-ától megszüntette a 2020. március 11-én kihirdetett veszélyhelyzetet – a kulturális intézmények látogatási korlátozása is megszűnt.  A Korm. rendelet, valamint a 29/2020 (VI. 19.) Rendkívüli Polgármesteri Közlemény alapján, a Falumúzeum állandó kiállítása 2020. június 23-tól (Kedd) látogatható!

A hatályos biztonsági és egészségügyi előírások betartása érdekében az alábbi feltételekkel látogatható intézményünk:
– Csak egyénileg tekinthető meg a kiállítás
– A múzeumi kiállítás látogatása során, a szájat és az orrot eltakaró eszköz (orvosi maszk, stb.) használata kötelező, a hatodik életévét be nem töltött kiskorúak kivételével.
– A látogatók számának korlátozása érdekében, az intézmény belső terében (állandó kiállítás) 15 négyzetméterenként 1 fő tartózkodhat, a 1,5 m-es védőtávolság betartásával ( 6 – 7 fő/kiállítás).
– Csoportos látogatásokra, tárlatvezetésekre továbbra sincs lehetőség.

Szeretettel várjuk kedves látogatóinkat, és egyúttal kérjük, hogy továbbra is vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra!

Úrnapja, az Oltáriszentség ünnepe

A szentháromság vasárnapját követő csütörtökön a katolikus egyház az Úr testének és vérének ünnepét, ismertebb nevén Úrnapját üli.  Ezen a napon a katolikus értékek kerülnek a figyelem középpontjába.

Az ünneplés a 12. századi eukarisztiakultusszal áll kapcsolatban, és az 1263-ban történt híres bolsenai eukarisztikus csodához kapcsolódik. IV. Orbán pápa hirdette ki Úrnapja ünnepét az 1264. szeptember 8-án kelt Transiturus bullával. Magyarországi megünnepléséről az első adatok 1292-ből és 1299-ből valók. Himnuszok, énekek születtek, amelyek tartalmazzák az eukarisztiáról szóló teljes tanítást. Sokat ezek közül ma is éneklünk (Aquinói Szent Tamás himnuszai, Tantum ergo, Lauda Sion). Imádságokat is írtak az oltáriszentség tiszteletére, az áldozáshoz való felkészülésre. A 16. század folyamán és a következő századokban laikus társulatok jöttek létre az Oltáriszentség imádására.Az úrnapi szentmise szerves részét képezi a kikerülés, amely a négy égtáj felé halad, stációt tartva a sátoroltároknál. A körmenet közben szórt virág és a sátrak lombdíszei áldás után szentelménynek tekinthetők, amelyeknek a néphit mágikus erőt tulajdonított. Az imakönyvbe lepréselve szokás őrizni a következő Úrnapjáig. /Forrás: szekelyhon.ro/

Két hely van az ember életében, amelyet általában maga választ meg. Az egyik a nyolc általános utáni felsőbb iskola, a másik a munkahely. (Hogy szép számmal ez alól is vannak kivételek, az természetes.)

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor hírét hallottam annak a fiatal pedagógusnak, aki — ebben az évben nyolcadikosokat ballagtatva — szokásosnál jóval többet tett a gyerekek elhelyezkedéséért.

Segítség
a pályaválasztásban

   Az isaszegi Damjanich János Általános Iskola egyik pedagógusáról Tóth Józsefné Pacs Veráról van. szó, aki mikor megtudta látogatásom célját, csak annyit mondott meglepetésében, hogy „ez igazán nem nagy dolog”. Elfogadtam, hogy alapjában véve igaza van, hiszen aki egyszer elhatározza, hogy mondjuk néhány barátjával, rokonával és sok anyagi áldozattal felépíti családi otthonát — annak valóban nem különlegesség a terhek vállalása; közben nincs szükség hőstettekre, de arra mindenképpen, hogy többet vállaljon azoknál, akik már túl vannak a nehezén…

A pedagógus hivatása bizonyos tekintetben hasonló az építőéhez: akkor tekinti „befejezettnek” munkáját, ha tudja, hogy értelme volt a gyerekekkel való foglalkozásnak, a sok-sok fáradságnak. A pedagógus tudja, hogy eljön az az alkalom, amikor szemközt találja magát egykori tanítványaival, s meg fogja tőlük kérdezni: No fiam, mi lett belőled? Aki pedig ezeket a kérdéseket megelőzi, s igyekszik segíteni nekik az elhelyezkedésben — divatosan szólva: a  pályaválasztásban —, az az igazán nem nagy, hétköznapinak látszó dolgok végzésével is kiérdemelheti elismerésünket.

Írásos válasz,
üzemlátogatás

   Tóthné Pacs Vera ennél is többet tett. Szinte karonfogva, egyenként vitte el harminckét végzős nyolcadikosát leendő iskolájába, munkahelyére.

— Mint osztályfőnök, elődömtől, az időközben nyugdíjba ment Géczi Ida tanárnőtől az elmúlt tanév elején vettem át a nyolcadik osztályt — mondja. — A családlátogatások és a szülői értekezletek tapasztalatai arról győztek meg, hogy a szülők nagy része gondban volt: mi legyen a gyerekből? Tulajdonképpen ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy valami jó módszerrel kellene segíteni őket.

— Már az év elején írásban kértem választ a gyerekektől, ki milyen szakmát szeretne választani, amikor befejezi az iskolát? Arra kértem őket, hogy két szakmát jelöljenek meg, a kedvük szerinti sorrendben. Dolgozataikat értékeltem, s azokhoz tekintetbe vettem a helyi elhelyezkedési lehetőségeket, valamint a megyei pályaválasztási tájékoztatót. Ezután a szülőkkel — a gyerekek jelenlétében — egyeztettük végleges elképzeléseiket a továbbtanulást, illetve a leendő munkahelyet tekintve. A szülők és a gyerekek véleménye ekkor kilencven százalékban egyezett.

   Közben túl voltak jó néhány közös üzem- illetve iskolalátogatáson. Csoportosan mentek el a Gödöllői Gépgyárba, a Gödöllői 202-es Szakmunkástanuló Intézetbe, a budapesti Orion Gyárba és a péceli gimnáziumba. Amint a fiatal pedagógusnő mondja, a gyerekek örömét aligha lehetne elmondani, vagy leírni, s ezért külön köszönet illeti ezeknek az intézményeknek a vezetőit.

A neheze azonban még ezután következett. Amikor eldőlt, hogy ki, mi szeretne lenni, hol tanulna szívesen tovább. A tanárnő, a volt osztályfőnök vállalta a fáradságot és egyenként elvitte a gyerekeket az új, felsőbb iskolákhoz és a különféle üzemekhez. Kelemen Györgyit eladó- tanoncnak, a gödöllői ÁFÉSZ- áruházba, Barta Klárát és Szabó Ilonkát fodrásztanulónak az isaszegi szövetkezetbe, Surrnan Sándort az isaszegi hús-hentesárú üzletbe elárusítónak, Hoványi Klárát az egyik isaszegi boltba eladónak, Németh Lászlót, Fityus Józsefet és Farkas Józsefet a budapesti Pataki István Ipari Szakközépiskolába. híradástechnikai szakra…

Szeretettel fogadták

   Nemcsak a fáradságot, a benzint sem kímélte, Tóthné Pacs Vera, hiszen saját gépkocsiján vitte el a gyerekeket a távolabbi helyekre. E különlegesen nemes akciójában örömére szolgált, hogy mindenütt szeretettel fogadták és segítségére voltak.

Hát ennyi az „igazán nem nagy dolog” története.

/Kaposi Pál írása, Gödöllő és Vidéke, 1976. augusztus 4./