Szerző: Szmolicza József

Részletek az Isaszegi Adattári Közlemények III. számából (1977.)
Szerkesztette:
Dr. Dürr Sándor, Dr. Kovássy Zoltán és Szathmáry Zoltán

„Petőfi útjai Isaszegen„

Történeteket, hagyományt őrzök Petőfi Sándorról. Családtagok kapcsolatát a költővel és annak barátaival: Prielle Kornéliával, Bem tábornokkal, Teleki Sándor ezredessel, Szijártó Antal honvédőrnaggyal, Bem egyik hadsegédével, és még sok katona bajtársával.

Az elmúlt évtizedben több alkalommal bejártam azt az utat Nagybánya és Koltó között, ahol Petőfi lovagolni tanult, ahol a „négyes kocsissal” utazott a postáért. Pihentem a koltói kastély kertjében a somfa alatt, a kőasztal mellett, melyen megszületett a világirodalom egyik legszebb szerelmes verse: „Szeptember végén.” Azóta őrzöm lakásom díszeként a somfa bekeretezett leveleit, melyekből egy kis ág néhány levelét adtam emlékül az isaszegi Falumúzeum gyűjteményének. Ez a gyűjtemény nem csupán tárgyak sokasága, hanem irodalomtörténetünk szellemi értékének, a hagyományok összegyűjtött adatainak – bár még nem rendezett – de gazdag tárháza.
A Falumúzeum vezetőjét, Szathmáry Zoltánt illeti elsősorban az érdem, hogy egy hosszú élet szorgos munkájával nem hagyta veszni a hagyományokat, hanem jegyezgette, papírra vetette az apró történeteket, gyűjtögette az öregek beszédét, emlékeit, melyek szinte megkövetelik, hogy ne maradjanak a jobb sorsot és elhelyezést érdemlő kis múzeum nyirkos falai között. Ezek a hagyományok a költő isaszegi útjának emlékei. S Petőfi szelleme és emléke napfényt kíván!
A sors különös játéka folytán a forradalmi hagyományok utáni érdeklődés hozott össze Isaszeg történetének lelkes kutatóival. Lélekben kissé már magam is isaszegi lettem, hiszen a község történelmébe zászlóaljával honvédszázados dédapám is beírta szerényen a nevét. Folytatódott a hagyomány azzal, hogy nagyapám Petőfi fia után kapta a Zoltán keresztnevet. Legidősebb lányát, dédanyám barátnője – a Petőfi emléket őrző híres színésznő – Prielle Kornélia nevére kereszteltette.

Nagyapám a Petőfi-kultusz lelkes ápolója volt Máramarosszigeten. Itt a múlt század utolsó negyedében tanártársaival és a jogászokkal „Szabad Lyceum”-ot szerveztek az iparmunkások vasárnapi oktatására, s ennek titkári tisztét töltötte be évtizedeken át. Előadásain több alkalommal Petőfi népdalait ismertette, és a legismertebb megzenésített dalaiból többet hegedűjén el is játszott hallgatóinak.
Néhány Petőfi-kötetet őrzök; a legkorábbit 1877-ből. A legkedvesebb azonban az 1901. évi kiadás, melynek a nyomdából kikerült első példányát ajándékozta nagyapám édesapámnak, ezzel az ajánlással:

„Első példány!
Ferkó fiamnak vettem, édesapjára és a magyar irodalomra való hálás emlékül.
És ha ezt így megőrzi, nem vesz kárba e szép kiadás!
M.Sziget, 901 XI. 7. Kovássy Zoltán sk. tkp. igazgató.”

Sorait én is olyan örökségnek és iránymutatásnak tekintem, mely egyben magyarázatot ad arra, miért tértem ki elöljáróban a családi hagyományokra, és miért tartom megtisztelő feladatnak, hogy Petőfi életének isaszegi epizódjait, a község legszebb irodalmi hagyományait a feledéstől megóvjam és közkinccsé tegyem.

Dr. Kovássy Zoltán

Isaszegi amatőr művészek a Vízivárosban
(Pest Megyei Hírlap, 1977. március 2.)

Két isaszegi amatőr művészt hívott meg a vízivárosi ifjúsági pinceklub vezetősége, hogy egy – egy tíznapos önálló tárlaton mutassák be alkotásaikat. Művészetükben közös, hogy mindketten szakmájuk anyagát használják, mindennapi konkrét munkájukat emelik a különösségbe.

    Dobos Olga tanárnő, rajzol, grafikákat, linóleummetszeteket készít.
– Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola rajz szakán végeztem. Jelenleg az isaszegi általános iskolásokat tanítom, szakkört vezetek a művelődési házban, és tanulok. Ha időm engedi, vissza – visszajárok Nyírbátorba, az ottani pedagógus-képzőművészeti stúdióba, ahol műteremben dolgozhatok. Nyaranként felkeresem a zebegényi képzőművészeti tábort. Voltam már a grafikai és a festőtagozaton az elmúlt nyáron pedig tűzzománccal foglalkoztam.                                      – Rendszeresen fellépek a stúdió kiállításain, a nyírbátori múzeumban, a debreceni pedagógus művelődési központban. Nyíregyházán és a stúdió művésztelepein, legutóbb Balkányban. Szerepeltek képeim a megyei kiállításokon, a nyíregyházi őszi tárlaton, és még több helyen. A múlt esztendőben önálló tárlattal mutatkoztam be a szadai művelődési házban.

– Amikor Budapesten, a 18-as számú szakmunkástanuló intézetbe jelentkeztem műbútorasztalosnak, még nem gondoltam, hogy ennyire megkedvelem a faintarziát – mondja Kópor Miklós. – Tanulmányaim közben találkoztam először a különféle színű fákkal, amelyekből berakásos kép készíthető. Vonzott a dolog, megpróbáltam, sikerült. Azóta is szenvedélyesen vadászok a befejezett vonalú, tetszetős rajzokra. Magam is tervezek képeket. Gondolataimat lerajzolom, majd furnérlemezre másolom. Korábban sokat küszködtem a kivágással. Az intarzia csak akkor szép, ha a lapocskák pontosan illeszkednek. Ezért készítettem egy állványt, ebben a fűrész csak függőleges irányban mozoghat. Így a legkisebb kanyarulatot is kellő finomsággal tudom fűrészelni.
– Sok idő telt el az első próbálkozások óta. Az isaszegi helytörténeti múzeumban látható néhány munkám, több tárlaton kaptam emléklapot, s oklevelet.

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízivárosi ifjúsági pinceklubban, a Kapás utcában március 24-én nyílik meg Dobos Olga, április 14-én pedig Kópor Miklós kiállítása. Mindketten remélik, hogy alkotásaikkal örömet szereznek a látogatóknak.
U. G.

A Pest Megyei Hírlap írta 1977. szeptember 11-én

A hagyományokat ápolják
Az isaszegi Csata Táncegyüttes

Az isaszegi Dózsa György művelődési központ nagytermében feszes, pattogó verbunkos zenét játszik Dévai Tibor zenetanár, zongoraművész. A fiúk gyakorolják az alaplépéseket. Majd lehalkul a muzsika, a lányok üveges táncot járnak.

Tíz év trófeái

Mindig az együttes legújabb tagjaival kezdjük a próbát – szól Zséli Mihályné, a lányok táncoktatója. Egy héttel ezelőtt alig merték a fejükre tenni az üveget, most már teljes biztonsággal mozognak.

Az együttes 1968. október 15-én alakult – mondja Fejéregyházi László, a művelődési központ igazgatója. Az isaszegi győzelem emlékére az Isaszegi Csata nevet választottuk. Tánccsoportként indultunk, irányítónk Valkony Antal tanár, aki most a művelődési központ művészeti előadója, 15 éve foglalkozik a tánc iránt érdeklődő fiatalokkal. Kisebb csoportokat az együttes megalakulása előtt is patronált. Járási ünnepeken, seregszemléken kezdtünk szerepelni. Valkony Antal kis koreográfiákat, a Tardi szvitet, a Kisterenyei párost, a Tápéi darudöbögőt, cigány táncokat, tatár táncot tanított be. 1972-ben Lengyelországban szép sikereket értünk el.

A csoport mostani profilját Fejes Sándor koreográfus alakította ki – szól közbe Valkony Antal -, aki most betegsége miatt nincs itt a próbán. Verbunkos muzsikára komponált koreográfiákkal, üveges tánccal, Isaszeg környékéről gyűjtött motívumok beépítésével igazi táncegyüttest alakított ki a jórészt amatőrökből álló csoportból. A mostani Isaszegi Csata együttes három részből áll. Az asszonykórus, a brácsával, csellóval és hegedűvel kísért széki táncház, és maga a táncegyüttes alkotja a társaság egészét. Ecséden, Nagykátán, Szentendrén – az ország minden részében szerepeltünk.  Az 1975-ös gyöngyösi országos fesztiválon menettánc kategóriában első helyezést értünk el, ugyanazon év augusztusában Szentendrén megszereztük az ezüst oklevelet. 1976. augusztus 20-án miniszteri dicséretet kaptunk. Legsikeresebb számaink az Isaszegi páros, a Szüreti táncok és az Új fergeteges.

Helybeli népszokások

Idei terveink közé tartozik a helyi Májusfa-járás szokásainak feldolgozása – veszi át újra a szót Fejéregyházi László. Ilyenkor a fiatalok stilizált májusfával végigjárnak tánccal, dallal, muzsikával minden házat. Lakodalmas táncunkat már bemutattuk, Csingér Erzsébet és Harmati László szólótáncosok irányításával, most a teljes lakodalmast akarjuk kidolgozni Fejes Sándor koreográfiája alapján, Zséli Mihály és Zséli Mihályné táncoktatók vezetésével. Életben akarjuk tartani a sajátos isaszegi magyar hagyományokat. Népviseletünket Précznik Istvánné mini modelljei alapján rekonstruáljuk.

Most Isaszegen, Dányon, Kókán hosszú távú sorozatot tervez az együttes – egészíti ki a beszámolót Duka Gyula, a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ elnöke. A szövetkezet rendszeresen patronálja az együttest, a ruhatár kialakításában is segíti őket. Az Isaszegi Csata összetartja a község fiataljait. A művelődési központ épülete elavult, felújításán most fáradozunk. Az együttes tagjai társadalmi munkában segítenek, hogy új, korszerű körülmények között dolgozhassanak ők is.

Megnyílt az isaszegi óvoda
– Gyermekek és felnőttek az U-alakú épületben –
(Pest Megyei Hírlap, 1976. szeptemberi számából)

Isaszeg főutcáján pénteken délután papírzászlós kisgyermekek csoportja sietett. Nagyon türelmetlenek voltak, mert közeledett a pillanat, amikor beléphettek a régóta épülő, s aznapra, szeptember 3-ra elkészülő óvodába. Az állomás környékén az új lakótelep közelében a legkisebb gyermektől a legidősebb felnőttig, mindenki összetalálkozott, várva az ünnepélyes pillanatot.

Hosszú a segítők sora

A kis házi ünnepségen a résztvevők valamennyien érdekeltek voltak. A gyermekek otthonán sokan dolgoztak. Berkes István a HNF helyi elnöke elmondta, hogy a lakosság majd hetven-nyolcvan százaléka segédkezett a munkákban. Sokan vásároltak téglajegyet; ezt a pénzbeli fizetést inkább az időt szakítani nem tudók társadalmi munka megváltásának lehetne nevezni.
A segédmunkákban részt vettek a szülők, de számos olyan KISZ-fiatal is, aki majd csak születendő gyermekét hozza az épületbe. A szakmunkához értők sem hiányoztak az óvoda építésről. Dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke néhány lelkes kisiparos nevét említette ünnepélyes megnyitójában: kiemelkedő munkát végzett Ecseri István, és Boda Elek szobafestő, Kovács István és Hegedűs Sándor kőműves, valamint Sebián Mihály asztalos.
Az intézmények, vállalatok, szövetkezetek sem fukarkodtak a támogatással. A MÁV Budapesti Igazgatósága munkagépei nélkül nehezen boldogultak volna, a segítség értéke 250.000,-Ft. A Lignifer Szövetkezet dolgozóira mindig lehetett számítani, még az utolsó pillanatokban is ott voltak, s fölerősítették az óvoda homlokzatára egy játszó kislány és két kis állatka fekete fémsziluettjét. Bodrogi András tanácselnök kimutatása szerint munkájuk majd 110 ezer forintot ér, ugyanennyivel járult az óvodaépítéshez a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ. A Gödöllői Gépgyárban kommunista szombatot szerveztek, az üzem anyagi támogatása elérte az 56 ezer forintot. A Kisállattenyésztési Kutatóintézettől huszönötezer forintot kaptak, a dányi Magvető Termelőszövetkezettől ötvenezret. Nem egy nehezebb munka megoldásában a katonák segítettek.

Hatszáz négyzetméter

Vendégek egész sorát köszönthették az isaszegiek pénteken délután. Megjelent az ünnepélyes átadáson Császár Ferenc a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Fehér Béla, a járási pártbizottság első titkára, Kovács Istvánné országgyűlési képviselő, számos más érdeklődő mellett valamennyi, az építkezést segítő és anyagiakkal is támogató szövetkezet, intézmény vezetője.
A legtöbb kérdést Meggyes Tibor, a péceli nagyközségi tanács költségvetési üzemének vezetője kapta, ugyanis ennek a vállalatnak a kivitelezésében készült az isaszegi százszemélyes óvoda.
Alvállalkozójuk volt a veresegyházi nagyközségi tanács költségvetési üzeme.
A péceli üzem vezetője elmondta, hogy az intézmény alapterülete hatszáz négyzetméter, és könnyűszerkezetes technikával építették. A kezdeti nehézségek után a munkán általában egy harminctagú brigád dolgozott. A berendezést, a gépészeti berendezéseket, s magát az épületet tekintve, a költség körülbelül négy és fél millió forint. A jelenlévő hozzáértők szerint az épület korszerűbb, mint más hasonló intézmények. Az U alakú, hófehér, piros ablakkeretes óvodában a jövő héten már százhúsz gyerek zsibong, s birtokba vehetik az alig összeszámolható helyiségeket.
Péntek délután már színes bútorok fogadták a látogatót a négy foglalkoztatóban, testmozgásra készen várja a gyermekeket a tornaterem, de van itt orvosi rendelő, a betegeknek két elkülönítő, sok-sok mosdó, fürdő az óvónőknek és a felnőtteknek, de sétálhatunk a tágas konyhában, a fekete-fehér mosogatóban, a raktárakban, a zöldség- és hús előkészítőben, s működésre alkalmas állapotban van a kazánház is. Az épület környékén itt – ott már színesen virítottak a virágok, de mint a helybeliek elmondták, még akad itt bőségesen rendezgetni való, a kerítést is föl akarják építeni.

Őrszigethy Erzsébet

Isaszegi évfordulón:
Lampionok az országúton
(Pest megyei Hírlap, 1968. április 6.)

Ma este fények lobbantak a Pécel és Isaszeg közötti országúton. Színes kavargás, fiatalok hosszú sora vonul az isaszegi emlékműhöz. A lampionos felvonulás, majd Szathmáry Zoltán, a helyi múzeum igazgatójának beszéde a 120 évvel ezelőtt itt küzdő, életüket áldozó szabadságharcosoknak állít emléket. Az ünnepség, a koszorúzás végeztével a fiatalok tábortűz mellett vidám műsorral szórakoztatják a szülőket, s az érdeklődőket. Hiszen ez a nap az ő ünnepük is, délután több mint hetvenen közülük ünnepélyes keretek közt átveszik a személyi igazolványt. A művelődési otthonban tartott ünnepség egyébként a forradalmi ifjúsági napok záróakkordja is. A mai este a fiatalok irodalmi műsorával és a „tizenévesek” báljával ér véget.

Isaszeg krónikája
(Népszava, 1964. márc. 22-i száma)
Légrády Eszter írása

1849. április 6-án reggeltől éjfélig tartott a szembenálló hadak küzdelme Isaszegen s a magyarok győzelmével végződött: megnyílt az út Buda felé. A történelemkönyvekben ezzel lezárul Isaszeg krónikája. De az ölelkező dombok félkaréjában meghúzódó falu tovább írta történelmét.
Erdőt irtottak – a tőke kifordult, s fegyvereket vetett ki a földből. Tőzeget termeltek ki – a láp egy golyót rejtett. A padláson kerestek valamit – osztrák sisakot találtak. Az emlékek kézről kézre jártak, el-elkallódtak, aztán újra megkerültek. Egy ember azonban pénzt adott minden egyes darabért, hazavitte, papírdobozokba rakta, selyempapírba göngyölte a tárgyakat, de sajátjának sose tartotta.

A kincsek

Az önző és önzetlen ember – Szathmáry Zoltán nyugdíjas hentesmester – lázasan bontogatja most a zsinegeket a szobájában zsúfolódó csomagokon. A látogatót zavarba hozza: a történeteket jegyezze vajon, amelyekkel csodálatosan tudja fűszerezni ez az idős ember az előbukkanó emlékeket? Vagy a ritka kincseket nézze?
Rózsa Sándor fokosa – és a történet: válságos órában két szegénylegény, Mészáros Ábris és Csonka János ötvened magával felajánlotta erejét Damjanichnak azzal: a kardot is tudják úgy forgatni, mint a karikás ostort.
Egy családi címeres lengyel kard – ehhez a legenda: Wysocki lengyel ezredes dandárja is segített kivívni a győzelmet. Osztrák ágyú csövéből kirepült golyó – belgák gyártották, s röppentyű a neve.
Nem törődve azzal, hogy visszalép egy kissé a történelemben – egy papír lapot húz ki az egykori újságok közül Szathmáry Zoltán.
Ami Jászberénynek lehel kürtje, az Isaszegnek az eredeti Rákóczi-levél. Hadifoglyok kicseréléséről ír benne a fejedelem.

Jesszus Ungarn

A tárgy néma, s jelei sokszor nem árulják el valódi történetét.
Idős embereket kérdeztem róla – annyi történet él még most is a faluban a csatáról – s összeszedegetem apránként. 104 évet élt meg Isaszegen Petőfi jó barátja, aki szanitéchadnagyként vett részt a szabadságharcban. Az tudott csak igazán mesélni. Damjanich Jánosné meg több alkalommal is itt nyaralt. Ő őrizgette ezt a történetet: osztrák tisztek díszebédnél ültek, amikor előtörtek a szabadlegényekkel megerősített magyarok. A tisztek felugráltak s jajveszékelni kezdtek, – Jesszus Ungarn, Jesszus Görgey! – No és Jókai, Baradlay Richárd itt vívott meg Palvicz Ottóval a töltésnél, a gesztenyefa alatt, ahol egy tüzért temettek el.
Múzeum ez a ház s élő történelemkönyv a gazdája. Még sincs múzeuma Isaszegnek.

Az olvashatatlan írás

Őszig – szögezi le Szathmáry Zoltán – nagyon sokan dolgozunk azon, hogy akkorra legyen. Harminc tagja van a múzeum bizottságnak.
Valamennyien újabb emlékek után kutatunk: sokan vettek részt az országból a csatában s hátha még másutt is őrzik a dédapák kincsét. Most, április 6-án, történelmi napokat rendezünk a csata 115. éves évfordulója alkalmából.
Búcsúzóul könyvet lapozunk. Latinul, gót betűvel írták, s az isaszegi plébánia – de valójában az egész falu – története. A Historia Domust 1775-től vezetik, az 1849-es dátum alatt ott a csata leírása. Helyenként olvashatatlan.
Él valahol a Dunántúlon egy pap, aki – azt mondják – elolvassa a kibetűzhetetlen latin szöveget is. Őt is keressük, de nem akadtunk még nyomára. Ha meglelnénk, segíthetne teljessé tenni Isaszeg történetét.