„Omladozó falaival, hozzátámasztott gerenda mankóival áll még a régi templom mely az 1849. április 6-i isaszegi csatában látta a vörössipkások rohamát, a Windisgratz fejnélküli menekülését Gödöllő felé. De nemcsak a tavaszi hadjárat eme fegyvertényt jelentő honvédrohamát, hanem azt az 1937. októberétől 1938. februárig tartó kántorháborút is látta, melyben újra győzött a nép ereje…”
Missziós papok jöttek a faluba. Csitították az embereket, azonban tovább tartottak a kántorháború izgalmai. Isaszeg csendőri megszállás alatt állt. Feltűzött szuronyú gyalogos és lovas csendőrök járták a falu utcáit a kihallgatásra, egymás után állították elő az embereket, hogy végre megállapítsák kik a felbujtók, akik miatt olyan aggasztó mértékben felfokozódott az izgalom.
A csendőrség eltiltotta a csoportosulást. S ennek betartását szigorúan ellenőrizte. S a nép újra gyülekezni kezdett a Plébánia előtt és a templom környékén. A csendőrök szétugrasztották a tömeget és az oszlatás következtében többen meg is sebesültek. Egyik asszony egy rúddal végig vágott a csendőrlovon. Az megbokrosodva, elragadta káromkodó lovasát. Az asszonyt letartóztatták és elvezették. A litánia elmaradt.
A váci püspök megdöbbenéssel fogadta a kitérési mozgalmat, mely a kántorháború következtében megindult. Egyik napon újra missziós papok jöttek, a váci püspök rendelkezése folytán. Ezek sorra járták a hívőket, hogy meggyőzzék őket a főpapi döntés helyes voltáról. Ez a felvilágosító munka azonban nem járt eredménnyel. A nép szilárdan kitartott Richter József kántorsága mellett, és már el is határozták, hogy templomi zászlók alatt felvonulnak a váci püspök elé s megkérik, hogy teljesítse kérésüket, hogy tegye lehetővé, hogy Richter legyen a kántor. A központból magas rangú csendőrtisztek szálltak ki, hogy lefolytassák a nyomozást. A nyomozás folytán 80 isaszegi lakos ellen eljárás indult.
Az újonnan megválasztott és a váci püspök által beiktatott új kántor bejelentette a községházán az egyháztanácsnak, hogy a meg nem enyhülő közhangulat miatt kénytelen lemondani állásáról. Hiába próbálta a főjegyző lebeszélni Bauer kántort erről a lépésről. Bauer kitartott elhatározása mellett, mert meggyőződött arról, hogy helyzete a községben lehetetlenné vált. Az utóbbi hetekben nagyon sokan jelentették be elhatározásukat, hogy kilépnek a római katolikus egyházból. A község vezetősége tehetetlenül állt a jelenséggel szemben…
A főjegyző a Gödöllőről kiszállt főszolgabíróval értekezett, hogy s mit tegyenek az elhatározásukhoz ragaszkodó hívőkkel… Közben lefolytatták a 80 isaszegi ellen megindított eljárást, melynek közbotrányokozás címet adtak. Az elhúzódott hosszú tárgyalgatások végeredménye az lett, hogy felmentették őket. Indoklás: Az elítéltek vallási érzésükben senkit sem bántottak meg. Népszerű kántorukkal a templomban imádkoztak, énekeltek és részt vettek az istentiszteleteken.