Az isaszegi kántorháború… I. rész
A gödöllői fenyvesek alján, enyhe hajlású dombok között álmos szürke ködök borítják el reggelenként Isaszeg fehérfalú házait. Az isaszegi csata óta nem akadt sok figyelemre méltó eseménye a községnek. Egészen az utóbbi időkig, mikor különös dolgok zavarták meg csendes életét.
Ősi szokás szerint, rozmaringos birsalmával választott kántort a falu. Egy hét óta minden reggel erőszakkal elcipelik a templomukba a kántort. A csendőrség kereste a felbujtókat…
Az izgalomból a hatóságilag kutatott „forrongásból” valljuk be, nappal semmi sem látszik. A reggeli mise előtt azonban furcsa látványban lehet részük azoknak, akik a hajnali hat óra tájban a Parókiával szemben lévő kántorház közelében járnak. Múlt péntek óta minden reggel hatvan – nyolcvan főből álló csoport, asszony, ember, vegyesen gyülekezik össze a múlt évben elhunyt Richter kántor háza előtt. Mikor már együtt vannak, hangos zsivajgással berohantak Richterék portájára, és se szó se beszéd, kiragadják az ágyból a néhai kántor 18 éves fiát. Ha nem akar jönni, vállra emelik, és viszik magukkal be a templomba, fel a kórusra, hogy ott orgonáljon, énekeljen az úr Isten dicsőségére, nekik a hajnali misén. Így megy ez már egy hét óta.
Mindig más és más csoportok ragadják el Richtert, s viszik az orgona mellé.
Mi ez a kántorragadás?
A fiatalember nem kántora a községnek, sőt egyelőre kilátás sincsen erre az állásra, és éppen ez miatt kezdődött ez a furcsa békés „forradalom”. Ez a naponta ismétlődő kántorragadás.
Isaszegen 80 év óta kántorkodtak a Richter família fiai. Rendkívüli a népszerűségük a község polgárai előtt. Amikor tavaly májusban váratlanul meghalt a község kántora id. Richter József, a falubeliek elhatározták, hogy érettségi előtt álló fiából kántort faragnak. A polgárok és az egyházközség tanácsa, többször fel is írt a váci püspökhöz, hogy adjanak haladékot, ne töltsék be a kántori állást mindaddig, míg a fiatal szép hangú Richter József el nem végzi a kántori tanfolyamot Egerben, és meg választhatják apja utódaként a kántori székbe.
Egészen az utóbbi napokig nem is volt semmi baj, míg Kisasszony napja előtt ki nem szivárgott, hogy a váci püspök bizony nem jelöli a nyert információk alapján a kántori állásba a 18 éves Richter Józsefet. Nagy mozgolódás támadt erre Isaszegen. Egyszer csak olyan elkeseredett hangulat robbant ki a faluban, hogy minden évben szokásos besnyői zarándoklás, melyen állandóan több ezer hívő vett részt, elmaradt.
A zászlóhordók a templom ajtónak támasztották a zászlókat, a fehér ruhás lányok elő sem vették szépen vasalt hófehér ruhájukat és mindössze öt – hat öregasszony bicegett el Besnyőre, a káplán vezetésével a zarándoklatra.
Nagy eset volt ez. A falu plébánosa, Sztrízs József esperes csöndes kétségbeeséssel nézte a fejleményeket és igyekezett megnyugtatni a felindult hívőket.
A besnyői zarándoklás elmaradása miatt, a Csendőrség is nyomozni kezdett. Küldöttségek jöttek – mentek, nyugtatták a népet, s ilyen előzmények után kiírták a kántorválasztást a Községházán. A fennálló törvények szerint a kántort az egyházközség tanácsa választja a megye és a püspök jelölése alapján. Itt érte az első meglepetés a község nyugtalankodó közvéleményét. Ugyanis a püspök leirata nem kántori, hanem kántortanítói állásra hirdetett pályázatot, holott a községnek nincsen felekezeti iskolája. Ilyen formán Richter elesett a jelöléstől és a tanács elé három ismeretlen kántortanító neve került. Ezen a délelőttön furcsa események játszódtak le:
A faluba a nyugtalanság hírére a főszolgabíró rendelkezésére Kóka községből lovas csendőrök érkeztek. A Községháza előtt nagy tömeg verődött egybe. Bent a Községházán folyt a választás, a meghívott kántor szakértők véleményének meghallgatása után akartak dönteni. Harminchárom tagja van az egyháztanácsnak, akik közül huszonhat jelent meg a választásokon. A huszonhat közül tizenhármat érvénytelenítettek, és 9 szavazattal egy Bauer nevű kántortanítót választottak meg, akinek a jövő év januárjában kellene hivatalába lépni. Folyt. köv.
