Isaszegi Falumúzeum

M E G H Í V Ó

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem…” (Bibó István, 1956.)

„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”

Mindszenty József (1956)

A meghívó innen letölthető

Budapesti utcaképek 1956-os fotókon

A legszebb idézetek a magyar forradalom emlékére

A méltó emlékezést, a kegyeletadást 1989-ig szinte lehetetlenné tette, hogy a titokban eltemetett halottak jelöletlen sírjaira nem emeltek hantot, amelyek így besüppedtek, évtizedekig méltatlanul „homorultak”.

Forrás: Nemzeti Gyászpark Látogatóközpont

Elérkeztünk a Múzeumok Őszi Fesztiválja soron következő programjához a városismereti sétához. A programot 2025. október 11-én (szombaton) az eredeti terveknek megfelelően valósítottuk meg. Külön köszönjük Szabó Lajos helytörténeti kutatónak, hogy velünk tartott és sok-sok érdekességet mondott el a városunk múltjával kapcsolatosan. Kultúrtörténeti barangolásunkat a Falumúzeumnál kezdtük itt ismertettük a megjelent diákokkal, felnőttekkel a mai Tornacsarnok helyén állott egykori Menártovics vendéglő és a volt Mozi történetét. Említést tettünk a Görgey emléktábláról (1933.) is.

A Madách Imre u. haladva az Öregiskola (1905.) sarkán megállva beszéltünk az iskola alapításáról, az ez évben november 1-én 100 éves Hősök szobráról (Medgyessy Ferenc alkotása) a talapzat három oldalán a hősi halált halt isaszegiek nevei olvashatók.

Az emlékművel szemben a szépen felújított Szent István király Plébániatemplom (1937.) történetét, valamint az egykori LIGNIFER ISZ által működtetett Szolgáltatóház helyén a II. világháború előtt állott Haas Géza vegyeskereskedése, Bor és pálinkamérése. Kis csoportunkkal az Ady E. úton tovább haladva, megálltunk egy percre Radó Gyuláné egykori isaszegi tanítónő háza előtt (Ragács-féle ház). Elmondtuk, hogy Radó Gyuláné sz. Kenesei Ilona tanítónő nyári szabadsága alatt magyar népdalokat gyűjtött Isaszegen is és az ország különböző részein. Sok népdalt saját maga kottázott le. Férje az I. világháború hősi halottja, a mai Ukrajna területén halt meg. Egyedül nevelte Évike lányát és mellette még 6 hadiárvát is. 5000 népdalt gyűjtött össze, melyek az Országos Széchényi Könyvtárban találhatók. E téren jelentős kutatásokat végzett Eto-Papp Beáta asszony, aki könyvet jelentetett meg Radó Gyuláné életéről és zenei CD jelentetett meg az isaszegi népdalokról.

Majd a Görgei utcához érve az utca sarkán egykor működött Patyolatról említettünk néhány szót.

Innen a Szobor-hegy mellett található Zsidó-temetőhöz mentünk. A hely történetét, a zsidó temető 1990-es évekbeli felújítását is elmondtuk. Sajnos hétvége miatt a temetőbe bemenni nem tudtunk. A temetőben nyugszik Link Henrik szanitéc is, aki részt vett az isaszegi csatában (1849. IV. 6.) is. A zsidó családok az 1700-as években kerültek Isaszegre. A Jászberényi úton tovább haladva a Hajnal utcához vettük az irányt, ahol a kb. 100 m hosszú kicsi utcában három híres ember is élt és alkotott. Szemben a „Bagolyvár” amely az 1920-as években Kossányi-Schrőder Károly iparművész, építész háza volt. Az épületet ő építtette Kós Károly stílusban. És itt eloszlatunk egy tévhitet is, hogy az épületet nem Kós Károly tervezte. Az iparművész volt az Iparosok Köre első elnöke is. Kossányi készítette az isaszegi strandfürdő nagy méretű tervét is, amelyet a múzeum adattárában őrzünk. A ház későbbi lakója volt Dr. Sáska László (1890-1978) Isaszeg egykori orvosa, természetbúvár, Afrika-kutató is, akinek idén emlékeztünk meg születésének 135. évfordulójáról. Isaszegről indult Afrikába Mojzsis Máriával isaszegi feleségével. Sajnos többé már nem volt lehetőségük vissza jönni, bár szerettek volna, visszatérni szeretett falujukba. Mindketten Tanzániában, Arushában vannak eltemetve. A Hajnal utca 3. sz. alatt lakott Krusnyák Károly (1889-1960) festőművész is, aki az isaszegi szokásokat, népviseletet, az itt élő emberek mindennapjait festette meg képein. A múzeum egy nagy és kettő kisebb festményt őriz a művésztől. A nagyobbik képen a szomszédban lakó Szvitek Jánosnét festette meg. Ebben az évben emlékeztünk meg a művész halálának 65. évfordulójáról.

A Jászberényi utcán tovább haladva a Magyar utcán (ahol régen a Topolyai-féle vendéglő működött) értük el a Penny épületét. Mellette megállva sok érdekes történetet mondtunk el Szabó Lajos úrral együtt. A most épülő modern bérházak helyén az 1970-1980-as években népszerű Vasbolt, Felvásárlótelep, és villamossági bolt KERAVILL működött. A II. világháború előtt az épületben Adler Vilmos vegyeskereskedése működött. A Penny helyén egy telefonerősítő állomást építettek fel az 1943-as években. Megtudhattuk, hogy a szemben lévő házban élt Isaszeg első bába asszonya, a mobil zöldséges helyén pedig egykoron Isaszeg első ÁFOR benzinkútja működött sokáig, melyet 1988. aug. 20-ra adtak át. A benzinkút mögött állt – a Rákóczi út felé néző bejárattal – az Izraelita imaház, amelyet 1903-ban építtetett az Izraelita Hitközség. A Holokauszt poklában meghalt zsidó testvéreink imaházát az 1940-es évek végén bontották el a budapesti Izraelita hitközség engedélyével.

A végére maradt a legjelentősebb épület megemlítése, a volt Grassalkovicok által épített egykori földesúri fogadó, később autós bisztró, majd Egon-féle kocsma, később Szélkakas Vendéglő, és legvégül Csempebolt. A régi épületet elbontották, de stílusát megtartva az új Vásárcsarnokot építette fel az Önkormányzat. Ezen a kis téren bőven volt ismertetni Szabó Lajosnak és Szmolicza Józsefnek. A felmerült kérdésekre igyekeztünk válaszolni, majd lassan elindultunk a Rákóczi úton. Útközben megálltunk az egykori „Angyal” Gyógyszertár épületével szemben, amelyet Pesthy Mihály és Thinagl Szerafin vásároltak meg Isaszegre való költözésükkor 1920-as években. Thinagl Szerafin volt az Osztrák-Magyar Monarchiában az első magyar okleveles gyógyszerésznő (1903) férjével az első gyógyszerészházaspár is. Szerafin lánya Pesthy Zsuzsanna szülei hivatását folytatva szintén gyógyszerész lett, majd férjhez ment Dr. Barabás Géza községi orvoshoz, később elváltak. Gyógyszertárukat egészen 1950-es évekig működtették az államosításig. Szerafin 1956-ban halt meg szívszélütésben Budapesten fia Pesthy István lakásán. Szerafin férje és szülei az isaszegi temetőben alusszák örök álmukat. Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre 2025-ben a Pesthy és a Balkay család sírját újabb 25 évre megváltotta. Köszönet érte! Később Szerafinék államosított Gyógyszertárában egy darabig gyógyszertár működöt, majd a Pécel-Isaszeg Áfész Asztalos üzeme működött benne. Több éve már üresen áll az épület. Szerafin emlékét a múzeum falán egy emléktábla őrzi, melyet 2016-ban avattunk fel.

Következő megállónk a volt Önki épülete előtt volt, amelyben most a Sós Perec Pékség működik. Itt említést tettünk az Önki előtt egykor működő tejpavilonról, a Városháza épületéről (1904.), a homlokzatán található Wysocki-emléktábláról (1972.), az egykor a mellette működő trafikról, a Szent Márton kútról, a kerámia képet F. Orosz Sára keramikusművész készítette (2000.).

A következő megállónk a mai Csata Vendéglő épületénél volt, amelyben a II. világháború előtt a Hangya Szövetkezet működött, az ’50-es évektől a Pécel és Vidéke Földműves Szövetkezet, majd a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ működtetett benne vendéglőt szintén „Csata” névvel. Sokáig a vendéglő mellett, de ugyanabban az épületben Ruházati bolt is működött.

Visszaérkezve a múzeumhoz kb. 13:30 körül a kirándulás résztvevőit finom friss zsíros kenyérrel, üdítővel, és nassolni valóval vendégeltük meg. A legvégén említést tettünk még a Gyarmaty-féle vendéglőről (Rózsa u.), ahol szabályos bokszmeccset vívtak az isaszegiek a Gödöllői Gépgyár bokszolóival. Szabályos ringet alakítottak ki – Szabó Lajos úr elmondása szerint. Az Orlik kocsmát is megemlítettük (Móricz Zs. u.), de ezt az útvonalat nem jártuk be. Ugyanígy kimaradt a „Dózsa” Presszó a régi Kultúrház épületében, amely Juni-féle vendéglő volt, előtte pedig a Gergely-féle kocsma működött benne. Szabó Lajos úr és Szmolicza József igyekeztek minél több ismeretanyagot elmondani a jelenlévőknek, hogy minél többet tudjanak meg Isaszeg gazdag történelmi múltjából.

Külön köszönetünket fejezzük ki Szabó Lajos úrnak és kedves feleségének is, aki a séta nagy részén velünk tartott, valamint Sindely Julianna tanárnőnek az Isaszegi Múzeumbarátok Köre elnökségi tagjának, a jelenlévő diákoknak és szüleiknek akik szabadidejüket áldozták fel a mai „kultúrbarangoláshoz”.

A vendéglők amikről szó esett a sétánk során:

Menártovics vendéglő (Madách u., volt Valkói u.)
Jancsók-féle vendéglő (Templom u.)
Topolyai-féle vendéglő (Magyar u.)
Gyarmaty-féle vendéglő (Rózsa u.)
Gergely-féle kocsma, majd Juni-féle vendéglő, amelyet 1931-ben
nagyteremmel és 5 üzlethelyiséggel bővítve, 1949-től Kultúrház céljára átadták, majd az épület elején működött a 1970-es években a „Dózsa” presszó. Dózsa Gy. u. (Egykori Besnyői u.)
Meleghegyi-féle vendéglő
Wízner Mór vendégfogadója (Rákóczi u., volt Péceli u.). Ma az Iparosok székháza áll az egykori épület helyén.

Helyi évfordulókról is említést tettünk kultúrtörténeti barangolásunk során:

1265. évi csata 760. évfordulója (IV. Béla király és V. István ifjabb király között lezajlott ütközet),
Radó Gyuláné sz. Kenesei (Klein) Ilona tanítónő halálának 65. évf.
(Veszprémben született 1883-ban, Isaszegre helyezték 1913-ban, 25 éven át tanított szeretett iskolájában az Állami Elemi Népiskolában, 1910-től gyűjtötte a magyar népdalokat az ország falvait, tanyáit járva. Több mint 5000 népdalt gyűjtött, jegyzett és kottázott le. 14 kötetes dalgyűjteményét az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Életét kutatta és kiállítást, előadásokat szervezett munkásságáról Eto-Papp Beáta asszony a Csatangoló Táncegyüttes korábbi elnöke.)
Krusnyák Károly festőművész halálának 65. évf.,
Damjanich János Általános Iskola átadásának 120. évf.,
Hősök szobra átadásának 100. évf.,
Thinagl Szerafin születésének 145. évf.,
Dr.Sáska László születésének 135. évf.

MINI szüreti hagyományőrző program az Isaszegi Baba – Mama Klub szervezésében 2025. október 2.

Az Isaszegi Baba – Mama Klub immáron 2. alkalommal szervezte meg mini hagyományőrző szüreti programját a kisgyermekes családok részére. Hüvös, borongós, kissé szeles idő volt 2025. október 2-án (csütörtökön) du. 16:00 órakor, de szerencsénkre a napocska hirtelen előbújt a felhők közül és „rámosolygott” a kicsikre. Bizonyára tudta, hogy milyen fontos program veszi kezdetét és azt csak jó időben lehet igazán megvalósítani. A kezdéssel picit vártunk, jó döntésnek bizonyult, mert időközben egyre több család érkezett nagy örömünkre. A megjelenteket köszöntötte, e-jeles őszi hagyományról mesélt nekünk, a szőlőről gondoskodott és az egész programot levezényelte Baginé Jakócs Zsuzsanna asszony a Humán Szolgáltató Központ óvodapedagógusa. Volt közös tánc és éneklés, ügyességi játék, majd a fő attrakció következett a szőlő „mini feldolgozása”. De előbb jelképesen a piciknek egy hosszú farúdon kellett egy edénybe „gyűjteniük” a szőlőfürtöket. Hát, nagyon ügyesek voltak, így volt mit feldolgozni. A gyerekek a szőlő fürtökről a szemeket lebogyózták (természetesen a szüleik is segítettek) egy műanyag kádba, majd vastagabb fahusángokkal, nyújtófával „gyömöszölték” préselték a szőlőszemeket. Hamarosan a kád alján összegyűlt a szőlőlé. Leszűrését követően kancsóba töltöttük, majd mindenkit megkínáltunk a musttal. Mire a programnak vége lett a napocska ismét elbújt a felhők mögé, hűvösebb lett az idő is, de ez most már nem számított. Lényeg, hogy a mini hagyományőrző programot jó időben tudtuk megvalósítani.

Köszönet jár Kovács Kittinek, a Baba-Mama Klub vezetőjének, hogy idén sem maradt el ez a családi program. Külön köszönet jár Baginé Jakócs Zsuzsannának a program szakmai részéért, az Isaszegi Múzeumbarátok Körének a vendéglátásért, Szmolicza Józsefnek a múzeum munkatársának, a sokrétű segítségért a padok, asztalok kihelyezéséért, hangfal biztosításáért, stb. Reméljük, hogy jövőre folytatódik ez a szép hagyományőrző program.

Isaszegi lagzis kalács készítés

Az Együttműködés Isaszegért Egyesület folytatva a tavaly elkezdett hagyományőrző programját, idén isaszegi lagzis kalács készítését vette célba. Augusztus 22-én próbasütést végeztek, majd az interneten, plakátokon is meghirdetett programra 2025. szeptember 20-án (szombaton) szeretettel várták a családokat. Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre társadalmi összefogással épített kenyérsütő kemencéjét a reggeli óráktól Szmolicza József fűtötte fel (fontos, hogy lassan történjen a felfűtés) a megfelelő hőmérsékletre. A kalács készítésére az egyesület 11 órától várta az érdeklődő felnőtteket és fiatalokat. A kalács készítést, dagasztást, fonást Ságodiné Vera néni felügyelte, irányította. A jó hangulatú, családias légkörben lezajlott eseményen örömünkre többen is részt vettek városunkból. A gyerekeket kézműves foglalkoztató is várta! Míg a kalács sült a kemencében lehetőség adódott megismerkedni a múzeummal, megtekinteni az új fotó technikatörténeti időszaki kiállítást is, esetleg egymással beszélgetni, ismerkedni. Természetesen időközben szépen megsült a vaníliás, mazsolás, kakaós kalács is. Majd a felszeletelést követően mindenki kedvére kóstolhatott az elkészített finomságból. Külön köszönet Horváthné Pataki Éva elnök asszonynak, Szekeres Andinak és férjeiknek, Ságodiné Vera néninek, a résztvevőknek, nem utolsó sorban az intézmény két vezetőjének Pongrácz Gabriella ny. igazgató asszonynak és Szilasi Balázs igazgató úrnak, hogy erre a családi programra a múzeumkertet, a teakonyhát, stb. igénybe vehette az egyesület. Reméljük, hogy jövőre ennek a szép hagyományőrző kezdeményezésnek lesz folytatása! És most jöjjenek a várva-várt képek az eseményről.

Fotók: Szmolicza J.

Rövid tájékoztató a megnyitó ünnepségről

2025. október 3-án pénteken 14:30 órai kezdettel ünnepélyes keretek között megnyitottuk a Múzeumok Őszi Fesztiválja isaszegi programjait. Erre az ünnepélyes alkalomra meghívtuk Dr. Budaházi Árpád polgármester urat is, de elfoglaltsága miatt sajnos nem tudott közöttünk lenni. A megjelenteket Szilasi Balázs igazgató úr, az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhely vezetője köszöntötte. Igazgató úr beszédében kiemelte a hagyományápolás, a hagyományőrzés fontosságát, az értékek megőrzését és tovább adását. Külön megköszönte a korábbi igazgató asszony Pongrácz Gabriella és Szmolicza József gyűjteménykezelő sokrétű munkáját, hogy Isaszegen a Múzeumok Őszi Fesztiválja programjai több mint 10 éve folyamatosan megrendezhettük. Külön köszönetet mondott az ifjúságnak, akiktől kérte és a szüleiktől is, hogy érezzék magukénak a múzeumot, bár térben (alapjaiban) kicsi az intézmény, de szellemiségében annál nagyobb kincset hordoz. A múzeum megmaradása az identitás megerősítését is szolgálja. Kicsi az isaszegi múzeum, de a miénk, erre legyünk büszkék! Ezzel ünnepélyesen a Múzeumok Őszi Fesztiválja programjait igazgató úr megnyitotta, majd átadta a szót Haász Veronika zongoratanárnőnek, aki felkonferálta a műsorszámok sorrendjét, szereplőit, a felkészítő tanárok neveit, a zeneszámokat. Igen változatos zenei és prózai számokat állítottak össze a Művészeti Iskola felkészítő tanárai. Tanár-növendék kétkezes zongorajátékra is sor került, prózai részekkel színesítve a rendezvényt. Chelemen Paula szaxofon oktató tanárnő és tanítványai is csodálatos hangulatot varázsoltak a délutánra. Haász Veronika tanárnő egy ráadás zongoraszámmal zárta az ünnepi műsorszámokat. Külön köszönet a Klapka György Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójának Molnárné Ruck Judit asszonynak, Hernyes Virág ig.helyettesnek, a színjátszó szak vezetőjének, Haász Veronika és Chelemen Paula tanárnőknek és nem utolsó sorban a fellépő diákoknak. Köszönet az Isaszegi Múzeumbarátok Körének és Mészáros Gusztávné asszonynak a vendéglátásért, az ajándékok biztosításáért, Sindely Julianna tanárnőnek a Múzeumbarátok Köre elnökségi tagjának és nem utolsó sorban a Múzeumbarátok Köre egyik tagjának aki 60 db nagyon finom házi készítésű pogácsát sütött erre az alkalomra. Örültünk, hogy a Múzeumbarátok Köre NEA pályázatán vásárolt ROLAND elektromos zongora szép hangját ismét hallhattuk. Legvégül köszönjük a megjelent vendégeknek, hogy velünk voltak ezen a szép délutánon.

Ez évben a nyár elején az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhely pályázatot nyújtott be a telephelyén őrzött „Isaszegi Daloskör 1924.” zászlajának restaurálására. A múzeum gyűjteménykezelője a pályázati téma fontosságával megismertette Pongrácz Gabriella igazgató asszonyt, aki ezt követően támogatta a zászló restaurálásának tervét. Szmolicza József gyűjteménykezelő felvette a kapcsolatot Moór Anikó textilrestaurátor művésszel, majd ezt követte a múzeumban a zászló állapotfelmérésére került sor. A restaurálás teljes költsége 940.000,-Ft melyhez az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma 700.000,-Ft vissza nem térítendő támogatásban részesítette a múzeumot működtető Isaszegi Művelődési Ház és Múzeumi Kiállítóhelyet. A fenti örömhírt már az új igazgatónk Szilasi Balázs úr közölte a múzeum munkatársával. Örüljünk Mindannyian ennek a szép eredménynek, főleg annak, hogy kis „múzeumok” közül csak néhány szerepelt az eredménylistában. Nem szakadt meg az a pályázati siker ami évek óta tart. Ezúton is megköszönjük az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma támogatását, mellyel hozzájárul közel 60 éve folyamatosan működő múzeumunk állományvédelmi munkájának fejlesztéséhez. Külön köszönetet mondunk Tarr-Baár Bernadett önkormányzati pályázatírónak, aki határidőre a pályázati anyagot feltöltötte és Martinkó Gábor szervezőnek, hogy a még szükséges pályázati összeget sikeresen befizette az intézmény részéről. Igazi csapatmunka eredménye az újabb pályázati siker. Bízunk benne, hogy az anyaintézmény a jövő évi költségvetésében szerepeltetni fogja a hiányzó 240.000,-Ft összeget. Sajnos a Daloskör félévszázados működése után megszűnt, de a múzeumban megőrzött zászlójuk, a róluk készült fotók sokasága emlékeztetni fogja az isaszegieket múltjukra, történetükre.

Újra indítjuk a közkedvelt sorozatunkat itt a múzeum honlapján. A most közölt fotó több mint három évtizeddel ezelőtt készült. 1992. évben alakult jogilag is egyesületté az Isaszegi Múzeumbarátok Köre, melynek elnöke Szatmáry Zoltán volt hosszú éveken, évtizedeken át. A Kör számos pályázaton nyert támogatással, saját anyagi erejével, társadalmi munkával segítette, segíti múzeumunk munkáját. Nemcsak kiállítások szervezésében vett részt, hanem helytörténeti kirándulásokat is szervezett. A felvételen látható kisdiákok, pedagógusok, a Múzeumbaráti Kör tagjai 1992. szeptember 26-án kirándultak az Ezeréveskerti emlékműhöz, ahol Juhász Vilmos a Kör elnökségi tagja tartott történelmi ismertetést. (Fotók: Sz. J.)

Az Együttműködés Isaszegért Egyesület szervezésében idén is sor került a hagyományos „Őszköszöntő és egészségnap” programra. Ennek keretében 2025. október 9-én (csütörtökön) a Klapka György Általános Iskola 4. osztályos diákjai és pedagógusai Tűz Anita tanárnő vezetésével érkeztek elsőként a múzeumkertünkbe. Az egyesület vezetőségi tagja Szmolicza József 4 sörasztalt és két sörpadot készített ki a kézműves foglalkozásokhoz. Majd hamarosan megérkeztek a szomszédos Hétszínvirág Óvoda csoportjai is. Igazán jó érzéssel töltötte el az embert, hogy ennyi örömtől sugárzó arcú gyermek népesítette be ismét múzeumkertünket. Volt közös – az őszi évszakhoz kapcsolódó – éneklés is. A pedagógusok vezetésével a gyerekek jobbnál-jobb kézműves, ügyességi, logikai játékokon vehettek részt, fejleszthették tudásukat. A legvégén már közel járva az ebédidőhöz az Együttműködés Egyesület tagjai Turcsik Erzsébet és ? segítségével megvendégelték őszi gyümölcsökkel; almával, szilvával, körtével az őszköszöntő program résztvevőit. Ezzel is utalva az egészséges életmódra. Köszönet Horváthné Pataki Éva ig. h. asszonynak, az Együttműködés Isaszegért Egyesület elnökének, hogy az immár hagyománnyá váló programot nem felejtették el és ismét megszervezték a múzeumkertünkben. Bízunk benne, hogy jövőre is lesz ennek a szép kezdeményezésnek folytatása!