A Tóth Árpád Nemzeti Társaskör tisztelettel meghívja Önt, barátait, ismerőseit magyarságismereti szabadegyetemi sorozatának következő rendezvényére
2020. február 14-én (pénteken) 18 órakor, a Jókai Mór Városi Könyvtárba
„Katonahőseink. Az Arany Vitézségi Érem története 1789-1945″
címmel,
Maruzs Roland alezredes, hadtörténész, a
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és Levéltár, Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság ig. h. előadására
A belépés díjtalan!
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők!
Az M5 csatornán 2020. január 27-én 21:52 órakor kezdődő dokumentumfilmet ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe!
Egy eddig el nem mondott történet – Népirtás Pozsonyligetfalun
A film elsőként mutatja be az egykori Csehszlovákia területén történt kivégzéseket.
A Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm a felvidéki magyarok sanyarúságos sorsát mutatja be, melyet eddig még senki sem mesélt el. Az Udvardy Zoltán és Géczy Dávid által rendezett film témáját egy túlélő vitte el hozzájuk, aki az 1945-ben létesített pozsonyligeti haláltáborból sikeresen el tudott menekülni.
Az 1947-ig működő tábor területén nagyszámban végeztek ki magyarokat és németeket egyaránt, az ő szívszorító történetét próbálja feltárni a film, František Hýbl cseh történész segítségével, aki a lakosok elleni tömeggyilkosságokat először mutatta be, és elérte, hogy az áldozatokat méltó módon újratemessék.
„Megengedhetetlennek érzem és látom, hogy ne tudjunk arról, hogy Pozsonyba nem tudunk másképp bemenni, minthogy áthaladjunk az egykori pozsonyi magyarság tömegsírjain. Erről egyszerűen tudni kell!” – nyilatkozta Udvardy Zoltán a film fontosságáról. Az oknyomozó film elsőként mutatja be az egykori Csehszlovákia területén történt kivégzéseket Dunajszky Géza és Szabó József szakértők segítségével. Valamint eddig a magyar nézők előtt teljesen ismeretlen pozsonyi, přerovi és olmützi események is terítékre kerülnek, majd az eddig magyarok által sosem látogatott csehországi emlékművek is bemutatásra kerülnek.
1945. május 5-én a szlovák katonaság fésülte át Pozsonyt, rátörtek az ott élő magyarok lakásaira. A családok fél órát kaptak a csomagolásra. A szerencsétlen embereket 50-100 fős csoportokban hajtották át a Duna-hídon Ligetfalura, ahol a közelben húzódó erődrendszer falai közé zárták őket. Máig tisztázatlan körülmények között a több szakaszban zajló tömegmészárlásnak eddig fellelt dokumentumok bizonysága szerint legkevesebb 530-an, ám becslések szerint valószínűleg több ezren estek áldozatául, nők és férfiak vegyesen, de idősek és még csecsemő korú gyermekek is. A tragédiasorozat áldozatai legalább hat tömegsírban nyugszanak.
Minderről az utókor szinte semmit nem tudhat, a ligetfalusi tábor egykori létét hallgatás övezte és övezi most is. Ligetfalut a szocializmus időszakában a földdel tették egyenlővé. Hatalmas tömbházakból álló lakótelepet húztak fel a falusi utcák helyén és ide, Közép-Európa legnagyobb lakótelepére, szinte kizárólag szlovákokat telepítettek.
„Edvard Beneš és kormánya tagjainak az elkövetett népirtásért ma a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt lenne a helye!”
/Karl Schwarzenberg volt cseh elnökjelölt/
Wass Albert erdélyi magyar író és költő, a Mezőség szívében született, a Kolozs megyei Válaszúton 1908. január 8-án arisztokrata családban (a família a nemesi címet még Szent László királytól nyerte).
„Örvendj a hóvirágnak és a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének.
Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz és örvendj annak, ami ma vagy.”
(Wass Albert: Te és a világ)
Építgetjük a fundamentumot
és álmodunk föléje palotát,
erős várat, kőcsipkés templomot,
melybe belefér majd egész nemzetünk,
amikor mi már régen nem leszünk.
Szerszámmal cseréltük föl a fegyvert
egy dolgos Isten hű szolgálatában,
s csak építünk, a vaksötétben is,
tikkadt napfényben, vihar záporában,
bámészkodók gúnykacaja közt,
s az apostolok szent alázatával
dacolunk egy megvadult világgal.
Mert tudjuk, hogy a roppant sírgödörben
csak népünk múltja van, jövője él,
s az élő lélekért kérges kezünkben
szikrát vet a kő meg az acél.
S épül a fal, a vár, a citadella
a meggyalázott, árva sírhalomra.
„Ne csüggedj, testvér” – suttogjuk egymásnak,
ha sért a szitok s fáj a gúnykacaj,
„elcsorgó véres verejtékünk árán
feltámad egyszer újra a magyar,
s a kőre, mit leraktunk éjszaka,
fölépül hajnalra az új Haza!”
A Német Írószövetség 1949. áprilisában Irodalmi Nóbel-Díjra jelöli Wass Albertet, az Adjátok vissza hegyeimet c. munkájának német fordításáért
Wass Albert: A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA
Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egy-formán vonatkozik, de különösképpen a magyarra.
És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:
Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.
Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.
De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlö-letet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.
Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.
Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.
Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, orszá-goknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümöl-csözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.
Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak. Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!
(1993. máj.)
Wass Albert lakása kertjében (Astor, Florida) 1995.
Gróf czegei Wass Albert író, költő hamvai is, a marosvécsi várparkban leltek végső megnyugvást. Wass Albert a mezőségi Válaszúton született 1908-ban, Kolozsváron járt gimnáziumba, Debrecenbe agrárakadémiára, tanított a kolozsvári egyetemen, majd 1944-ben külföldre menekült. Évekig élt Németországban, majd 1952-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol megalapította az Amerikai Szépmíves Céhet. Floridában 1998 februárjában önkezével vetett véget életének. Wass Albert emlékét egy sírkőbe illesztett arcképes plakett őrzi, melyen felirat: „A kő marad”. Naponta számos bel- és külföldről érkező látogató keresi fel ezt a kegyeleti helyet. Az utóbbi években valóságos zarándokhelyé vált.
1849. január 8.-án kezdődött az oláhok által elkövetett nagyenyedi népirtás.
Nagyenyed: református püspöki lak romjai az 1849-es román dúlás után,1867.
„Alsófehér vármegyében nemes N.Enyed városa nincs többé, népét egy vad vidéki oláh csorda, az erdélyi katonai kormánytól kapott fegyverekkel, a várost előbb éjjel 40 helyt meggyújtván, a legirtózatosabb kínok közt leölte, a lakosság eme mészárlástól megszabadult része a rablók által köntös s általán lábbeliektől megfosztatván, 22 fokos hidegben, több mint 8 napon keresztül bujkált, minden nyomon űzetve az erdőben, farügy és hóval táplálván nyomorult életét; nincs toll mely az Enyeden elkövetett mészárlást, gyalázatosságukat, példátlan nyomort kellőleg festené. Végre 8 napok után katonai segedelmet nyervén, ennek fedezete alatt, több száz pinczék és körülfekvő erdőkben bujkáló szerencsétleneket megszabadítottam. A katolikus templom még akkor is égett és szemeimmel láttam annak végig nyitva levő ajtaja előtt egy döglött kutyára rakva és felállítva az oltárról levett fa és bronzirozott képeket. Az utcán minden lépten holttestekre találtunk, melyek a kutyák és varjak által annyira egybevoltak marcangolva, hogy ritkán lehetett közülök megismerni. Bizonyos, hogy a mongolok ideje óta Erdélyben ily kegyetlenkedés nem követtetett el, a török, a tatár, a kuruczok és labancok ezen oláhokhoz képest a béke angyalai voltak.
…
Kelt Kolozsvár, febr. 6-án 1849. Ifj. Kemény István főispán.”
Nagyenyedi látkép (1903.)
Nagyenyed legnagyobb pusztulása a magyar szabadságharc idején, 1849. január 8-án volt, amikor a város leégett, több mint 800 ember halt meg, amikor román népfelkelők lerohanták a várost.
Mai napig kérdés, hogy az 1848 márciusában békésen kezdődött forradalom hogyan alakult át véres, pusztító polgárháborúvá. Miként az közismert, az 1848. évi VII. törvény kimondta Magyarország és Erdély unióját. A problémát az jelentette, hogy az 1848. május 15-17. között tartott balázsfalvi gyűlésükön a románok is megfogalmazták saját igényeiket, így önálló nemzeti parlamentet követeltek és létrehozták a Román Nemzeti Bizottságot, melyet afféle erdélyi román kormánynak tekintettek. Az erdélyi románok szövetkeztek az ellenséges osztrák erőkkel és fegyverkezni kezdtek a magyarok ellen. Ennek hírére Alsó-Fehér vármegye számos településéről megindult a magyarok áradata Nagyenyed felé, a város megtelt menekülőkkel, összesen mintegy 4000 fő, értelemszerűen főként nők, öregek, gyermekek, betegek zsúfolódtak össze Enyeden, hiszen az egészséges férfiak a honvédség kötelékében harcoltak.
Az Enyedtől mintegy 5 km-nyi távolságra fekvő Csombordon táborozó Axente Sever és Prodan Simion múzsnaházi ortodox pópa feleskette gyülevész haramiahadát, majd 1849. január 8-án éjszaka rajtaütött a védtelen városon, mintegy 8-9000 emberével.
Szilágyi Farkas majdani református lelkész, aki gyermekként élte meg a szörnyűségeket, utóbb így emlékezett vissza az enyedi Szent Bertalan éjszakára: amint a román csőcselék betört a városba és felgyújtotta az első épületeket, „kezdetét vette a lövöldözés, az ablakok és kapuk betörése, a rablás és ordítozás, a megtámadottak rémes sikoltozásai és jajveszékelései, olyan pokoli lárma, melynek hallatára az ember testében a vér megfagyott”. Jellemző, hogy az iszonyat kiáltásai és a dúlás eszeveszett alvilági hangjai még a Nagyenyedtől 22 km-re fekvő Mihálcfalván is hallhatóak voltak.
Akit nem vertek agyon saját házában vagy nem szenvedett ott azonnal tűzhalált, rémülten rohant hiányos öltözetben az utcára a mintegy mínusz 24 fokos hidegben, és kétségbeeséssel próbált üldözői elől menekülni.
A fosztogatás és vérontás látványától megrészegülő oláh csőcselék kit doronggal vert agyon, kit lándzsával szúrt keresztül, kit eltaposott, kit agyonlőtt – a gyilkolás módszerei nagyon változatosak voltak. A lakóházak kifosztásán és felgyújtásán túl nem kímélték a szent helyeket, a templomokat sem. A híres református templomban összetörték az úrasztalát, az orgonát, a padokat, a karzatot – egyszóval mindent, sőt, belovagoltak a templom épületébe. A fosztogató söpredék elpusztította a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által 1622-ben alapított református kollégium épületét annak híres könyvtárával együtt, valamint elhamvasztotta az erdélyi református egyház püspöki levéltárát is. Számos felbecsülhetetlen értékű ősnyomtatvány lett semmivé. A Kollégium évszázados szellemi értékei a sárban végezték, a haramiák által többre becsült holmik kocsi számra a támadókat gazdagították.
Vízkereszt a nyugati kereszténység Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar neve. Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). A magyar elnevezés a víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered.
A háromkirályok néven is említett nap a karácsonyi ünnepkör, a „karácsonyi tizenketted” (12 napos ünnep) zárónapja és a farsang kezdőnapja egyben.
Mit ünnepelünk ezen a napon?
Vízkereszt az egyik legrégibb egyházi ünnep, eredete a IV. századig nyúlik vissza. Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a nyugati keresztény egyházak:
1. A napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár látogatása a gyermek Jézusnál.
2. Jézus gyermekkora a Jordánban történt megkeresztelkedéséig (Vízkereszt).
3. Jézus első csodája a kánai menyegzőn.
Vízkereszthez kapcsolódó egyházi és népszokások
Víz- és házszentelés
Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. A szenteltvizet, amelyet vízkeresztkor háromkirályok vizének is neveznek, a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyermekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. Szenteltvízzel itatták meg az állatokat is, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy magukra locsolták, betegségek és rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon. Sokféle alkalmazása közt meg kell említeni, hogy Szeged környékén kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet.
Néhány helyen ma is szokás még a katolikusoknál a vízkereszt napi házszentelés (koleda, koledálás), amelyre már Mátyás idejéből van emlékünk. Ekkor a helybéli plébános meglátogatja híveit, megáldja a ház népét és a jószágot, majd az ajtók szemöldökfájára krétával felírja a G-M-B betűket és az évszámot.
A római katolikus falvakban a pappal együtt ment a kántor, két ministráns és az egyházfi, aki a pénzt, az ajándékot gyűjtötte össze. Göcsejben a pap és a kántor fáradságukért sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kaptak. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék. Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki, hogy nagyobb legyen a kender. Az is szokásban volt, hogy a lány a házszentelés előtt nyakából levette a gyöngyöt, s a küszöb mellett a szőnyeg alá dugta, ahol a pap átlépte. A szentelés után a szőnyeg alól kivette és a párnája alá tette, mert azt tartották, megálmodja, ki lesz a jövendőbelije.
Csillagozás, háromkirályjárás
Újabb szokás szerint vízkeresztkor bontják le a karácsonyfát. Korábban azonban vízkereszt ünnepéhez tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás, más néven csillagozás szokása is, mely előbb a vízkereszti házszentelés része volt, majd önálló adománygyűjtő szokás lett. A házról házra járó fiúgyermekek, ritkábban leányok jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A lejegyzett szokásváltozatok egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő háromkirályjárás változatait ismerjük. Általában vízkeresztkor (vagy karácsonykor) és újévtől vízkeresztig jártak. Történeti adatok a 16. század óta szólnak a csillagénekről és a csillagozásról, és egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgatható csillaggal háromkirályok képében köszönteni. A háromkirályjárás egyetlen állandó motívuma az ún. csillagének, melynek „Szép jel és szép csillag” kezdetű, refrénszerűen visszatérő soránál ugratják ki a faszerkezetű csillagot.
Csillagének:
1.
Három királyok napján,
országunk egy istápját,
dicsérjük énekekkel,
vigadozó versekkel.
Refr.
Szép jel, és szép csillag,
szép napunk támad, szép napunk támad.
2.
Hol vagy, zsidók királya?
Mert megjelent csillaga.
Betlehemben találják,
szép Jézust körülállják.
Refr.
3.
Kérjük a szép Szűzanyát,
kérje értünk szent fiát,
hogy békességben tartson,
ellenségünk ne ártson.
Refr.
“Magyarország minden lengyel számára különleges ország”
„ITT ÉRZŐDIK EZ A KÜLÖNLEGES, BARÁTSÁGOS ATMOSZFÉRA”
Karácsony alkalmából a Facebookon közzétett ünnepi jókívánságai, Őexcellenciája Prof. Jerzy Snopek úrnak, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövetének.
ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT, ÉS SIKEREKBEN, EGÉSZSÉGBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK HONLAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK!
Túrmezei Erzsébet
KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba,
világosságnak sötét éjszakába,
fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
vak zűrzavarban bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek,
s kicsiny gyermekként jászolba fektettek,
Jézus, Jézus!
Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen,
mért tévelyegnénk világtalan éjben
tanácstalanul és halálraváltan
és úttalanul a hazug világban,
amikor benned mindent megnyerhetünk,
kis jászlad elé odatérdelhetünk,
Jézus, Jézus!
Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy a Falumúzeum 2019. december 16-tól – 2020. január 15-ig szabadság miatt ZÁRVA tart! Áldott Karácsonyt és Boldog Új esztendőt kívánunk mindenkinek!
Az Isaszegi Természetbarát Klub (ITK), az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és a Falumúzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves családját
„MÚZEUMI ESTÉK”
programsorozatának következő rendezvényére
2019. december 14-én (szombaton) 16 órára a Falumúzeumba
Hazai tájakon I. című vetítettképes előadásra az ITK első félévi túráiról
Ahol jártak a Természetbarát Klub tagjai:
Gödöllői-dombság, Budai-hegység, Visegrádi-hegység, Alföld, Kelet-Mecsek, Bükk, Cserhát
