„Lassanként kihal a nemzedék, mely megvívta a csatát. S az unokák ma már csak mosolyognak ezen a furcsa kántorháborún…”
A nép odakint valahogy azt remélte, hogy mégis csak Richter lesz a kántor, mert hiszen mindnyájan őt akarták, és amikor kihirdették az eredményt, orkánszerű zúgolódással vették azt tudomásul. Az utcán összesodródott sokfőnyi tömeg kiáltozva, éljenezve indult meg Richterék háza felé. Behatoltak az udvarba, előhozták a 18 éves fiatalembert és az egyik gazda javaslatára ősi szokás szerint, megválasztották a kántorukat. Vállukra emelték, virágkoszorút kötöttek a nyakába, kezébe pedig rozmaringgal díszített birsalmát nyomtak és körül hordozták a falu utcáin.
A zúgolódó tömeg a Községházára vonult és hangosan követelte, hogy azonnal fellebbezzék meg a választást a váci püspöknél. A célra megnyert adóügyi jegyző rögtön megfogalmazta a fellebbezést, melyet százával írtak alá a zajongó hívők. Azóta a nép saját kántorának tekinti Richter Józsefet, és mivel a fiatalember saját jószántából nem akart a templomba menni, minden nap elcipelték az orgona mellé, és a plébános kénytelen volt szemet hunyni afelett, hogy a miséken az ősi szokás szerint megválasztott kántor énekel a kóruson.
A hetek óta dúló kántorháborúság hirtelen váratlan s aggasztó fordulathoz érkezett. Csendőrszuronyok villogtak az októberi fényben, félre verte valaki a harangot. Kitört a kántorháború. Hajnal óta Isaszeg csendőri megszállás alatt állt. Az egyébként békés község utcáin feltűzött szuronyú járőrök cirkáltak és lovas csendőrök robogtak háztól – házig, és sorba összeszedték a templomba járó asszonynépet és a férfiakat is, hogy kihallgatásra a Községházára kísérje őket.
Félrevert harang vészes kongása egész forradalmi külsőt adott a községnek. Reggelre felbolygatott hangyabolyhoz hasonlított Isaszeg.
A püspöki döntés egyre késett. Hetekig húzódott, míg végre Harsányi főszolgabíró a községházára hívatta ifj. Richter Józsefet a különös kántorháború hősét. Közölte vele, hogy a váci püspök elutasította a fellebbezést, sőt azonnali hatállyal megerősítette az új kántor kinevezését, és ragaszkodik, hogy a mai naptól kezdve az új kántor énekeljen a templomban. „Atyai barátsággal” kérte a fiatal Richtert, hogy ezután, még ha erőszakkal vinnék is, akkor se menjen be a templomba, mert kénytelen lenne közigazgatási úton eljárni ellene. Richter tudomásul vette az intelmet és megrémült családja kérésére eltávozott Isaszegről, nehogy összeütközésbe kerüljön a főbíró akaratával.
Egyszer csak megkondult újból az isaszegi templom harangja. De most már nem litániára hívogatott, repedt kongással vészt hirdetett…
A félrevert harangok zúgására megindult a falu. A templom tér és a Plébánia környéke hamar feketéllett az emberektől. A tömegen valóságos hisztéria vett erőt, éltették Richter Józsefet és esküt tettek a templom előtt arra, hogy inkább kitér az egész falu, mint sem más legyen a kántor Isaszegen. Megindultak lassan a templom felé… A csendőrök megpróbálták széjjeloszlatni az embereket, de tehetetlenül álltak az ezerfőnyi izgatottan viselkedő tömeggel szemben.
A tömeg bement a templomba ahova a feltűzött szuronyú csendőrök is bevonultak. Pap és kántor nélkül imádkoztak a zsúfolásig megtelt templomban, majd újból kivonultak a Fő térre és a Richterék háza felé vonultak. A csendőrség ekkor már kénytelen volt közbelépni. Lekerültek a puskák a vállakról, csattogtak a závárok. Majd amikor az őrsparancsnok erélyes felszólítására sem oszlott szét a tömeg, a csendőrök puskatussal mentek neki az első soroknak.
A község vezetősége rémülten figyelte ezeket a különös jelenségeket melyekre eddig még nem volt példa Isaszegen. Ugyanakkor a legtekintélyesebb gazdák jelentették ki, hogy amennyiben nem Richter József lesz a kántor Isaszegen, akkor kitérnek a római katolikus hitről. Az eseményeknek csakhamar folytatása következett. A Csendőrőrs erősítést kért, és még a késő éjszaki órákban megkezdődtek az előállítások. Azt kutatták a hatóságok, hogy ki bujtatta fel a lakosságot erre az ellenállásra. Egymás után hozták a csendőrök a Községházára a polgárokat. Asszonyokat és férfiakat vegyesen. Néhány asszony ellenkezett, ezeket bilincse verve kisérték be a Községházára. Reggel a lovas csendőrök is megérkeztek. A kihallgatások hajnal óta folytak. Azt az asszonyt, aki félreverte a harangokat őrizetbe vették és felkísérték a Pestvidéki Ügyészségre. Folyt. köv.